Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-29 / 88. szám
Budapest, 1915. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80., Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a -‹1» oldalon olvasható. mm évfolyam, 88. (12,660.) szám. Hétfő, március 29. PESTI HÍRLAP SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78, Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78, Telefon 26-40. FIÓKKIADÓM VATRU: Budapest, Erzsébet körút , Telefon József 52 96. Tavaszi áramlatok. Hogy magyar ember harcokra valaha ráunhatna, azt ennek a nemzetnek ezeréves története, mint a legostobább föltevést, fölényesen hárítja el. A magyar nemzet, amióta él, mindig harcolt s ha meg tudná unni a harcot, az életét unta volna meg. Pedig a magyar szereti az életet és szereti a harcot is. Nem is akad, nem is fog akadni Magyarországon olyan hang vagy pláne olyan áramlat, aminkről a franciáknak is, az angoloknak is, az oroszoknak is van okuk panaszkodni. Hogy a francia anyák nyíltan agitálnak a háború gyors befejezésse mellett, hogy az angol munkásvilág az érdekeit államférfiak minden agitációja ellenére a békét harsogja, a békét orditja , hogy Oroszországban nemcsak a duma szocialista képviselőit tartóztatták le, de haditörvényszék elé viszik most már békeizgatás címen Tolstoj egykori titkárát, dr Makoviczky Dusánt és számos társát is: ez mind az entente háborús kimerülésének párhuzamos bizonyítéka A franciák, angolok és oroszok egyaránt belefáradtak a hosszura nyúló háboruba s a nagy nekidurálások, melyekre magát a francia, angol és orosz hadvezetőségek az összes frontokon elszánták, épen ezt az egyre növekvő békekövetelést s ezt a félelmetes arányokban dagadó béketürelmetlenséget próbálják a háború gyorsabb tempójának látszatával valahogyan megbékíteni, a türelem medrébe visszaszorítani. Az entente hadseregeinek nagyobb vehemenciája egyenesen fokmérője annak a türelmetlenségnek, mely hátuk mögött a békét, a bármilyen áron való békét követeli és harsogja. Nálunk vagy német szövetségeseink táborában ez a lelki meghasonlás a katonai teljesítések tudatossága s a polgári lakosság vágyai között még egy másodpercre se mutatkozott és nem is fog mutatkozni. Bizonyára nekünk és szövetségeseinknek is csak eszköz a háború s a cél a béke. De mint érett gyümölcsöt, magunk akarjuk letépni fájáról, nem pedig alamizsnaként elfogadni szánó emberek kezéből. Nekünk és szövetségesünknek csak az a béke kell, melyhez a diadal útján lehet eljutni. Az a béke, mely igazán béke, mert magunk vivtuk ki s nem látszatbéke, mert akik adták, ismét elvehetik. Ha Herkules nem teremtette volna meg példáját, hogy az igazi férfi csak az akadályok legyőzésének nehezebb útját tudja választani, mert a könnyebb út a szégyenés a nehezebb út a diadalé, akkor megteremtenők ezt a példát mi és német szövetségesünk. A szégyen útja: nem magyarnak és nem germánnak való. Mi csak abban az irányban kereshetjük a békét, ahol annak tartalmát, biztonságát és termékenyítő erejét magunk szabhatjuk meg. Mert ha a nagyobb német nemzetnek az ellene föllázadt irigység ellen kell önvédelmi harcot folytatnia, mi magyarok viszont maroknyi voltunk miatt vívunk századok óta mindig önvédelmi harcot. Nekünk a háború, tehát a béke minősége is, a lét vagy nemlét kérdése. Aki ennélfogva a mi táborunkban más békére, mint a diadal útján megszerzett és termékeny békére, csak gondolni is tudna: a nemzeti lét tagadója s a nemzeti öngyilkosság gyáva papja volna. Más az entente polgári lakosságának kimerüléséhez a pszichológiai kulcs. Angol, francia és orosz nem folytat önvédelmi harcot. Angol, francia és orosz hódítani akar, vagy legalább visszahódítani. Nemzeti hiúság, nemzeti féltékenység vagy nemzeti irigység adta kezükbe a fegyvert s egy kétes üzlet folytatásába hamarabb beleunhat egy ember vagy egy nemzet, mint egy élet-halálharcba, melynek eredményétől nemzeti léte függ. Ha az entente államainak polgári lakossága, munkásai, asszonyai, előkelő szellemei, bármilyen áron is békét akarnak, akkor ez csak annyit jelent, hogy az üzlet és a várható haszon nem éri meg a mi kínjainkat, gyötrelmeinket és omló vérünket. Miért fojtanák tehát magukba emésztő türelmetlenségüket, mikor csak egy üzletről s nagyon is hosszadalmas, kockázatos és kétes üzletről van szó? Ellenben se magyar, se germán lélekben ilyen kutar gondolat meg nem foganhat. Mert minekünk ez a háború nem üzlet, hanem életkérdés. Rabok legyünk-e vagy szabadok? Legyünk-e vagy ne legyünk"? Ebbe a kérdésbe nem lehet se beleunni, se belefáradni. Ezt a kérdést szívünk utolsó dobbanásáig, izmaink megpattanásáig kell lelkünkben harangoznunk, mert a válasz az élet és a szabadság válasza, ha mi erőszakoljuk ki és halálos ítélet vagy legalább is örök siralomház, ha ellenségeink kényszerítik ránk. Nem is fog itt békeharang megcsendülni, csak messziről, messziről hallgatjuk az ő békeharangjaik mindig türelmetlenebb csendülését. S most még elárad a világon a tavasz hazaemlékeztető verőfénye. Ha eddig csak az anyák zokogtak Franciaországban, csak a munkások harsogtak Angliában s csak az intelligensek mertek elszántan beszélni Oroszországban: a tavasz kisarjasztja majd a honvágyat és a békesóvárgást a harcoló francia, angol és orosz katonákban is. Hiszen őket nem az önvédelem halálos mámora, csak az üzlet kecsegtető aranyhegye csalta el hazulról. Nekik azt fogja súgni a tavasz, hogy hazájukat otthon találhatják, míg nekünk és szövetségeseinknek a tavasz szent fugalma is csak azt súghatja fülünkbe, hogy harcolnatok és győznötök kell, ha azt akarjátok, hogy otthon hazát találjatok. Véresen visszavetett orosz támadások a Kárpátokban. Az Ondava és a Laborc völgyében a harc tegnap reggel óta ellanyhult. — A kárpáti arcvonal többi szakaszán tovább tartanak a makacs harcok. — 1230 oroszt elfogtunk. — Észak-Bukovinában az oroszok üldözése közben újabb 200 foglyot ejtettünk. — Visszavert orosz támadások a német északi szárnyon. — 900 orosz fogoly. — A németek sikere Verduntól délkeletre. — A Dardanellákból visszaűzött torpedóüzek és aknakutatók. Przemysl elestének morális hatása természetesen jelentkezik Oroszország szövetségeseinél is, London és Páris kitörő örömmel fogadja, január óta a háború legjelentősebb eseményeként ünnepli s a háború megrövidülését, egy új, nagy orosz offenzíva megindulását reméli tőle. Előrelátható volt, hogy Przemysl eleste ellenségeinkre is nagy hatással lesz s balgaság volna, ha önmagunk előtt ezt most eltitkolnék. Balgaság annál inkább, mert hiszen a morális hatásnál, amit Przemysl eleste ellenségeinkre tett, sokkal fontosabb az a lelkihangulat, amelylyel saját katonáink fogadták. És az éremnek ez a másik oldala minden ellenséges örömujjongást fölösen kiegyenlít: a magyar katona harckészségét Przemysl elestének híre nem csökkentette, a kárpáti fronton annál elkeseredettebben, annál szilárdabb eltökéléssel akarja visszafizetni az orosznak Przemyslt. S ezt az eltökéltséget még inkább fokozza az, hogy az orosznak Przemyslért akkor is vissza akartunk volna fizetni, ha valóban az ő érdeme lett volna a vár eleste, pláne így, hogy egészen érdemetlenül hullott az ölébe. London és Páris hát korán örülnek, bár katonai kritikusai nagyon rózsás színben látják a helyzetet. Akad különben közöttük is egy mérsékeltebb hang, Bertheaud tábornoké. Ő a stratégiai helyzet további fejlődésére nem tartja nagyjelentőségűnek Przemysl elestét, ami szerinte nem olyan súlyos csapás Németországra és Ausztria-Magyarországra, mint volt egykor Franciaországra Metz eleste. Bertheaud különben azt hiszi, hogy Przemysl elestének nem lesz meg az a következménye, amit az entente oly lázasan vár: nem fogja követni Krakó ostroma. S itt összehasonlítja a mai helyzetet azzal, amikor hónapok előtt az oroszok tényleg közel álltak Krakó ostromához. Akkor azonban a Pilica és a Nida mentén nem állhatták útjukat, akkor ők voltak az urai a Kárpátoknak is. Bertheaud tábornok cikke fényt vet az entente vágyaira s talán az orosz hadvezetőség terveire is. Arról is olvashattunk, hogy az Oroszok Przemysl alól fölszabadult seregeik egy részét tényleg a Krakót őrző dunajeci frontra, másik részét a Kárpátokba dobták, nyilván úgy látják tehát a helyzetet, hogy Krakó sorsát is a Kárpátokban kell előkészíteniök, mert amíg itt nem érezhetik magukat biztonságban, szilárdan, nem is gondolhatnak komolyan arra, hogy a Bécs felé vezető utat megközelítsék. És a Nida és a Pilica vonala akkor még mindig a hátukban volna. . . . Lengyelországban és Nyugatgaliciában pedig a helyzet állandóan változatlan, ott egyelőre meg se kísérlik a térnyerést. Láthatólag minden erejükkel a Kárpátokra vetették hát magukat s ezért minden további hadműveletet meg is előz fontosság szempontjából a kárpáti A Festi Hírlap mai száma 12 oldal.