Pesti Hírlap, 1915. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-24 / 113. szám

tások miatt történik. Kérdés, idejében és elegendő mennyiségben érkezik-e meg az angol segítség. Akárhogyan alakulnak is majd a fejlemények, a Maas és Mosel között a franciák offenzív kedvét és készségét alaposan érinti a flandriai helyzet. Verdun felé az yperni frontról szállítottak csapatokat, abban a hitben, hogy ott nélkülözhetők. Csalódtak, mint már annyiszor ebben a háborúban. És valószínű az is, hogy a franciabelga front a legközelebbi időben nagyobb arányokban meg fog élénkülni. Most érkezett el ez a harctér a végső erőfeszítések tetőpontjára. Ezt a páratlanul izgalmas periódust figyelni annál idegfeszítőbb, mert két ellentétes pólusán ellentétes természetű akciók játszódnak le. Flandriában a németek támadnak, Verdun körül őket támadják a franciák. A hadművészet legizgalmasabb fejezetei közül való, ami most a nyugati harctéren lejátszódik. ... A párisi lapok napokkal ezelőtt azon riadoztak, hogy Hindenburg a flandriai fronthoz közel eső Courtraiban járt. Talán rege volt, a vérfolyamok habjaiból született legenda. Egy bizonyos: ha nem is Hindenburg, a zseniális német hadvezetés megtestesülése, — de a német hadvezetés régi szelleme ott járt a flandriai fronton. i.i . . . Az a hatalmas támadás, amelyet az oroszok az uzsoki szoros ellen három irányból is intéztek és pedig észak felől magában a szorosban levő állásaink, továbbá északnyugati és északkeleti irányból a szoros két oldalán emelkedő magaslati állásaink ellen, úgy látszik, ismét olyan súlyos vereséggel járt az oroszokra, hogy még ha szándékukban is volna az uzsoki szoros ellen tovább is kísérletezni, de e legutóbbi vereségből bizonyára föl kell még valamennyire ocsúdniok, mielőtt újabb támadásra szánnák el magukat. A tegnapi vezérkari jelentés arról is hírt adott, hogy ezerkétszáz foglyot ejtettünk, a mai pedig arról számol be, hogy az összes foglyok megerősítik társaik véres kudarcát, az ellenség szörnyű veszteségeit. Már a tegnapi jelentés is, joggal mutatott hát arra, hogy egyetlen hegykupon több mint négyszáz halott borította a csatateret. Érthető, hogy ilyen veszteségek után a mai hivatalos jelentés már az Uzsok körüli terepről is aránylagos nyugalomról tudósít. De azért van egy örvendetes újság mára is, ami ugyancsak az orosz erők megbénulását bizonyítja Uzsoknál. A szorostól keletre ugyanis elfoglaltuk az ellenség egy erős támaszpontját. A tegnapi jelentés még csak annyit közölt, hogy az oroszok összes támadásai összeomlottak, részben már tüzelésünk, részben gyalogságunk ellentámadásai alatt. A mai jelentés az ellentámadások folytatásakép már egy pozitív sikerről is hírt ad: a szorostól keletre sikerült tért nyernünk s azzal, hogy így a szoros körül még több levegőhöz juthattunk, még inkább tágíthattuk frontunkat: egyrészt kedvezőbb pozíciót szerezhettünk az orosz támadások esetleges megnyitása ellenében s másrészt a mi esetleges támadásunkat is egy további lépéssel megalapozhattuk. A mai vezérkari jelentés a kárpáti arcvonalról még csak annyit talált följegyzésre érdemesnek, hogy tüzérségünk Nagypolánynál, a német tüzérség pedig Kozsovánál eredményesen működött. Nagypolány a Ciróka völgyében, a cisznai műút magyarországi folytatásán fekszik, mintegy tíz kilométerre az országhatártól. Kozsova pedig Tucolkától északkeletre tíz kilométerre van az Orova folyó völgyében a Skoléhoz vezető műúton. . . . Hír van különben mség arról is, hogy az oroszok mégsem adták még föl végleg a kárpáti offenzívát. Állítólag az északlengyelországi frontról küldtek csapatokat a kárpáti frontra. Viszont az orosz harctéren működő francia haditudósítók egyike azt írja, hogy az orosz hadvezetőség egyáltalán nem adta még föl Thornt és Krakót. S korai dolog azt hinni, hogy szem elől tévesztette Berlint a magyar síkság homoktengere kedvéért, amibe semmiképen sem fog beleveszni . . . Nem volna csodálnivaló, ha a magyar síkság homoktengere tényleg értéktelenné vált volna egyszerre az orosz hadvezetőség szemében. Mennyi vér veszett bele eddig is az Alföld homokjának oly távoli ábrándjába! De ha az orosz hadvezetőségnek mindez még mindig nem elég, ahhoz, hogy az orosz hadsereg helyrehozhatatlanul elvérezzék, szinte kívánnunk kell, hogy új offenzívát kezdjen a Kárpátok ellen. Minden hadvezetés ideális céljainak, alfájának és ómegájának, hogy az ellenségre rá kell kényszerítenünk a saját akaratunkat s végezetül meg kell semmisítenünk: annyira kikészítettük már a Kárpátokat, hogy az ottani német hadsereg vezérkari főnöke nem ok nélkül mondta: „Már ott tartunk, hogy örülünk, ha az oroszok támadnak s azokat a jelentéseket, amelyek erről hírt hoznak, már azzal szoktuk üdvözölni: Hála istennek!" Mikor az oroszok megkezdték a kárpáti offenzívát, talán még nem voltunk teljesen fölkészülve a kivédésére. De közben mindinkább a mi javunkra fordult, hogy az oroszok ezt az utánpótlásra, muníció- és élelmiszerszállításra csaknem leküzdhetetlenül nehéz terepet választottak ki offenzív célokra s tüzérségi fölényünk és sáncerdeink rengetegén keresztül is a műiagyar Alföld homokja vonzotta őket. Ám meglátjuk, hogy az oroszok szemében Krakó és Thorn lidércfénye valóban fölváltotta-e az Alföld délibábját. Churchill és rottgagneur találkoztak és mint az angol és francia haditengerészet miniszterei megtárgyalták egymás közt a Dardtanela-kérdést. Az indiszkrét francia sajtó pedig máris leleplezi a tanácskozások anyagát és célját: Churchill és Augagneur egyszerűen fölfedezték, hogy a Dardanellák újabb ostromát hogyan kell keresztülvinni, hogy föltétlenül sikerüljön. Igaz ugyan, hogy a Dardanellák esetleges új ostromára készülő angol és francia admirálisok egyáltalán nem kíváncsiak arra, hogy mit találtak ki odahaza Churchill meg Augugneur; igaz az is, hogy mikor két miniszter találkozik, akkor a tanácskozásaik anyaga természetszerűen politikai és nem stratégiai kérdéseket ölel föl; és igaz az is, hogy az égei szigetek angol megszállása elsőrendű politikai kérdés, ami a francia kollégát följogosíthatja némi érdeklődésre; — mindez azonban, úgy látszik, kevésbbé érdekli a francia közvéleményt, amely mindjárt és mindenütt stratégát szagol, pláne, ha lord Churchill van a közelben. Anglia már alaposan kiábrándult a maga tengerészetügyi miniszterének stratégiai tehetségéből Antwerpen óta. Az angol sajtó nem is igen ír az Augagneurrel való találkozásról, ami szintén arra mutat, hogy talán mégis csak azok a bizonyos égei szigetek kerülhettek kettejük közt napirendre. De a francia közvélemény nem lát és nem hall; úgy látszik, teljesen elvesztette politikai érzékét s még azt sem veszi észre, hogy az angolok nemcsak Lemnoszt, Irenedoszt, Embroszt, Mythilénét szállták meg, hanem Calaist, Havret, Boulognet, Dieppet is. A franciák nagyon bíznak Augagneur és Churchill columbusi tehetségében: nem hiába találkoztak, egyesült erővel bizonyára kifőzték, hogy a Dardanellákat hogyan lehet bevenni . . . Bizony, még az oroszok is több érzékkel figyelik a szövetségestársak külön útjait, mint a franciák. A Dardanellák ostroma még meg se kezdődött és máris féltékenyen hirdették, hogy erre a tengerszorosra senki más nem teheti majd a kezét, csak ők. Másrészt az oroszok még jól emlékeznek a londoni reuniónak arra a határozatára, hogy az égei szigeteknek abban a kézben kell maradniok, amely a Dardanelláknak is ura. Ha tehát Oroszország megszerezné a Dardanellákat, mi lesz azokkal a bizonyos szigetekkel? . . . Az oroszok még nem vesztették el a politikai éleslátásukat. És útnak indítják újra parkot, aki az entente új pénzügyminiszteri konferenciáján az útitáskájából bizonyára ki fogja venni azt a szerény kérdést is, hogy mi van hát az égei szigetekkel? Sí nem fogja elmulasztani, hogy ezt is lehetőleg fölváltsa. PESTI HÍRLAP 1915. április 24., szombat. Az orosz harctér. A vezérkar jelentés®. Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 ápr. 23-án délben, érkezett 4 óra levegekor.) Az általános helyzetváltozatlan. A kárpáti arcvonalon iélyenfoint ágyuharc folyt. A mi tüzérségünk Nagypolánynál, a németeké pedig Kozsovánál eredményesen működött. Az uzsoki-szoros mellett levő állásoknál az oroszok visszavert rohama után aránylagos nyugalom van. Az összes foglyok megerősítik az ellenség nagy veszteségeit. A szorostól keletre tegnap az ellenségnek egy erős támaszpontját elfoglalták. Délkelet-Galiciában és Bukovinában nincs változás. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos Jelentés, Berlin, ápr. 23. A nagy főhadiszállás közli ápr. 23-án. Keleten a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Szerepcsere a Kárpátokban. — „A szövetségesek hatalmas offenzívája." — Stockholm, ápr. 23. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Az orosz vezérkar új jelentését itt Oroszországra nézve eléggé kedvezőtlen értelemben magyarázzák. Már régen tudták azt, hogy az oroszok harmadik és előreláthatóan utolsó kárpáti offenzívája összeomlott. Annál meglepőbb, hogy a szövetségesek oly gyorsan újra megkezdték az offenzívát a Kárpátokban. A Kárpátokban, úgy látszik, szerepcsere történt, mondja a Stockholm Evening katonai munkatársa, az orosz offenzíva egészen megszűnt, ezt megerősíti a pétervári legutóbbi kommüniké és az oroszok kénytelenek mostani állásaikban a szövetségesek hatalmas offenzívája ellen védekezni.