Pesti Hírlap, 1915. szeptember (37. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-03 / 245. szám
1915. szeptember 3., péntek. PESTI HÍRLAP Nyugat-Oroszország kiürítése. Berlin, szept. 2. — 14 Pesti Hírlap tudósítójától. — A Lokalanzeiger stockholmi levelezője érdekesen írja le a háború által fenyegetett Oroszország részeinek kiürítését, megjegyezvén, hogy ez most már nagy üzem formájában történik. Persze titkot csinálnak belőle, amennyire csak lehet. De hát az ottani helyi sajtó, a rigai, diinaburgi, kovnói, vilnai, grodnói, bielo-toki és rovali lapok, amelyeket különben nem nagyon érdemes olvasni, közlik más hírek közt eldugva a kiürítésről szóló hivatalos közleményeket, melyeket nem nyomhatott el a cenzúra és amelyek helyesen összeállítva színes mozaikban tükröztetik vissza az orosz visszavonulást, a lakosság ijedt, vagy kényszerű menekülését. Azonkívül mindig akadnak emberek, akik óvatosságból egészen a határon túl ürítik ki magukat, többnyire Svédországba, ahol aztán megered a nyelvük és elmondanak egyet-mást azokból az érdekes dolgokból, amelyekről magában Oroszországban csak a cenzorok olvashatnak. A nyugati tartományok kiürítésére egyáltalán nem számítottak Oroszországban, azt hitték, hogy csak offenzív háborút fognak folytatni és csak akkor kezdtek gondolni a kiürítés szükségére, amikor már Lodz és Nyugat-Lengyelország elveszett és a szövetségesek galíciai sikerei az egész lengyel ipari centrum és a balti tartományok ipari területeinek az elvesztését valószínűvé tették. Ekkor aztán a nyugat nagy ipartelepeit sietve áthelyezték Oroszország belsejének és déli részének még nem veszélyeztetett területeire. A kiürítésnek a gyakorlat alapján lassanként egész rendszere alakult ki. A kiürítés szándékáról lőször az állami intézmények vezetőit, a városi közigazgatás és a nagy ipari művek igazgatóit értesítik. Leggyorsabban a tudomány menekül. A dorpati egyetem már több mint egy hét óta költözködik Moszkvába és jóformán még fel se merült Estlandban a németek partraszállási szándékának a híre, amikor a pernaui gimnázium sietve Jaroslauba tette át székhelyét. Augusztus második hetében a grodnói és vilnai érsekek keltek útra és nyomon követték őket a vilnai konzisztórium és papnevelde. A két egyházmegye kolostorainak is megparancsolták, hogy költözzenek Moszkvába. A rigai műegyetemet már augusztus tizedikén a nagy birodalom másik sarkába, Tifliszbe helyezték át, az ottani rdeáliskolát és gimnáziumot Dorpatba. A lakosság körében ezek az áthelyezések jeladásul szolgálnak a bankok és takarékpénztárak megrohanására. A kifizetés persze nem megy mindig simán és az aprópénz hirtelen eltűnik. Ez az aprópénzhiány, mely szinte biztos fokmérője a lakosság hangulatának, a kereskedelmi forgalomban nagy bajokat idéz elő és plakátok hirdetik, hogy micsoda büntetés vár arra, aki az aprópénzt összevásárolja és elrejti. A gyárak átköltöztetésének ellenőrzésére a nagyobb városokba miniszteri biztosokat rendelnek ki. Hogy ez micsoda zsíros állás, azt még orosz fogalmak szerint is csak superlativusokban lehetne kifejezni. Lovjagin, aki ezeknél az ipari áthelyezéseknél mint főfelügyelő szerepel, ma Oroszország egyik leggazdagabb embere. Persze igen érdekes dolgokat is beszélnek róla, de ebből az orosz lapoknak semmit sem szabad megírni. A gyárak áthelyezésével aztán mindenfelé megindult az általános menekülés. Rémhírek terjedtek el, melyeket megcáfoltak ugyan, de amikor aztán itt ott feltűnt egy ellenséges repülőgép, senkit sem lehetett többé visszatartani. A vasutak az egyik különvonatot a másik után állították be és bár ha a menetjegyeket végül csak aranyban való fizetés ellenében adták, a pályaudvarok állandóan a menekülők ostroma alatt állottak. A jegykiadók, sőt még a vasúti hordárok is alaposan megszedték magukat. Egy tíz kilogrammos podgyásznak a pályaudvartól a lakásba való szállításáért 15 rubelt fizettek. Persze a bérkocsiok is teljes erővel zsarolnak. Ez volt az állapot nemcsak a fővárosokban, hanem mindenütt a vidéken és a menekülők nyomora társadalmi problémává nőtte ki magát. A menekültek összes számát hét millióra becsülik és a kormány sürgős javaslatot terjeszt a duma elé ezeknek a szerencsétleneknek a segélyezéséről. Az olasz harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 szeptember 2-án.) A helyzet az olasz hadszintéren tegnap sem változott. A tiroli harcvonalon a tonalei védőművek, a Lavarone—Folgaria fensikon pedig a védműveken kivül a Monte Maronián és a Monte Costonon levő támpontjaink is ellenséges tüzérségi tűz alatt állanak. A karintiai határvidéken a Monte Peralba és a Bladmer Joch ellen intézett gyengébb olasz támadásokat utasítottunk vissza. A tengermelléki harcvonalon a tüzérségi harcok mérsékelt erővel tovább folytak. Az ellenség műszaki munkáját több helyen sikeresen megzavarták. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A hó és a jég birodalmában. — V4 Pesti Hirlap helyettes haditudósítójától. — — szept. 2. Több napon keresztül a tiroli határterületnek azon a vidékén tartózkodtam, amelyet az olaszok leghevesebben támadnak. Magas hegyeken, hó és jégborította csúcsok közt állnak őrt katonáink. Valóságos kis erődöket építettek ki maguknak és példátlan elszántsággal védik ezeket az állásokat, amelyeket az ellenség nem tud átlépni, bár az ellenséges alpesi csapatok is bravúrosan verekednek. Ott tartózkodásom alatt egy hattagú tiszti őrjáratnak sikerült körülbelül négy-ötszáz főnyi ellenséges különítményt viszszaverni, miközben az ellenségnek tíz százaléknyi veszteséget okoztunk. Katonáinknak éjjelnappal nincs nyugalmuk, alig egy órát pihenhetnek csak, az exponált helyen álló őröket fönt a havasok tetején folyton föl kell váltani, ugy hogy alvás és pihenés a ritkaságok közé tartozik. Csapataink az alpesi vidéken oly teljesítményeket végeznek, aminek párját alig találni. Majdnem valamennyi katonának a mellét ékesítie már egy-egy vitézségi érem. Az említett területen az ellenséges tüzérség is nagy akciót fejt ki, hogy csapataink támaszpontját elfoglalja. A tüzelés teljesen eredménytelen volt, csak a gleccserekben lőttek néhány lyukat az olasz nehéz gránátok. Az olaszok minden előretörését mosolyával fogadják katonáink. Pár hét múlva megkezdődik különben ezekben a régiókban a tél, nagy havazásaival, amelyek majd ezeknek a kísérleteknek is véget fognak vetni. Bittner György: Az olasz haditerv reorganizálása. Zürich, szept. 2. — .A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Stampa jelenti, hogy Salandra a legközelebbi napokban a frontról visszaérkezik. Politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a legközelebbi minisztertanácsnak, amely fontos határozatokat fog hozni nemcsak az Ausztria-Magyarország elleni háború további vezetésében, hanem a Törökország elleni akció dolgában is. A kormány határozni fog azonkívül diplomáciai és katonai természetű intézkedéseknél is. Azt hiszik, hogy a minisztertanács hivatalos közlést is fog kiadni Olaszországnak a Dardanellák elleni akcióban való részvételéről. Állítólag két- 7 százezer embert szán erre Olaszország és a csapatok már hetek óta készen állanak. Tíz hét alatt 1200 tisztet képeztek ki. Turin, szept. Az itteni katonai akadémia ma 1200 tisztet avatott. Az aktív szolgálatba helyezett új tisztek kiképzése tíz hétig tartott. A Rómában kiállított osztrák és magyar ágyuk. Sajtóhadiszállás, szept. 2. A kopenhágai Berlingske Tidende római táviratot közöl, amely szerint Rómában 40 egészen új osztrák és magyar ágyút és 80 gépfegyvert állítottak ki, amelyeket a Karszton zsákmányoltak. Ez a hír olasz lapokban is olvasható. Nehéz dolog ezt a jelentést abból a szempontból megbírálni, hogy az olasz fővárosban csakugyan kiállítanak-e ágyukat s hogy milyen fajtájúak és milyen eredetűek ezek a kiállítási darabok. Az azonban egészen bizonyos, hogy ezeket az ágyukat sem a karszton, sem olasz frontunk bármely más pontján nem zsákmányolták. A jelentésnek ez a része tisztára hazugság. A florenci túszok. Chiasso, szept. 1. A Florenc melletti Belvedere erődben három hónap óta internált túszokat az erődből elbocsátották és megengedték nekik, hogy Florencben tartózkodjanak. A városból azonban nem szabad eltávozniuk és hetenként kétszer kötelesek a rendőrségen jelentkezni. A francia-belga harctér. Német hivatalos jelentés. • Berlin, szept. 2. A nagy főhadiszállás közli szeptember 2-án: A Vogézekben Münstertől északra augusztus 30-án támadásunkkal visszahódítottuk azokat az árokrészeket, amelyek az augusztus 18. és 23. közötti harcokban a franciák kezére kerültek. A lingekopf-barrenkopfi hegygerinc tehát ismét birtokunkban van. Az ellentámadásokat visszavertük; 72 alpesi vadászt elfogtunk és 3 géppuskát zsákmányoltunk. Avocourt felett (Verdimtől északnyugatra) egyik harci repülőnk lelőtt egy francia repülőgépet, amely égve zuhant le. A legfőbb hadvezetőség, Pégoud halála. — Gépfegyvergolyó érte légi harc közben. — Páris, szept. 2. A Havas-ügynökség jelenti: A kedden délelőtt Petit Croix fölött folyt dicsőségteljes küzdelemben Pégoud helyetteshadnagy hősi halálát lelte. Pégoud, aki repülőgépén egymaga támadott meg egy német repülőgépet, gépfegyverének több töltényszalagját ellőtte, amikor egy ellenséges gépfegyvergolyó halálosan találta. Repülőgépe a francia harcvonalon belül esett le. Törökország háborúja. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, szept. 2. A főhadiszállás jelenti: A Dardanella-arcvonalon semmi jelentés nem történt. Szedil Bahr szakaszában a balszárnyon ellenséges tüzérség hiába kísérelte meg lövészárkaink elpusztítását, óriási tömeg muníció elpazarlásával. Miután a bombavetők által vetett négy bomba közül kettő az ellenség saját lövészárkaira esett, az ellenség a bombavetést beszüntette. Augusztus 30-án tengerszorosütegeink aknakeresőket, melyek a tenger-