Pesti Hírlap, 1916. július (38. évfolyam, 181-211. szám)
1916-07-01 / 181. szám
1916. július 1., szombat. PESTI HÍRLAP _ sajtó aggodalmai; nap-nap után hangoztatták, hogy az olasz Isonzo-hadsereget az elvágás veszélye fenyegeti, ha elérjük a velencei sikságot. Erről beszélt különben gróf Andrássy Gyula is a képviselőházban nem is oly régen. Most, hogy az Etsch—Brienta közötti frontra gyakorolt nyomásunk megszűnt, fölszabadult az Isonzo-front és az olaszok visszanyerték mozgási szabadságukat. Ez magyarázza meg Cadornának itt kifejtett hadműveleteit. Tervének végrehajtása azonban ezúttal sem sikerült a Doberdo-fronton két napja tartó harcok a mi számunkra kedvezően alakultak ki. Mint a vezérkar jelentése közli, a doberdói szakaszon tegnap is heves harcok folytak; csapataink visszaverték az ellenség minden támadását, csak Lelztől keletre tart még néhány árokrésznek a behatolt olaszoktól való megtisztítása. Mindez természetesen korántsem jelenti azt, mintha az itteni harcok befejeződtek volna; ellenkezőleg, valószínűnek lehet tartani, hogy lassan kint átterjed a csata az egész Isonzo-frontra, sőt a Krn és a Mizl Yrd szakaszára is, hiszen csak így volna elképzelhető és megmagyarázható Gadornának a karintim front ellen kifejtett napról-napra erősbödő akciója. Mindez természetesen attól függ, milyen arányú offenzívára határozta el magát az olasz hadvezetőség, illetőleg, hogy csakugyan tervbe vett-e egy nagyobbszabású offenzívát. Bizonyos, hogy az olasz háború tizenhárom hónapja alatt erre még sohasem kínálkozott kedvezőbb alkalma. Az orosz harctér. N--- --n A vezérkar Jelentése. (Kiadatott június 30-án délben.) Kirlibabától északkeletre osztagaink visszavertek orosz támadásokat. Piotinnél, Kutytól északnyugatra, tegnap újra elkeseredett harcok folytak. Az itt harcbavetett túlerőben levő ellenséges erők nyomása következtében csapatainkat a Kolomeától nyugatra és délnyugatra fekvő területre visszavontuk. Obertyntól északra több orosz lovastámadás súlyos veszteségek között tüzünkben összeomlott. Sokultól nyugatra a Stornél az ellenség hiába kisérelte meg, hogy az előtte való napon Pillanatképek. Brenzt-Litovszkban, a vasúti állomás tiszti étkezőjében, egy kerek asztal körül három német tiszt ül. Két kapitány és egy főhadnagy. Poroszok. Az egyik kapitánynak és a főhadnagynak mellén az elsőosztályú vaskereszt. Csak ritkán ejtenek egy-egy szót, inkább a sörre irányítják figyelmüket, mely valóban kitűnő. Most egy altiszt jelentkezik az asztaluknál és szolgálati sürgönyt ad át az idősebb kapitánynak. örvendetes hírt tartalmaz; Thiaumont elesett, Fleury megszállva. Ennyi és ennyi fogoly, géppuska s egyéb hadizsákmány. A kapitány, miután átfutotta, a másik kapitánynak , ez végül a főhadnagynak nyújtja. S azután ismét csend. S jk idő múlva igy szól a főhadnagy: — Die haben mai zugefasst bei Thiaumont. Odamarkoltak. Megint csönd, szótalan sörözés. A másik kapitány, mintha eddig sokkal fontosabb tárgynál időztek volna gondolatai, egyszerre csak megszólal. Higgadtan, nyugodtan, szinte mellékesen: — Hja, Thiaumont ist schön. Derekas fegyvertény volt. Csak úgy, mintha azt mondta volna: Das 'Viettet ist schön. Az idő szép. Semmi különös, semmi szokatlan, semmi olyan, amiért érdemes volna lármát csapni." Egyszerűen: schön. De ebben azután benne foglaltatik, hogy jól előkészített, tervszerű, megfontolt, körültekintéssel véghezvitt, becsületes hadA cs. és kir. sajtóhadiszállásról jelentik. (Jun. 27.) Rigánál és az ürkülli hídfőnél tüzérségi harcok folynak. Egyes szakaszokon az ellenség gyalogsági támadást kísérelt meg, de könnyű szerröl visszavertük. Dünaburgnál az ellenség hasztalanul támadott. Az egyik szakaszban, a parancsnok jelentése szerint, különösen kitűnt Norkin hadnagy és Kononenko altiszt. Norkin hadnagy 15 sebet kapott. Ellenséges repülők Dünaburg városára számos bombát dobtak. Tegnap este a németek a Miadzsotótól északra megtámadták árkainkat nehéz és könnyű ütegekkel. Időnként bombázták a Dolsetó és a Valisca-tó közti területet, azután támadtak, de tüzelésünkkel visszavertük őket. A támadásokat megismételték, azonban minden alkalommal meghiúsultak. Az ellenséget újra és újra visszaűztük kiinduló árkaiba, míg végül kénytelen volt a támadásokkal felhagyni. A slacki műut mellett a németek a 26-ra virradó éjjelen rövid tüzérségi előkészítés után támadást kíséreltek meg; tüzelésünk visszaverte őket. Az ellenség a lipski majortól délnyugatra és a Vigonovszkoje-tótól északkeletre támadást intézett és sikerült a Becara partjáig előnyomulnia. Sdesresen visszavetettük, mire megszállottuk régi állásunkat. A Kolki-Bogusiovka harcvonalon, a Stockod mellett, az ellenség tartósan ágtusi állásainkat nehéz lövegekkel. Tovább délre gyalogsági és tüzérségi csaták voltak. Niesviez vidékén (Lucktól 15 kilométernyire délkeletre) egy osztrák repülőgépet tüzérségünk lelőtt. A vezető és a megfigyelő sebesületlenül jutott kezünkre. A Strypa középső folyásánál az ellenség több ponton nehéztüzérséggel dolgozik. E hó 25-én Orlov repülőhadnagyunk, aki e ^ 0^rXa mag"ór'eret0dik^^kert!" hiszen, a német hadvezetőség nem is dolgozhatik másképen. S ezt náluk az utolsó közember is ép oly jól tudja, mint a flegmatikus kapitány, ki minden mondanivalóját is három szóban foglalta össze: — Thiaumont ist schön. A német telefonisták útközben, a robogó vonatról tették meg előkészületeiket egy új vonal építéséhez, ötszázméterenkint egy-egy köteg dróthuzalt dobáltak ki az emberekkel és anyaggal túlzsúfolt teherkocsiból. Egy öreg altiszt, ki a polgári életben szerelő lehet, az izolátorokat hajigálta a töltés oldalára. Néha nem éppen szerencsés kézzel, mert dirib-ds rabra töredeztek, vagy elsülyedtek a töltéssel határos ingoványban. Ott ugyan senki nem akad rájuk többé. De azért a vonal meglesz, kiépítik kifogástalanul. Német alapossággal, kötelességtudással, lelkiismeretességgel. Hiszen azért germánok. A magyar legénység megértéssel, bajtársi szolgálatkészségel segédkezett. Szívességből, mert akik itt voltak, aratási szabadságra igyekeztek hazafelé a nagy hőségben. Egy ceglédvidéki, zömök, őszbe csavarodott népfelkelő, miközben a homlokát törülgette, megjegyezte: « — Magyarországon még melegebb lesz. Hát persze. Ha már a muszka cár birodalmában ekkora a hőség, áldott Magyarországon csak nem lehet kisebb. Már csak ebben nem pipálhat le becuilűket az orosz. Meg azután azon a lit hold pestmegyei földön, amihez odanött az öreg romlatlan lelke, hogyan sárgulhatna aranyszínűre a düsköktől, ha Magyarországon nemvolna melegebb ! Egy északnyugati, ki a komlóját megy megművelni az Elba vidékére, szótlanul 411 mellette. Idegenül. Ez valami furmányos osztagtól jön, a mi magyarunk egyenesen a lövészárokból, hát külön világ, egymástól oly távol eső. Az öreg népfelkelő észre sem veszi a másikat. Agyarára elsoritja a rövidszárú makrapipát s okos szemeivel a silány, ritka vetést nézi szánakozón. És talán összehasonlításokat tesz. De nem, mert hogyan lehetne ezt a földet a magyarországihoz hasonlítani? A ceglédvidékihez... malahol néhány percre megállapodunk. Szemben, a szomszédos vágányon, teljesen felszerelt kórházvonat. Talán épen a máltai, vagy a német lovagrendé. Kifogástalan úri berendezésű, minden kényelemmel. Virágos ablakokkal. Az egyik kocsiban pazar hálószoba, dagadó, ruganyos kerevettel, értékes függönyökkel. Pihenésre ingerlő karosszékben a vonat parancsnoka ül ingujjban. Előkelő metszésű arc, messziről meglátszik rajta, hogy úr. Talán éppen máltai, vagy német lovag. Valaki mögöttem, a teherkocsi belsejéből, felkiált: — Nő is van odaát! Most bujt el... Hiába érdeklődünk, kémlelődünk, hajolunk kíváncsian előre, nem látjuk. Tényleg, elbujt volna? A vonatunk lassan megindul s most egy édes szőke fej kandikál ki bátortalanul az egyik ablakból. Egy cserép muskátli félig eltakarja. Éppen csak, hogy egy incselkedő piciny sugárnak szép szemekből szabad útja volna hozzánk. Melegség ömlött el a szivünk körül s amint széjjel néztünk, a mocsaras tájat is szálladra, e 3 a német csapatok által elfoglalt állásokat visszafoglalja. Höfer altábornagy, a Vezérkar főnökének helyettese. Kémet fest?Más jelentés, Berlin, jun. 30. A nagy főhadiszállás közli június 30-án. Egy kz Ilsen tótól északra (Jünaburgtól délnyugatra)lefolyt ránk, nézve sikeres ütközeten kívül az arcvonal északi részéről nincs lényeges jelenteni való. Linsingen tábornok hadcsoportja Litisevka előtt délkeletre a csapataink által állásaikból újra kivetett oroszok ellentámadásai eredménytel, 11ek maradtak. Több mint 100 foglyot ejtettünk, 7 géppuskát zsákmányoltunk. A legfőbb hadvezetőség. Az orosz vezérkar jelentései. napon másodízben szállott fel, leszállított egy ellenséges repülőt 2400 méter magasságból és kényszerítette, hogy Podhajce falu közelében, szálljon le. A Csernovictól nyugatra fekvő vidéken csapataink az ellenségét átvetették a Dubuviec patakon, amely Zaplotochnál ömlik a Pratba dél felől. A legutóbbi jelentés szerint a Bruszilov hadserege által ejtett foglyok száma és a hadizsákmány a következőleg emelkedett: Június 4-től 22-ig 4031 tiszt, köztük tábornokok és katonaorvosok, 194.041 katona, 219 löveg, 644 gépfegyver, 196 bombavető, 146 tüzérségi kocsi és 38 fényszóró jutott a kezünkről. A Balti tengeren és az Izrben-i tengerszorosban harc folyt három vízi repülőgépünk és négy német repülőgép közt. Egy ellenségeshydroplánt lelőttünk és a tengerbe esett Az ellenség hasztalanul kísérelte meg a repülőgép, megmentését. Bomba, és gépfegyvertűzzel megsemmisíttetett. Irepülőgépeink sértetlenül tértek vissza a kikötőbe. Megjegyzés: Doni kozákjaink merészségének példájaként a következő esetet jelentik: A Dnyeszteren való Snovidovnál történt átkelés alkalmával a kozákok egy része teljesen mezítelenül csak fegyvert tartva kezében, kelt át a folyón. Miután a túlsó partot úszva elérték, az ellenséget szuronynyal támadták meg, egy részét leölték, a többit foglyul ejtették és az elfoglalt állást erősítések érkezéséig tartották. (Június 28.) A június 27-re virradó éjjelen az ellenség nagyobb erőkkel támadást éttéggzett Pulkarinál Rigától délkeletre, amelyet állásaink ellen zúdított pergőtűzzel és füstfelhőkkel készítettek elő. A megerősítéseknek idejében való megérkezése és tüzérségünk segítsége lehetővé tette, hogy a németeket súlyos veszteségeikkel visszavessük. A Dandnál és Jakobstadtnál gyalogsági és tüzérségi tűz. Ellenséges repülőgépek gyakran repülnek el Vonalaink fölött és bombákat dobnak le. E hó 27-én Dünaburg éjjeli bombnásu, alkalmával német repülők 68 bombát dobtak le, amelyek azonban senkit senk sebesítettek meg. Az anyagi kár jelentéktelen s csak két petróleum-tartály gyulladt ki. Az ellínségnek egy támadási kísérletét Krevotól délre tüzelésünkkel feltartóztattuk. A harcvonal több részén, egészen a Rokhno mocsarakig tűzharcok. 26-án este az ellenség megtámadta Linievka falut a Stochod mellett, azonban visszavertük. A heves ellenséges tüzérségi tűz azonban tovább tart. Daliciában és Bukotánában az ellenség helyenként arra türelmik, hogy minden tehetséges eszközzel feltartóztassa offersivánka. Állásokat késett a harc felvevésére és állandó kísérleteket tesz hidak szétrombolására. Hidépítő és utascsapataink minden nehézség dacára csodálatraméltó önfeláldozással teljesítik feladataikat.