Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-01 / 60. szám

2 PESTI HÍRLAP 1915. március 1., íj öt fő: HHHhHHHHIHHI _ Prasznysztól értek el sikert a németek, mert — mint ezt már pár nap előtt itt kifejtet­tük — Narev— Bohr—Nyemen vonal el­len irányuló egész német front a varsó— pétervári vasúti vonalat fenyegeti elvá­gással. A mai német­­jelentés egyéb adata pedig a Prasznysztól északnyugati irány­ban húzódó front egyéb szakaszairól ismét csak jókat jelent. Osztrolenkától északnyu­gatra, az Omulev mentén a németek vissza­szavertek egy ellenséges támadást. A ke­letporoszországi tavaknál eredő Omulev folyó Osz­trolenkánál torkollik a Narevba, maga Osztrolenka Prasznysztól légvonal­ban mintegy 45 kilométerre van. A front to­vábbi részéről még jobb hírt hoz a mai né­met jelentés: Grodnótól északnyugatra teg­nap új orosz erők nyomultak elő, a német ellentámadás azonban visszavetette az oro­szokat a vár előtti állásaikba és ezenfelül 1800 oroszt német kézre is juttatott. A grod­nói vár az osztrolenkaitól légvonalban mint­egy 165 kilométerre van északnyugatra, a pétervári vasút pedig Vilna, Grodno és Bialisztok érintésével visz Varsóba. Ez a vázlatos földrajzi magyarázat­­is mutatja, hogy Varsó és Novogyorgyevszk szem­pontjából a prasznyszi arcvonalnál három­szorta távolabb fekvő grodnói arcvonal állása nem kevésbbé elhatározó jelentőségű. Egyébként sem tudhatjuk és nem tudhatják maguk az oroszok sem, hogy Hindenburg haditerve a Nyemen—Bohr—Narey vonal­nak melyik erőssége ellen irányul első­sorban és bizonyos az, hogy Grottun olyan kulcs, amelylyel az összes Narev-menti, sőt esetleg a Visztula-menti várak "kapuit is könnyebben lehetne megnyitni. * "A francia harctér eseményeiről beszá­moló német hivatalos jelentés hosszabb idő múltán ma ismét jelentősebb sikerekről ad hírt. Tegnap azt közölte a német nagy fő­hadiszállás, hogy a Cham­pagneban a fran­ciák újra nagy erőkkel támadtak; a harc egyes helyeken még folyik, egyebütt az ellenség támadását visszaverték. A további közlés szerint a németek Verdimtől északra megtámadták a francia hadállások egy ré­szét; a harc itt is folyik még. Mára ezek­ a harcok a németek javára dőltek el. A Cham­­pagneban intézett francia támadásokat egész terjedelmükben visszaverték a néme­tek. A champagnei harcokról és azok jelen­tőségéről részletesen megemlékeztünk né­hány nappal ezelőtt. Február közepe táján kezdődtek a franciáknak a Cham­pagneban való heves támadásai, amelyek nap-nap után megismétlődtek. Február végén már azt kö­zölheti a német hivatalos jelentés, hogy a támadásokat egész terjedelmükben vissza­verték. Ezzel körülbelül befejezettnek is te­kinthető a francia­ hadvezetőségnek az a vállalkozása, hogy a harcvonal e részén offenzívát folytasson. A terv, hogy a német frontot áttörjék, meghiúsult és rengeteg véráldozatot követelt, hiszen a német hiva­talos jelentések nap-nap után utaltak az ellenség „súlyos, igen súlyos, véres és igen nagy" veszteségeire. A német hadvezetés céltudatosságára végtelenül jellemző, hogy m­íg a front egyik részén teljes eredménynyel hajtja végre a defenzívát, addig a harcvonal más részén, ahol arra az időt elérkezettnek látja, táma­dást rendel el, amelyet a csapatok sikeresen végre is hajtanak. A champagnei francia offenzíva idejére esik a németeknek a Vogé­zekben való előnyomulási törekvése. A né­met csapatok mind a két feladatot bravúro­san megoldották; ott, ahol az ellenség fel­tartóztatása volt a cél, megakadályozták minden előretörekvési kísérletét, bármilyen nagy­ erőket is vetettek harcba a franciák;­ ott pedig, ahol a legfőbb hadvezetőség az előnyomulást rendelte el, visszavetették az ellenséget. A Vogézekben ma olyan hatal­mas sikert értek el a németek, amilyenre a hónapok óta folyó lövészárok-háborúban még nem volt példa: a Vogézek nyugati szé­lén kiverték a franciákat hadállásaikból húsz kilométernyi szélességben és hat kilo­méternyire szorították vissza az ellenséget. A franciáknak az elhódított terep visszafog­lalására, irányuló kísérletei súlyos vesztesé­geik mellett kudarcot vallottak. Épen így visszaverték az ellenségnek a déli Vogézek­ben megkísérelt előretöréseit is. A Vogézekben tehát csaknem a front egész terjedelmében nagy csata folyt. Az a körülmény, hogy a franciákat hat kilométer­m­ire szorították vissza, arra enged követ­keztetni, hogy a németek nemcsak kiemel­ték állásaiból az ellenséget, hanem azt ered­ményesen üldözték is. Mindez arra mutat, hogy a német csapatok a támadást páratlan bravúrral hajtották végre és a franciáknak minden bizonynyal súlyos veszteségeket okoztak. Fokozta az ellenség veszteségeit az a meghiúsult törekvése, hogy az elhódított területet visszafoglalja. E harcok eredmé­nyeként a német front, amely félkört alko­tott, középpontjában a Donon-hegytől nyu­gatra eső területtel és Blamont-tól St.-Dié-ig volt megrajzolható, kiegyenesedett és elérte azokat a hadállásokat, amelyeket a németek­­ szeptemberben foglaltak el. Azzal a lénye­ges különbséggel, hogy szeptemberben a francia front délebbre eső része mélyen be­nyomult Elzászba, míg most a francia harc­vonal Elzászból, a sóvárgott tartományból, csak jelentéktelen részt hasít le. Ez a mai német siker újra erősen fokozhatja a fran­cia közvélemény elkedvetlenedését, nem­csak azért, mert a hadsereget kudarc érte, hanem politikai okokból is. Az Elzászba való bevonulás reménységei szertefoszlot­tak; Joffre álma, amely az ígéret földjét va­rázsolta a francia fantáziák elé, a ködbe veszett. Emlékezzünk vissza: Joffre előbb a Vogézekben tervezett nagyszabású előre­nyomulást, később Reimsnél, még később a Cham­pagneban akarta áttörni a német fron­tot. Mindegyik kísérlete meghiúsult,­­min­denütt a németek nyomultak előre. A mai nap másik kiemelkedő sikere az, amit a németek Verduntől északnyugat­ra értek el. Malancourttól délre az ellenség­nek több, egymás mögött levő hadállását rohammal elfoglalták. Az a körülmény, hogy a németek több, egymás mögött fekvő ellenséges hadállást foglaltak el, újra a bra­vúrosan, rendkívüli hévvel keresztülvitt támadás bizonysága. Igen nagyjelentőségű­nek kell elismerni ezt a sikert azért, mert Malancourt Verdunn külső erődgyűrűjétől mintegy tíz kilométernyire fekszik. Egybevéve a francia harctér mai ese­ményeit, meg kell állapítani, hogy a német hadviselés csak részben defenzív természe­tű. Rengeteg időt igénylő előkészítés után a németek szisztematikusan támadnak a front egymástól legtávolabbra eső részein, állan­dóan gyöngítve a francia állásokat, úgy, hogy a nyomás egyre inkább érezhetővé válik. A háború legmodernebb formája, ami a francia harctéren folyik, rendkívüli fel­adatok elé állítja a hadvezetőséget és épen ez az oka, hogy az események csak lassan következnek egymásra. A gondos előkészítés azonban állandóan megtermi a maga részlet­sikereit, amelyeknek egymásra hatása végül is a döntő győzelmet érleli meg. A török főhadiszállás jelentése szerint az angol-francia flotta a Dardanellák bejá­ratánál levő Szeddil Bahr erőd bombázását tegnap is folytatta. Az egyesü­lt hajóhad tehát láthatólag szünet nélk­ü­l a legkomo­lyabban teljesíti feladatát és a Dardanellák déli bejárata előtt olyan bombázást visz véghez, amihez képest Port­ Arthur rettene­tes tenger felőli ágyúzása is eltörpül. Négy napja folytatja egy tucat dread­noughtból és négyszer annyi más hadihajó­ból álló kombinált angol-francia flotta a ten­gerszoros záróerődjeinek bombázását. A Dardanella-kérdés politikai oldalát már­eléggé kifejtettük,­­ ma Andrássy Gyula idevágó cikkét is ismertetjük — idejénvaló­nak tartjuk tehát, ha ezúttal katonai és ten­gerészeti szempontból vázoljuk a Dardanel­lákért folyó harc eshetőségeit. Az egyesült angol-francia flotta 30.1. és 34.3 cm.-es nehézágyukkal lövi a Dar­danellák záróerődjeit, amelyek, a török je­lentések szerint, legmodernebb nehéz ágyú­ikból oly eredményesen válaszolnak, hogy már eddig is hét ellenséges páncélosnak okoztak kisebb-nagyobb sérülést. Az ellen­ség itt azonban határozottan tüzérségi fö­lényben van, mert tíz kilométernél nagyobb távolságban mozgó­ hajókról lövi a­­parti ütegeket, amelyek ezért csak akkor vála­szolhatnak, amikor az ellenség kisebb tá­volságra közelíti meg a szárazföldet. Tudjuk, hogy a Dardanellák hossza mintegy 71 kilométer, szélessége pedig 1300 —7400 méter között váltakozik, de 4000 méternél csak egynéhány helyen szélesebb, úgy hogy a tüzérségi harc a legtöbb helyen 2000 méternél rövidebb távolságú. A szoros déli bejáratától délre Tenedos, délnyugatra Limnos, nyugatra pedig Imbros szigeten fek­szik. A szoros déli bejáratánál két hatalmas, több erőművel ellátott erőd áll és pedig az európai oldalon Szeddil-Bahr, az ázsiai ol­dalon pedig Kum-Kali. Kmv­ilek még több régibb erőd, Orehanie, Erthogrul és Kep­o­lie védik a szoros bejáratát. A két előbbi erőd teljesen modern berendezésű és a leg­nagyobb kaliberű nehéz ágyukkal van fel­szerelve. Az egyesült angol-francia flottának tehát első­sorban is az a feladata, hogy ezeknek az erődöknek ágyúit elhallgattassa és az erődöket összerombolja. Mivel azon­ban ezt tisztán csak nepáli harcban elérni nem lehet, az angolok , franciák csak akkor érhetnek el itt lényeges sikereket, ha kellő mennyiségű csapatokat képesek partraszál­lítani, hogy ezek azután az erődöket roham­mal bevegyék. Ez pedig újból rendkívül ne­héz feladat, mert a törökök a félszigeten és a kis-ázsiai partokon nagyszámú csapatok felett rendelkeznek.­­Ha pedig, mindennek ellenére, mégis sikerülne az ellenségnek a nevezett zárerő­döket elpusztítani, akkor még előtte áll a Dardanellák legnehezebb része, ahol a kitűnő erődöktől csak egy pár száz méternyi távol­ságra vezet el a viziut, ahol még­­a legrégibb típusú nehéz ágyuk is teljesen érvényesül­hetnek és ahol sűrű tengeralatti aknasorok zárják el az amúgy is keskeny és sziklazáto­nyos viziutat. A szoros legszűkebb Kilid Bahr és Kn-Ic-Sultanie (Csanak Kalesszi) között, ahol a Dardanellák szélessége mindössze 1300 mé­ter és ahol a hajózható viziút száz méter tá­volságra vezet el Kilid Bahr óriási méretű és rengeteg nehéz ágyúval felszerelt erődje alatt. Még a kereskedelmi gőzösök is a záto­nyok miatt oly közel haladnak el itt a hatal­mas esőóriások alatt, hogy a mellettük álló fezes török katonák arcvonásai is tisztán ki­vehetők. Ezek az erődök számos redoute-el és erőművel vannak körülvéve, fönn a hegylán­cokon pedig 215 méter magasságban, újabb erődök őrködnek víz melletti társaik fölött. Jóformán kődobásra kell a hajóknak a zá­tonyok és az áramlat miatt a Kilid Bahr és

Next