Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-02 / 274. szám
6 PESTI HÍRLAP 1914. november 3., kedd. a kerepesi uti temetőbe. Beszédeket mondottak vagy szavaltak Jókainé Laborfalvy Róza, Hegedüsné Medgyaszay Evelin, Halmi Ferenc, Ilegyi Aranka, Szigeti Imre, Feleki Miklós, Szatmáry Árpád, Egressy Gábor, Hunyadi Margit, Paulay Ede, Lendvay Márton, Vizváry Gyula, Tóth Ede, Szigligeti Ede és Harmat Hedvig sírjainál. A budai temetőkben. A budai oldalon levő temetőket is nagy számmal keresték föl a kegyeletes emberek. A különféle közlekedési eszközök alig tudták lebonyolítani a nagy forgalmat. A krisztinavárosi, németvölgyi, farkasréti, óbudai és katonai temetőkbe valóságos népvándorlás indult meg, s virágokkal, mécsesekkel díszítették a sírokat. A krisztinavárosi temetőben különösen a 48-as honvédek sírjánál volt nagy forgalom. A nádor-család sírja. A budai királyi várpalotában, a Szent István templom alatt levő sírboltban van a nádor-család temetkezési helye. Ez a komor, díszes sírbolt megnyílt a nagyközönség számára. Több száz villamos körte világította meg a művészi emlékekkel ékesített kriptát, amelyet rengeteg virág díszített. A főhercegi család gyönyörű koszorúkat küldöttJózsef főherceg alcsuthi kertészetéből, s ezekből került József főherceg koporsójára, László főherceg szarkofágjára és a nádor-család többi elhalt tagjának koporsójára. A sírboltban megjelent közönség áhítattal tekintette meg a történelmi jelentőségű síremlékeket. Reggel kilenc órakor gyászmise volt a sírbolt oltára előtt, melyet Kanter Károly prelátus, udvari plébános tartott. A sirbolt egész nap nyitva volt. A hősök sirjainál. Bécs, nov. 1. Mindszentek napja alkalmából ma délelőtt a központi temetőben a város által díszsírhelyen eltemetett hősök sírjainál nagy emlékünnepség volt, amelyen a hadügyminisztérium, a katonai parancsnokságok, a landwehrminiszterim, a csendőrség és a haditengerészet képviselői vettek részt. Napi hírek. (A horvát bán Budapesten.) Báró Skerlecz Iván horvát bán szombaton este Budapestre érkezett Vasárnap délelőtt többrendbeli tanácskozást folytatott, délután két órakor pedig Bécsbe utazott. (Zichy Géza előadása.) Bár a mi orvosaink különös gondossággal kezelik a háború sebesültjeit, mégis, bár kevés számban, megtörtént, hogy amputálni kell egy súlyosan sérült kart vagy lábat. A szegény betegek vigasztalására és annak az igazolására, hogy a félkezű ember sem vész el a mindennapi munka számára, gróf Zichy Géza, a ki-tűnő zeneszerző és zongoraművész, vasárnap megjelent a főváros hadikórházában és körülményes előadást tartott az ott ápolt félkezű katonáknak. Elmondotta nekik, hogy ő, mint tizennégy éves fiú, egy vadászati baleset következtében vesztette el a jobb karját. Mindazáltal volt benne annyi energia, hogy kiképezze a balkezét és elérte azt is, hogy mint zongoraművész is, sokat tudott produkálni. Majd megmutatta hallgatóinak, hogyan lehet félkézzel öltözni, vetkőzni, késsel és villával enni, az ollóval bánni, inni, sőt a fegyvert kezelni. A bénák mohó figyelemmel kísérték az előadást, amely új bizalmat és friss reménységeket ébresztett fel bennük a jövendő sorsuk iránt, Zichy Géza úgy nyilatkozott, hogy hajlandó hasonló előadást tartani más kórházakban is. (Amnesztia a kihágásokért.) A király — mint már tudattuk — elrendelte, hogy mindazok ellen, akik a háborúban szolgálati kötelességüket híven teljesítették, az idei szeptember 20-ától elkövetett és a közigazgatási hatóságok, mint rendőri büntető bíróságok hatáskörébe tartozó kihágások miatt indított, vagy indítható rendőri büntető eljárás mellőztessék, az esetleges ítélet pedig töröltessék. Az erre vonatkozó részletes rendeletet a hivatalos lap vasárnapi száma közli. (Hősök halála.) Gerstenberger János építész, a 3. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya, a chyrowi csatában hősi halált halt. Az elesett vitéz harcos fia volt Gerstenberger Emil királyi tanácsos, budapesti építőmesternek. Mann Győző, a cs. és kir. 32-ik gyalogezred tart. zászlósa, a Magyar fém- és lámpaárugyár részv. társ. tisztviselője, életének 24-ik évében, október 21-én az északi harctéren, hazafiúi kötelessége teljesítése közben, hősi halált halt. (Hős postásnők.) A király az ellenség előtt tanusitott kiválóan kötelességhit magatartásuk elismeréseül: Pálinkás Ilona báziási postaés távirdakezelőnönek, továbbá Gregurincsics Zlata klenáki posta- és távirdakiadónak és Baráth Iíva klenáki posta- és távirdahivatali kisegítőnek az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta.— (A kapitány meg a kutyamosója.) Sebesülten jött haza a galíciai csatákból egy nagyváradi kapitány. Daliás, stramm katona, százszor nézett szembe a halállal s most két golyót operáltak ki a karjából. A legényével jött haza. Három napja, hogy elhagyta a kórházat s azóta a szolgájával sétálgat a korzón. Vele jár az étterembe s a betyár jóképű sárréti fia a kávéházban is egy asztalnál ül a gazdájával, meg a színházban is maga mellé ülteti a kapitány. Az utcán vígan beszélgetve járnak s a sétálók csodálkozva néznek utánuk. A kávéházban minden délután megjelennek. A tiszt kávét rendel, sok habbal. — No, Sanyi, mit iszol? Kávét? Teát? — Én csak sört instálok. És Sanyi szívja a sört és egyik cigarettát a másik után. Vendég is kerül az asztalhoz. Tiszturak telepednek oda s jókedvűen barátkoznak a kutyamosóval. Sanyi nagyon illedelmesen nevet az urak tréfáin, gyufát gyújt, csönget a pincérnek s szorgalmasan pöfékel, miközben három üveg söröcskét vagy négyet benyakal s mire elindulnak, egy pár szál ajándék virginia cibar is virit a sapkában. — Na gyerünk, kérem alázatosan kapitány úr, — pattan fel katonásan és kapja a gazdája köpönyegét. — A kabátot jó lesz, ha ránk veszszük, mert megfázik a sebünk. —• Nem kell, nem kell, — szabódik a kapitány. — Én meg azt mondom, hogy kell, jelentem a lássan, — felel a legény. A tiszt engedelmeskedik, mert muszáj. Mert Sanyi megérdemli. Sanyi, aki két esztendeje szolgálja, jóban-rosszban mellette volt a harctéren. Ott kúszott a dombokon, fák mögött, földtúrások között a svarm után, a gazdája után. Egyszer aztán késő alkonyatkor a kapitány előnyomulás közben négy emberével meg a hornistával meg a tisztiszolgájával egy erdőszélen elszakadt a csapatától. Hatan voltak és egy szakasz orosz támadt rájuk. Az első tűzre egy ember elesett. Szinte belebotlottak az ellenségbe. Pár méter hosszú lövészárokban feküdtek előttük alig száz lépés távolságban az oroszok. Vad ordítással rontottak előre A mieink nieder és lebhaft shiessen. Az oroszok már rajtuk voltak. Sanyi, igaz becsületes nevén Cégényi Sándor, az elesett bajtárs fegyverét kapta föl. Biztosan, ahogy a homályban lehetett, nyugodtan célozva lőtt és amint a kapitánya megszámlálta, tizenegy oroszt terített le. Minden találás után egy káromkodás: — Te gyilssz az én gazdámra, az anyád mindenségit! . . . Az oroszok megfutamodtak. A mieink negyedóra múlva találkoztak a csapattal. A kapitány a legénység előtt könnyes szemmel csókolta meg a szolgáját és kitüntetésre terjesztette elő. Két óra múlva egy magaslat ostroma közben két orosz golyó bénította meg a hős kapitány karját. (A hadifoglyokat gyámolító és ladosító hivatal) (Budapest, IX., Köztelek u. 8.) a közönség tájékoztatására a következőket közli: A hivatal csakis akkor közvetíthet szerb vagy orosz fogságban levő hadifoglyok részére leveleket, ha a feladók a hadifoglyok címét pontosan ismerik. Ez esetben a levélboríték címzési oldalának közepére a hadifogoly neve és rangja, a boríték alsó bal sarkára a helység neve és a tartózkodási helyre vonatkozó egyéb adatok, felső bal sarkára pedig: „Prisonnier de guerre" (hadifogoly) írandó. A levélboríték alsó jobb sarkát üresen kell hagyni oly célból, hogy oda a hivatal a helységnevet cirill betűkkel írhassa. A boríték hátsó lapjának felső részére a levél feladójának pontos címe írandó. Az ekként kiállított levelek, amelyeknek tartalma csakis családi vonatkozású lehet, nyitott borítékban, minden postabélyeg felragasztása nélkül, a hivatalnak továbbítás céljából átadandók, illetve beküldendők. Utóbbi esetben a fenti módon kiállított és nyitott borítékba helyezett leveleket egy másik borítékba kell helyezni és azt a posta útján, súlyának megfelelő bélyeggel ellátva, a hivatalnak be kell küldeni. A hivatal gondoskodik arról, hogy a hadifoglyokhoz intézett levelek cenzuráltassanak és az orosz, illetve a szerb Vörös Kereszt Egyletek révén a hadifoglyoknak továbbuttassanak. Tábori levelezőlapokat orosz vagy szerb fogságban levő hadifoglyokkal való levelezésre használni nem lehet. A posta közvetlenül még nem továbbíthatja a hadifoglyoknak szánt leveleket, teljesen céltalan tehát ilyen leveleket a levélgyűjtőszekrénybe helyezni. A hivatal pénzküldeményeket egy-egy hadifogoly részére esetről-esetre legföljebb 300 koronáig és csak akkor közvetíthet, ha a hadifogoly szerb vagy orosz hadifogságának címe ismeretes és ha a hivatallal a hadifogoly rangját és a feladó címét is közlik. Szerbiába korona-értékben, Oroszországba pedig papírrubelekben kerül feladásra a pénz olyformán, hogy a hivatal jegyzék kíséretében a pénzküldeményeket bankjegyekben elküldi a szerb, illetve az orosz Vörös Kereszt-Egyletnek s ezeket az egyleteket megkéri, hogy az átvett pénzösszegeket a megadott címekre továbbítsák. A hivatal természetesen csak azért vállalhat felelősséget, hogy az általa küldött pénzösszegeket a szerb, illetve az orosz Vörös Kereszt Egyletekhez továbbítás céljából el fogja küldeni. Csomagokat a hadifoglyok részére egyelőre még nem lehet küldeni. Telefonon a hivatal felvilágosításokat nem ad. Ha valaki arra akarja kérni a hivatalt, hogy kutassa, nem esett-e hadifogságba valamelyik családtagja, ez esetben a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatalhoz levelet kell intézni, amelyben föl kell tüntetni az esetleg hadifogságban levő egyén nevét, rangját, azt, hogy melyik ezrednél, századnál stb. szolgált, születési évét és helyét, továbbá azt, hogy az utolsó hír róla honnan és mikor érkezett vagy hol látták utoljára,, sebesülten tűnt-e el és hogy a bevonulás alkalmával a déli vagy az északi harctérre vonult-e. Ugyanabban a levélben az érdeklődő nevét és lakását is fel kell tüntetni a cégből, hogy a hivatal az esetben, ha a hadifogoly hollétét megállapította, az érdeklődőt értesíthesse. Ilyen leveleket kellően fölbélyegezve a hivatal címére kell küldeni, de ahhoz válaszbélyeget csatolni nem kell, mert a hivatal a választ portamentesen megadja. (Szultán cigaretta.) Az általános forgalomban levő dohánygyártmányok árjegyzékében „E" szivarkák csoportjának 3. tétele alatt fölvett „Szultán" szopókás szivarka a rendelkezésre álló készlet elfogytával az eddigi 5-ös csomagolás helyett a jelenlegi egységár mellett ezentúl 50 darabonkinti csomagolásban fog forgalomba hozatni. A szivarkák ára tehát: 1. Az árusok részére: 100 darab 4 korona 50 fillér. 2. A fogyasztók részére: 50 darab 2 korona 50 fillér, 1 darab 05 fillér. Halálozás: Koszó Mihály, a Magyar királyi folyam- és tengerhajózási részvénytársaság főtisztviselője, a belgrádi hajóállomás főnöke, október 31-én, életének negyvenharmadik évében Budapesten meghalt. Özv. Weisz Hermanné, szül. Földiák Josefa, munkás életének 62-ik évében hirtelen meghalt. Temetése Szécsényben, folyó hó 2-án "tesz. Az elhunytban Rusznyák Dávid fővárosi kereskedő anyósát gyászolja. Adelgunda bajor hercegnő koporsóját vasárnap délben nagy gyászünnepséggel szentelték be Münchenben, azután a holttestet különvonaton Bécsbe szállították, ahol újabb beszentelés után a kapucinus templom sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Sport. Labdarúgás. A vasárnapi mérkőzések. Az Auguszta serleg-mérkőzések mindinkább fokozódó érdeklődés mellett folynak le. A két régi rivális, a FTC és BTC találkozásánál nagyszámú közönség nézte a szebbnél-szebb akciókat. Szép és végig kétes mérkőzés volt, melyben végül is érvényesült a FTC finishe s az utolsó húsz percben sikerült két goallal a mérkőzést a maga javára eldönteni. Élvezetes játékot nyújtott a MAC—Máv. gépgyáriak mérkőzése is, amelyben a Máv. gépgyár csapata jó klaszicsáról tett bizonyságot s a MAC-nak nem kis fáradságába került legyűrni őket. A BAK megnyerte mérkőzését a behívásokkal legyengült 38 ellen. A lágymányosi pályán az Auguszta-serlegben rekordot jelentő goal-arányban verte meg a BEAC az elsőosztályú UTE-t, mely a behívások folytán talán a legtöbbet szenvedett. A határ utcai pályán végsőkig menő küzdelem után a HL TVE legyőzte a TTC-ot, míg a rivális Kispest—Erzsébetfalva közti mérkőzésben előbbi győzött a papírformának megfelelően. _ Nagy meglepetést kelt a MTK veresége a Rapidtól saját pályáján , a vereség annál inkább fáj, mert a bajnokcsapat csak A cm teljes legénységével szemben a Rapid néhány tartalékos játékost állított be. Sajnosan kell megállapítanunk, hogy a MTK, mióta erősebb ellenfelekkel nem mérkőzik vesztett régi jó formájából. éiaktivált tisztek. A király a korátam viselt főhadnagyi rendfokozatot a tartalékban adományozta: Kryss Emil, Kristinus Ferenc, gróf Gizycki József és Wöhrer Nándor volt főhadnagyoknak; a korábban viselt hadnagyi rendfokozatot a tartalékban: báró Horváth Fe