Pesti Hírlap, 1916. április (38. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-17 / 108. szám

or­ szerű m­oziművet játszsza, ma kerül bemutatás­ra a nagymező-utcai Tivoliban. Ez a kiváló pro­dukció előreláthatólag itt is a legteljesebb sikert fogja aratni és a zsúfolt házak egész sorát onzza a kedvelt moziba. Az új mű­sor másik új­donsága a Vadvirág című négyfelvonásos szín­játék, amely egy leány regényét tárja a közön­ség elé, rendkinti változatos és érdekes jelene­tekben. * (Új műsor az O­miában.) Az Omnia mozgókép-palota mai premierjén két kiváló új­donságot mutat be. Az egyik N­enni­ Porten utolsó szereplése az idei évadban „Az orvos fele­sége" című négyfelvonásos társadalmi dráma címszerepében, a másik egy fölötte ötletes és kedves pikantériájú h­áromfelvonásos vígjáték ..Arnor inkognitóban". Mindkét sláger­film a publikum legteljesebb elismerésére tarthat szá­mot és előreláthatólag nagy sikert fog aratni. * (Henry Porton utolsó fellépése az idei évadban.) A szépséges filmprimadonna holnap szerepel utoljára a Váci­ utcai Corso Moziban. „Az orvos felesége" című négyfelvonásos társa­dalmi dráma címszerepét adja Ih­nny Por­ton, akinek előreláthatólag ismét nagy sikere lesz az előkelő belvárosi filmszínházban. A premier műsorának többi száma is kitűnő: Eötvös Károly temetése. Az elmúlhatatlan igaz érdem elismerése nyilatkozott meg abban az impozáns részvétben, amelylyel vasárnap délután a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében utolsó útjára kísérték Eötvös Károlyt. Pálmalombok és babérágak kö­zött pihent a koporsó, amelyhez elzarándokol­tak a politika, az irodalom, a művészet kitűnősé­gei, a jóbarátok, ismerősök és a tisztelők. Iro­dalmi körök, intézmények és vidéki városok kül­döttségei vonultak föl és a terem egészen megtelt a gyászolók sokaságával. A ravatalos teremben már délután három órakor gyülekeztek az előkelőségek, akiket dr Baracs Marcel és dr Perl Soma fogadott. A ko­porsótól balra helyezkedtek el a családtagok. Megjelentek dr Balogh Jenő igazságügyminisz­ter, dr Vadász Lipót és Stettina József államtit­károk, Szász Károly a képviselőház alelnöke, Bódy Tivadar és Déry Ferenc alpolgármesterek, Benedek János, Pető Sándor, Antal Géza or­szággyűlési képviselők, Geszthy Andor és Kulin Sándor főügyészek és mások. Küldöttségileg kép­viseltette magát az ügyvédi kamara, Nagykőrös város, Veszprém vármegye, a Petőfi Társaság, a Kazinczy-páholy, a főváros hetedik kerülete és az orthodox izraelita központi iroda stb. A gyászszertartást Haypál Benő budai re­formátus lelkész, a boldogult unokaöcscse, végez­te. Megáldotta a halottat, majd költői szépségű, megkapó szavakban búcsúztatta és többek között így szólt: — A jogászok azt mondják: mienk volt egészen! Példája az igazságkeresőnek, a jog vé­delmezőjének. Mikor önző érdek, a mások romlá­sán -könyörködő elfogulatlanság, a hangos sza­vú tudatlanság fújta a riadót és a gyűlölség fegy­vert adott a szenvedély kezébe, a közvélemény háborgott, mint mikor a vihar mély szakadéko­kat szánt és hegyeket emel a tenger hátán. Eötvös Károly, a joszász, úgy emelkedett a szenvedélyek fölé, mint ahogy a kllasszikus idők népe látta trónolni Neptunt a vizek fölött. A szenvedélyek és romlottság kusza szálai közül kibontotta az egyetlen fonalat: az igazságot; megkötözte a gyűlölség romboló kezét, a bölcsesség és a tör­vény világánál a­­megtéveszthetetlen logika ku­tatásával kereste a valót; odújába űzte a közép­kor barlanglakóját és a világnak szinte kíváncsi­ságig szított érdeklődése között segített megmen­teni a magyar igazságszolgáltatás hitelét és a magyar lélek becsületét.­­ A politikai élet küzdelmeinek terén ha­talmas, acélos lelkű munkása, bátor szavú ve­zére volt a liberális törekvéseiknek. Nem dermedt meg a konzervativizmusnak nyirkos, penészes kriptájában és nem égett el a felelőtlen radika­lizmusnak tüzes kemencéjében: józan bölcseség volt a szövétneke, magasztos fajszeretet az ereje és tündöklő emberies érzés az ékessége. Mintha összegyűjtötte volna a Teremtő Isten s egy em­berbe, öbele plántálta volna a magyar lélek eré­nyeit, a magyar élet jellemző tulajdonságait. Együtt laktak, egy fedél alatt a lelkében a vilá­gos látású ítélet­ és a bekötött szemű jóhiszemű­ség, a másokért való emésztő munkakedv és a bibliai gondtalanság; ezer csalódással viaskodó készség és csalódások között meg nem rendült gyermekien üde bizalom; érzékeny irtózás a fáj­dalmaktól és boszut nem ismerő emberi jóság.­­ Bölcsességnek, szeretetnek, jóságnak, derűnek napsugarából szőtt gazdag kéve volt Eötvös Károlynak szava, írása. Emlékeztek-e? Elfelejthetnénk-e, hogy úgy fogta meg kezünket, mint az édesapánk és vitt utazni a Balaton körül. Olyan boldogok voltunk, mint a gyermek, akit játszani h­ívnak. Kezünkbe vettük könyvét, ke­zünkbe adta a lelkét és mentünk vele derűs vi­lágokba, virágos mezekre s kergettük az ártatlan öröm tarkaszárnyu pillangóit. A természeti vilá­gában s az emberek lelke életében a szépet ke­reste, a szépet látta s a szépet mutatta. Még ha temetőbe vitt is, a kakukfa illatát éreztük. Név­telen kicsinyek és elfelejtett nagyok korhadt fej­fáját megigazgatta­, a fej­fán és az emlékezésben elmosódott neveket az emlékezés aranyával újra fénylővé tette. A holtak hazájában is az életet kereste, a­mirokon is a virágot látta és ápolta. Nem kölcsönkért ékessége, vagy ünneplő köntö­se, hánem állandó ruhája volt lelkének a poézis. A lelkéből szőtte, a lelke volt maga. — Gyermeke, barátai, magasra emelked­ve nézzétek ezt a távozó életet. Ne feledjétek el, hogy az a békesség és bátorság, az a tűrés és derű, amely elömlött lényén, isteni ajándék volt. Ne feledjétek el, hogy a nagy Kálvinnak vezetése nyomán járt az istenismerésnek útján és ismerte meg az Istent. Emlékezzetek meg ar­ról, hogy típusa volt a magyarnak és tipusa volt a magyar kálvinistának; lelke az igazságnak és szeretetnek, a szabadságnak és szolgaságnak elve irányította. Szabad volt minden emberi te­kintettel és tekintélytől és szolgája volt a jog­talanul eltiportnak, vagy az ok nélkül szenve­dőnek. A bölcsesség ékessége felett lássátok ra­gyogni lelke homlokán az istenfiuság méltóságá­nak koronáját. Az errház búcsúja után az Ügyvédi Ka­mara nevében dr Frieimann Bernát, Eötvös Ká­rolynak a tiszaeszlári perben védőtársa, mondott­ mélyhatású gyászbeszédet . Védelmeidben nemcsak nagy tudásod, éles eszed és remek szókincsed, hanem nemes ma­gyar szived is mindig ott ragyogott. Védőbeszé­deid a törvénykezési ékesszólás örök remekei lesznek mindenkoron, amiket ép ugy meg fognak későbbi utódok csodálni, mint ahogy megcsodál­ják az ókori művészeti remekeit, de utánozni, mint azokat nem lehet, ezeket sem fogja utánoz­hatni senki sem, mert ilyenekre születni kell s az isteni gondviselés csak hosszú időközökben ád a világnak hasonló nagymestereket, mint a minő te voltál. A Petőfi-Társaság nevében Pekár Gyula országgyűlési képviselő búcsúztatta Eötvös Ká­rolyiban az irodalom nagy halottját. — Annyi küzdés után élete delén túl a költészethez tért vissza — és csodálatos volt ez: mikor élete fájának törzse, gallyai már szá­radni kezdtek, fenn a fa koronáján akkor nyíl­tak a virágok a legszebben. Késő virágzás, ta­vasz az őszben, de dúsabb mások májusánál . . . őt elviszik, de az a huszonnégy kötet, amit a magyar glóbusról, a Balaton szépségeiről, a Bakony rejtelmeiről irt, nem száll sírba vele, itt marad, megmarad a magyar irodalomnak, mint a törzsgyökeres magyar érzés, magyar látás, ma­gyar humor, magyar öröm és magyar bánat örök dokumentuma . . . Végül Szatmári Mór tolmácsolta emelke­dett szellemű, nemes beszédben az újságírók gyászát. — Az újságíró tehetsége — mondotta — volt a te igazi őstehetséged, az újságíró hivatása volt a te igazi őshivatásod. Ebből fakad, sarjad, izmosodott, hatalmasodott a többi, nagy, szinte szédületesen nagyszerű qualitásod. Nem burko­lództál bele előttünk nagyságod palástjába és nemcsak mesterünk, de barátunk is voltál Mi­csoda tökéletes fegyverré, micsoda hatalmas tá­rogatóvá, micsoda zengő muzsikaszerszámmá vált a te kezedben a toll! Hogy tudtál te a tollal bánni. Hogy tudtad te a tömegeket feltüzelni, hadbasorakoztatni, cselekvésre ösztönözni! Hogy tudtál te tolladdal erényt megkoszorúzni, bűnt lesújtani, hatalmasokat leverni, gyöngéket vé­delmezni, elesetteket fölemelni! És hogy tudtál te ragyogó humoroddal kesergőket is megnyug­tatni, siránkozókat is megnevettetni! A te kedé­lyed is az újságíró természetrajzához tartozott, valamint hogy a véredben lüktető, az elmédben dolgozó, izről-izzó hamisítatlan magyarságod volt a te karaktered egyik nagy kiválósága. Mi, újságírók, szomorúan, de büszkén állunk rava­talodnál Eötvös Károly! Szomorúan, mert itt hagytál bennünket, de büszkén, mert a mienk is voltál és mert a mienknek is mondhatjuk emlé­kezeted soha el nem múló ragyogását. A gyászszertartás után a halottat a déli vasút pályaudvarára vitték, majd onnan Vesz­. Áprilisi orkán. A változatos és bolondos hónap azonkívül, hogy nyári meleget, utána kiadós éjjeli fagyot hozott, olyan orkánnal is kibélelte magát, amely nem tartozik a mindennapiak közé. A szél sivi­tása és fütyülése már szombaton kezdetét vette, kisebb, de hűvös jugalmak felvonultatása mellett. A vihar már az első időpontban igen erős volt s olyan garázdálkodást vitt végbe a fővá­rosban, mintha igazi ellenség lett volna. Mikor azután az áprilisi időjárás állandóságában nem bízó fővárosiak azt hitték, hogy a szél alaposan kitombolta magát, a java csak egykor kezdődött. Vasárnapra­­virradóra az orkán csodálatos mó­don megnőtt erejében s az ünnepnapon a legtel­jesebb tombolást produkálta, körülbelül túltéve minden olyan szélviharon, amikre a legidősebb emberek sem szoktak emlékezni. A százféle han­got hallató szél meglehetősen néptelenné tette ugyan az utcákat s az embereket arra birta, hogy otthonaikban húzódjanak meg, de azért mégis akadtak merész lelkek, akik a város különböző részeiben megfordultak, talán azért is, hogy a mentüknek némi foglalkozást nyújtsanak. Ami a rendes és közepes orkánok alkalmá­val csak­ elvétve szokott megtörténni, az szomba­ton, de különösen vasárnap vajmi gyakran meg­ismétlődött. A szél ereje ugyanis egymásután csapkodta a házak falához és a kövezethez a ki­merészkedőket, akik közül nem egy súlyosabb sérülést is szenvedett, igénybe véve a mentők buzgalmát. A háztetőkről lehulló cserepek és faldiszitések elég sűrűn fogtak a lepotyogáshoz, hogy a járókelőkre essenek és azokban kisebb­nagyobb károkat tegyenek. Itt-ott a kémények is megdőltek, hogy egy részük lezuhanjon és ije­delmet okozzon. Hogy milyen hatalmas volt a vihar ereje, arról az is bizonyságot szolgáltat, hogy a hida­kon a kocsikat megállitotta. Í­gy tett a többek kö­zött egy jámbor omnibuszszal, amely huzamo­sabb ideig nem tudott tovább bandukolni. Ami a kocsisok kalapjait illeti, azok merész repülése­ket végeztek s egyes viharjárta utcákon egész kalapgyüjteményre lehetett volna szert tenni. A dámák szoknyáival is különösen viselkedett a senkit és semmit sem kímélő orkán, mély piru­lásra bírva a megtámadott szépnemet, amely csak ebben a kellemetlen helyzetben jött rá, hogy oko­sabb lett volna a befűtött szobában maradni. A­ vasárnapi förgeteghez a délelőtt folyamán, sőt délután több ízben eső is járult, ami még kelle­metlenebbé tette a borzalmas erejű időt, amely­ről a meteorológiai intézet azt mondja, hogy csa­padékos és hűvös mivoltában még uralkodni fog, újból meghozva a fagyot, ha mindjárt csak az or­szág északibb részeiben is. A szélvihar több súlyosabb természetű bal­­­esetet is okozott. A Lipót­ körúton Z­olonyi Imre hetvenkilenc éves nyugalmazott színházi szolga nem bírt a szél erejének ellentállni, a szélroham a földhöz vágta. Az öreg­ember zúzódásokat szenvedett a fején. A Géza­ utcában pedig a szél­vihar Groszmann Róza ötvenkilenc éves magán­zónőt vágta a kövezethez. Súlyos sérüléseket szenvedett a fején és karján. A mentők a Rókus­kórházba vitték. Mindenfelé megrongálta a cég­táblákat is a szélvihar, több helyütt fákat tépett ki. A Zteiter Ferenc­ utca 7. számú üres telken kiszakadt a földből egy jegenyefa, a szél a telek mellett emelkedő Mór­ utca 11. számú ház tűzfa­lához csapta. A tűzfal megrongálódott, egy ké­mény ledőlt, a szertehulló téglák azonban senkit sem sebeztek meg. A mentőknek egyébként is sok dolguk akadt, igen sok járókelőnek esett a szemébe por, szemét, mészdarabka, szénpor, ezek mind a mentőkhöz siettek segítségért. Körülbe­lül ötvenen keresték föl a vasárnap folyamán a mentőket. A kéménytüzek száma is megszapo­rodott, nyolcszor vonultak ki kéménytűz oltásá­hoz a tűzoltók. Vasárnap délután és este újabb károkat okozott a tavaszi förgeteg. A szélvihar leso­dorta az Üllői­ út 21. számú háznak a tetejét. Az épületet most a rendőrség őrzi. A Teleky­ téren az 1. számú ház cseréptetejét vitte le az orkán. A Lajos­ utca 118. szám­i házban összeomlott a tűzfal és a Hadnagy­ utca 34. számú háznak le­dőlt a kéménye.­­ (Magyar nemesség.) A király Keszt­helyi Ernő bankigazgatónak, az „Otthon" írók és hirlapirók köre pénztárnokának, valamint törvényes utódainak a magyar nemességet ,,Rákosi" előnévvel adományozta. • r­ Loii UniriLrtk3 xj*o.­apj­utó I1., u_Sfj­­ prémbe szállították, ahol kedden délután fél ket­­­tőkor helyezik örök nyugalomra a családi sír­boltban.

Next