Pesti Hírlap, 1916. április (38. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-01 / 92. szám
az utolsó ellenség. Ribot pénzügyminiszter a francia szenátusban kijelentette, hogy a győzelem biztos, mert meg van hozzá az ententeban a hajthatatlan akarat. Mikor Ribot így nyilatkozott, a második évnegyedre szükséges újabb kölcsönöket kellett elfogadásra ajánlania. A kölcsönökhöz hangulatot kell teremteni s hangulatot viszont csak a győzelemre való kilátások fokozásával lehet teremteni. S bizonyos, hogy Ribot szivesebben hivatkozott volna a biztos győzelem igazolása szempontjából valamivel meggyőzőbb és kézzelfoghatóbb biztosítékokra, mint amilyen a győzelemre való hajthatatlan akarat. De nyilvánvaló, hogy nem állott bővebb választék rendelkezésére s nem hivatkozhatott sem szárazföldi, sem tengeri vagy légi sikerekre, tehát jobb hijján kénytelen volt a biztos győzelem megtámasztására a hajthatatlan akarat kissé bizonytalan karóját felhasználni. Pénzügyminiszterek rendszerint valamivel reálisabb bizonyítékokkal szeretnek dolgozni s a hitet, bizalmat, hajthatatlan akaratot átengedik a vallás- és közoktatásügyi szakminisztereknek, akiknek hatáskörébe az inponderabiliák tartoznak. De Ribot nem válogathatott s nem volt olyan szerencsés helyzetben, mint Helfferich, aki a negyedik német hadikölcsönhöz az elvitázhatatlan katonai eredmények puszta felsorolásával is eléggé kedvet csinálhatott. Franciaországba a verduni veszedelem óta szinte óráról-órára és mesterséges injekciókkal kell egy kis lelket önteni. Ezzel a Franciaországgal Ribot már nem fogja elhitetni, hogy a biztos győzelemhez elegendő a hajthatatlan akarat. Ott bolyong a franciák testi szemei előtt egy csomó hajléktalan király, akiben meg lett volna a győzelemre való hajthatatlan akarat s mégis eljutottak odáig, hogy az egész világon egyebük se maradt, mint az akarat. S ezeknek a bolygó királyoknak kárán láthatja épen Franciaország, hogy még az akarat se az ő akaratuk, hanem Angliáé. A veszteség az övék, de országuk a központi hatalmakés akaratuk Angliáé, mely lekötve tartja őket s nem engedi meg, hogy békét kössenek. Ennyit ért nekik a győzelemre való hajthatatlan akarat. Hát hogyan elégedhetnek meg a francia nemzet Ribot biztatásával, mely a biztos győzelem szempontjából egyetlen tartalékul a hajthatatlan akaratot tudja megemlíteni"? Pedig egyébre Ribot csakugyan nem hivatkozhatott, mert hiszen Clemenceau és Hervé sikoltásaitól tudjuk, hogy Franciaország emberanyagba kimerült és segítséget most már csak a Szövetségesektől lehet várnia Viszont az orosz és olasz offenzívák véres összeomlása után a szövetségesek közül is legfölebb Anglia jöhet még számításba. Vagyis: Franciaországnak épen úgy, mint Belgiumnak és Szerbiának, már csak egy tartaléka van, Anglia. Ez a hajthatatlan akarat, melyről Ribot beszél. Lassankint Anglia összes szövetségesei lecsúsztak és szövetségesekből rabjai lettek. Anglia nélkül semmit sem tehetnek, Anglia pedig annyit tesz értük, hogy tovább próbálja a központi hatalmak kiéheztetését. Ebben szeretnének bízni Oroszország is, Franciaország is, Olaszország is és természetesen a hajléktalan királyok is. Épen azért nem kell az időnként kipattanó orosz, francia és olasz kormánynyilatkozatoknak valami külön egyéni értékét mérlegelni, mert Szaszonov vagy Ribot vagy hívják bárhogyan, csak Angliára függesztett szemekkel nyilatkozik és valamennyi ilyen nyilatkozatnak közös ismertető jele: az utolsó szalmaszálba való kapaszkodás, az angol utolsó milliárdban való hit, a kiéheztetés sikerének babonája. Azt hisszük, ezzel a helyzettel számoltak a német birodalmi pártok is, mikor a tengeralattjáró háború dolgában egységes megállapodásra jutottak. Az elért katonai eredményeket az entente hadai nem fogják már vitálisakká tehetni, ellenben a tengeralattjárók fokozott tevékenysége Angliának szól . Németország el van szánva, hogy ha a német tudomány megajándékozta az alkalmas fegyverrel Anglia ellenében is, hát nem fogja ezt a fegyvert, használatlanul hagyni. Az entente minden más államával dűlőre vitte a harcot, dűlőre fogja vinni Angliával is, mely a többinek utolsó tartaléka és reménysége. A központi hatalmak e célra rendelkeznek egyéb tartalékkal is, mint hajthatatlan akarattal. A bizalom himnusza az, hogy az egész német közvélemény most, a háború izgalmas finishe közben, egyhangúan dicsőíti a német tudományt. Ez a tudomány az utolsó ellenséggel szemben is föl tudta fegyverezni a központi hatalmakat . . . a Budapest, 1916. XXXVIII. évfolyam, 92. (13.026.) szám. Szombat, április 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos caáazár-ut 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—04 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút, 1. Telefon: József 62—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 h — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. » Malancourt helységet és védőműveit elfoglalták a németek, 328 fogoly. — Douaumont erődtől délre közelharcok fejlődtek. — Az orosz hadszíntéren csak tüzérségi tevékenység folyt. — Szünetelnek a harcok az olasz fronton is. — Manoury tábornok lemondott. — Cadorna a megtorpedózott Sussexen utazott A háború huszonegyedik hónapjába lépünk áprilissal , tavaly áprilisban vonaglott utolsót az orosz kolosszus a Kárpátokban és tavaly áprilisban tört meg a harmadik Joffre-offenzíva, amely akkor Verdimtől keletre és délkeletre, a Maas és a Mosel között kereste a győzelmet. Az idei áprilist olyan hivatalos jelentések vezetik be, amelyekből egészen jogosultan táplálkozik a remény, hogy a mi májusunk most is olyan diadalmasnak ígérkezik, mint a tavalyi. A verduni német offenzívának új sikere van: Malancourt helységet és a jobbról-balról csatlakozó francia védőműveket rohammal elfoglalták a németek. Kuropatkin offenzívájáról ellenben ma is azt jelenti a német nagy főhadiszállás, hogy az oroszok ismét csak tüzérségi tevékenységre szorítkoztak. S maguk a legutóbbi orosz vezérkari jelentések is oly feltűnően s oly hosszasan foglalkoznak az időjárással, mintha csak Europatkin offenzívájának abbahagyását akarnák mentegetni. Valósággal bejelentik az offenzíva kudarcát: az egész fronton olvadás állott le, a mocsaras tóvidék el van öntve, a folyók és tavak kiléptek medrükből, a vastag hólepel olvadása a tüzérség mozgását rendkívül megnehezíti... és így tovább. Hiszen mindez tényleg igaz lehet — az olasz frontról is azt a hivatalos jelentést kapjuk ma, hogy ott hasonló okok miatt a harcokban szünet állott be —, de annál szomorúbb az oroszokra, hogy két heti rengeteg emberveszteségük után az időjárásban is ellenségük támadt. Hiszen Pétervárról nemrég még olyan hírek érkeztek, hogy Kuropatkin offenzívájának tulajdonképen nem is az a célja, hogy a franciákat tehermentesítse; az orosz offenzíva önmagában hordja okát és célját: az orosz állások ugyanis mélyebben fekszenek, mint a németek állásai s így az a hátrány, amely ősztől tavaszig nem éreztette hatását, mert a folyók és tavak befagytak, annál elviselhetetlenebbé fog válni, ha az olvadás megindul. Az oroszoknak ezért kellett megkísérelniük, hogy jobb pozíciókra tegyenek szert. Annál szomorúbb rájuk nézve, hogy a két hét alatt, amely az olvadás bekövetkezte előtt utolsó alkalom lett volna az előnyomulítóra, semmit sem tudtak elérni s most sárba fuladtan és legalább százötvenezer emberrel megfogyatkozva várhatják a még rosszabb sorsot, a német offenzívát. Mert az orosz sajtó tele van Hindenburg offenzívájának előérzetével. A háború huszonegyedik hónapjában ugyan mi az, ami az entente győzelmi hitét még táplálhatja? Polivanov orosz hadügyminiszter megbukik, elismert tehetsége és népszerűsége dacára — és most Párisból az a hivatalos hír érkezik, hogy Manoury tábornok, Páris katonai kormányzója és a Páris előtt levő francia seregek főparancsnoka szintén benyújtotta lemondását: utódjává Poincaré Dubail tábornokot nevezte ki. Mintha épen a legnépszerűbbek, akikben a nép és a hadsereg még bízni tudott, a katasztrófa szelét éreznék és talán mert a katasztrófa megelőzésére vonatkozó intézkedésekben nem tudják a saját akaratukat keresztülvinni, odábbállnak és másokra hárítják a felelősséget. Manoury is a legnépszerűbb francia tábornokok közé tartozott. A marnei csatához fűződik az ő népszerűsége is, mint Gallienié és ez a népszerűség később, mikor súlyosan megsebesült, csak még inkább fokozódott. Épen azok a vezérek távoznak Franciaországban és Oroszországban a hadseregek éléről, akikben biztak s akiket tehetségeseknek tartottak. Olaszországban pedig? Kis hija, hogy Cadornát nem siratják. Párisi jelentés szerint Cadorna a megtorpedózott Sussex fedélzetén volt és mint hajótörött került Londonba. Bizonyos, hogy Cadorna vesztét a legtávolabbról sincs okunk kívánni, nekünk is nagyon megfelel a mód. A Festi Hírlap mai száma 28 oldal H^H^HI H