Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-29 / 88. szám

Budapest, 1915. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80., Egyes szá­m­ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a -‹1» oldalon olvasható. mm évfolyam, 88. (12,660.) szám. Hétfő, március 29. PESTI HÍRLAP SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78, Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78, Telefon 26-40. FIÓKKIADÓM VATRU: Budapest, Erzsébet­ körút , Telefon József 52 96. Tavaszi áramlatok. Hogy magyar ember harcokra valaha ráunhatna, azt­ ennek a nemzetnek ezeréves története, mint a legostobább föltevést, fö­lényesen hárítja el. A magyar nemzet, ami­óta él, mindig harcolt s ha meg tudná unni a harcot, az életét unta volna meg. Pedig a magyar szereti az életet és szereti a har­cot is. Nem is akad, nem is fog akadni Ma­gyarországon olyan hang­ vagy pláne olyan áramlat, aminkről a franciáknak is, az an­goloknak is, az oroszoknak is van okuk panaszkodni. Hogy a francia anyák nyíltan agitálnak­ a háború gyors befejezésse mel­lett, hogy az angol munkásvilág az érdekeit államférfiak minden agitációja ellenére a békét harsogja, a békét orditja , hogy Orosz­országban nemcsak a duma szocialista kép­viselőit tartóztatták le, de haditörvényszék elé viszik most már békeizgatás címen Tol­stoj egykori titkárát, dr Makoviczky Dusánt és számos társát is: ez mind az entente há­borús kimerülésének párhuzamos bizonyíté­ka A franciák, angolok és oroszok egy­aránt belefáradtak a hosszura nyúló h­ábo­ruba s a nagy nekid­urálások, melyekre ma­gát a francia, angol és orosz hadvezetősé­gek az összes frontokon elszánták, épen ezt az egyre növekvő békekövetelést s ezt a fé­lelmetes arányokban dagadó béketü­relmet­len­séget próbálják a háború gyorsabb tem­pójának látszatával valahogyan megbékíte­ni, a türelem medrébe visszaszorítani. Az entente hadseregeinek nagyobb vehemen­ciája egyenesen fokmérője annak a türel­metlenségnek, mely hátuk mögött a békét, a bármilyen áron való békét követeli és har­sogja. Nálunk vagy német szövetségeseink táborában ez a lelki meghasonlás a katonai teljesítések tudatossága s a polgári lakosság vágyai között még egy másodpercre se mu­tatkozott és nem is fog mutatkozni. Bizo­nyára nekünk és szövetségeseinknek is csak eszköz a háború s a cél a béke. De mint érett gyümölcsöt, magunk akarjuk letépni fájáról, nem pedig alamizsnaként elfogadni szánó emberek kezéből. Nekünk és szövetsé­gesünknek csak az a béke kell, melyhez a diadal útján lehet eljutni. Az a béke, mely igazán béke, mert magunk vivtuk ki s nem látszatbéke, mert akik adták, ismét elvehe­tik. Ha Herkules nem teremtette volna meg példáját, hogy­ az igazi férfi csak az akadá­lyok legyőzésének nehezebb útját tudja vá­lasztani, mert a könnyebb út a szégyené­s a nehezebb út a diadalé, akkor megteremte­nők ezt a példát mi és német szövetsége­sünk. A szégyen útja: nem magyarnak és nem germánnak való. Mi csak abban az irányban kereshetjük a békét, ahol annak tartalmát, biztonságát és termékenyítő ere­jét magunk szabhatjuk meg. Mert ha a na­gyobb német nemzetnek az ellene föllázadt irigység ellen kell önvédelmi harcot folytat­nia, mi magyarok viszont maroknyi vol­tunk miatt vívunk századok óta mindig­ ön­védelmi harcot. Nekünk a háború, tehát a béke minősége is, a lét vagy nemlét kérdése. Aki ennélfogva a mi táborunkban más bé­kére, mint a diadal útján megszerzett és termékeny békére, csak gondolni is tudna: a nemzeti lét tagadója s a nemzeti öngyil­kosság gyáva papja volna. Más az entente polgári lakosságának kimerüléséhez a pszichológiai kulcs. Angol, francia és orosz nem folytat önvédelmi har­cot. Angol, francia és orosz hódítani akar, vagy legalább visszahódítani. Nemzeti hiú­ság, nemzeti féltékenység vagy nem­zeti irigység adta kezükbe­ a fegyvert s egy kétes üzlet folytatásába hama­rabb beleunhat egy ember vagy egy nem­zet, mint egy élet-halálharcba, melynek eredményétől nemzeti léte függ. Ha az en­tente államainak polgári lakossága, mun­kásai, asszonyai, előkelő szellemei, bármi­lyen áron is békét akarnak, akkor ez csak annyit jelent, hogy az üzlet és a várható haszon nem éri meg a mi kínjainkat, gyöt­relmeinket és omló vérünket. Miért fojta­nák tehát magukba emésztő türelmetlensé­güket, mikor csak egy üzletről s nagyon is hosszadalmas, kockázatos és kétes üzletről van szó? Ellenben se magyar, se germán lélekben ilyen kutar gondolat meg nem fo­ganhat. Mert minekünk ez a háború nem üzlet, hanem életkérdés. Rabok legyünk-e vagy szabadok? Legyünk-e vagy ne le­gyünk"? Ebbe a kérdésbe nem lehet se bele­unni, se belefáradni. Ezt a kérdést szívünk utolsó dobbanásáig, izmaink megpattaná­sáig kell lelkünkben harangoznunk, mert a válasz az élet és a szabadság válasza, ha mi erőszakoljuk ki és halálos ítélet vagy leg­alább is örök siralomház, ha ellenségeink kényszerítik ránk. Nem is fog itt békeha­rang megcsendülni, csak messziről, messzi­ről hallgatjuk az ő békeharangjaik mindig türelmetlenebb csendülését. S most még elárad a világon a tavasz hazaemlékeztető verőfénye. Ha eddig csak az anyák zokogtak Franciaországban, csak a munkások harsogtak Angliában s csak az intelligensek mertek elszántan beszélni Oroszországban: a tavasz kisarjasztja majd a honvágyat és a békesóvárgást a harcoló francia, angol és orosz katonákban is. Hi­szen őket nem az önvédelem halálos mámo­ra, csak az üzlet kecsegtető aranyhegye csalta el hazulról. Nekik azt fogja súgni a tavasz, hogy hazájukat otthon találhatják, míg nekünk és szövetségeseinknek a tavasz szent fugalma is csak azt súghatja fülünk­be, hogy harcolnatok és győznötök kell, ha azt akarjátok, hogy otthon hazát találjatok. Véresen visszavetett orosz támadások a Kárpátokban. Az Ondava és a Laborc völgyében a harc tegnap reggel óta ellanyhult. — A kár­páti arcvonal többi szakaszán tovább tartanak a makacs harcok. — 1230 oroszt elfogtunk. — Észak-Bukovinában az oroszok üldözése közben újabb 200 foglyot ejtettünk. — Visszavert orosz támadások a német északi szárnyon. — 900 orosz fogoly. — A németek sikere Verduntól délkeletre. — A Dardanellákból visszaűzött torpedóüzek és aknakutatók. Przemysl elestének morális hatása természetesen jelentkezik Oroszország szö­vetségeseinél is, London és Páris kitörő örömmel fogadja, január óta a háború leg­jelentősebb eseményeként ünnepli s a há­ború megrövidülését, egy új, nagy orosz offenzíva megindulását reméli tőle. Előre­látható volt, h­ogy Przemysl eleste ellensé­geinkre is nagy hatással lesz s balgaság vol­na, ha önmagunk előtt ezt most eltitkolnék. Balgaság annál inkább, mert hiszen a morá­lis hatásnál, amit Przemysl eleste ellensé­geinkre tett, sokkal fontosabb az a lelki­hangulat, amelylyel saját katonáink fogad­ták. És az éremnek ez a másik oldala minden ellenséges örömujjongást fölösen kiegyenlít: a magyar katona harckészségét Przemysl el­estének híre nem csökkentette, a kárpáti fronton annál elkeseredettebben, annál szi­lárdabb eltökéléssel akarja visszafizetni az orosznak Przemyslt. S ezt az eltökéltséget még inkább fokozza az, hogy az orosznak Przemyslért akkor is vissza akartunk volna fizetni, ha valóban az ő érdeme lett volna a vár eleste, pláne így, hogy egészen érdemet­lenül hullott az ölébe. London é­s Páris hát korán örülnek, bár katonai kritikusai nagyon rózsás szín­ben látják a helyzetet. Akad különben kö­zöttük is egy mérsékeltebb hang, Bertheaud tábornoké. Ő a stratégiai helyzet további fejlődésére nem tartja nagyjelentőségűnek Przemysl elestét, ami szerinte nem olyan súlyos csapás Németországra és Ausztria-Magyarországra, mint volt egykor Francia­országra Metz eleste. Bertheaud különben azt hiszi, hogy Przemysl elestének nem lesz meg az a következménye, amit az entente oly lázasan vár: nem fogja követni Krakó ostroma. S itt összehasonlítja a mai helyzetet azzal, amikor hónapok előtt az oroszok tényleg kö­zel álltak Krakó ostromához. Akkor azon­ban a Pilica és a Nida mentén nem állhat­ták útjukat, akkor ők voltak az urai a Kár­pátoknak is. Bertheaud tábornok cikke fényt vet az entente vágyaira s talán az orosz hadveze­tőség terveire is. Arról is olvashattunk, hogy az Oroszok Przemysl alól fölszabadult seregeik egy részét tényleg a Krakót őrző dunajeci frontra, másik részét a Kárpátok­ba dobták, nyilván úgy látják tehát a hely­zetet, hogy Krakó sorsát is a Kárpátokban kell előkészíteniök, mert amíg itt nem érez­hetik magukat biztonságban, szilárdan, nem is gondolhatnak komolyan arra, hogy­ a Bécs felé vezető utat megközelítsék. És a Nida és a Pilica vonala akkor még mindig a hátukban volna. . . . Lengyelországban és Nyugatgaliciában pedig a helyzet állandóan változatlan, ott egyelőre meg se kísérlik a térnyerést. Láthatólag minden erejükkel a Kár­pátokra vetették hát magukat s ezért minden további hadműveletet meg is előz fontosság szempontjából a kárpáti A Festi Hírlap mai száma 12 oldal.

Next