Pesti Hírlap, 1916. november (38. évfolyam, 304-333. szám)

1916-11-01 / 304. szám

Stedapst, 1916. XXXVill. évfolyam, 304. (13,238.) szám. Szerda, november 1. KIFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 .„ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivajd a lap utolsó oldalá­n­ olvasható. .SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest,Vilmos császár-ut 71. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—91 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: Józso£ 62—96. napja. Holt magyar fiuk, akik­ talán keve­sebben vagytak a birkózó világ valamennyi elesett katonája között, de túl sokan vagy­tok, ha a maroknyi magyar nemzetre gon­dolunk, melynek a maga testvértelen hely­zetében pótolhatatlanabb minden vérvesz­teség: nem akarunk halottak napján alkal­mi könnyekkel rátok emlékezni. Olcsó vált­ság volna a könny a ti kiomlott drága véretekért. A német birodalmi gyűlésben a szo­cialisták egyik vezére egy kis statisztikát állított össze a világháború halottjairól, rokkantjairól és foglyairól. A halottak e statisztikai tömegsírja negyedfél millió halottját jelöli meg a világháborúnak. A rokkantak szám­a még több, a sebesültek parcellája meg épen háromszor annyi kato­náról beszél. De hagyjuk most a rokkanta­kat, akik tovább dolgozhatnak, ha megfo­gyott munkaerővel is, és hagyjuk a sok millió foglyot, aki egykor még visszahoz­hatja munkaerejét, álljunk csak meg a világ negyedfél millió halottjánál. Negyedfél millió ember, csupa életerős, javarészt fiatal, részben szinte gyermekember, akinek még nem kellett volna meghalnia s aki lobogó tettel vagy kemény parancsszóra korábban pusztult el a gyűlölség hirtelen kicsapott lángtengerében. Hogyan kellett egész lelki berendezkedésünknek a világ­háború borzalmaihoz keményednie, ha ideg­rohamok nélkül tudunk negyedfél millió férfi pusztulásáról beszélni, akik azelőtt babonás félelemmel rázkódtunk össze, ha valamely katasztrófa, hajósülyedés, föld­rengés vagy árvíz csak száz vagy ezer ár­tatlan ember pusztulását okozta! A Titanic katasztrófája az ég felé kényszerítette még a cinikus fejeket is. És most negyedfél millió ifjú élet elpusztulása egy statisztikai szám, melyet kimond egy szónok, leközöl minden újság, elolvas mindenki, de nem áll meg miatta a háború, sőt még egy szín­házi előadás sem. A fölei tovább forog kese­rű levében. Mi az, negyedfél millió elpusz­tult férfiélet? Nem hallottunk egyetlen ré­mült felhördülést sem, amióta Bernstein elpanaszolta, hogy az emberiség a világ­háború huszonnyolc hónapja alatt negyed­fél millió egészséges, erős és fiatal férfiúval lett szegényebb. A világ veszteségeinek nagy temetőjé­ben csak egy néma utca a mi veszteségünk. De a világ nagy és Magyarország kicsi. És­­a mi lelkünk megreszket, ha olvassuk, hogy a Kárpátokban eddig kétszázezer katona­sírt hoztak rendbe. Hány katonasir lehet, amelyet még nem tudtak s talán sohasem is­­fognak rendbe hozhatni? Abban a töményi­telen sírban nemcsak magyar fiuk nyugosz­nak. Vegyest vannak ott magyarok, néme­tek, osztrákok meg ellenséges oroszok is. Sohasem volt, talán nem is lesz olyan ide­­­genforgalom a Kárpátokban, mint most ,van a Kárpátok földje alatt. De mégis csak legtöbb ott a magyar. És magyarok pihen­nek még a Doberdón, a tiroli havasokban, a szerb, montenegrói, román, galiciai és len­gyel földben. Hányan vannak? És meny­nyien lesznek még ezentúl ? Kérdezni is félve merjük. Mert amikor valamennyien éltek, akkor is kevesen voltunk magyarok s ezért nem tudunk mi olyan filozófiával vagy fásultsággal napirendre térni a mi veszte­ségeink fölött, mint a világ az ő negyedfél millió halottja fölött. A világ hiszi és hi­heti is, hogy negyedfél millió fiatal élettel sincs drágán megfizetve az a jövendő, mi­kor boldog és biztosított békében újjáte­remtheti magát. De mi kevesen voltunk, ke­vesebben lettünk és testvértelenül állunk a világban. Azt tudjuk, látjuk és érezzük, hogy a mi elvérzett fiaink hozzánk hajlították a szövetségesek és ellenfelek figyelmét, de tiszteletét és ro­konszenvét is. Hogy ki és milyen a magyar, jobban megmutatták a világnak, mint meg­mutatta volna a legkitűnőbb­ diplomácia, ha egyáltalán lett volna külön magyar dip­lomácia.­­ Holt magyar fiuk, korán lehervadt drága leve­leink, olcsó könnyekkel nem hi­gítjuk a­­ kiomlott drága véreteket. De akik élünk, azért a szabad Magyarországért akarunk h­arcolni, amely megszerzi nektek az örök álom édességét, hogy nem haltatok hiába . . . Rohammal elfoglalt orosz állások a Narajovka keleti partján. Molcskovtól északra török csapatok. Folv. Krasnolesietől nyugatra német ezredek foglalták el az ellenség fontos magaslati állásait. — 174 fogoly, 9 gépfegyver. — Véresen visszavert orosz támadások a Szcaránál és Volhyniában. — Az erdélyi déli ciatárhegység romániai oldalán tovább folyik a harc. — Campulungtól északra és az orsovai szakaszon a románok hasztalan kísérelték meg az elvesztett magaslatok visszafoglalását. — Falkenhayn hadserege október 10. óta 151 tisztet, 9920 főnyi legénységet ejtett foglyul, 37­ ágyút, 47 géppuskát zsákmányolt.­­ A macedóniai fronton a bolgárok a szerbeket kiindulási állásaikba vetették vissza a Cserna-Kapsban. -TJL Ab­u,i líjvi/ihu ht ieu jittt t/jíito Molochov­tól északra török csapatok vont­ai elfog­lalták az ellenség több előállt tovább délre, Krasznolasziétól nyugatr pedig né­met ezredek fontos magaslati állásokat ra­gadtak el az oroszoktól. Arra a francia el­ismerő kritikára, h­ogy a Galiciában küzdő török csapatok semmiben sem különböznek a legjobb európai csapatoktól, ismét rászol­gáltak szövetségeseink, akik itt azon a fron­ton küzdenek, ahol Scserbacsev hónapok óta hasztalan próbálja Halicsot elfoglalni. Október 15-ikén és 16-ikán indította Scserbacsev utoljára rohamra tömegeit a Narajovkánál, Lipnica-Dolna és Skomo­rod­y között, mintegy 10 kilométeres szaka­szon. Ekkor ragadjuk el az iniciatívát az el­lenségtől, 16-ikán az éjszakáig rohamozó oroszoknak, mikor kénytelenek voltak ismét árkaikba visszaözönleni, német testőrí zászló­aljak utánuk vetették magukat, két kilomé­ter szélességben elfoglalták az oroszok leg­elü­lső árkait, 36 tisztet, 1900 főnyi legénysé­get elfogtak és 10 gépfegyvert zsákmányol­tak. 17-ikére ez a siker még jobban kibővült, Herbatovtól délnyugatra, a Narajovka nyu­gati oldalán az oroszok elvesztették egy tá­maszpontjukat, ahol negyedfélszáz újabb fogoly és 12 gépfegyver maradt a németek kezén. Ezekről az eseményekről az orosz vezérkar természetesen csak annyit jelen­tett, hogy a harcok igen elkeseredetten foly­tak. Október 19-ikén a németek folytatták támadásaikat a Narajovka nyugati part­ján, ezúttal Szvibztelnikitől délnyugatra foglalnak el egy fontos magaslati állást a hozzácsatlakozó vonalakkal együtt; az oro­szok 1­t tisztet, 2050 főnyi legénységet és 11 gépfegyvert is veszítenek. Másnap Gall­witz vezérőrnagy vezetésével újabb német támadás következik Skomorod­ytól észak­nyugatra, az eredmény ismét egy orosz ál­lás, másfélszáz fogoly és 7 géppuska. Har­madnap német csapatok Gerok tábornok vezetésével egységes támadást indítanak és egy kis részletrész kivételével elfoglalják a Narajovka nyugati partján levő összes orosz állásokat, 750 foglyot ejtenek; negye­dik nap a Narajovka nyugati partja az utol­só oroszoktól is megtisztul. Az orosz vezér­kar jelentéseiben ezek a harcok ismét úgy szerepelnek, mint igen elkeseredettek, ame­lyekben „az állások egyik kézből a másikba mennek át". Tény, hogy október 22-ikére a Narajovka nyugati partjának megtisztítása teljesen végre van hajtva. S azóta csönd is volt a Halics és Brzezany közti frontunkon, amely Halicstól északra a Narajovka nyu­gati oldalát tartotta Lipnica-Dolnáig, in­nen északkelet felé hajlott át a Zlota Lipá­hoz, amelyre a Brzezanytól délre emelkedő Lysonia-magaslatnál támaszkodott. Az október 30-iki újabb német-török siker a Lipnica-Dolna—Brzezany szaka­szon folyt le, tehát azon a­­ vonalon, ahol frontunk a Narajovka felől áthajlik a Zlota-Lipához. Brzezanytól délre fekszik Molo­chov, ahol török csapatok rohamoztak meg diadallal több orosz előállást és Lipnica-Dolnától keletre fekszik Krasznoleszre, ahol német ezredek foglalták el az ellenség ma­gaslati állásait. Ennek a frontszakasznak domináló pontja a 443 méter magas Popie­licka, amely felé a török és német csapatok most közelebb jutottak. A Pesti Birlap mai száma 24 oldal.

Next