Pesti Hírlap, 1916. május (38. évfolyam, 121-151. szám)
1916-05-07 / 127. szám
10 PESTI HÍRLAP 1916. május 7., vasárnap. * (bolgár színielőadás Bécsben ) Bécsen a bolgár Vörös Kereszt javára legközelebb érdekes színielőadás lesz. A szófiai nemzeti színház legkiválóbb művészei Krisztov Dobri bolgár zeneszerző személyes vezényletével előadják aHárkány lakodalom civil bolgár daljáték főbb részleteit; ez a daljáték a nagytehetségű Teodorov Petko műve, aki nemrég, még fiatal korban, gyógyíthatatlan mellbetegségnek esett áldozatul. Az előadásban a szófiai nemzeti színház tagjain kívül még egy bolgár zenekar is közreműködik. * (Szerződtetés.) Buday Ilonka, a jónevű szubret énekesnő, szeptember 1-től Balla Kálmán színtársulatához szerződött. — A kolozsvári Nemzeti színház igazgatósága szerződtette Kalmár Rózsát, a Rákosi Szidi salniiskola jeles növendékét. » (Vendégszereplés.) Csillag Teréz, a Nemzeti Színház kiváló művésznője, három estén vendége volt a kassai Nemzeti Színháznak; a Nagymamában, az Alfonz úrban és a Buborékokban lépett fel, mindannyiszor zsúfolt háznak őszinte ünneplésétől kisérve. * (Bach—Schumann—Végh-est) A Magyar Nők Karegyesülete és a Budapesti Kar- és Zenekaregyesület évadzáró hangversenyén (f. hó 12-én, esti 8 órakor a Zeneakadémiában) a vokális zeneirodalom néhány ritkán hallható remekével lép a nyilvánosság elé. A Bach-kantaték a halhatatlan mester mély érzésvilágát teljes gazdagságában tárják elénk. Bach 361 kantatét írt; ezek nálunk egészen ismeretlenek, míg Németországban nincs jelentősebb város, mely ne rendezne évente kantate-estéket. Végh János a magyar egyházi és vokális zene egyik jelentékeny művelője, a 115. zsoltárnak művészi felépítése és a hanghatások pompás kiaknázása, biztosítanak hatást Schumann „Faust megdicsőülése" a nagy romantikus mester egyik legkiválóbb alkotása. Goethe transcendentális gondolatai és gyönyörű költői formába öntött filozófiája igen nagy hatással voltak Schumannra. Az egész művön az ihlettség szelleme vonul át. A főbb szólórészeket M. Medek Anna, Marschalkó Rózsi, dr Székelyhidy Ferenc, Szemere Árpád és Kálmán Oszkár éneklik. A betanítást Lichtenberg karmester végezte. Az est teljes jövedelme a „Rokkantak délutáni otthoná"-nak jut. A fenmaradt kevés számú jegy Rózsavölgyinél kapható. * (A Bauernfeld-díj odaítélése.) Az osztrák Bauernfeld-alapítvány díját ezidén öt részre osztották és öt színműírónak adtak összesen hatezer korona tiszteletdíjat. Az öt színműíró közül kettő magyar nevű: Decsey Ernő és Csokor Ferenc. Decsey Ernő tényleg magyar születésű is, de még fiatalon Grácba került és azóta ott működik. Ellenben Csokor már Ausztriában született, magyar származású szülőktől, de német nevelésben részesült; legutóbb Küzdelem című misztikus drámáját mutatta be a bécsiVolkstheater. A Királyszínházban tovább a is minden este a Mágnás Miska kerül bemutatóra, mindenkor Fedák Sárival, Rátkaival, Lábass Jucival, Királylyal a főbb szerepekben. Jövő vasárnap délután a Legénybúcsu van soron Szombaton délután a Szentivánéji álomban Rákosi Szidi növendékei vizsgáznak. * A Népopera minden este Kello és Bredschneider operettejét, az Egyszer voltat, adja, mely Wie einst in Mai címen Berlinben több mint GOO előadást ért meg. A budai temesvári társulat együttese biztosíték amellett, hogy itt Budapesten is általános nagy tetszésben lesz része. Ma, vasárnap, este a Bájos ismeretlen, délután az Erdészleány van soron. * A Modern színpad továbbra is mostani, nagysikerű műsorát játssza, minden este Medgyaszay Vilma és Rózsahegyi Kálmán felléptével. A darabok sorában különösen az Egy asszony, négy asszonynak, a Mári esetének és a Mágnás Miska-paródiának van nagy sikere. * A Télikert májusi műsorán már csak e hó 15-ig lép fel Ersoldt a Das Drerck c. vígjátékban. Sokat kacagnak A házsártos asszony c. Kadelburg-bohózaton, melynek két főszerepét Molnár Aranka és Gyárfás Dezső játssza. A magánszámokkal Újvárinak, Szalontay Ferikének, Kovács Lilinek, Concha Rózsinak van sok tapsban része, Makay Gabrielle szintén tetszik. * Budapesti színház. Pénteken, e hó 19-én, kezdi meg a budapesti színház ez idei évadját Victor Leonnak és Oszkár Straussnak a Csak utána új énekes bohózatjával, mely darabban steigt nach cím alatt a bécsi Carl színházban fényes sikert aratott. Feld Zsigmond igazgató elsőrendű új társulatot szervezett , így már az első újdonság is válogatott, jó szereposztásban kerülhet színre. * A Nemzeti Orieumban minden este Nagy Endre konferál. Ezenkívül változatos színházi rész és varietéműsor szórakoztatja a közönséget. ": i v %. Az operaházban kedden Burian Károly kamara* "énejes fellépésével a Lohengrin kerül színre. Csütörtökön Mozart Szöktetés a Szerályból című vígoperája van műsoron. Szombaton Pogány György vendégfellépésével a Carment adják. Pogány a Don José szerepében mutatkozik be a DL kir. operaházban. Vasárnap, május 14-én Burian Károly a Bajazzók Gantóját énekli. Valamennyi előadást pont fél nyolckor kezdik. * A Nemzeti színház Shakespeare-ciklusának eddig minden előadásán az összes jegyek elkeltek. Ugyanilyen nagy az érdeklődés a még hátralevő négy darabra is. Vasárnap Vízkereszt, kedden III. Richárd, szerdán Rómeo és Júlia, csütörtökön pedig IV. Henrik első része kerül még szinte ez ünnepi előadások sorában. Szombaton újra Hamlet szerepel a műsoron. Vasárnap este Molnár Ferenc mirákulumát, A fehér felhőt, Moliére kénytelen házasságával együtt játsszák el, hétfőn délután három órakor pedig a Sárga csikóval rokkant katonák részére rendez előadást a színház. * * A Vígszínház jövő héten is minden este a Három a kisleányt adja, Környei Béla és B. Kosáry Emma felléptével. Most már meg lehet állapítani, hogy ennek a gyönyörű zenéjű operettének budapesti sikere minden várakozást felülmúl. Jövő vasárnap délután Barta Lajosnak nagy vonzóerejű, Szerelem c. darabját adják Gazsi Mariskával és Góth Sándorral a két főszerepben. Szombaton délután az Országos színészegyesület iskolájának növendékei Hajó Sándor Fiúk és leányok című színművét játsszák el. * A Magyar színház az Egy magyar nábob sikere mellett is újdonságot hoz e héten szombaton, a „Főpróba . Kelen Emil „Egy drága élet" című vígjátékából" című bohózatot, 3 felvonásban, írta Harry Vosberg, fordította Törzs Jenő. A bohózatban a színház legjobb erői vesznek részt. Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken Jókaynak, állandóan telt házakat vonzó, nagyhatású darabja, az Egy magyar nábob kerül színre, szerdán adják 85-ször a A kisasszony férje című nagysikerű vígjátékot. Jövő vasárnap délután adják először mérsékelt helyárakkal Földes Imre rendkívül kedves vígjátékát, a Gina Lilit, Zrinaldo Rinaldini a bakon. Ez a záróra-rendelet sok mindent megváltoztatott körülöttünk, de semmit annyira, mint régi barátaimat, a derék konflis kocsisokat, akik eddig mint az észszerűség és a tisztes modor képviselői voltak ismeretesek a magyar fővárosban. A nagyzoló, fölénye®, archimilliomosi borravalóval is elégedetlen flakkeressel szemben ez a vidéki parasztból pesti polgárrá átvedlett férfiú szint© a becsületesség és a szerénység típusává lett a budapesti vámvonalon belül. Sok panaszt olvastam az egyfogatú bérkocsis ellen, de magamnak sohase volt bajom vele. Régi törzsvendége vagyok a konflisállomásoknak, büszke vagyok rá, hogy a város nagy részében csupa ismerőst látok ülni a züllött pokrócokon, de illetlen és goromba kocsissal ritkán volt dolgom. A konfliskocsis eddig nem kívánta tőlem, hogy egy utért a félhavi keresetemet neki adjam; az ötvenhatvan fillér ráadást tisztességtudóan megköszönte, sőt néha még arra is méltatott, hogy útközben a nevezetesebb politikai kérdéseket megbeszélte velem. A háború kitörése óta azonban megváltozott a helyzet s mióta a zárórát behozták, az állapotok egyszerűen tűrhetetlenekké lettek. Régi barátaink eltűntek a bakról s a pokróc méltatlan utódok térdét védi a borzogató éjjeli hidegtől. Isten tudja, hol voltak eddig ezek az uj emberek, de bizonyosra veszem, hogy nem illemkurzust hallgattak. A háborús konfliskocsisok nagy része — fáj a szívem, mikor ezt konstatálnom kell — goromba, neveletlen és arrogáns. Nem szólok arról, hogy a záróra elkongása idején egyáltalában nem lehet egyfogatot kapni, s hogy az éjszaka további részében az üres kocsi még a zsírnál és a krumplinál is ritkább, de aki kocsis nagyritkán akad is, az legnagyobbrészt Rinaldo Rinaldinit játsza a békés polgáral szemben. Isten látja a lelkemet, nem adok sokat a címzésekre s nem reflektálok rá, hogy az egyszerű pomnép eminenciádnak nevezzen; de pesti lakos létemre, aki három krajcárnyi borravaló révén szó nélkül megkapom a nagyságos ur titulust, mindig megbolygatja kissé az idegeimet, mikor egyszerűen és póz nélkül magának neveznek. Az új, háborús konflis-kocsis azonban következetesen így nevez, s ha ez ellen, nagyságos ur voltam büszke tudatában, szót emelek, olyan szóáradatot zúdít a nyakamba, hogy majdnem beleszédülök az ut sarába. Újabban, ha másfél kilométernyinél nagyobb útra akarok kocsizni, akárhányszor megtörténik velem, hogy a hadikocsis ártatlan ángyikám térdkalácsát emlegeti, sőt olyan út megtételét is javasolja, melyre civilizált kultúrember nem igen vállalkozhatik. Ez nagyon rosszul esik nekem, mert akármennyire is híve vagyok a népies kifejezéseknek, e tanácsokban sajnosan nélkülöznöm kell azt a florklorisztikus bájt, mely a falusi paraszt beszédéből felénk áramlik. Nem hivatásom, hogy a modern konfliskocsis szókincsét bemutassam önöknek, de elhihetik nekem, hogy a kanászból lett méneskatona XIV. Lajos korabeli udvaronc e borvirágos arcú férfiú mellett, aki bakja szédítő magasságából a cipőnk mellé köp. És százszor jaj nekem, ha nagy zavaromban rendőrrel és feljelentéssel fenyegetőzöm; a kocsis — száz közül kilencvenkilenc — mostanában egytől-egyig ezt válaszolja: — Följelent? Fütyülök magára, meg a rendőrségre is! Ugyan mi történhetik Velem, ha följelent? Engem a jövő héten úgyis a frontra visznek, bánom is én, ha a hajtási igazolványomat elveszik. Fogatlan, kilencvenéves aggastyánok ma ezt mondják, mind egyértelműleg fütyöl rám, én — akár te, kedves olvasó — szégyenkezve elsompolygok a helyszínéről, miközben a kocsitisztító és a lóápoló „Ez is egy nagyságos úr!" kiáltással hívják föl rám az utcai járókelők figyelmét. Ez a legokosabb, amit tehetek, mert idült álomkórom, fájdalom, képtelenné tesz arra, hogy a kerületi kapitányság előtt hajnali nyolc órakor megjelenjek. Belenyugszom tehát abba a kellemetlenségbe, hogy a konfliskocsis fütyöl rám, hiszen a zenei produkcióban elvégre a rendőrség előkelő intézményével osztozom. Filozófus létemre megvigasztalódom azzal, hogy egyszer csak mégis vége lesz a háborúnak, s a Rinaldini Jánosok helyett újra régi barátaim fordulnak majd vissza hozzám éjszakánkint a bakról, hogy politikai nézeteiket közöljék velem. Sza y 1—a. Pásztorok. Virágok nyílnak a májusi napsütésben. Hosszú száraikon feketén árnyalt kék Íriszek, sötétek, bánatosak, mint az Özvegyeik. Szemük láthatatlan, szirmuk mély titokként borul össze. Az erdők mélyéről gyöngyvirágok lépnek elő. Picike, csöngettyűfejü tündéreik, mint mikor udvari kápolnákban hercegi gyerekek ministrálnak az oltár előtt. Csodálkozó szemű nárciszok nézik az eget és mint a fürjfiókok, apró bokrokból kandikálnak ki a vörös és fehér százazorszépek. Bús árvácskák merengnek az alkonyatban és lemondó megnyugvással csodálják a még zöld csipkéi között szunyadó, éretlen rózsabimbót ,melyre a nap máris szerelmesen pislog. A kertek alól a magyar földnek muzsikája altatja el május virágait: a békák és a tücskök. Lassan enyhülnek, melegülnek át a májusi éjszakák, mint a szív, mely csak lassan melegül a szerelemre és az angyalok ékszerdobozaikból az égre aggatják fel kincseiket, a májusi csillagokat. Még sápadtak, nem oly tüzesek a csillagok, de ott, ahol a Tisza folyik alattuk, öreg fűzfák reszkető karjai között, már tüzesebbek .Lenn a szűz Alföld derekán, öreg pásztorok venyige tüze mellett kémlelik a csillagokat, mint az amsterdami öreg kötszörü-, a drága gyémántok tüzét, fényét. Láncvirágos pusztákon, a magyar mesére tündérei lépegetnek és keresik a fiatal alvó csikóst és bojtárt, hogy ellopják kalapjaik mellől a májusi bazsarózsát, leány ajándékát. Hallgató, öreg pásztorok, szemrebbenés nélkül vigyázzák nagy karimájú kalapjaik alól a legénybolondító tündéreket — Már azt keresheted, — mormolják a bajuszukba és busán szorítják fogaik közé a kis debreceni cseréppipát Valami nedves pára ül az öreg pásztor pilláján — köny, — Ki azt mondja rá magában: muslica, — és feléje kap: Fene vigyen! . . . A messzeségben, a vetések felett, — Jól látja az öreg pásztor, — angyalok repülnek. A magyar földnek vetésit nézik. Szárnyuk suhanása m meglibbenti a zöld száracskákat, a mi kenyerünket, — rebegi az öreg pásztor. — Ha megáldanád Uram, de jól tennéd! És ha lejönnél a földre a májusi éjszakában és megérintenéd szent ujjaddal az emberek kétféle szivét. Az egyik lakatra zárva el van zsukva s a másakból némán folynak a véres könyek . . . De az Ur komoran hallgat. Elvégeztetett, hogy az ember saját magának hadd legyen bírája. Az Ur legfeljebb a neki kedvesebb földek fölött őrködik. A magyar föld, mint az 5 szent fia, teste, számtalan sebből vérezik a hosszú századok alatt és az Ur előtt kedvesek a szenvedők. Csak a pásztorok hiányoznak földünkről. Ezeket is az Úr szokta adni, de már jó ideje nem adott. A nyáj pásztor nélkül kószál itt is, mint mindenütt. Pedig várja őket az emberiség. Valakit, aki eloltaná a nagy tüzet és a nagy tűz marta sebeket begyógyítaná. Valakinek jönni kell, egy új pásztornak, aki az eloltott nagy tüzek hamvaiból kereszteli meg az embereket egy uj életre. Mert az emberek beleposványosodtak a véres mocsarakba, szemük előtt vészes lidércfények táncolnak és csalogatják őket beljebb-beljebb. A pokol minden aljas szenvedélylyel fűtött ördöge küldetett az emberek ellen és az Úr várja oda fenn, melyik győzi le a másikat? A tűz pedig szakadatlanul ég, növekszik az emberek körül. Aranyokon vásárolt vas és acél önti gyilkos tüzét a földre és a pokol ura: a Pénz vezeti a harcokat az emberiség ellen. Hol van az a Szent György vitéz, hol van az a pásztor, aki fölvegye a harcot a világ eme sárkányával szemben?