Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-24 / 143. szám

o­a­ tok szoros együtth­aladása, azon igyekeznek, kü­lönben igen otromba módon, h­ogy diszharmóniát vigyenek a teljes összhangban együttműködő se­regek közé. Nagy igyekezetet fejt ki e téren a Times pétervári tudósítója, aki olvasóinak a kö­vetkező mesét tálalja fel: — Elfogott német tisztek közlése szerint a német császár a Dunajec-fronton mondott egyik beszédében kijelentette, h­ogy Németország szö­vetségesei nem feleltek meg a várakozásnak. A háború egész terhe a német seregre háramlik. Németországnak kellene átvennie a fővezérletet a cs. és kir. csapatok felett. Tulajdonképpen fölösleges egy szót­ is vesztegetni e minden izében hazug jelentésre. Kü­lönösen kitűnik a jelentés hazug volta, ha össze­hasonlítjuk a császárnak imputált szavakat azzal a meleg elismeréssel, melyet a császár kifejezett, amikor a pour le mérite rendet Frigyes főher­cegnek és hötzendorfi báró Conrad, a vezér­kar főnökének, adományozta. Orosz beismerés a galiciai vereségről. Pétervár, máj. 23. A Ruszkoje Szlovo megállapítja, hogy a kárpáti szorosok kiü­rítése és az oroszoknak a Dunajec vonalról való visszavonulása, amelyet a vezérkari jelentés most átcsoportosítással indo­kol, kétségkívül igen komoly sikerei az ellenség­nek, amelyek az oroszok elöl a Magyarországba vezető legrövidebb utat, valamint a keletről Kra­kóba vezető utakat elzárják. Ezek a területek a szövetségesekre a legfontosabbak az egész had­színtéren. Ámbár hadvezetőségünk tudta, hogy nagy csapattömegeket vonnak össze Nyugat-Ga­líciában, a felderítés a rendelkezésre álló eszkö­zökkel mégsem volt eléggé keresztülvihető. Ezenfelül az ellenséges nehéz tüzérségnek óriási fölénye tű­nt ki. A lap reméli, hogy a Szan-vonal tartható lesz és Przemysl támaszpontul szol­gálhat. Oroszország veszteségei a valóságban. Berlin, máj. 23. A Wolff-ügynökség jelenti: A nagy főhadi­szállásról írják: Külföldön Ypernnél szenvedett veszteségeinket, valamint az arrasi és galiciai veszteségeket igen túlzottan becsülik meg. Olyan számokat emlegetnek, melyek majdnem a kétsze­resével haladják túl az ott a helyszínen elhelye­zett csapatokat. Mind e hazugságokkal szemben, melyeknek célját nem kell közelebbről magyaráz­ni, csak egy válaszunk lehet, hogy hivatkozunk veszteséglistáinkra, melyeket német alapossággal és pontossággal vezetnek. Ellenfeink ezzel szem­ben veszteséglistájukat még saját népeik előtt is eltitkolják, bizonyára nagyon félnek az igazság­tól. Oroszországban például azt a hírt terjesztik, hogy az oroszok összes vesztesége 500.000 em­ber. A valóságban csak a listákba bevezetett orosz foglyok száma 5261 tiszt,­ 530.000 közle­gény, Ausztria- Magyar­országon 1900 tiszt és 360.000 közlegény, összesen 7161 tiszt és 890.000 közlegény. Ehhez járul még legalább 140.000 em­ber a mostani harcokból, melyeket a hatóságok még nem vettek át, úgy, hogy a foglyok száma meghaladja az 1 milliót. A francia-belga harctér. Német hivatalos elentés, Berlin, máj. 23. A nagy főhadiszállás közli máj. 23-án: Givenchynél ránk nézve ked­vező lefolyású szuronyharcok m­ég folyamatban vannak. Tovább délre a bethunellensi úton és a Loretto­magaslat tetején francia támadáso­kat visszavertünk. Ablaintól közvet­lenül északra sikerült az ellenségnek a már jelentett éjjeli előretörésével legelől levő árkunk egy kis részében lábát megvetnie. Neuvilletől délre támadásunkkal némi tért nyertünk, 90 franciát elfogtunk és 2 géppuskát 4­0 . A PESTI HÍRLAP 1915. május 24., hétfő: zsákmányoltunk. A Maas és Mosel között ismét heves ágyuharcok foly­tak. Az ellenség egy támadását a Bois de Pierreben visszavertük. A legfőbb hadvezetőség, French jelentése: London, máj 23. French­ tábornagy jelenti, hogy május 21-én este heves tüzérharc folyt Festhubertől észak­keletre. Az angolok Laquinsqueruetől délre előre­haladtak. A Dardanellák ostroma ten­geren és szárazföldön. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, máj. 23. A főhadiszállás a következő kommü­nikét teszi közzé: Tegnap a Dardanelláknál gyönge tüzérségi és gyalogsági tüzelésen kívül más akció nem volt. Két angol pán­céloshajó lövöldözte gyalogsági állásainkat az európai és ázsiai parton. A páncélosha­­­jók egyike, amelyet parti ütegeink két grá­nátja talált, a Morto öbölbe menekült és később visszavonult a Dardanellákból. A többi arcvonalról nincs jelenteni való. Az entente 50.000 embere pusztult el a Dardanelláknál. Konstantinápoly, máj. 23. Biztos információk szerint a Dar­danelláknál partra szállított angol és fran­cia csapatok száma eleinte mintegy 60.000 volt, lassankint azonban új odaszállítások­kal körülbelül­­90.000-re emelkedett. Az el­esettekben, sebesültekben, foglyokban és betegekben szenvedett veszteségek következ­tében számuk most 40.000-re csökkent. Ez a megcsappant sereg még mindig Szedil Bahr és Ali Burnu szakaszaiban van összponto­sítva. A törökök ariburnui rohama. Konstantinápoly, máj. 23. A legutóbbi dardanellai harcokból ideér­kezett sebesültek elmondják a török csapatok hő­siességét, amelylyel a 19-ére virradó éjszaka ro­hamot intéztek az Ariburnunál levő ellenséges lövészárkok ellen. A török csapatok leírhatatlan lendülettel támadták meg az ellenséges állásokat és az ellenség pokoli tüzelése ellenére egy­más után foglalták el a lövészárkokat. A török állásokat a sebesültek bevehetetleneknek mondják és kifejezik meggyőződésüket, hogy az ellenség nem tud­ előrejutni. Elbeszélésük szerint az ellenség dum-dum golyókat használ. A török hadsereg szelleme minden képzeletet felülmúl. Anglia és a háború. Az angol kormányválság bonyodalmai. London, máj. 23. A király és a királyné, akik a pünkösdi ünnepeket a vidéken akarták tölteni, a politikai helyzet miatt Londonban maradnak. Asquith javaslatait az új kabinetre nézve legközelebb ter­jesztik a király elé. Lehet, hogy ez már május 22-én reggel megtörtént, amikor Asquith minisz­terelnököt az ellenzék vezéreivel való tanácsko­zás után a király kihallgatáson fogadta. London, máj. 23. A Daily Ch­ronicle szerint az unionisták h­at tárcát követelnek. Landsdotone valószínűleg tárca nélküli miniszter lesz. Az unionisták azt óhajtják, hogy Finley lordkancellár legyen, Si­mon belügyminiszter, Smith pedig Rufus Isaac helyett főállamügyész. Birrell maradna ír minisz­ter, Redmond nem hajlandó a kabinetbe belépni. A balkáni helyzet. Az entente újabb javaslatai Romániának. Bukarest, máj. 23. Az Universul a szövetségesek újabb javas­latáról ad hírt. Az első orosz javaslat, amelyet kedden adtak át a román kormánynak, még az orosz kabinet régi ígérgetésének sem felelt meg s a román kormány azzal a kijelentéssel utasítot­ta vissza, hogy tárgyalásra sem alkalmas. Az orosz kudarc után csütörtökön Blondel bukaresti francia követ jelent meg Bratianunál és kijelentette, hogy az entente újabb javaslatot hajlandó előterjeszteni. Blondel elő is adta a szövetségesek propozícióját, amelyet Bratianu ér­demleges válasz nélkül vett át. Egészen bizonyos, hogy ezt a javaslatot is kereken el fogja utasítani a román kormány. Rzezov az orosz uralom alatt. — A Pesti Hirlap kiküldött haditudósítójától. A sajtóhadiszállás jóváhagyásával. Sajtóhadiszállás, máj. 20. A máj. 14-iki éjjel, amily csöndesen köszön­tött be, oly hangos lett éjféltájt. A társzekerek százai döcögtek a rossz kövezeten és minden utcán keresztül csapatok vonultak előre, többnyi­re lovasság. A fülsiketítő zajon keresztül néha át­hallatszottak tompa robbanások, az oroszok robbantottak hidakat, hogy csapataink előnyomu­lását legalább ideig-óráig megakadályozzák. Az orosz hadsereg katasztrófájának egyik fő oka az volt, hogy nem tudott térközt nyerni az üldözési akció folyamán. Csapataink úgyszólván bele­vágták karmaikat a menekítő orosz hadtestekbe és nem engedték magukat lerázni. Hiába volt az oroszok minden erőlködése, hogy hidak robban­tásával — egyik rombolásra nem maradt idejük — kiszabadítsák magukat az ellenség fojtó öle­léséből. Hogy ez nem sikerült, abban oroszlán­részü­k van nagyszerű pionírcsapatainknak. Az ellenség még el sem takarodott teljesen működése teréről, amikor már megjelentek pionírjaink és gyakran az ellenség gyilkos tüzében hozzáfogtak a szükséghidak építéséhez. Rzezonnál a Vislok folyón az oroszok este nyolc órakor robbantot­ták fel a hidat, reggel kilenc órakor már a te­herautomobil trainünk átkelt a kijavított hídon. Ugyanakkor helyreállítottak három vasúti hidat, amelyek ugyan kisebb méretűek, de a terep mély­bevágása folytán igen sok munkát adnak. Utász- és árkász-csapataink emberfeletti munká­jukkal lehetővé tették, hogy csapataink különösen tüzérségünk és élelmiszer osztagaink, zavartala­nul nyomulhassanak előre. Emlékül" az oroszok üldözése semmi esetre sem lett volna oly erőtel­jes és oly romboló hatású. A tarnow­—rzezow— jaroslaui vonalon többnyire magyar műszaki csa­patok dolgoztak. különösen elismerésre méltóak a budapesti második és negyedik árkász szá­zad és az első és negyedik utász század. A viszloki hidat már éjféltájt annyira rend­be hozták, hogy gyalogság és lovasság átkelhe­tett rajta. Ez okozta, hogy szezonból éjféltájt indult meg a forgalom Jaroslau felé. Reggel felé a kocsizajból hirtelen harci dal hangjai hallat­szottak. Az emberek, bár nagyon korán volt, ki­rohantak az utcára, ahol feszesen, parádés lé­pésben haladtak át a német egészségügyi csapatok és vígan énekelték: . Muss i'­den, muss i' denn Zum Stadtele hinaus. . Ez volt Rzezov ébresztője, a felszabadítás utáni napon. Rzezov eleste igen érzékenyen érintette az orosz hadvezetőséget, mert a város, különösen Prezmysl ostroma alatt, sokáig központja volt a csapat­eltolásoknak. Gyakran hoztak Rzezovon keresztül foglyokat, akik közül itt igen sokan megszöktek. Ez aztán kútforrása lett sok zakla­tásnak, mert a rzezoviak a szökevényeket oltalmukba vették. A város lassanként tele lett „átöltözöttekkel”, ahogy a lakosság őket nevezte.

Next