Pesti Hírlap, 1916. április (38. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-17 / 108. szám
or szerű moziművet játszsza, ma kerül bemutatásra a nagymező-utcai Tivoliban. Ez a kiváló produkció előreláthatólag itt is a legteljesebb sikert fogja aratni és a zsúfolt házak egész sorát onzza a kedvelt moziba. Az új műsor másik újdonsága a Vadvirág című négyfelvonásos színjáték, amely egy leány regényét tárja a közönség elé, rendkinti változatos és érdekes jelenetekben. * (Új műsor az Omiában.) Az Omnia mozgókép-palota mai premierjén két kiváló újdonságot mutat be. Az egyik Nenni Porten utolsó szereplése az idei évadban „Az orvos felesége" című négyfelvonásos társadalmi dráma címszerepében, a másik egy fölötte ötletes és kedves pikantériájú háromfelvonásos vígjáték ..Arnor inkognitóban". Mindkét slágerfilm a publikum legteljesebb elismerésére tarthat számot és előreláthatólag nagy sikert fog aratni. * (Henry Porton utolsó fellépése az idei évadban.) A szépséges filmprimadonna holnap szerepel utoljára a Váci utcai Corso Moziban. „Az orvos felesége" című négyfelvonásos társadalmi dráma címszerepét adja Ihnny Porton, akinek előreláthatólag ismét nagy sikere lesz az előkelő belvárosi filmszínházban. A premier műsorának többi száma is kitűnő: Eötvös Károly temetése. Az elmúlhatatlan igaz érdem elismerése nyilatkozott meg abban az impozáns részvétben, amelylyel vasárnap délután a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében utolsó útjára kísérték Eötvös Károlyt. Pálmalombok és babérágak között pihent a koporsó, amelyhez elzarándokoltak a politika, az irodalom, a művészet kitűnőségei, a jóbarátok, ismerősök és a tisztelők. Irodalmi körök, intézmények és vidéki városok küldöttségei vonultak föl és a terem egészen megtelt a gyászolók sokaságával. A ravatalos teremben már délután három órakor gyülekeztek az előkelőségek, akiket dr Baracs Marcel és dr Perl Soma fogadott. A koporsótól balra helyezkedtek el a családtagok. Megjelentek dr Balogh Jenő igazságügyminiszter, dr Vadász Lipót és Stettina József államtitkárok, Szász Károly a képviselőház alelnöke, Bódy Tivadar és Déry Ferenc alpolgármesterek, Benedek János, Pető Sándor, Antal Géza országgyűlési képviselők, Geszthy Andor és Kulin Sándor főügyészek és mások. Küldöttségileg képviseltette magát az ügyvédi kamara, Nagykőrös város, Veszprém vármegye, a Petőfi Társaság, a Kazinczy-páholy, a főváros hetedik kerülete és az orthodox izraelita központi iroda stb. A gyászszertartást Haypál Benő budai református lelkész, a boldogult unokaöcscse, végezte. Megáldotta a halottat, majd költői szépségű, megkapó szavakban búcsúztatta és többek között így szólt: — A jogászok azt mondják: mienk volt egészen! Példája az igazságkeresőnek, a jog védelmezőjének. Mikor önző érdek, a mások romlásán -könyörködő elfogulatlanság, a hangos szavú tudatlanság fújta a riadót és a gyűlölség fegyvert adott a szenvedély kezébe, a közvélemény háborgott, mint mikor a vihar mély szakadékokat szánt és hegyeket emel a tenger hátán. Eötvös Károly, a joszász, úgy emelkedett a szenvedélyek fölé, mint ahogy a kllasszikus idők népe látta trónolni Neptunt a vizek fölött. A szenvedélyek és romlottság kusza szálai közül kibontotta az egyetlen fonalat: az igazságot; megkötözte a gyűlölség romboló kezét, a bölcsesség és a törvény világánál amegtéveszthetetlen logika kutatásával kereste a valót; odújába űzte a középkor barlanglakóját és a világnak szinte kíváncsiságig szított érdeklődése között segített megmenteni a magyar igazságszolgáltatás hitelét és a magyar lélek becsületét. A politikai élet küzdelmeinek terén hatalmas, acélos lelkű munkása, bátor szavú vezére volt a liberális törekvéseiknek. Nem dermedt meg a konzervativizmusnak nyirkos, penészes kriptájában és nem égett el a felelőtlen radikalizmusnak tüzes kemencéjében: józan bölcseség volt a szövétneke, magasztos fajszeretet az ereje és tündöklő emberies érzés az ékessége. Mintha összegyűjtötte volna a Teremtő Isten s egy emberbe, öbele plántálta volna a magyar lélek erényeit, a magyar élet jellemző tulajdonságait. Együtt laktak, egy fedél alatt a lelkében a világos látású ítélet és a bekötött szemű jóhiszeműség, a másokért való emésztő munkakedv és a bibliai gondtalanság; ezer csalódással viaskodó készség és csalódások között meg nem rendült gyermekien üde bizalom; érzékeny irtózás a fájdalmaktól és boszut nem ismerő emberi jóság. Bölcsességnek, szeretetnek, jóságnak, derűnek napsugarából szőtt gazdag kéve volt Eötvös Károlynak szava, írása. Emlékeztek-e? Elfelejthetnénk-e, hogy úgy fogta meg kezünket, mint az édesapánk és vitt utazni a Balaton körül. Olyan boldogok voltunk, mint a gyermek, akit játszani hívnak. Kezünkbe vettük könyvét, kezünkbe adta a lelkét és mentünk vele derűs világokba, virágos mezekre s kergettük az ártatlan öröm tarkaszárnyu pillangóit. A természeti világában s az emberek lelke életében a szépet kereste, a szépet látta s a szépet mutatta. Még ha temetőbe vitt is, a kakukfa illatát éreztük. Névtelen kicsinyek és elfelejtett nagyok korhadt fejfáját megigazgatta, a fejfán és az emlékezésben elmosódott neveket az emlékezés aranyával újra fénylővé tette. A holtak hazájában is az életet kereste, amirokon is a virágot látta és ápolta. Nem kölcsönkért ékessége, vagy ünneplő köntöse, hánem állandó ruhája volt lelkének a poézis. A lelkéből szőtte, a lelke volt maga. — Gyermeke, barátai, magasra emelkedve nézzétek ezt a távozó életet. Ne feledjétek el, hogy az a békesség és bátorság, az a tűrés és derű, amely elömlött lényén, isteni ajándék volt. Ne feledjétek el, hogy a nagy Kálvinnak vezetése nyomán járt az istenismerésnek útján és ismerte meg az Istent. Emlékezzetek meg arról, hogy típusa volt a magyarnak és tipusa volt a magyar kálvinistának; lelke az igazságnak és szeretetnek, a szabadságnak és szolgaságnak elve irányította. Szabad volt minden emberi tekintettel és tekintélytől és szolgája volt a jogtalanul eltiportnak, vagy az ok nélkül szenvedőnek. A bölcsesség ékessége felett lássátok ragyogni lelke homlokán az istenfiuság méltóságának koronáját. Az errház búcsúja után az Ügyvédi Kamara nevében dr Frieimann Bernát, Eötvös Károlynak a tiszaeszlári perben védőtársa, mondott mélyhatású gyászbeszédet . Védelmeidben nemcsak nagy tudásod, éles eszed és remek szókincsed, hanem nemes magyar szived is mindig ott ragyogott. Védőbeszédeid a törvénykezési ékesszólás örök remekei lesznek mindenkoron, amiket ép ugy meg fognak későbbi utódok csodálni, mint ahogy megcsodálják az ókori művészeti remekeit, de utánozni, mint azokat nem lehet, ezeket sem fogja utánozhatni senki sem, mert ilyenekre születni kell s az isteni gondviselés csak hosszú időközökben ád a világnak hasonló nagymestereket, mint a minő te voltál. A Petőfi-Társaság nevében Pekár Gyula országgyűlési képviselő búcsúztatta Eötvös Károlyiban az irodalom nagy halottját. — Annyi küzdés után élete delén túl a költészethez tért vissza — és csodálatos volt ez: mikor élete fájának törzse, gallyai már száradni kezdtek, fenn a fa koronáján akkor nyíltak a virágok a legszebben. Késő virágzás, tavasz az őszben, de dúsabb mások májusánál . . . őt elviszik, de az a huszonnégy kötet, amit a magyar glóbusról, a Balaton szépségeiről, a Bakony rejtelmeiről irt, nem száll sírba vele, itt marad, megmarad a magyar irodalomnak, mint a törzsgyökeres magyar érzés, magyar látás, magyar humor, magyar öröm és magyar bánat örök dokumentuma . . . Végül Szatmári Mór tolmácsolta emelkedett szellemű, nemes beszédben az újságírók gyászát. — Az újságíró tehetsége — mondotta — volt a te igazi őstehetséged, az újságíró hivatása volt a te igazi őshivatásod. Ebből fakad, sarjad, izmosodott, hatalmasodott a többi, nagy, szinte szédületesen nagyszerű qualitásod. Nem burkolództál bele előttünk nagyságod palástjába és nemcsak mesterünk, de barátunk is voltál Micsoda tökéletes fegyverré, micsoda hatalmas tárogatóvá, micsoda zengő muzsikaszerszámmá vált a te kezedben a toll! Hogy tudtál te a tollal bánni. Hogy tudtad te a tömegeket feltüzelni, hadbasorakoztatni, cselekvésre ösztönözni! Hogy tudtál te tolladdal erényt megkoszorúzni, bűnt lesújtani, hatalmasokat leverni, gyöngéket védelmezni, elesetteket fölemelni! És hogy tudtál te ragyogó humoroddal kesergőket is megnyugtatni, siránkozókat is megnevettetni! A te kedélyed is az újságíró természetrajzához tartozott, valamint hogy a véredben lüktető, az elmédben dolgozó, izről-izzó hamisítatlan magyarságod volt a te karaktered egyik nagy kiválósága. Mi, újságírók, szomorúan, de büszkén állunk ravatalodnál Eötvös Károly! Szomorúan, mert itt hagytál bennünket, de büszkén, mert a mienk is voltál és mert a mienknek is mondhatjuk emlékezeted soha el nem múló ragyogását. A gyászszertartás után a halottat a déli vasút pályaudvarára vitték, majd onnan Vesz. Áprilisi orkán. A változatos és bolondos hónap azonkívül, hogy nyári meleget, utána kiadós éjjeli fagyot hozott, olyan orkánnal is kibélelte magát, amely nem tartozik a mindennapiak közé. A szél sivitása és fütyülése már szombaton kezdetét vette, kisebb, de hűvös jugalmak felvonultatása mellett. A vihar már az első időpontban igen erős volt s olyan garázdálkodást vitt végbe a fővárosban, mintha igazi ellenség lett volna. Mikor azután az áprilisi időjárás állandóságában nem bízó fővárosiak azt hitték, hogy a szél alaposan kitombolta magát, a java csak egykor kezdődött. Vasárnapravirradóra az orkán csodálatos módon megnőtt erejében s az ünnepnapon a legteljesebb tombolást produkálta, körülbelül túltéve minden olyan szélviharon, amikre a legidősebb emberek sem szoktak emlékezni. A százféle hangot hallató szél meglehetősen néptelenné tette ugyan az utcákat s az embereket arra birta, hogy otthonaikban húzódjanak meg, de azért mégis akadtak merész lelkek, akik a város különböző részeiben megfordultak, talán azért is, hogy a mentüknek némi foglalkozást nyújtsanak. Ami a rendes és közepes orkánok alkalmával csak elvétve szokott megtörténni, az szombaton, de különösen vasárnap vajmi gyakran megismétlődött. A szél ereje ugyanis egymásután csapkodta a házak falához és a kövezethez a kimerészkedőket, akik közül nem egy súlyosabb sérülést is szenvedett, igénybe véve a mentők buzgalmát. A háztetőkről lehulló cserepek és faldiszitések elég sűrűn fogtak a lepotyogáshoz, hogy a járókelőkre essenek és azokban kisebbnagyobb károkat tegyenek. Itt-ott a kémények is megdőltek, hogy egy részük lezuhanjon és ijedelmet okozzon. Hogy milyen hatalmas volt a vihar ereje, arról az is bizonyságot szolgáltat, hogy a hidakon a kocsikat megállitotta. Így tett a többek között egy jámbor omnibuszszal, amely huzamosabb ideig nem tudott tovább bandukolni. Ami a kocsisok kalapjait illeti, azok merész repüléseket végeztek s egyes viharjárta utcákon egész kalapgyüjteményre lehetett volna szert tenni. A dámák szoknyáival is különösen viselkedett a senkit és semmit sem kímélő orkán, mély pirulásra bírva a megtámadott szépnemet, amely csak ebben a kellemetlen helyzetben jött rá, hogy okosabb lett volna a befűtött szobában maradni. A vasárnapi förgeteghez a délelőtt folyamán, sőt délután több ízben eső is járult, ami még kellemetlenebbé tette a borzalmas erejű időt, amelyről a meteorológiai intézet azt mondja, hogy csapadékos és hűvös mivoltában még uralkodni fog, újból meghozva a fagyot, ha mindjárt csak az ország északibb részeiben is. A szélvihar több súlyosabb természetű balesetet is okozott. A Lipót körúton Zolonyi Imre hetvenkilenc éves nyugalmazott színházi szolga nem bírt a szél erejének ellentállni, a szélroham a földhöz vágta. Az öregember zúzódásokat szenvedett a fején. A Géza utcában pedig a szélvihar Groszmann Róza ötvenkilenc éves magánzónőt vágta a kövezethez. Súlyos sérüléseket szenvedett a fején és karján. A mentők a Rókuskórházba vitték. Mindenfelé megrongálta a cégtáblákat is a szélvihar, több helyütt fákat tépett ki. A Zteiter Ferenc utca 7. számú üres telken kiszakadt a földből egy jegenyefa, a szél a telek mellett emelkedő Mór utca 11. számú ház tűzfalához csapta. A tűzfal megrongálódott, egy kémény ledőlt, a szertehulló téglák azonban senkit sem sebeztek meg. A mentőknek egyébként is sok dolguk akadt, igen sok járókelőnek esett a szemébe por, szemét, mészdarabka, szénpor, ezek mind a mentőkhöz siettek segítségért. Körülbelül ötvenen keresték föl a vasárnap folyamán a mentőket. A kéménytüzek száma is megszaporodott, nyolcszor vonultak ki kéménytűz oltásához a tűzoltók. Vasárnap délután és este újabb károkat okozott a tavaszi förgeteg. A szélvihar lesodorta az Üllői út 21. számú háznak a tetejét. Az épületet most a rendőrség őrzi. A Teleky téren az 1. számú ház cseréptetejét vitte le az orkán. A Lajos utca 118. számi házban összeomlott a tűzfal és a Hadnagy utca 34. számú háznak ledőlt a kéménye. (Magyar nemesség.) A király Keszthelyi Ernő bankigazgatónak, az „Otthon" írók és hirlapirók köre pénztárnokának, valamint törvényes utódainak a magyar nemességet ,,Rákosi" előnévvel adományozta. • r Loii UniriLrtk3 xj*o.apjutó I1., u_Sfj prémbe szállították, ahol kedden délután fél kettőkor helyezik örök nyugalomra a családi sírboltban.