Pesti Hírlap, 1916. április (38. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-01 / 92. szám

az utolsó ellenség. Ribot pénzügyminiszter a francia sze­nátusban kijelentette, hogy a győzelem biz­tos, mert meg van hozzá az ententeban a hajthatatlan akarat. Mikor Ribot így nyilatkozott, a má­sodik évnegyedre szükséges újabb kölcsö­nöket kellett elfogadásra ajánlania. A köl­csönökhöz hangulatot kell teremteni s han­gulatot viszont csak a győzelemre való ki­látások fokozásával lehet teremteni. S bizo­nyos, hogy Ribot szivesebben hivatkozott volna a biztos győzelem igazolása szempont­jából valamivel meggyőzőbb és kézzelfog­hatóbb biztosítékokra, mint amilyen a győ­zelemre való hajthatatlan akarat. De nyil­vánvaló, hogy nem állott bővebb választék rendelkezésére s nem hivatkozhatott sem szárazföldi, sem tengeri vagy légi sikerekre, tehát jobb hijján kénytelen volt a biztos győzelem megtámasztására a hajthatatlan akarat kissé bizonytalan karóját felhasznál­ni. Pénzügyminiszterek rendszerint valami­vel reálisabb bizonyítékokkal szeretnek dolgozni s a hitet, bizalmat, hajthatatlan akaratot átengedik a vallás- és közoktatás­ügyi szakminisztereknek, akiknek hatáskö­rébe az inponderabiliák tartoznak. De Ribot nem válogathatott s nem volt olyan szerencsés helyzetben, mint Helfferich, aki a negyedik német hadikölcsönhöz az elvitáz­hatatlan katonai eredmények puszta felso­rolásával is eléggé kedvet csinálhatott. Franciaországba a verduni veszedelem óta szinte óráról-órára és mesterséges injek­ciókkal kell egy kis lelket önteni. Ezzel a Franciaországgal Ribot már nem fogja el­hitetni, hogy a biztos győzelemhez elegendő a hajthatatlan akarat. Ott bolyong a fran­ciák testi szemei előtt egy csomó hajlékta­lan király, akiben meg lett volna a győze­lemre való hajthatatlan akarat s mégis el­jutottak odáig, hogy az egész világon egye­bük se maradt, mint az akarat. S ezeknek a bolygó királyoknak kárán láthatja épen Franciaország, hogy még az akarat se az ő akaratuk, hanem Angliáé. A vesz­teség az övék, de országuk a központi hatalmaké­s akaratuk Angliáé, mely lekötve tartja őket s nem engedi meg, hogy békét kössenek. Ennyit ért nekik a győzelemre való hajtha­tatlan akarat. Hát hogyan elégedhetnek meg a francia nemzet Ribot biztatásával, mely a biztos győzelem szempontjából egyetlen tartalékul a hajthatatlan akaratot tudja megemlíteni"? Pedig egyébre Ribot csakugyan nem hivatkozhatott, mert hiszen Clemenceau és Hervé sikoltásaitól tudjuk, hogy Franciaország emberanyagba kimerült és segítséget most már csak a Szövetsége­sektől lehet várnia­ Viszont az­ orosz és olasz offenzívák véres összeomlása után a szövetségesek közül is legfölebb Anglia jöhet még számításba. Vagyis: Franciaor­szágnak épen úgy, mint Belgiumnak és Szerbiának, már csak egy tartaléka van, Anglia. Ez a hajthata­tlan akarat, melyről Ribot beszél. Lassankint Anglia összes szövetsége­sei lecsúsztak és szövetségesekből rabjai lettek. Anglia nélkül semmit­ sem tehetnek, Anglia pedig annyit tesz értük, hogy tovább próbálja a központi hatalmak kiéheztetését. Ebben szeretnének bízni Oroszország is, Franciaország is, Olaszország is és termé­szetesen a hajléktalan királyok is. Épen azért nem kell az időnként kipattanó orosz, francia és olasz kormánynyilatkozatoknak valami külön egyéni értékét mérlegelni, mert Szaszonov vagy Ribot vagy hívják bárhogyan, csak Angliára függesztett sze­mekkel nyilatkozik és valamennyi ilyen nyilatkozatnak közös ismertető jele: az utolsó szalmaszálba való kapaszkodás, az angol utolsó milliárdban való hit, a kiéhez­tetés sikerének babonája. Azt hisszük, ezzel a helyzettel számoltak a német birodalmi pártok is, mikor a tengeralattjáró háború dolgában egységes megállapodásra jutot­tak. Az elért katonai eredményeket az en­tente hadai nem fogják már vitálisakká te­hetni, ellenben a tengeralattjárók fokozott tevékenysége Angliának szól . Németország el van szánva, hogy ha a német tudomány megajándékozta az alkalmas fegyverrel Anglia ellenében is, hát nem fogja ezt a fegyvert, használatlanul hagyni. Az entente minden más államával dűlőre vitte a har­cot, dűlőre fogja vinni Angliával is, mely a többinek utolsó tartaléka és reménysége. A központi hatalmak e célra rendelkeznek egyéb tartalékkal is, mint hajthatatlan akarattal. A bizalom himnusza az, h­ogy az egész német közvélemény most, a háború izgal­mas finishe közben, egyhangúan dicsőíti a német tudományt. Ez a tudomány az utolsó ellenséggel szemben is föl tudta fegyverezni a központi hatalmakat . . . a­­­­ Budapest, 1916. XXXVIII. évfolyam, 92. (13.026.) szám. Szombat, április 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos caáazár-ut 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—04 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébe­t­ körút, 1. Telefon: József 62—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 h — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. » Malancourt helységet és védőműveit elfoglalták a németek, 328 fogoly. — Douaumont erődtől délre közelharcok fejlődtek. — Az orosz hadszín­téren csak tüzérségi tevékenység folyt. — Szünetelnek a harcok az olasz fronton is. — Manoury tábornok lemondott. — Cadorna a megtorpedózott Sussexen utazott A háború huszonegyedik hónapjába lépünk áprilissal , tavaly áprilisban vo­naglott utolsót az orosz kolosszus a Kárpá­tokban és tavaly áprilisban tört meg a har­madik Joffre-offenzíva, amely akkor Ver­dimtől keletre és délkeletre, a Maas és a Mosel között kereste a győzelmet. Az idei áprilist olyan hivatalos jelentések vezetik be, amelyekből egészen jogosultan táplál­kozik a remény, hogy a mi májusunk most is olyan diadalmasnak ígérkezik, mint a tavalyi. A verduni német offenzívának új sikere van: Malancourt helységet és a jobb­ról-balról csatlakozó francia védőműveket rohammal elfoglalták a németek. Kuropat­kin offenzívájáról ellenben ma is azt jelenti a német nagy főhadiszállás, hogy az oroszok ismét csak tüzérségi tevékenységre szorít­koztak. S maguk a legutóbbi orosz vezérkari jelentések is oly feltűnően s oly hosszasan foglalkoznak az időjárással, mintha csak Europatkin offenzívájának abbahagyását akarnák mentegetni. Valósággal bejelentik az offenzíva kudarcát: az egész fronton ol­vadás állott l­e, a mocsaras tóvidék el van öntve, a folyók és tavak kiléptek medrükből, a vastag hólepel olvadása a tüzérség mozgá­sát rendkívül megnehezíti... és így tovább. Hiszen mindez tényleg igaz lehet — az olasz frontról is azt a hivatalos jelentést kapjuk ma, hogy ott hasonló okok miatt a harcok­ban szünet állott be —, de annál szomorúbb az oroszokra, hogy két heti rengeteg ember­veszteségük után az időjárásban is ellensé­gük támadt.­­ Hiszen Pétervárról nemrég még olyan hírek érkeztek, hogy Kuropatkin offenzívá­jának tulajdonképen nem is az a célja, hogy a franciákat tehermentesítse; az orosz offen­zíva önmagában hordja okát és célját: az orosz állások ugyanis mélyebben fekszenek, mint a németek állásai s így az a hátrány, amely ősztől tavaszig nem éreztette hatását, mert a folyók és tavak befagytak, annál el­viselhetetlenebbé fog válni, ha az olvadás megindul. Az oroszoknak ezért kellett meg­kísérelniük, hogy jobb pozíciókra tegyenek szert. Annál szomorúbb rájuk nézve, hogy a két hét alatt, amely az olvadás bekövetkezte előtt utolsó alkalom lett volna az előnyomu­l­ítóra, semmit sem tudtak elérni s most sár­ba fuladtan és legalább százötvenezer em­berrel megfogyatkozva várhatják a még rosszabb sorsot, a német offenzívát. Mert az orosz sajtó tele van Hindenburg offenzívá­jának előérzetével. A háború huszonegyedik hónapjában ugyan mi az, ami az entente győzelmi hitét még táplálhatja? Polivanov orosz hadügy­miniszter megbukik, elismert tehetsége és népszerűsége dacára — és most Párisból az a hivatalos hír érkezik, hogy Manoury tá­bornok, Páris katonai kormányzója és a Páris előtt levő francia seregek főparancs­­noka szintén benyújtotta lemondását: utód­jává Poincaré Dubail tábornokot nevezte ki. Mintha épen a legnépszerűbbek, akikben a nép és a hadsereg még bízni tudott, a ka­tasztrófa szelét éreznék és talán mert a ka­tasztrófa megelőzésére vonatkozó intézkedé­sekben nem tudják a saját akaratukat ke­resztülvinni, odábbállnak és másokra hárít­ják a felelősséget. Manoury is a legnépsze­rűbb francia tábornokok közé tartozott. A marnei csatához fűződik az ő népszerűsége is, mint Gallienié és ez a népszerűség ké­sőbb, mikor súlyosan megsebesült, csak még inkább fokozódott. Épen azok a vezérek távoznak Fran­ciaországban és Oroszországban a hadsere­gek éléről, akikben biztak s akiket tehetsé­geseknek tartottak. Olaszországban pedig? Kis hija, hogy Cadornát nem siratják. Pá­risi jelentés szerint Cadorna a megtorpedó­zott Sussex fedélzetén volt és mint hajótö­rött került Londonba. Bizonyos, hogy Ca­dorna vesztét a legtávolabbról sincs okunk kívánni, nekünk is nagyon megfelel a mód. A Festi Hírlap mai száma 28 oldal H^H^HI H

Next