Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-04 / 63. szám

Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 63. (12,635.) szám. Csütörtök, március 4. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 28 ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 11 Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 71 Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1, Telefon József 62 96 Kétségbeesett stratégia. A vén Európa meresztheti szemeit, mint még soha! A világháború folyamán ugyan gyorsan lehetett hozzászokni a min­denféle rendkívüli, azelőtt valószínűtlennek tartott, sőt el sem képzelt látományokhoz és­­akár mindennap el lehet készülve a dolgok és fogalmak megállapított rendjének valami csodás kizökkenésére. De amit most látnia adatott, annyira túlhaladja eddigi politikai és diplomáciai világának lehetőségeit, hogy még a közvetlen valósággal szemben is hi­tetlenül kell lecsuknia csepegősen fájduló szemeit. Hogy az angolok és franciák egye­sült nagy hajóhada fegyveres erővel igyek­szik áttörni a Dardanellák erődövezetét avégből, hogy Oroszországnak segítséget nyújtva, Konstantinápolyt is kezére jut­tassa, s ha ez nem puszta álomkép, valami zűrzavaros fantazmagória, úgy a mi vén Európánk bízvást lehetetlen álomnak, ve­szett agyrémnek tarthatja önön létezését. Ennek a lehetetlen eseménynek kétségtelen valósággá vált, szinte a végső bizonyság rá, hogy az a politikai és kulturális egység, amit előbbi nemzedékek a művelt Európá­nak szerettek nevezni, a k­aotikus bomlott­ság állapotába jutott. " Nem veszett-e el immár tökéletesen az európai egyensúly fogalmai Bár ha részle­tes alkalmazásában ez a fogalom homályos és ingadozó mértéket jelentett is, egy század óta a hatalmak minden viaskodásának és minden megegyezésének irányzó delejtűje maradt. És az európai egyensúly bonyolult problémájának legfőbb tételéül, uralkodó gondolatául, igazi nehézkedési pontjául épen a Dardanella-szorosnak török birtok­lása és Oroszország ellenében való biztos­sága volt elismerve. Ennek a kétségtelen ne­hézkedési pontnak megdöntését mindig egy­nek hitték Európa felfordulásával. Hogy pedig ezt a felfordítást most épen azok a nyugati hatalmak végzik, amelyek eddig állandó feladatukut vallották az általános egyensúly biztosítását és a Dardanelláknál úgyszólván a kapuőrzés szolgálatát teljesí­tették, nyilván ez a természetes hatalmi vi­szonyok felfordításában még az erkölcsi perverzitás jelenségeit is nyilvánvaló teszi. Anglia és Franciaország hány nagy szelle­mének, hány vezető államférfiának, akik nemzedékek szakadatlan hagyományává avatták a Dardanellák biztosítását az orosz zsákmánylási vágy elől, kell sírjukban meg­fordulniok, amikor mai utódaik feje­ tete­jére állították a politikai alapigazságot is. A krimiai francia-angol hadjárat, Szebasz­topol együttes ostroma után félszázaddal most ez a francia-angol támadás Konstanti­nápoly ellen és szövetkezett segítése az orosz érdeknek, s valóban kísértetiesen bor­zalmas ellenképekben tüntetik föl a világ­történelem iróniáját. Semmi esetre sem lehet olyast elhinni, hogy a körülmények változása, vagy új ta­nok elterjedése következtében ma a francia­­és angol államférfiak máskép ítélik a Darda­nella-kérdés jelentőségét, mint elődeik. A kérdés természete, valamint a beléje kap­csolt érdekek fontossága ma ugyanaz, mint félszázad előtt. Világos, h­ogy csak a leg­alantibb opportunitási szempont, a merőben pillanatnyi hadviselési előnynek hajhá­szása, tekintet nélkül az állandóbb érdekek veszélyeztetésére, szülte ezt a legmodernebb angol-francia stratégiát. Azért kell minden áldozat kockáztatásával megkísérelni­ük a Dardanellák erődövezetének áttörését, mert ennek az útnak elzárása immár szörnyen hu­rokká vált az orosz hadviselésre nézve. A Dardanellák elzárása miatt Oroszország nem képes bőséges, gabonakészleteit nyugati szövetségeseinél az oly szükséges pénzre vál­tani és ami még sokkalta nagyobb baj, nem képes már teljesen fogytán levő hadifelsze­relését kiegészíteni, elhasznált muníció­anyagát pótolni. Ezért kell minden áron, bármi áldozattal a bevehetetlennek tartott erődövezet áttörését megkísérelni, ezért kell fejjel egyenest az ércfalnak rohanniok. Az angol miniszterelnök szokott felsőbbsége­ hangján jelentette ugyan ki, hogy a nyu­gati szövetségesek jól megfontolták ennek a mesés dardanellai vállalkozásnak politika és stratégiai föltételeit. Hát az meglehet hogy a nyugati stratégia fölötte áll a török­ hadvezetésnek, de annak a bizonyos ango megfontolásnak is nagy a bibije. Ezt a meg­fontolást csak az a végső kényszerűség szülte, amikor minden megfontolás egyre megy. Mégis csak azt kell hinnünk, hogy épen azért, mert a Dardanellák megvédést oly rendkívül fontos érdek és Törökor­szágra nézve feltétlen létkérdés, a török államférfiak és a szövetséges tanácsadók­­ jóeleve megfontolták, mi forog kockán. Ok­vetlenü­l tettek is róla, hogy a Dardanellás áttörése a legnyugatibb és legfogasabb stra­tégia számára is rettentő kemény diót je­lentsen. Hajdan a Botondok őstermészeti­ erejökkel képesek voltak rá, hogy Konstan­tinápoly kapuját bárdjukkal vegyék be. De a nyugati stratégia megfontolt rohamáról hamar kiderülhet, hogy csak bolondok hiába fejjel nekirohanása volt. Egyre nagyobb arányokat öltenek a kárpáti harcok. Több orosz ellentámadást véresen visszavertünk. — A harcvonalon újabb helyi sikereket értünk el. — Délkelet-Galiciában az egész csatavonalon heves harc volt. Augusztávtól délre a németek megakadályozták az oroszok átkelését a Bohr-folyón. — 1500 fogoly. — Újabb német előrehaladás a Vogézekben. — Ismét meghiúsultak a franciák támadásai a Champagneban. — A blokádháború fejleményei. Anglia válasza az Unió jegyzékére hi­vatalos formában még nem került nyilvá­nosságra, de már Asquith tegnapi beszéde az angol alsóházban s az azóta érkezett ösz­szes idevágó hírek kétségtelenné teszik, hogy Anglia válasza elutasító. Anglia minden, akár közvetlenül, akár közvetve Németor­szágnak szánt vagy Németországból szár­mazó szállítmányt le fog foglalni és nem mond le arról a tervéről, hogy Németország polgári lakosságát kiéheztesse. Naiv hit volt, hogy Anglia az utolsó pillanatban jobb belátásra tér, hogy az emberiességnek abba a felsőbb légkörébe fog emelkedni, hol immár Németországgal az angolbarát Unió is talál­kozott. Anglia nem akarja a nemzetközi er­kölcsnek tisztult levegőjét közösen szívni Németországgal, az Unióval és immár az összes semlegesekkel. A ködös Albionnak nem való ez a régió. Marad tehát minden úgy, mint ahogy a német blokád bejelentette. Azaz hogy a helyzet azóta nagyon is megváltozott. A né­met igazság a diplomáciában olyan diadalt aratott máris, amelynek kihatása a blokád­háború további fejleményeire is elmaradha­tatlan. Az Unió közvéleménye Anglia eljá­rását példátlannak bélyegzi. Washington­ban a hangulat máról­ holnapra Németország javára fordult és határozott tiltakozást sür­get a minden nemzetközi jogra és morálra fittyet hányó Angliával szemben. Az angolul beszélő és üzleti világfelfogásában is egy anyaméhben fogant­ó és újvilág között mélységes szakadék kezd mutatkozni, mert az emberiesség és az önálló állami lét presti­ge-e még a zsebbeli érdeknél és a vérbeli ro­konságnál is valamivel feljebb álló javakat jelent az erkölcsi világrendben. Az Unió és Anglia között jellembeli úr kezd táton­gani. Az Unió érezni kezdi, hogy szíve is van és talán ökle is. Vezérkarunk mai jelentésének kétség­kívül az a figyelemre legméltóbb mondata, hogy az uzsoki szorostól nyugatra harcok folynak, amelyek fontos magaslatok, hegy­hátvonalak birtokáért mind nagyobb ará­nyokat öltenek. Az uzsoki szorostól nyugat­ra eső front a Dukláig terjedő vonal, ame­lyen az utóbbi napokban ismét támadással kísérleteztek az oroszok, de minden törek­vésüket, nekik súlyos veszteségeket okozva, meghiúsították. Sőt, a duklai arcvonalon, a terepviszonyokat és a harcok lassú mene­tét figyelembe véve, jelentékeny előrehala­dást is tettünk. Mint a mai hivatalos jelen­tés közli, több orosz ellentámadást véresen visszavertünk és a nap folyamán a harc­vonalon újabb helyi sikereket értünk el. Ezek az ellentámadások kétségtelenül arra irányultak, hogy­ az elhódított pozíciókat visszafoglalják. Hogy azonban ez nem si­került, ez annak a bizonysága, hogy kárpáti hadállásaink olyan erősek, annyira ki van­nak építve a defenzíva számára is, hogy minden ellenséges előretörést meg tud­nak akadályozni. Hetek óta ez a hely­zet, heteken keresztül csapataink ered­ményesen tartották föl az orosz előnyom.- A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.

Next