Pesti Hírlap, 1916. május (38. évfolyam, 121-151. szám)

1916-05-01 / 121. szám

Bdapest, 1916. imii. évfolyam, 121. (13.055.) szám.­­ • i .i i i • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 h — f Félévre 16 n —„ Negyedévre 8 „ —„ Egy tóra 2 „ 80 „ . Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az epró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. Hétfő, május L­­i i­ti­ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-Ut 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: József 52—96. Szabad kéz. A francia felületesség tavaly fölvetett egy ideát, melyet az entente államai ud­variasságból nem akartak azonnal agyon­ütni, hanem csak folytonos halogatással tes­sékelik ki a világból. A felületes idea, melyet Franciaország fölvetett, az volt, hogy a­ világháború után gazdasági téren folytatni kell a háborút Németország és a központi hatalmak ellen s e célból az entente államainak egy közös gazdasági konferencián már most egységes és döntő elhatározásokra kell jutniok. Mig ez a lehetetlen gondolat elméleti korlátok közt maradt s politikai hatását az entente népei között agitációkra lehetett kihasz­nálni, Anglia és szövetségesei nem érezték szükségesnek, hogy a francia indítvány ellen­i kijózanító észrevételeiket megtegyék. Agitációs anyagnak elég jó volt s kár lett volna agyonütni, mig valamelyes haszna ígérkezett Mihelyt azonban a torz gondo­lat az elméleti korlátok közül kilépett s a gazdasági konferencia összehívásával a megvalósulást kereste: sorra volt kénytelen ellene nyilatkozni Asquith és Sonnino, Oroszországról nem is szólva, mely már az elméleti manőver idején is kivonta magát a koncertből. A józan Anglia az első ko­molyabb interpellációra kijelentette, hogy gazdasági kérdésekben az érdekek a dön­tők s nem a politikai érzelmek. Anglia tehát a háború rendjén nem kötheti meg a kezét, hanem gazdasági érdekei szerint fog a parlament meghallgatásával határozni, hogy a háború után milyen gazdasági poli­tikát folytasson. Sonnino pedig hasonló ki­jelentést tett Olaszországban, ahol nagyon is kifejezésre jutott az aggodalom, hogy Ol­aszország ellentétes gazdasági érdekeiit egy konferencia összeegyeztethesse Anglia és Franciaország gazdasági érdekeivel. Az entente gazdasági konferenciája ilyenformán meghalt, mielőtt megszülethe­tett volna. A francia mamával kíméletből és udvariasságból nem siettek közölni, hogy kisded gondolatta halva született. De halo­gatták, egyre halasztották a konferencia összehívását s halasztják majd addig, mig a háborúnak vége lesz s a béketárgyalások során önmagáról is kiderül, hogy nem lehet egy világháborút állítólag békekötéssel befe­jezni s nyomban egy nagyobb gazdasági háborúval mégis folytatni. De nem lehet gazdasági megállapodásoka­­ már a háború alatt teremteni a háború utáni időre azért sem, mert gazdasági megállapodásokat csak fix tényezők s csak ismert viszonyok alap­ján köthetnek, már­pedig a békekötés pil­lanatáig azt sem lehet bizonyosan tudni, hogy milyen országok maradnak meg, milyen országrészek változtatnak gazdát s milyen lesz egyáltalán az uj Európa map­pája. Hiszen a világháború második eszten­dejének vége felé még uj erőlködések mu­tatkoznak, hogy uj tényezők sodródjanak a nagy birkózásba, uj szövetségek létesülje­nek s régiek esetleg felbomoljanak. Hát biztosítva van-e az entente, hogy egyik vagy másik alkotórésze végesvégig kitart a háborúban s nem szakad-e el tőle, akár mert kimerült, akár mert érdekeinek új átértéke­lésével ráeszmél, hogy csak egészségesebb elhelyezkedés mentheti meg a pusztulástól? Senki sem mondhatja meg a szentírás hatá­rozottságával, hogyan és kik fognak majd elhelyezkedni a békeszületés operációs asz­tala körül. Bárki köti tehát le magát meg­másíthatatlan kötésekkel, vagy ostobaságot csinál, vagy még rosszabbat művel, mert megnyomorítja magát. Csak az a francia felületesség állha­tott ki ilyen gondolattal, mely ugyancsak politikai szenvedélyből milliárdokat ölt az orosz fegyverkezésbe. Politikai szenvedély­ből gazdasági elhatározásokat sürgetni és földindulás napjaiban nagy építkezésekbe fogni egyforma bolondság. A francia re­vanche őrületéből születhetik ilyen gondo­lat, de se az angol józanság, se az orosz számítás, se az olasz éhség és szükség nem adhatja hozzá segítségét. Ezek tudják, hogy a világháború katonai kényszere ösz­szeabroncsolhatja ideig-óráig az ellentétes gazdasági érdekek dacára is a szövetséges országokat, de ha egyszer elkövetkezik a béke, akkor minden ország a maga jól fel­fogott érdekeinek útjára lép s ott szövet­kezik, ahol életforrásait s boldogulásának gazdasági föltételeit biztosabban megtalál­ja. Épen azért minden gazdasági fegyver­csörtetés, mely a háború alatt­ a béke ide­jére akar fenyegetni, csak a háborús agitá­ciónak egyik "formája, de meg kell szűnnie abban a "pillanatban, mikor a háború " be­végződik s a béke a maga komolyan mérle­gelő, szenvedélyektől mentes, érdekek sze­rint dolgozó " módszerével megjelenik. Anglia, mely a háború idejére ugyancsak gondoskodott a londoni egyezménynyel megkötni az összes kezeket, a háború után első lesz, alá a szabad kéz szükségességét hangoztatni fogja. S önérzetes ország, ha jövendőjét könnyelműen megnyomorítani nem akarja, gondoskodni fog róla, hogy a béke idejére, a gazdasági életföltételek megszabásának órájára szabad keze legyen. A háború fegyelmet, a jövendő gazdasági munkája azonban szabad kezet kíván. S ezér­t halogatják egyre az entente gazdasá­gi konferenciáját, mely a szabad kezek elő­zetes lekötését akarná . . * Olasz támadások az Adamello-szakaszon. Angol hivatalos jelentés Kut-el-Amara kapitulációjára­. — Visszavert francia táma­dások a IVSort Homme-on és Thiaumonttól északnyugatra. — A Naroc-tótól délre a zsákmány négy ágyúval és egy gépfegyverrel emelkedett. — Mlynovtól északra túl erős ellenséges támadás elől visszavontuk osztagainkat az elfoglalt orosz állásokból. — Egy amerikai lap vádja Wilson ellen. — Az Unió elnöke értesítette az angol kormányt Casement Írországba való érkezéséről (?) Április elején jelentette a vezérkar a tiroli harctérről, hogy az Adamello szaka­szon csapataink megszállták a Lobbia Alta és a Monte Fumo közötti határhegygerincet. Ennek a határhegygerincnek Dosson di Genova a neve. Április közepén újra alpinik szállják meg a Dosson di Genovát s ezzel további akciókra biztosítják a domináló pontot is, mert a Lobbia Alita 3196 méternyi és a Morrte Fumo 3244 méternyi csúcsához képest a közöttük húzódó hegygerinc leg­magasabb pontja 3430 méter. Ma aztán azt a hírt kapjuk, hogy olasz osztagok, amelyek a Dosson di Genova felől nyomultak elő, a Topete szorosban levő hadállásainkat támadják. A Topete­szoros 213 kilométerre a határtól 2901 méter magasságban húzódik a Stablel és a Crozzon di Lares hegycsúcsai közt. E hegy­csúcsok dominálják a terepet a Val di Ge­nova s a Sarca völgye előtt, mely az olasz balszárny előnyomulásának tíz hónapos vá­gya. Most egyelőre még csak 2—3 kilomé­terre a tiroli határtól próbálják az Ada­mello-hegység kijáró­it megszerezni, de vál­lalkozásuk akkor is egészen kilátástalan, ha sikerülne is azt a feladatot megoldaniuk, mert az Adamello után a Sarca és az Etsch Völgyei közt még a Brenta hegység meredne feléjük. Nem is szabad tehát az olasz táma­dást egyébnek tekin­teni, mint a tiroli hegyi­háború egyik egészen lokális jelentőségű eseményének. * Kut-el-Amara kapitulációjáról újabb jelentések érkeztek. Az angol jelentés megál­lapítja, hogy Kut-el-Amara körülzárása 143 napig tartott, Townshend tábornok ellenál­lását pedig lovagiasnak, bátornak "és feled­hetetlennek nevezi. A jelentés szerint 2970 angol és 6000 indus katona került török fog­ságba. Ezzel szemben Enver pasának, a tö­rök helyettes generalisszimusznak jelentése 13.300 foglyot állapít meg; a látszólagos el­lentét oka nyilván az, hogy a törökök a fog­lyok közé sorolják Townshend tábornok munkáscsapatait is, úgy, ahogy annak idején Przemysl kapitulációjakor az oroszok is tet­ték. Przemysl helyőrsége, mint a kapituláció alkalmával a vezérkar közölte, 44.000 főnyi gyalogságból és tüzérségből (ebből 10.000 ember a március 19-iki kirohanás alkalmával elesett), 45.000 főnyi katonai munkásból ál­lott, a vasúti és távirószemélyzeten idvn­l még 28.000 kórházi ápolásban levő sebesült és beteg volt a várban. Ivat-el-Amarában, ebben a mezopotámiai miniatűr­ Przemyslben kereken 9000 angol katonát és 4300 főnyi munkáscsapatot zártak körül a törökök. „Lo­vagias, bátor,­­143 napos ellentállás után, a­mely feledhetetlen lesz, Townshend tábornok a készletek kimerülése következtében kény­telen volt Kut-el-Amarát átadni", írja az angol hivatalos jelentés. Mi, akik már meg­értünk egy ilyen, ránk vonatkozó lesújtó je­lentést, mi, akik tizenhárom hónappal ezelőtt elborultan olvashattuk, hogy „Przemysl vá­ra négy és fél havi körülzárás után, erejének fogytán, március 22-én becsülettel elesett", s a fantázia túlzó föl­lobogása nélkül is könnyedén el tudjuk képzelni, milyen ha­tást válthatott ki az angol hadügyi hivatal jelentése Angliában. * Hindenburg frontjáról mindössze, azt közli ma a német vezérkar, hogy a Narod­­ótól délre az éjszaka folyamán még négy orosz ágyút, egy gépfegyvert és 83 foglyot szállítottak be. Eszerint a Stanaroce és Stachovce közti alig négy kilométeres front­szakaszon a zsákmány öt ágyúra, 29 gép­fegyverre és 10 aknavetőre és közel 5700 fogolyra növekedett. Az öt zsákmányolt ágyúról szóló adat amellett bizonyít, hogy az előretörő német, hadoszlopok eljutottak az orosz tüzérségi állásokig. Minden azon — •­­-'Ti • • ' A Pesti Hírlap jelen száma 8 oldal.

Next