Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-01 / 303. szám

2 PESTI HÍRLAP 1914. december 1., kedd. goly­áslormányt, amely az utolsó két hét harcai alatt jutott, sorozatos győzelmek után, a né­metek kezére. Újra 18 ágyút vesztettek az oroszok és Kelet-Poroszországban 000, Len­gyelországban 4500, összesen 5100 emberük­nek kellett magát megadnia. S ami a legfonto­sabb: a Hindenburg haditervén, a szövetséges seregek lengyelországi hadállásán, ismét nem sikerült az oroszoknak rést ütniök. A Lodz környékén aratott új német győ­zelem s általán a legutóbbi napok diadalai a Mackensen vezérlete alatt álló kilencedik né­met hadsereg nevéhez fűződnek. Vilmos császár Mackensenhez intézett távirata is a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg a kilencedik hadsereg felülmúlhatatlan teljesítményeiről s a vezérnek a legnagyobb német rendjelet, a pour le mérite-et, adományozta. Mackensen tábor­nok pedig hadseregparancsban közli csap­ai­val, hogy „az érdemkereszt az egész hadsereget illeti". « Nincs nap hogy harcoló csapataink új előrehaladást ne tennének a szerb harctéren. Ez a nap-nap után megismétlődő, -szünet nél­kül való állandó előnyomulás annál nagyobb jelentőségű, mert a szerbek minden talpalattnyi földet az utolsó emberig védelmeznek, hogy a döntést minél inkább késleltessék. A mi hadse­regünk előtt azonban a szerbek védekezése nap­nap után összeomlik; a Macsvában kezdődött előretörésünk óta, amikor akaratunkat rá­kényszerítettük az ellenségre, a szerbek lélegzet­hez sem tudtak jutni, egyik vereséget szenvedték a másik után. A mai hivatalos jelentés szerint tegnap a Valjevó—Csacsak útvonalnak Subovor nevű legmagasabb pontját rohammal bevettük. Ez a pont 881 méter magas és Csacsaktól északra 30 kilométer távolságra emelkedik. Minthogy a Valjevó—Csacsak közötti országút domináló pontját ilykor elfoglaltuk, további előnyomu­lásunk most már ezen a vonalon is biztosítva van. A másik utat, amely Csacsakhoz nyugat felől vezet, tudvalevően szintén biztosítottuk Uzsica elfoglalásával, ahol, a mai jelentés sze­rint, sok fegyvert és lőszert találtunk. Tegnap különben az immár obligát napi fogolymeny­nyiséget újra elfogtuk; ez alkalommal 1254 szerbet ejtettünk foglyul és 11 gépfegyvert zsák­mányoltunk, így porlódik napról-napra a szerb sereg támadásaink súlya alatt. * Egy hamburgi jelentés az angol admira­litás hivatalos veszteséglajstroma alapján meg­állapítja, hogy a Benbow nevű angol dread­noughtnak 70 matróza, a Collingtwood nevű angol dreadnoughtnak pedig kerek 360 embere veszett el. Az angol admiralitás magáról a két dreadnoughtról ugyan nem tesz említést sem az elpusztult, sem a megrongálódott csatahajók közt, de a veszteséglajstrom alapján és ismer­ve az angol admiralitás szörnyű titoktartását, a két dreadnought közül a Collingwood nevű­nek elpusztulását teljes joggal következtethet­jük. A Collingwood elpusztulása mellett meg­dönthetetlenül szól az a körülmény, hogy 870 főből álló legénységéből 850 embere veszett el, ami csakis úgy következhetett be, hogy a hajó ágyúharcban vagy pedig akna vagy torpedó­robbanás következtéiben merült alá, mert telje­sen kizárt dolog, hogy tengeri ütközetben a sze­mélyzet ily óriási arányú veszteséget szenved­jen. Másrészt a Benbow elpusztulása mellett nem szól ez a körülmény, mivel ez a hajó 1200 főnyi legénysége mindössze is csak hetvenkilenc embert vesztett, ami nagyobb tengeri harcból is eredhetett. Tudomásunk szerint azonban európai vizeken, ahol ez a dreadnought állomá­sozik, az ezelőtt több mint két hónappal lezaj­lott helgolandi csatán kívül ilyen nagyobb ten­geri harc nem volt és így a Benbow veszteségei szintén csakis torpedó- vagy aknarobbanás folytán származhatnak. Tekintetbe véve az aránylag csekély veszteséget, valószínű, hogy a Benbow nem sülyedt el, hanem csak megsérült, ami azonban ennek a dreadnoughtnak is több hónapi harcképtelenségét jelenti. A tény vég­eredményben az, hogy az angol flotta a leg­utóbbi napokban három hatalmas dreadnought­tal és egy nagy páncélossal lett gyöngébb. És ha az angolok így folytatják tovább, akkor nemsokára eljön az ideje annak, hogy az angol flotta, amelynek 23 dreadnoughtjából már csak 20 harcképes, alig lesz erősebb, mint a most már 10 dreadnoughttal rendelkező német flotta, amelynek különben is csak csekély vesztesége volt eddig harcértékes hajókban. S akkor hova lesz a Churchill-féle hallatlan önérzet, amely csak a minap puffogott az alsóházban arról, hogy Anglia még akkor is túlsúlyban marad a ném­et flotta fölött, ha egy esztendőn kereszül minden hónapban elveszít egy dreadnoughtot. Az ormt harctér* Vezérkarunk jelentése. Hivatalosan jelentik november 30-án délben. Az északi hadszíntéren tegnap a m­­arcvonalunkon lényeges esemény nem történt. H­ö­f­e­r vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, Berlin, nov. 30. A nagy főhadiszállás közli november 30-án délelőtt. A keletporoszországi határon erős orosz haderőnek az, a kísérlete, hogy Darkehmentől kelet­re fekvő német erődítéseket meg­lepetésszerűen támadjanak, kudarcot vallott, miközben az oroszok sú­lyos veszteségeket szen­vedtek. A támadók megmaradt töredéke, néhány tiszt és 600 főnyi legénység fogságunkba jutott. A Visztulától délre a tegnap említett ellentámadások jelen­tős sikereket értek el. Tize­n­nyolc ágyus több mint 4500 hadifogoly volt a zsákmány. Dél-Lengyelországban semmi kü­lönös esemény sem történt. A legfőbb hadvezetőség. Vilmos császár távirata Mackensen tábor­nokhoz. Danzig, nov. 30. (Wolff-ü­gynökség.) Vilmos császár Mack­ensen tábornokhoz a következő táviratot intézte: — A 9. hadsereg az Ön bevált, biz­tos vezetése mellett nehéz, de siker koro­názta harcokban ismét felülmúlhatatlanul harcolt. E hadseregnek a legutóbbi napok­ban végzett teljesítményei a történelemben fényes példái lesznek a bátorságnak, a ki­tartásnak és a vitézségnek. Tudassa Ön ezt kitűnő csapataival és közölje velük császári köszönetemet, amelyet azzal is ki­fejezésre akarok juttatni, hogy önnek a Pour le meri­te rendjelt adományozom. Isten legyen továbbra is önnel és zászlóinkkal Vilmos­­. II. Mackensen tábornok e táviratot had­seregparancsban tudatta a sereggel és a követ­kezőket fű­zte hozzá: — Örülök, hogy hősi csapataimmal ily elismerést tudathatok. Az érdemkereszt az egész hadsereget illeti. Vilmos császár az orosz harctéren. Berlin, november 30. Az angol lapok hazug Ik­selnek, amelyek Hindenburg hadseregének állítólagos szorongat­tatásáról szólanak, nem lehet Csattanósabb cá­folata, mint az a jelentés, hogy a császár el­utazott a keleti harctérre. Ott nyilvánvalóan olyan eseményei­ van­nak készülőben, amelyekre nézve a legfőbb hadúr lelkesítő jelenléte csak célirányos lehet. Kétségtelen, hogy a legnagyobb érdeklődéssel és a repszebb reményekkel nézhetünk a legkö­zelebbi napokban a keleti harctérről érkező je­lentések felé. Az orosz vezérkar nem erősíti meg az orosz győzelmi híreket Kopenhága, nov. 30. Péter­várról jelentik. Az orosz vezérkar kommünikében figyelmezteti a közönséget, hogy a Visztula s a Wartha közötti orosz győzelmek­ről szóló túlzott híreket óvatossággal fogadja. E hírek magánforrásból származnak. Mind­azok a hírek, melyek nem hivatalos forrásból származnak, óvatossággal veendők fel. A Visz­tula balpartja el­len intézett német előtörés ugyan nem sikerült, de a harc még nincs be­fejezve és be kell várni a végleges eredményt. Amsterdam, nov. 30. Ideérkezett londoni jelentések közlik, hogy az angol közvéleményt, melyet napok óta terjesztett hamis hírekkel az oroszok nagy len­gyelországi győzelmére készítettek elő, tegnap súlyos kiábrándulás érte. A londoni lapok pé­tervári táviratai egy hét óta folyton azt jelen­tették, hogy Orosz-Lengyelországban küszöbön áll a német seregek döntő leveretése, sőt teg­napelőtt már olyan hírek érkeztek, amelyekből a közönség arra következtet, hogy az oroszok döntő győzelmet arattak. Annál keservesebb volt a kiábrándulás, mikor megérkezett a hi­vatalos Reuter-ügynökségnek 29-ikéről kelte­zett pétervári jelentése, mely egyezik a fön­tebb közölt távirattal. A közönséget megdöbbentette az orosz kommüniké, mely mögött súlyos vereséget sej­tenek. Egész Kelet-Poroszország egy hatalmas vizi erőd. Páris, nov. 30. A Journal egy varsói távirata szerint a ne­hézségek, amelyekkel az oroszok Kelet-Poroszor­szágban szembe találták magukat, leküzdhetetle­neknek bizonyultak. A németek Kelet-Poroszorszá­got, azt az országot, amely csupán tavakból, mocsa­rakból ,13 erdőkből áll, hatalmas vízi erőddé alakí­tották át, — írja a francia lap, — amelyhez ha­sonlót még senki sem látott. Minden kigondolható tudomány összes segédeszközeit alkalmazták itt. A tavak­ között a legkisebb földnyelv is valóságos erőd. Az összes el nem árasztott országutak alá vannak aknázva. E síkságon nem csupán tüskés drótsövé­nyek vannak, h­anem mögöttük sáncok, ezernyi elektromos árammal telített acélrudakkal, amelyek áthághatatlan acélfalat képeznek. A németek előre látták, mily rettenetes veszteségeket lehet ezen erődítésekkel okozni az ellenségnek s­­zinte pa­zarló módon ki is használták ezt. Ezenfelül igény­be vettek még egé­ sor hasonló új találmányt. A homonnai ütközet. Berlin, nov. 30. A Berliner Tageblatt külön haditudósí­tója, Aage Madelung, a homonnai küzdelmek­ről a következőket írja: A harc Homonna körül véget ért. Az oro­szokat, miközben az ellenség súlyos vesztesége­ket szenvedett, visszavertük. Három napon át közvetlen közelben szemtanúja voltam a csatá­nak; a három nap közül egyet a tűzvonalban töltöttem, közvetlenül ütegeink mellett, melyek

Next