Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-01 / 303. szám

Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 303 (12,543 ) szám. Kedd, december 1. SZERKESZTŐSÉG : Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—16. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút , Telefon József 52 96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám­ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 28-ik oldalon olvasható. A magyarság jutalma. A história magaslatára emelkedett parla­mentünk hétfői ülése. A közös veszedelem föl­keltette a magyar faj összetartásának szüksé­gét s az ezeréves nemzeti egység oly impozáns módon nyilatkozott meg képviselőinkben, hogy ledöntötte a pártok között az összes válasz­falakat. A véres harctérről szállt hozzánk ez a szellem, mely áthatotta a honatyák lelkét s ugyanaz az egységes nemzeti erő nyilatkozott meg törvényhozó testületünk egyhangú állás­foglalásában, ami a magyar katonákból teremt világhírű hősöket a csatamezőn. A magyar faj­nak uralkodásra való joga és összeolvasztásra képes tehetsége sohasem nyilatkozott meg ily élesen, mint most e háború alatt. A harctéren mindig a magyar katonák ragadják magukkal rohamra az ország és a monarchia más fajhoz tartozó harcosait, ők adnak példát a hősiesség­ből és a megbízhatóságból. S a politikai magyar nemzet ép így vezet a monarchiában a di­nasztia iránti hűségben, áldozatkészségben és megbízhatóságigan. Csak természetes volt tehát, hogy a parlament első érdemleges ülése a ma­gyarság ünneplésévé változott át. Ezt az ün­neplést megkezdette a király távirata, mi­l­yen elismerte, hogy „a magyar nemzet a hősi küz­delmekben ragyogó bizonyságát adta ősöktől öröklött hazafias és hadi erényeinek". Folyta­tást talált azután a nemzeti egység manifesztá­lása az összes pártok vezérszónokainak, főként Tisza, Andrássy és Károlyi beszédeiben és ab­ban a tényben, hogy a törvényalkotás munká­jában először vettek részt az összes pártok. Volt azonban e történelmi stílusú ülésnek még egy mozzanata, amelyben csodálatos mó­don találkoztak a 48-as függetlenségi párt de­klarációja, a miniszterelnök kijelentése és az alkotmánypárt vezérének szónoklata: ezek mindegyike kifejezte ugyanis azt a jogos re­ményt, sőt nemzeti követelést, hogy a magyar fajnak meg kell kapnia a maga jutalmát azok­ért az áldozatokért, amiket a dinasztia és a monarchia védelmében most hoz. Az egész vi­lág tudja, hisz ellenségeink kürtölték világgá, tehát mi is kimondhatjuk azt az igazságot, hogy a Habsburg-dinasztiának nemcsak legvi­tézebb, hanem legmegbízhatóbb katonái a ma­gyarok s hogy politikai tekintetben is leghívebb nemzete a magyar faj. A háborúnak e véres igazságából le kell vonni azt a tanulságot, hogy a béke korszakában uralkodó szerep illeti meg a magyar fajt Magyarországon és vezető szerep illeti meg Magyarországot a monarchiában. Az egygyé forrott magyar nemzet vérével védi Ausztriát, elvárhatjuk tehát, hogy Ausztria többé ne lásson Magyarországban tartományt, vagy kizsákmányolásra szánt gyarmatot, ha­nem a dualizmusban ismerje el az egységes magyar nemzeti állam függetlenségét Feltűnést kelt, hogy e históriai időben Magyarország miniszterelnöke még szükséges­nek látja a centralisztiikus törekvések ellen való vitatkozást. Neki alkalma van megfigyelni,­ hogy vannak-e ily törekvések Ausztriában? Hogy védekezik e ell­enük, ebből látszik, hogy vannak. Elég szomorú. De e háború le fogja győzni ezeket is. S amidőn az egész ellenzék, a független sajtó s­ép egész magyar nemzet politikai összeforrásában egy soha nem remélt nemzet erőnek kezelését és érvényesítését ru­házta Tiszára, e ritka történelmi pillantban a felelősségnek megszázszorozott terhét rakjuk a miniszterelnök vállára. Mert számon fogjuk tőle kérni, hogy föl tudta-e használni ezt a reá bízott hatalmat a magyarság érvényesítésére. Számon fogjuk kérni tőle, hogy mai szép szavait fogják-e tettek követni? Mert ma Tisza „a magyar nemzet jogos függetlenségének biz­tosításáról". ..a magyar nemzet jövő fényéről, tekintélyéről és hatalmáról", „függetlenségi vá­gyairól és évezredes alkotmányáról" beszélt. Az orosz harctérről a mai nap hivatalos német jelentése ismét két jelentős sikert ad hírül.­ Az egyiket Kelet-Poroszországban, a másikat Lengyelországban aratták a németek. Az oroszok keletporoszországi offenzí­vája már jó ideje holtpontra jutott. Most, mint a német jelentés mondja, megkísérelték, hogy a Darkehmentől keletre fekvő német erődítéseket meglepetésszerűen megtámadják, de ez a kísér­letük kudarcot vallott, szolyos veszteségeket szenvedtek s a harcokban megmaradt 600 főnyi töredékük a németek fogságába került. Darkehmen az orosz határtól mintegy 45 kilométerre, Insterburgtól pedig délkeleti irányban 30 kilométerre van. A hivatalos je­lentés a Darkehmentől keletre fekvő német erődítésekről szól Épen ma került hozzánk egy párisi újság varsói jelentése, amely a kelet­poroszországi erődítéseket ismerteti. A jelen­tésből kiderül, hogy a nehézségek, melyek az oroszok offenzívájának Kelet-Poroszországban útját állják, leküzdhetet­leneknek bizonyulnak, mert ezt az egész tavas, mocsaras, erdős terü­letet a leghatalmasabb vízi­ erőddé alakították át a németek, a tavak közt a legkisebb föld­nyelvet is valóságos várrá építettek ki. Ez az orosz forrásból eredő ismertetés azt mutatja, hogy immár az oroszok is kilátástalannak tudják kelet-poroszországi offenzivájukat s hogy kétségbeesett kísérleteiket mégis meg­megnyitják, annak nyilván csak ugyanaz a célja lehet, mint az oroszok kárpáti betörései­nek. Az orosz hadsereg legészakibb és legdé­libb szárnyának, mely a nagy centrumbeli harcokkal nélkülözi a szerves kapcsolatot, Ke­let-Poroszországba és a Kárpátokban való kí­sérletezése ama harcokhoz képest, valóban Ajkára vette a mi álmainkat. Közeledett a mi álláspontunkhoz, az egységes magyar nemzeti államhoz. Mintha őt is megihlette és megjaví­totta volna a nagy idők szelleme, ugyanazt hir­dette, amit mi, hogy „a patakokban kiontott honfivérnek meg kell hoznia a nemzet számára a maga áldásos gyümölcseit". Tisza mind e ki­jelentéseit váltónak tekintjük, melyre ráírta politikai becsületének egész értékét. Mi prezen­tálni fogjuk a háború lejáratán ezt a politikai váltót. Ha be tudja váltani ma tett ünnepélyes fogadalmát, akkor ezzel esetleg tévedéseinek terhes számláját is kiegyenlítettnek fogja te­kinteni a közvélemény. De ha nem tudja bevál­tani, akkor a nemzet súlyos ítéletét fogjuk rajta végrehajtani, csak epizódszámba megy. Mindkét szárny mindenkor súlyos veszteségekkel fizet meg ezekért a kísérletezésekért, melyeknek a kelet­poroszországi és a Kárpátok-beli lakosság nyugtalanítása az egyedüli célja. De viszont az oroszok legújabb kelet­poroszországi betörésének véres visszaverése alkalmas arra is, hogy az egyes kárpáti orosz betörések miatt aggódó s talán némi szemrehányást is érző polgárokat meggyőzze a német és osztrák-magyar hadioperációk egy­séges vezetésének minden lokális tekintetet félretevő objektivitásáról. Kelet-Poroszország határmenti lakosainak ideiglenesen ép úgy át kell esniök a háború szenvedésein, mint némely magyar határmenti vidéknek. De itt is, ott is csak múló jelenségekről van szó, amelyek­nek elhárítása még mindig megtörtént, s amelyeknek elhárítása után a megkímélt terü­letek lakossága, maga a hálás haza, teljes részvétével és áldozatkészségével fordul a bal­sorsban is hűség­ipróbát állott szenvedők felé.­­ A német legfőbb hadvezetőségnek a lengyelországi harcok legújabb fázisáról szóló mai jelentése a Visztulától délre eső s tegnap már jelzett részletharcok sikereit összegezi. Tudjuk, hogy Lodz környékén az oroszok előretöréseit nem­csak meghiúsították a németek, hanem rögtön ellentámadásba is csaptak át. Ez ellentáma­dásaikról már tegnap jelentették, hogy sikeresek voltak. Ma kitűnik, hogy ismét jelentős siker­ről van szó, aminek a mértékét mutatja a 18 zsákmányolt ágyú és a több, mint 4500 hadi­fogoly. Az elmúlt nap tehát ismét jelentékenyen növelte azt a hatalmas hadizsákmányt és fő­­ i német támadások Lodz korai. 18 zsákmányolt ágyú és 4500 hadifogoly. - Orosz vereség Kelet-Poroszországban. — A támadók megmaradt töre­déke, 600 orosz, német fogságban. - Ujabb előnyomu­ Sásunk Szerbiában. -1254 szerb fogoly. — Török sikerek a Kaukázusban. — 90.000 perzsa önkéntes a török sereg­ben. — Két angol dreadnoughot rejtélye a­z angol vesz­teséglistában. A Festi Hirlap mai száma 28 oldal

Next