Pesti Hírlap, 1916. július (38. évfolyam, 181-211. szám)

1916-07-01 / 181. szám

1916. július 1., szombat. PESTI HÍRLAP _ sajtó aggodalmai; nap-nap után hangoztat­ták, h­ogy az olasz Isonzo-hadsereget az el­vágás veszélye fenyegeti, ha elérjük a ve­lencei sikságot. Erről beszélt különben gróf Andrássy Gyula is a képviselőházban nem is oly régen. Most, hogy az Etsch—Brienta közötti frontra gyakorolt nyomásunk meg­szűnt, fölszabadult az Isonzo-front és az olaszok visszanyerték mozgási szabadságu­kat. Ez magyarázza meg Cadornának itt kifejtett hadműveleteit. Tervének végre­­hajtása azonban ezúttal sem sikerült­­ a Do­berdo-fronton két napja tartó harcok a mi számunkra kedvezően alakultak ki. Mint a vezérkar jelentése közli, a doberdói szaka­szon tegnap is heves harcok folytak; csa­pataink visszaverték az ellenség minden támadását, csak Lelztől keletre tart még néhány árokrésznek a behatolt olaszoktól való megtisztítása. Mindez természetesen korántsem jelenti azt, mintha az itteni har­cok befejeződtek volna; ellenkezőleg, való­színűnek lehet tartani, hogy lassan kint át­terjed a csata az egész Isonzo-frontra, sőt a Krn és a Mizl­ Yrd szakaszára is, hiszen csak így volna elképzelhető és megmagya­rázható Gadornának­ a kar­intim front ellen kifejtett napról-napra erősbödő akciója. Mindez természetesen attól függ, milyen arányú offenzívára határozta el magát az olasz hadvezetőség, illetőleg, hogy csak­ugyan tervbe vett-e egy nagyobbszabású offenzívát. Bizonyos, hogy az olasz háború tizenhárom hónapja alatt erre még sohasem kínálkozott kedvezőbb alkalma. Az orosz harctér.­­ N­--- --n A vezérkar Jelentése. (Kiadatott június 30-án délben.) Kirlibabától északkelet­r­e osztagaink visszavertek orosz támadásokat. Piotinnél, Ku­t­y­tól északnyugatra, tegnap újra elkeseredett harcok foly­tak. Az itt harcbavetett túlerőben levő ellenséges erők nyomása következtében csapatainkat a Kolomeától nyugatra és délnyugatra fek­vő területre visszavontuk. Obertyntól északra több orosz lovastámadás súlyos veszteségek között tüzünkben összeomlott. Sokultól nyugatra a Stornél az ellenség hiába kisérelte meg, hogy az előtte való napon Pillanatképek. Brenzt-Litovszkban, a vasúti állomás tiszti étkezőjében, egy kerek asztal körül három német tiszt ül. Két kapitány és egy főhadnagy. Poro­szok. Az egyik kapitánynak és a főhadnagynak mellén az elsőosztályú vaskereszt. Csak ritkán ejtenek egy-egy szót, inkább a sörre irányítják figyelmüket, mely valóban ki­tűnő. Most eg­y altiszt jelentkezik az asztaluknál és szolgálati sürgönyt ad át az idősebb kapi­tánynak. örvendetes hírt tartalmaz; Thiaumont el­esett, Fleury megszállva. Ennyi és ennyi fogoly, géppuska s egyéb hadizsákmány. A kapitány, miután átfutotta, a másik ka­pitánynak , ez végül a főhadnagynak nyújtja. S azután ismét csend. S jk idő múlva igy szól a­ főhadnagy: — Die haben mai zugefasst bei Thiaumont. Odamarkoltak. Megint csönd, szótalan sörözés. A másik kapitány, mintha eddig sokkal fon­tosabb tárgynál időztek volna gondolatai, egy­szerre csak megszólal. Higgadtan, nyugodtan, szinte mellékesen: — Hja, Thiaumont ist schön. Derekas fegyvertény volt. Csak úgy, mintha azt mondta volna: Das 'Viettet ist schön. Az idő szép. Semmi különös, semmi szokatlan, semmi olyan, amiért érdemes volna lármát csapni." Egy­szerűen: schön. De ebben azután benne foglal­tatik, hogy jól előkészített, tervszerű, megfontolt, körültekintéssel véghezvitt, becsü­letes had­A cs. és kir. sajtóhadiszállásról jelentik. (Jun. 27.) Rigánál és az ürkülli hídfőnél tüzérségi harcok folynak. Egyes szakaszokon az ellenség gyalogsági támadást kísérelt meg, de könnyű szerr­öl visszavertük. Dünaburgnál az ellenség hasztalanul támadott. Az egyik sza­kaszban, a parancsnok jelentése szerint, külö­nösen kitűnt Norkin hadnagy és Kononenko al­tiszt. Norkin hadnagy 15 sebet kapott. Ellensé­ges repülők Dünaburg városára számos bom­bát dobtak. Tegnap este a németek a Miadzso­­tótól északra megtámadták árkainkat nehéz és könnyű ütegekkel. Időnként bombázták a Dolse­tó és a Valisca-tó közti területet, azután támad­tak, de tüzelésünkkel visszavertük őket. A támadásokat megismételték, azonban minden alkalommal meghiúsultak. Az ellenséget újra és újra visszaűztük kiinduló árkaiba, míg végül kénytelen volt a támadásokkal felhagyni. A slacki mű­ut mellett a németek a 26-ra virradó éjjelen rövid tüzérségi előkészítés után táma­dást kíséreltek meg; tüzelésünk visszaverte őket. Az ellenség a lipski majortól délnyugatra és a Vigonovszkoje-tótól északkeletre támadást inté­zett és sikerült a Becara partjáig előnyomulnia. Sdesresen visszavetettük, mire megszállottuk régi állásunkat. A Kolki-Bogusiovka harcvona­lon, a Stockod mellett, az ellenség tartósan ágt­usi állásainkat nehéz lövegekkel. Tovább délre gyalogsági és tüzérségi csaták voltak. Niesviez vidékén (Lucktól 15 kilométernyire dél­keletre) egy osztrák repülőgépet tüzérségünk lelőtt. A vezető és a megfigyelő sebesületlenül jutott kezünkre. A Strypa középső folyásánál az ellenség több ponton nehéz­­tüzérséggel dolgo­zik. E hó 25-én Orlov repülőhadnagyunk, aki e ^ 0­^rXa mag"ór'er­­­et0dik^^k­ert!" hiszen, a német hadvezetőség nem is dolgozhatik másképen. S ezt náluk az utolsó közember is ép oly jól tudja, mint a flegmatikus kapitány, ki minden mondanivalóját is három­ szóban foglalta össze: — Thiaumont ist schön. A német telefonisták útközben, a robogó vo­natról tették meg előkészületeiket egy új vonal építéséhez, ötszáz­­méteren­kint egy-egy köteg dróthuzalt dobáltak ki az emberekkel és anyag­gal túlzsúfolt teherkocsiból. Egy öreg altiszt, ki a polgári életben szerelő lehet, az izolátorokat hajigálta a töltés oldalára. Néha nem éppen sze­rencsés kézzel, mert­ dirib-ds rabra töredeztek, vagy elsülyedtek­ a töltéssel határos ingoványban. Ott ugyan senki nem akad rájuk többé. De azért a vonal meglesz, kiépítik kifogástalanul. Német alapossággal, kötelességtudással, lelkiismeretes­séggel. Hiszen azért germánok. A magyar legénység megértéssel, bajtársi szolgálatkészségel segédkezett. Szívességből, mert akik itt voltak, aratási szabadságra igyekeztek hazafelé a nagy hőségben. Egy ceglédvidéki, zö­mök, őszbe csavarodott népfelkelő, miközben a homlokát törülgette, megjegyezte: « — Magyarországon még melegebb lesz. Hát persze. Ha már a muszka cár birodal­mában ekkora a hőség, áldott Magyarországon csak nem lehet kisebb. Már­ csak ebben nem pi­pálhat le becuilűket az orosz. Meg azután azon a lit hold pestmegyei földön, amihez odanött az öreg romlatlan lelke, hogyan sárgulhatna arany­színűre a düs­köktől, h­a Magyarországon nem­­volna melegebb ! Egy északnyugati, ki a komlóját megy meg­művelni az Elba vidékére, szótlanul 411 mellette. Idegenül. Ez valami furmányos osztagtól jön, a mi magyarunk egyenesen a lövészárokból, hát külön világ, egymástól oly távol eső. Az öreg népfelkelő észre sem veszi a mási­kat. Agyarára elsoritja a rövidszárú makrapipát s okos szemeivel a silány, ritka vetést nézi szá­nakozón. És talán összehasonlításokat tesz. De nem, mert hogyan lehetne ezt a földet a magyar­országihoz hasonlítani? A ceglédvidékihez... malahol néhány percre megállapodunk. Szemben, a szomszédos vágányon, teljesen fel­szerelt kórházvonat. Talán épen a máltai, vagy a német lovagrendé. Kifogástalan úri berendezésű, minden kényelemmel. Virágos ablakokkal. Az egyik kocsiban pazar hálószoba, dagadó, ruganyos kerevettel, értékes függönyökkel. Pi­henésre ingerlő karosszékben a vonat parancs­noka ül ingujjban. Előkelő metszésű arc, messzi­ről meglátszik rajta, hogy úr. Talán éppen mál­tai, vagy német lovag. Valaki mögöttem, a teherkocsi belsejéből,­ felkiált: — Nő is van odaát! Most bujt el... Hiába érdeklődünk, kémlelődünk, hajolunk kíváncsian előre, nem látjuk. Tényleg, elbujt volna? A vonatunk lassan megindul s most egy édes szőke fej kandikál ki bátortalanul az egyik ablakból. Egy cserép muskátli félig eltakarja. Éppen csak, hogy egy incselkedő piciny sugár­nak szép szemekből szabad útja volna hozzánk. Melegség ömlött el a szivünk körül s amint széjjel néztünk, a mocsaras tájat is szálladr­a, e­ 3 a német csapatok által elfoglalt álláso­kat visszafoglalja. H­ö­f­e­r altábornagy, a Vezérkar főnökének helyettese. Kémet fest?Más jelentés, Berlin, jun. 30. A nagy főhadiszállás közli június 30-án. Egy kz Ilsen tótól északra (J­­ü­n­a­b­u­r­g­t­ó­l délnyugatra)­­lefolyt ránk, nézve sikeres ütközeten kívül az arcvonal északi részéről nincs lényeges jelenteni való. Linsingen tábornok hadcsoportja­­ Litisevka előtt délkeletre a csapa­taink által állásaikból újra kivetett oroszok ellentámadásai eredménytel­­, 11­ek maradtak. Több mint 100 foglyot ejtettünk, 7 géppuskát zsákmányoltunk. A legfőbb hadvezetőség. Az oros­z vezérkar jelentései. napon másodízben szállott fel, leszállított egy ellenséges repülőt 2400 méter magasságból és kényszerítette, hogy Podh­ajce falu közelében, szálljon le. A Csernovictól nyugatra fekvő vi­déken csapataink az ellenségét átvetették a Dubuviec patakon, amely Zaplotochnál ömlik a Prat­ba dél felől. A legutóbbi jelentés szerint a Bruszilov hadserege által ejtett foglyok szá­ma és a hadizsákmány a következőleg emelke­dett: Június 4-től 22-ig 4031 tiszt, köztük tábor­nokok és katonaorvosok, 194.041 katona, 219 löveg, 644 gépfegyver, 196 bombavető, 146 tü­zérségi kocsi és 38 fényszóró jutott a kezünkről. A Balti tengeren és az Izrben-i tengerszo­rosban harc folyt három vízi repülőgépünk és négy német repülőgép közt. Egy ellenséges­­hyd­roplánt lelőttünk és a tengerbe esett Az ellenség hasztalanul kísérelte meg a repülőgép, megmentését. Bomba, és gépfegyvertűzzel meg­semmisíttetett. Irepülőgépeink sértetlenül tértek vissza a kikötőbe. Megjegyzés: Doni kozákjaink merészségé­nek példájaként a következő esetet jelentik: A Dnyeszteren való Snovidovnál történt átkelés alkalmával a kozákok egy része teljesen mezíte­lenül csak fegyvert tartva kezében, kelt át a folyón. Miután a túlsó partot úszva elérték, az ellenséget szuronynyal támadták meg, egy ré­szét leölték, a többit foglyul ejtették és az el­­foglalt állást erősítések érkezéséig tartották. (Június 28.) A június 27-re virradó éjje­­­len az ellenség nagyobb erőkkel támadást é­ttégg­zett Pulkarinál Rigától délkeletre, amelyet ál­lásaink ellen zúdított pergőtűzzel és füstfelhők­kel készítettek elő. A megerősítéseknek idejében való megérkezése és tüzérségünk segítsége lehe­tővé tette, hogy a németeket súlyos veszteségeik­kel visszavessük. A Dandnál és Jakobstadtnál gyalogsági és tüzérségi tűz. Ellenséges repülő­gépek gyakran repülnek el Vonalaink fölött és bombákat dobnak le. E hó 27-én Dünaburg éj­jeli bomb­násu, alkalmával német repülők­ 68 bombát dobtak le, amelyek azonban senkit senk sebesítettek meg. Az anyagi kár jelentéktelen s csak két petróleum-tartály gyulladt ki. Az el­l­ín­ségnek egy támadási kísérletét Krevotól délre tüzelésünkkel feltartóztattuk. A harcvonal több­ részén, egészen a Rokh­no mocsarakig tűzh­ar­­­cok. 26-án este az ellenség megtámadta Linievka falut a Stochod mellett, azonban visszavertük. A heves ellenséges tüzérségi tűz azonban tovább tart. Daliciában és Bukotánában az ellenség he­lyenként arra türelmik, hogy minden tehetséges eszközzel feltartóztassa offersivánka. Állásokat késett a harc felvevésére és állandó kísérleteket tesz hidak szétrombolására. Hidépítő és utas­­csapataink minden nehézség dacára csodálatra­méltó­ önfeláldozással teljesítik feladataikat.

Next