Pesti Hírlap, 1915. szeptember (37. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-28 / 270. szám

1915. szeptember 28., kedd­ PESTI HÍRLAP is Indokolásában hivatkozik a miniszter a kor­mánynak a rendkívüli segélyre vonatkozóan ho­zott határozatára és ezeket mondja: „Tudatom a város közönségével, hogy hajlandó vagyok jó­váhagyni oly határozatot, amelyben a város kö­zönsége nem az összes alkalmazottaknak és nem drágasági pótlékot szavaz meg, hanem a nyo­masztó rászorultság súlyos helyzetében lévő egyes alkalmazottaknak nyújt anyagi segítséget úgy, hogy e segítség az állami alkalmazottak ré­szére engedélyezhető rendkívüli segély kereteit túl nem lépi s végül, ha az azzal járó kiadást a rendes bevételek vagy az erre felhasználható pénzkészletek fedezik." Pozsony vármegye őszi közgyűlésén az árvaszéki ülnöki állást Gödöli Kálmán árva­széki elnökhelyettessel töltötték be. Heim Nár­cisz hősi halált halt aljegyző helyébe Olgyai Tibor helyettes főispáni titkárt választották meg. A választások további eredménye: Árva­széki ülnök, dr Rásó Gyula, árvaszéki aljegyző dr Földes György, szolgabíró Csiba Andor. Az elpusztult kárpáti falvak felépítéséhez a vár­megye egy százalékos pótadót akar kivetni és felterjesztésben fogja ennek engedélyezésére a belügy- és pénzügyminisztert megkérni. Pest­megye átirata szellemében feliratot intéz a kor­mányhoz magyar jellegű hadiérem alapítása tárgyában. Színház és zene. • (Százezer koronából Mozifalva.) Azon nagyarányú áldozatkészségben, amelyet a ma­gyar társadalom a felvidéken elpusztult falvak újraépítése körül tanúsít, mindenesetre igen elő­kelő és jelentős helyet fog elfoglalni a Vidéki mozisok országos szövetségének azon elhatá­rozása, hogy százezer koronát adományoz egy kárpáti falu újjáépítésére. A vidéki mozisok ezen igazán elismerésre méltó eszméjét Justus Mihály elnök vetette fel a vidéki mozisok egyik minapi összejövetelén. A szövetség megbízásából Justus Mihály pécsi mérnök, elnök és K. Dániel Gábor ügyész a tervet már be is jelentette Sándor Já­nos belügyminiszternek, aki nagy elismeréssel és köszönettel vette tudomásul a dolgot és kije­lentette, hogy ilyen nagysummájú adakozásra eddig még nem volt példa. A vidéki moziszínház­tulajdonosok most vetették ki egymás között azon összegeket, amelyeket rövidesen össze­adnak és a belügyminiszternek átadják a száz­ezer koronát. A falu neve Mozifalva lesz. Mozi­jaivát önálló tervek alapján fogják fölépíteni, a szükséges középületek: templom, iskola, kórház stb.-vel együtt. • (Keresztvonások) játszanak nagy szere­pet Anzengruber Die Kreuzelschreiber című parasztkomédiájában, amelyet Girardi és társai ma mutattak le a Vígszínházban. Vidám tör­ténet az anafabétákról, akik szabadulni akarnak a női nyu­gtól, de aztán szépen beletörődnek ab­ban, amin változtatni nem lehet. Mókázás­ és nó­tázás közben egy-két vágás Róma felé, de egész­ben véve ártatlan tréfálkozás, aminek az a főér­deme, hogy Girardi az ármányos és furfangos Steinklopferhans szerepében megint csak azt te­heti a közönséggel, amit akar, könyezésig ka­cagtat és művészetének nagyságával ismét csodá­latot kelt. Énekbeli tudása, előadásának színes­sége ezúttal is káprázatos volt. Környezetéből ma is kitűnt Freihardt Mizzi, Nagelmüller Kar­li, Lackner Hans, Huber Walter, Mainau Ferenc. Először lépett fel Russek György, aki nagyon ügyes jellemszínésznek bizonyult. A telt ház jól fogadta valamennyit, Girardit pedig valósággal rajongással ünnepelte. * (A Vígszínházban) ma, kedden, másodszor kerül színre a Künstlerblut, Eysler pompás ze­néjű operettje, amely megalapította a Girardi tár­sulat kitűnő hírnevét. Szerdán Ziehrer operettje, Das dumme Sterz kerül bemutatóra. * (Zongoraművésznő — mint operaszerző.) Wurm Mária, ismert nevű berlini zongoramű­vésznő, most dalműiró babérokra is pályázott és egész estét betöltő operát irt. Művének szöveg­könyve Goethe ismert fiatalkori vígjátékából, a Die­ Mitschuldigen-ből készült, a zenei részről pedig azt állítják, hogy az ütemjelzés nélkül (!) íródott, szeszélyesen váltakozó rithmikával, de modern harmonizálással. * (A hajótöröttek), a Budapesti Színház szenzációs darabja, estéről-estére lebilincseli a közönséget izgalmas cselekményével, miért to­vábbra is műsoron marad. Az előadást csak fel­nőttek látogathatják. * (A budai szezon befejezése.) Tavaly a háború kitörése folytán derékban törött ketté a budai szezon, elmaradt hát a szokásos szezon­végi ováció, amit a hálás budai közönség a tár­sulatnak és az igazgatónak, Krecsányi Ignácnak juttatni szokott. Ez az elmaradás különösen fáj­hatott a direktornak, aki ilyenformán elesett attól, hogy nyugalomba vonulván, hosszabb időre mondjon búcsút a közönségnek. Az utódja Kom­játhy János lett, akit egy-kettőre megszerettek úgy is mint színészt, úgy is mint direktort, de aki, miért, miért nem, váratlanul lemondott a di­rekcióról és azt Sebestyén Gézának adta át. Az utód rendelkezésére alig négy hét állott a szezonból, de ahogy e négy hetet kezdte és be­fejezte, az nemes felfogásra vall, kezdte a fiatal talentumos magyar író, Bónyi Adorján darabjá­val a Modellel és befejezte Herczeg Ferenc egy régebbi darabjával, a Déryné ifiasszonnyal, ami a témájánál fogva mindenkor kedves marad a közönségnek is, a játszó színészeknek is. Innét Temesvárra egy zsúfolt ház ünneplő kedvének emlékét vihetik magukkal; a közönség, mely a mai este során Retteghy Margitot, Herczeget, Vágónét, Ujj Kálmánt, Bársonyt, Galettát, Ujj­nét, Bacsányi Paulát, Bodornyit elhalmozta tet­szésének minden jelével, végezetül az igazgatót is a lámpák elé tapsolta, aki meghatottan mon­dott köszönetet. * (Két érdekes opera-premiere.) Mint már említettük, a stuttgarti udv. operaház bemutatta főzeneigazgatójának, Schillings Miksának új dalművét, a Mona Lisát, melynek főszereplője a Leonardo da Vinci híres — és viszontagságos — festményében megörökített csudaszép firenzei nő. A Schillings operája nagy hatást keltett a bemu­tató elite­ közönségénél, a szerzőt és a főbb sze­replőket lelkes ovációkkal ünnepelték. Az érde­kes újdonság már október hó 4-dikén, őfelsége nevenapján, a bécsi udv. operaházban is színre­kerül, október hó 15-dikén pedig a berlini kir. operaházban adják, Strauss Richárd betanításá­ban és vezényletével.­­ A másik érdekes bemu­tató a drezdai udv. operaházban volt, ott műkö­dik ugyanis most a magyar származású Reiner Frigyes, a budapesti Népopera volt első karna­gya, és az ő szorgalmazására tegnap végre ott előadták a már korábban elfogadott Medve­bőröst, Wagner Siegfried zenedrámáját, mely Kertész Ödönnel a főszerepben körülbelül más­fél évtizeddel ezelőtt már a. m. kir. operaházban is színre került. A drezdai bemutatója most tel­jes sikerrel járt; az előadásra eljött a jelenleg mézesheteit élő zeneszerző is ifjú nejével és méltán osztozkodott a közönség elismerésében az előadást vezénylő magyar karmesterrel, Reiner Frigyessel. * (Jubiláris előadás az Urániában.) Az Uránia-színházban e hó 30-án, csötörtökön, lesz Szabó Ödön nagysikerű darabjának, A világ cso­dáinak, a huszonötödik előadása. A jubiláris előadás iránt a közönség minden rétegében nagy érdeklődés mutatkozik. Ez alkalommal maga a szerző olvassa fel a darabot. * (A Corso-mozi első művészi sikere.) Amint előrelátható volt, a váci­ utcai Corso Mozi mai premiereje szenzációs sikert aratott. A be­mutató előadások előkelő publikuma a legőszin­tébb elragadtatással fogadta a nevezetessé vált Garwy-filmet, mely méltó a h­íres színésznő mű­vészetéhez. Csupa finom hangulat és csodaszép rendezési effektus ez az irodalmi mozgófénykép. A harctéren elesett szerző nem érhette meg drá­májának premierejét, mely berlini nagy sikere után Budapesten is a legteljesebb elismerést aratta. Maria Carmi-Vollmoeller játéka felülmúl­ja minden eddigi produkcióját és bizonyára a zsúfolt házak egész sorát­ fogja vonzani a Corso Moziba. * (A Dardanellák ostroma.) Ünnepi estét rendezett hétfőn az Uránia-színházban a török Vörös Félhold támogatására alakult országos bi­zottság. Fényes közönség töltötte meg a nézőte­ret, elegáns hölgyek pompázták a páholyokban, nagyrangú katonatisztek vegyültek el a polgári előkelőségek közé, néhány fez is növelte a kép tarkaságát és feltűnt egy sötét pápaszemes né­met generális alakja is, rajta a francia nevű­ ékes rendjellel. Pekár Gyula előadása vezette be az estét. A Dardanellák első megerősítőjéről, báró Tóth Ferenc francia marsallról és török briga­dérosról szólt, aki magyar ember volt, épp ugy, mint Bizánc megvívójának, a nagy Szulejmán­nak ágyúöntője, Orbán és aki Tarcsán nyugszik jeltelen sírban. Sok különös érdekességű adatot közölt róla azoknak a kutatásoknak nyomán, amelyet Pálóczi Edgár végzett nemes buz­galommal. Majd egy mozgékony emberke, Bleeck Schlombach Emil, a The Conti­nental Times-nak az ottomán császári főhadi­szállásra beosztott haditudósítója ült a szinpad­sarki felolvasó asztalhoz és belekezdett a Dardanellák ostromáról személyes élményei alapján írott tanulmányának bemutatásába. Német nyelven beszélt sok hévvel és szavait ve­tített képek illusztrálták. Mindaz, amit mondott, nem az újdonság varázsával hatott és meg is ha­tott, ami annak a minden rokonérzésre méltó lel­kesültségnek tulajdonítható, amelylyel a törökök nagyszerű harcairól és általán a központi szö­vetségesekről megemlékezett. Persze arra a végső következtetésre jutott ő is, hogy a Dardanellák erődítései diadalmasan fogják állni az entente hadainak ostromát. A díszes közönség gyakran és szívesen tapsolt az egész estén át. * (Sehünberg Arnold), a furcsa, ultra­szccesziós osztrák zeneszerző, aki mindegyik művével eddig — főleg a hangversenyteremben — erős ellenzékre talált és gyakran viharos je­lenésekre is adott okot, tudvalevőleg néhány év­vel ezelőtt az ugrató patriának hátat fordított és Berlinbe vándorolt. De ott sem volt több szeren­cséje szerzeményeivel; néhány túlbuzgó híve ugyan valósággal összeverekedett miatta az el­térő véleményt nyilvánítókkal, de a zeneszerző ezért még­sem boldogult. Most visszatért Bécsbe,, és — ami a mostani sanyarú világban igazát­ említésre méltó — egy ottani híve kényelmesen berendezett nyaralót bocsátott Schönberg ren­delkezésére, teljes ellátással, hogy minden anya­gi gondtól menten zavartalanul dolgozhasson to­vább,, i­ány változás és engedmény nélkül. A mű­­pártolás e ritka esete talán nem marad ered­mény nélkül és az állítólag, félreismert és rosz­szul megítélt szerző talán végre mégis diadalra viszi különleges, furcsa irányát. * (Az új székesfehérvári direktor.) Székes­fehérvárról jelentik: A színügyi bizottság a szín­házat három pályázó közül egyhangúlag Fodor Oszkárnak, a temesvár-budai színtársulat főren­dezőjének, ítélte oda. Fodor Oszkár már szer­vezi színtársulatát s előadásait novemberben kezdi meg. * (A pozsonyi Városi Színházban) szom­baton vette kezdetét a szezon a Tiszavirág­gal, a nagyjában újonan szervezett operette-együttes­sel. Fölötte tetszett az új szubrettó.Aranyossy Mici, aztán Pásztor Feri, Bretán Miklós, Fa­ludi Károly és Kálmán, Falus Imre, Somogyi Károly, Gál Dezső, Csengeri Böske. A karnagy Nagypál Béla. Pénteken próza-újdonságot hoz Polgár igazgató, bemutatván Lyon Leát, Bródy Sándor darabját. * (Szezonzárás.) A Bájos ismeretlen című Strauss-operettel zárult be a három hónapos brassói szezon, melynek legkiemelkedőbb és egyben fölötte dicséretes adata, hogy ezen rö­vid idő alatt tizenkét operaelőadást tartott Fa­ragó igazgató. * (Mildenburg Anna), a hírneves drámai énekesnő, ki a népoperai Wagner-cykluson ha­talmas Ortrudjával nálunk is fényes sikert ara­tott, megválik a bécsi udvari operaháztól, mely­nek (Mahler igazgatása óta) egyik dísze volt és ezentúl — férje, Bahr Hermann tanácsára — csakis vendégszereplési kötelezettséget vállal. Ezután kizárólag a bayreuthi Festspielhaustól fogad el állandó szerződést, az év egy részét pe­dig drámai énektanításra szánja. A méltán ün­nepelt Wagner-énekesnő távozását a bécsi sajtó megütközéssel fogadja és azon reményének ad kifejezést, hogy az operaigazgató és a művésznő közt fölmerült differenciák talán még valahogy békés utón elintézhetők. * (Baumeister), a bécsi Burgszínház nesz­tora, most ünnepeli nyolcvanhetedik születésnap­ját, mely alkalommal temérdek gratuláció érke­zett az agg színésznek Badenben, a Hildegard­gasseben levő kies nyaralójába. A művész utol­jára tavaly novemberben lépett föl, de most is arra kérte igazgatóját, hogy léptesse föl őt egyik kedvenc szerepében,­­ mert­ művészi képessé­geinek teljes birtokában van.

Next