Pesti Hírlap, 1916. május (38. évfolyam, 121-151. szám)
1916-05-01 / 121. szám
Bdapest, 1916. imii. évfolyam, 121. (13.055.) szám. • i .i i i • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 h — f Félévre 16 n —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy tóra 2 „ 80 „ . Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az epró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. Hétfő, május Li iti SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-Ut 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon: József 52—96. Szabad kéz. A francia felületesség tavaly fölvetett egy ideát, melyet az entente államai udvariasságból nem akartak azonnal agyonütni, hanem csak folytonos halogatással tessékelik ki a világból. A felületes idea, melyet Franciaország fölvetett, az volt, hogy a világháború után gazdasági téren folytatni kell a háborút Németország és a központi hatalmak ellen s e célból az entente államainak egy közös gazdasági konferencián már most egységes és döntő elhatározásokra kell jutniok. Mig ez a lehetetlen gondolat elméleti korlátok közt maradt s politikai hatását az entente népei között agitációkra lehetett kihasználni, Anglia és szövetségesei nem érezték szükségesnek, hogy a francia indítvány elleni kijózanító észrevételeiket megtegyék. Agitációs anyagnak elég jó volt s kár lett volna agyonütni, mig valamelyes haszna ígérkezett Mihelyt azonban a torz gondolat az elméleti korlátok közül kilépett s a gazdasági konferencia összehívásával a megvalósulást kereste: sorra volt kénytelen ellene nyilatkozni Asquith és Sonnino, Oroszországról nem is szólva, mely már az elméleti manőver idején is kivonta magát a koncertből. A józan Anglia az első komolyabb interpellációra kijelentette, hogy gazdasági kérdésekben az érdekek a döntők s nem a politikai érzelmek. Anglia tehát a háború rendjén nem kötheti meg a kezét, hanem gazdasági érdekei szerint fog a parlament meghallgatásával határozni, hogy a háború után milyen gazdasági politikát folytasson. Sonnino pedig hasonló kijelentést tett Olaszországban, ahol nagyon is kifejezésre jutott az aggodalom, hogy Olaszország ellentétes gazdasági érdekeiit egy konferencia összeegyeztethesse Anglia és Franciaország gazdasági érdekeivel. Az entente gazdasági konferenciája ilyenformán meghalt, mielőtt megszülethetett volna. A francia mamával kíméletből és udvariasságból nem siettek közölni, hogy kisded gondolatta halva született. De halogatták, egyre halasztották a konferencia összehívását s halasztják majd addig, mig a háborúnak vége lesz s a béketárgyalások során önmagáról is kiderül, hogy nem lehet egy világháborút állítólag békekötéssel befejezni s nyomban egy nagyobb gazdasági háborúval mégis folytatni. De nem lehet gazdasági megállapodásoka már a háború alatt teremteni a háború utáni időre azért sem, mert gazdasági megállapodásokat csak fix tényezők s csak ismert viszonyok alapján köthetnek, márpedig a békekötés pillanatáig azt sem lehet bizonyosan tudni, hogy milyen országok maradnak meg, milyen országrészek változtatnak gazdát s milyen lesz egyáltalán az uj Európa mappája. Hiszen a világháború második esztendejének vége felé még uj erőlködések mutatkoznak, hogy uj tényezők sodródjanak a nagy birkózásba, uj szövetségek létesüljenek s régiek esetleg felbomoljanak. Hát biztosítva van-e az entente, hogy egyik vagy másik alkotórésze végesvégig kitart a háborúban s nem szakad-e el tőle, akár mert kimerült, akár mert érdekeinek új átértékelésével ráeszmél, hogy csak egészségesebb elhelyezkedés mentheti meg a pusztulástól? Senki sem mondhatja meg a szentírás határozottságával, hogyan és kik fognak majd elhelyezkedni a békeszületés operációs asztala körül. Bárki köti tehát le magát megmásíthatatlan kötésekkel, vagy ostobaságot csinál, vagy még rosszabbat művel, mert megnyomorítja magát. Csak az a francia felületesség állhatott ki ilyen gondolattal, mely ugyancsak politikai szenvedélyből milliárdokat ölt az orosz fegyverkezésbe. Politikai szenvedélyből gazdasági elhatározásokat sürgetni és földindulás napjaiban nagy építkezésekbe fogni egyforma bolondság. A francia revanche őrületéből születhetik ilyen gondolat, de se az angol józanság, se az orosz számítás, se az olasz éhség és szükség nem adhatja hozzá segítségét. Ezek tudják, hogy a világháború katonai kényszere öszszeabroncsolhatja ideig-óráig az ellentétes gazdasági érdekek dacára is a szövetséges országokat, de ha egyszer elkövetkezik a béke, akkor minden ország a maga jól felfogott érdekeinek útjára lép s ott szövetkezik, ahol életforrásait s boldogulásának gazdasági föltételeit biztosabban megtalálja. Épen azért minden gazdasági fegyvercsörtetés, mely a háború alatt a béke idejére akar fenyegetni, csak a háborús agitációnak egyik "formája, de meg kell szűnnie abban a "pillanatban, mikor a háború " bevégződik s a béke a maga komolyan mérlegelő, szenvedélyektől mentes, érdekek szerint dolgozó " módszerével megjelenik. Anglia, mely a háború idejére ugyancsak gondoskodott a londoni egyezménynyel megkötni az összes kezeket, a háború után első lesz, alá a szabad kéz szükségességét hangoztatni fogja. S önérzetes ország, ha jövendőjét könnyelműen megnyomorítani nem akarja, gondoskodni fog róla, hogy a béke idejére, a gazdasági életföltételek megszabásának órájára szabad keze legyen. A háború fegyelmet, a jövendő gazdasági munkája azonban szabad kezet kíván. S ezért halogatják egyre az entente gazdasági konferenciáját, mely a szabad kezek előzetes lekötését akarná . . * Olasz támadások az Adamello-szakaszon. Angol hivatalos jelentés Kut-el-Amara kapitulációjára. — Visszavert francia támadások a IVSort Homme-on és Thiaumonttól északnyugatra. — A Naroc-tótól délre a zsákmány négy ágyúval és egy gépfegyverrel emelkedett. — Mlynovtól északra túl erős ellenséges támadás elől visszavontuk osztagainkat az elfoglalt orosz állásokból. — Egy amerikai lap vádja Wilson ellen. — Az Unió elnöke értesítette az angol kormányt Casement Írországba való érkezéséről (?) Április elején jelentette a vezérkar a tiroli harctérről, hogy az Adamello szakaszon csapataink megszállták a Lobbia Alta és a Monte Fumo közötti határhegygerincet. Ennek a határhegygerincnek Dosson di Genova a neve. Április közepén újra alpinik szállják meg a Dosson di Genovát s ezzel további akciókra biztosítják a domináló pontot is, mert a Lobbia Alita 3196 méternyi és a Morrte Fumo 3244 méternyi csúcsához képest a közöttük húzódó hegygerinc legmagasabb pontja 3430 méter. Ma aztán azt a hírt kapjuk, hogy olasz osztagok, amelyek a Dosson di Genova felől nyomultak elő, a Topete szorosban levő hadállásainkat támadják. A Topeteszoros 213 kilométerre a határtól 2901 méter magasságban húzódik a Stablel és a Crozzon di Lares hegycsúcsai közt. E hegycsúcsok dominálják a terepet a Val di Genova s a Sarca völgye előtt, mely az olasz balszárny előnyomulásának tíz hónapos vágya. Most egyelőre még csak 2—3 kilométerre a tiroli határtól próbálják az Adamello-hegység kijáróit megszerezni, de vállalkozásuk akkor is egészen kilátástalan, ha sikerülne is azt a feladatot megoldaniuk, mert az Adamello után a Sarca és az Etsch Völgyei közt még a Brenta hegység meredne feléjük. Nem is szabad tehát az olasz támadást egyébnek tekinteni, mint a tiroli hegyiháború egyik egészen lokális jelentőségű eseményének. * Kut-el-Amara kapitulációjáról újabb jelentések érkeztek. Az angol jelentés megállapítja, hogy Kut-el-Amara körülzárása 143 napig tartott, Townshend tábornok ellenállását pedig lovagiasnak, bátornak "és feledhetetlennek nevezi. A jelentés szerint 2970 angol és 6000 indus katona került török fogságba. Ezzel szemben Enver pasának, a török helyettes generalisszimusznak jelentése 13.300 foglyot állapít meg; a látszólagos ellentét oka nyilván az, hogy a törökök a foglyok közé sorolják Townshend tábornok munkáscsapatait is, úgy, ahogy annak idején Przemysl kapitulációjakor az oroszok is tették. Przemysl helyőrsége, mint a kapituláció alkalmával a vezérkar közölte, 44.000 főnyi gyalogságból és tüzérségből (ebből 10.000 ember a március 19-iki kirohanás alkalmával elesett), 45.000 főnyi katonai munkásból állott, a vasúti és távirószemélyzeten idvnl még 28.000 kórházi ápolásban levő sebesült és beteg volt a várban. Ivat-el-Amarában, ebben a mezopotámiai miniatűr Przemyslben kereken 9000 angol katonát és 4300 főnyi munkáscsapatot zártak körül a törökök. „Lovagias, bátor,143 napos ellentállás után, amely feledhetetlen lesz, Townshend tábornok a készletek kimerülése következtében kénytelen volt Kut-el-Amarát átadni", írja az angol hivatalos jelentés. Mi, akik már megértünk egy ilyen, ránk vonatkozó lesújtó jelentést, mi, akik tizenhárom hónappal ezelőtt elborultan olvashattuk, hogy „Przemysl vára négy és fél havi körülzárás után, erejének fogytán, március 22-én becsülettel elesett", s a fantázia túlzó föllobogása nélkül is könnyedén el tudjuk képzelni, milyen hatást válthatott ki az angol hadügyi hivatal jelentése Angliában. * Hindenburg frontjáról mindössze, azt közli ma a német vezérkar, hogy a Narodótól délre az éjszaka folyamán még négy orosz ágyút, egy gépfegyvert és 83 foglyot szállítottak be. Eszerint a Stanaroce és Stachovce közti alig négy kilométeres frontszakaszon a zsákmány öt ágyúra, 29 gépfegyverre és 10 aknavetőre és közel 5700 fogolyra növekedett. Az öt zsákmányolt ágyúról szóló adat amellett bizonyít, hogy az előretörő német, hadoszlopok eljutottak az orosz tüzérségi állásokig. Minden azon — •-'Ti • • ' A Pesti Hírlap jelen száma 8 oldal.