Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-09 / 342. szám

11) PESTI HÍRLAP 1915. december 9., csütörtök­. — (A sangháji zendülés.) A londoni Times a következő részleteket közli a sangháji zendü­­lésről: Midőn a Csa-ho-ho cirkáló az arzenált bombázni kezdte,­­két más hajó viszonozta a tü­zelést. A tűzharc félóra hosszat tartott. Egyes gránátok az idegenkolóniára estek. Egy bomba elpusztította a francia kolóniában levő éttermet. A bombázás tetemes kárt okozott. A zendülés okáról különböző hírek terjedtek el. így többek k­özött azt beszélik, hogy Nankingot független­nek nyilvánították ki. Másnap reggel a kor­mányhoz hű maradt hadihajók bombázni kezdték a Csa-ho-ho cirkálót, megrongálták a hegyét és a parancsnoki hidat felgyúj­tották. A lázadás vezérei partraszálltak és el­menekültek. A cirkáló fedélzetén négy ember meghalt, öt megsebesült. A Csa-ho-ho-t dokkba vitték. A legénység a cirkáló fedélzetén maradt. Midőn a zendülök partraszállottak, hogy meg­támadják az arzenált, a tisztek eldobálták a rak­tárak kulcsait. Az egész felkelés kudarcot val­lott.­­ A pétervári távirati ügynökség sanghaji jelentése szerint a főcinkosokat elfogták és nagy részüket agyonlőtték. A városban igen sok letartóztatás történt.­­ (Hősök halála.) A vasdandár egyik vitéz főtisztje, Farkas Dezső ezredes, a 88. gyalogez­red parancsnoka, a harctéren szerzett betegség­ben több havi szenvedés után Bécsben a tiszti kórházban meghalt. A háború kitörésekor mint a losonci vadászok parancsnoka vonult a harc­térre és Zászlóalját diadalról­ diadalra vezette az oroszok ellen. A tavaszszal a komáromi és vas­megyei katonákból álló 83. gyalogezred parancs­noka lett és sok intéz­­ettel gyarapította az ez­red dicsőségét. A vaskoronarenden kívül számos kitüntetést kapott. A katonai szakirodalomnak is érdemes művelője volt s tollából taktikai kérdé­sekkel foglalkozó több könyv jelent meg. Halálát özvegyén és kislányán kívül a sógora, dr Hil­lebrand Jenő egyetemi magántanár gyászolja. Rosner János népfelkelő főhadnagy, a sig­num laudis tulajdonosa, november 21-én a dober­dói fensikon, amikor éjjel századát rohamra ve­zette, hogy visszaragadja az ellenségtől az elfog­lalt­ állást, olasz golyótól homlokon találva hősi halált halt. A háború eleje óta harcolt. A szerb harctéren a Valjevónál vivott csatában súlyosan megsebesült és két hónap múlva, amikor felépült, az olasz harctérre ment. Az Árvay János és társa budapesti cégnek csaknem egy negyedszá­zadon át volt főtisztviselője és azt a ritka köte­lességérzetet, amelyet a polgári életben mindig tanúsított, dicső halállal pecsételte meg a­ becsü­let mezején. Teörüs József h­onvédhuszárkapitány, a Bigyium laudis és katonai érdemkereszt tulajdo­nosa, az idei október 18-án, egy nappal szabad­sága megkezdése előtt, az orosz harctéren tizenöt havi vitéz küzdelem után huszonkilenc éves ko­rában ellenséges golyótól halántékon találva hősi halált halt. A Stor partján, Alexandrija-major udvarán katonai pom­pával helyezték ideiglenes pihenőre külön sírba. Sír­ját a hadosztály, az ez­red és a század koszorúival és mezei virágokkal díszítették. Weigl Gyula, július 15-én, életének huszon­hetedik évében, Lemberg mellett hősi halált halt. Deutsch Jenő honvédtizedes, a lublini elő­nyomulás közben, huszonegy éves korában, több golyótól találva, hősi halált halt. Bajtársai egy fenyvesben temették el ideiglenesen. Egyetlen fia volt Deutsch Károly mihályházai (Veszprém­megye) lakosnak. Waldhauer Miksa vadász, sümegcsehi lakos az északi harctéren ellenséges golyótól találva, hősi halált halt, özvegye és három árvája gyá­szolja. Dembitz Andor közös gyalogezredb­eli ön­kéntes, Dembitz Lajos szabadkai helyettes pol­gármester fia, Santa Lucia közelében aknaszi­lánktól súlyosan megsebesült és másnap húsz­éves korában hősi halált halt. Önként jelentke­zett katonának. Parancsnoka fölterjesztette ki­tüntetésre, amely megsebesülése napján érkezett meg. Tar Imre székesfehérvári pénzintézeti tiszt­viselő, honvédgyalogezredbeli hadapród, tizenki­lenc éves korában olasz golyótól szívén találva hősi halált halt. Bátyja, Tar László honvédfő­hadnagy, nemrég az orosz harctéren esett el.­­ (Az első.) A Lánchíd budai hídfőjénél egy is­meretlen huszonöt-harminc év körüli férfi a Dunába ug­rott, elmerült. Ez az első öngyilkos a Lánchíd megnyitó­j Ha óta. (Elgázolás.) A Korponai­ út 22. számú ház el­ itt egy villamos elgázolta Burger Gyula hatvan éves nap­számost. Súlyosan megsérü­lt, a Telepi­ utcai kórházba vitték.­­ (A menyasszony tragédiája.) A Do­rottya­ utcai dráma részleteit kutatja még mindig a vizsgálat, de jelentős eredmény nélkül. A tra­gédia történetének minden mozzanata homályba borult, csak találgatás és következtetés lehet, amit eddig a nyomozás felmutathat. Nem találták még meg azt a revolvergolyót sem, amelyet Wal­ter Olga állítólag a vőlegényére lőtt volna a bul­dog­ revolveréből. Viszont Szentmiklósy Gézán az újabb orvosi vizsgálat megállapított tompa tárgytól eredő kisebb zúzott sérülést, amely eset­leg csakugyan revolvergolyótól származhatott. A bal alsó mellkasán van a zúzódás nyoma, amely eredhet onnan, hogy a kilőtt revolvergolyó célt tévesztvén, visszapattanva a fiatal­ember melle alá röppent, odavágódott a belső zseb irányába és egy fémceruzát ért, amelynek nyomása a zú­zott sebet hagyta maga után. A kabát külső ré­szén épen ezen a helyen a szövet egészen­­kis te­rületen laza, mintha kopott lenne. Talán a golyó nyoma. Roppant megnehezíti a vizsgálatot, hogy Szentmiklósy Géza egyáltalán nem tud még ma sem visszaemlékezni a történtekre. A vizsgáló­bíró elrendelte Walter Olga holttestének boncolá­sát, amely csütörtökön megtörténik. Elrendelték a fegyverszakértői vizsgálatot is. Törvényszéki orvosi szakér­tőkül a vizsgálóbíró dr Minnich Károly és dr Andreánszky Jenő törvényszéki or­vosszakértőket, a pisztoly megvizsgálására pedig Gersich Lajos és Mravkó József fegyverszakér­tőket rendelte ki. A fegyverszakértői szemle célja az, hogy megállapítsa, Walter Olga sütötte-e el balkézzel a fegyvert önmagára, mert hiszen tud­valevően, amint azt már közöltük, a balkezén voltak lőporfüst nyomai. A vizsgálat egyébként tovább folyik.­­ (A német papiroscsizm­akészítők.) Kö­zöltük már, hogy a német törvényszék Jakobi Arthur cipőkereskedőt és társait papiroscsizmák­nak a hadsereg részére való szállításáért több évi börtönre és polgári jogaik elvesztésére ítélte. A példásan szigorú büntetést megelégedéssel fo­gadták" egész Németországban, azonban szer­felett érdekes az ítélet indokolása, amely erőteljes szavakkal bélyegzi meg a világháború katárjainak üzelmeit. Az ítélet indokolásából az alábbiakat vesszük át. Fölmerül az a kérdés, hogy vajon nem vo­natkoztathatók-e erre az ügyre a hazaárulás vádjának körülményei. A bíróság sokáig habo­zott, hogy ne indítson-e hazaárulás címén vádat az illetők ellen. A bíróság előtt nem volt kétsé­ges, hogy az idevonatkozó szakaszok objektív tényálladéka finntorog. Ezúttal azt követték el a vádlottak, hogy németek részére a német birodalom ellen folyó háborúban egyik szövet­ségestárs hadseregével szemben jelentékeny kárt okoztak. Tocsek császári és királyi hadbiztos kifejtette, hogyha az értéktelen csizmákat kiosz­tották volna a hadseregnek, akkor bekövetkez­hetett volna az a veszedelem, hogy a csa­patok nem érkezhettek volna kellő időben rendeltetési h­elyü­kre, ami a győzelem, vagy vereség szempont­jából nagy jelen­tősében. A német katonai szakférfiak hasonló­képen nyilatkoztak. A bíróság mégis azt hiszi, hogy a vádlottak nem voltak tudatában annak, hogy cselekedetükkel az ellenséget segítik és ezért csupán csalás vétsége miatt kívánták el­ítéltetni őket. A bírósági tár­gyalásknál, ame­lyek három hétig tartottak, érthető elkeseredett­séget és haragot keltett a vádlottak cselekedete, amidőn megállapíthattuk, hogy a nép minden rétegének óriási áldozatkészsége mellett ennyi lelki­ismeretlenség és önzés is he­lyet tudott találni. Minden állampolgártól magá­tól értetődőleg életének és javainak áldozatkész kockáravetését kívánja a haza és hogyha Jacobi és Kohn, akiknek semmit nem kellett föláldoz­niok, mégis túlzottan a nyerészkedésre vetették magukat, sőt hogy nyereségüket szaporítsák, csa­lást is elkövettek, akkor ez a cselekedetük meg­becstelenítő és megérdemli, hogy legszigorú­bban bűnhődjenek miatta. A bíróság tudja, hogy a szi­gorú büntetés milyen következményeket von maga után a vádlottak üzleti és polgári életeiben. Azonban kényszerítő módon szükség van rá, hogy minden hadseregszállító, aki ilyen bű­nt kö­vet el hazájával szemben, megtudja, hogy ezzel exisztenciáját, becsületét veszíti el."­­ (Két elgázolás egy állomáson.) A kar­kócai vasúti állomáson két vasúti szerencsétlen­ség történt. A Zimony felöl jövő vonat elütötte dr Stein Ede máv­ fogalmazót, ki súlyos belső sé­rüléseket szenvedett. Egy másik vonat elgázolta Szilágyi János forgalmi dijnokot, akinek egyik kezét és lábát levágta.­­ (Öreg­ember féltékenységi drámája.) Erzsébetfalván a Vas Gereben­ utca 31. számú házban lakik Simon János nyugalmazott postás a feleségével, Baksay Máriával. Csöndben és békésen éldegéltek, legalább a környék népe nem tud róla, hogy valami komolyabb perpatvar lett volna közöttük. Dere­shajú öreg­ember a férj­e a hatvanhatodik évét járja már és az asszony sem fiatal többé, negyvenkét éves. Szerdán este fél nyolc óra tájban revolverdurranásokra lettek figyelmesek a szomszédok. Az öreg postás — ki hitte volna? — parázs féltékenységi szcénát csapott és indulatossága hevében rálőtt a fele­ségére, majd maga ellen fordította a fegyvert. Az asszonyt a mellén horzsolta a golyó és csak jelentéktelen sérülést szenvedett, ellenben a férfi olyan súlyosan megsebesült, hogy beszállították a Szent István-kórházba, ahol most válságos ál­lapotban fekszik.­­ (A budapesti kir. orvosegyesület és a vendégek.) Egy vidéki orvos, aki most a fővá­rosban tartózkodik, azt írja nekünk, hogy Ausz­triában és Németországban az orvosi egyesüle­tek mindig szívesen látják az idegen orvosokat s azoknak a legnagyobb udvariassággal engedik meg, hogy üléseiken részt vegyenek. De a szét­küldött m­egh­­ivókra is följegyzi­k, hogy vendége­ket szívesen látnak. Igy volt ez mindig és igy van most is a háborús világban. Bezzeg másképpen áll a dolog Budapesten, ahol az orvosegyesület megdöbbentően zárt életet él. Egyik utóbbi ülé­sén a fölszólaló vidéki doktor is részt akart ven­ni, hogy valamit tanuljon és amikor a helyiségbe ért, az ajtóra ragasztva azt a barátságos figyel­meztetést olvasta, hogy „az üléseket csak az egyesület tagjai látogathatják." Erre persze szé­pen sarkon fordult és elhagyta a helyiséget, ahol az ország más városaiban működő orvosok elöl, ha azok Budapesten katonai szolgálatot, teljesítenek is, az ajtót gondosan becsukják. " (Az olasz kormány válasza a pápának.) Mint Luganóból táviratozzák, az olasz kormány már válaszolt a pápának a hétfői római beszé­dére. Az igazságügyminiszter ugyanis a kama­rában a legformaszerűbb és a leghatározottabb módon azt a nyilatkozatot tette, hogy azoknak az államoknak, amelyekkel Olaszország a hábá­borúnak vagy a diplomáciai viszony megszűnté­nek állapotában van, nagykövetei teljesen sza­­­bad elhatározásukból távoztak Olaszországból, közel lévén az a feltevés, hogy egyénileg inkább a távozást óhajtották, miközben azt a hitet kel­tették, mintha az erőszaknak engedtek volna. A pápa garancia­törvénye az igazságügyminiszter szerint tisztán nemzeti jellegű dokumentum. Ez szerinte egyáltalában nem kétoldalú szerződés, amely bármely más oldalról való hozzájárulást tenne szükségessé. Erre a Vatikán lapja azt fe­lelte, hogy az olasz kormány a nagykövetek ré­szére ellenőrzést akart előírni a Vatikán részéről, a kormányaikkal chiffzírozott írásban való érintkezésre nézve, aminek tekintetében a Szentszék a felelősséget nem akarta magára vál­lalni. Ebből a diszkusszióból kiviláglik, hogy a h­adviselő hatalmak nagyköveteinek Olaszor­szágból való elutazása Olaszországra nézve töb­bet jelent, mint átmeneti jellegű diplomáciai kér­dést.­­ (A közvilágítás veszedelme Bécsben.) A bécsi községtanácsi pártok küldöttsége jelent meg szerdán gróf Stürgkhi miniszterelnöknél a közmunkaügyi és vasútügyi miniszterrel való ér­tekezletre abban a kérdésben, hogy a bécsi váro­si gázművek szénnel láttassanak el az ostraui szénterületről. A szénnel való ellátás ugyanis már jó ideje annyira elégtelen, hogy Bécs váro­sának 1916 február havi gázszükséglete már nem fedezhető. A küldöttség arra utalt, hogy a szénterületen elegendő szén van és nagymennyiségű gázszént német vasuta­kon a német birodalom felé szállítanak, de Bécs felé hiányoznak a szállító eszközök. A küldött­séget megnyugtatták, hogy biztosítani fogják bizonyos minimális mennyiségű szén szállítá­sát. A pártok elnökeinek értekezletén Bécs vá­­ros polgármestere bevezető szavaiban utalva arra, hogy Laibachban a közvilágítást beszün­tették, azt mondotta, hogy ugyanez a sors vár Bécsre is.­­ (Amazon-hadtest Szerbiában.) A kopen­hágai Politikon egy párisi távirat alapján azt írja, hogy Szerbiában az elesett férjek és fivérek női hozzátartozói ,,Halálhadtestté" egyesültek. Megesküdtek, hogy hozzátartozóik halálát meg fogják bőszülni. Ezideig háromszáznyolcvanöt nő állott be a halállégióba, amelynek vezetője egy Martinovicsné nevű asszony, akinek férje hadnagy volt a szerb hadseregben és Saboe mel­lett esett el. A női katonák puskával, revolverrel és tőrrel vannak felfegyverkezve és egyenruhá­iuk a szerb gyalogsági hadseregéhez hasonlít.­­

Next