Pesti Hírlap, 1916. december (38. évfolyam, 334-363. szám)

1916-12-01 / 334. szám

A munka szervezése. Virágbokrétát raktak a birodalmi kancellár asztalára, mielőtt megkezdették volna a háborús munka szervezését. A hat­van éves Bethmann-Hollweg születésnap­ját ünnepelték a poétikusan meleg és neme­sen egyszerű figyelemmel azon a napon, melyen megszületett a munka szervezésé­nek bámulatos eredeti formája, mely pol­gári segédszolgálat címén a német nép egész erejét megszervezi a hadigazdálkodás szá­mára. Í­gy tűnik föl a komolyan dolgozó birodalmi gyűlés műhelyében ez a virágo­zás, mint mikor az építő munka egy-egy szakában fölbokrétázzák a félig kész épüle­tet. Most a németek valóban betetőzik azt a nagy munkát, melylyel aláépítették végle­ges győzelmük diadalmi oszlopcsarnokát. S­gy tűnik föl a harcos munka komor falai között a virágdísz, mint vihardúlt a vidék fölött a tarka szivárvány, mely pusztulás táját íveli be, de már jelzi a derengő verő­fény elkövetkező világosságát. És e fölvi­rágozott gyűlésben az öreg kancellár ifjú hévtől melegített szónoklatot tartott, mely költői lendületre ihlette még a frontedzett hadügyminisztert, Stein tábornokot is s a két erős férfi oly tökéletes formában mu­tatta be a németségnek jóérzéssel bélelt vas­karakterét, hogy az szónoklatnak klasszikus remek, cselekedetnek pedig követendő minta. Mi, magyarok, szeretjük magunkat a szónoklat mestereinek tartani. De ez a vi­lágháború, mely a tettek korszakát terem­tette meg, azt mutatja, hogy nálunk még mindig sok a cifraság, a sallang, a szép­ségre törekvés; s a németek lefőztek még a dikciózásban is, mert a birodalmi gyűlésen többször megmutatták már, hogy az igazi szónoklatnak ilyen időkben szinte cseleke­detnek kell lenni s ezért az igazságnak sza­batos kifejezése s a célok világos megjelö­lése már haladás is a célok felé. A polgári munka megszervezésének indokai — mint Bethmann-Hollweg mondta — a frontok pergőtüzében születtek. S nekünk is szól az az igazsága, hogy „minden kéz, mely otthon nem dolgozik, az ellenséget segíti." Méltó párja ez államférfinak az a hadügyminisz­ter, ki nem tajtékzik francia s angol divat szerint véres szájjal gyűlöletet, hanem a „kiömlő értékes vér csökkentésére" kéri a polgári munka beállítását hadi célokra. Ez a német beszéd és cselekedet befelé nekünk követendő példa, kifelé pedig ellen­ségeinknek azt mondja, hogy Németorszá­got se leverni, se kiéheztetni, se elszegényí­teni, se kifárasztani nem lehet. Azt mondja, hogy az egész német társadalom szinte állandó háború viselésre rendezkedik be. Ez az egyetlen helyes felelet arra az angol lel­ketlenségre, mely végnélküli küzdelmet hir­det. Az a nemzet, mely már az iskola pad­jain hétéves és harmincéves háborúk leckéit tanulja, nem ijed meg a hencegő angolok leckéztetésétől. S ez a helyes cselekedet: berendezkedni a h­osszú háborúra. Be kell rendezni az éléskamránkat is, a lőszerrak­tárunkat is, a lelkünket is. S mivel minden külföldi eseményt a mi érdekeink szemüvegén keresztül kell néznünk, a mostani német példán is jó lesz tanulnunk. Mert a mi polgári társadalmunk nagy része igazán távol áll a háborúnak hangulatkörétől is. Nálunk nemcsak a pol­gári munka, hanem a civil mulatozás is erős kontrasztban áll a lövészárkok világával. Mintha két külön társadalom volna: egyik mondatba bujtatva élethalál közt harcol ér­tünk, a másik pedig itthon gazdagszik, dőzsöl s a legjobb esetben is közömbösen és lustán vegetál a kávéházakban. A munka szervezésére nálunk is szükség volna, ha talán egyelőre nem is oly szigorú mérték­ben, mint a németek csinálják. Ha hosszú háborús életre rendezkedünk be, akkor a polgári munkának tényleg oly irányt kell szabni, hogy az állam fő célját szolgálja. A szellemi és testi munkások szakmáját és foglalkozását meg kell változtatni, hogy a háborús célokat szolgáló szakmákra legyen elegendő munkaerő. De az első feladatok közél tartozik a frontra vihető férfimunká­sok egy részének nőkkel pótlása, valamint a fogoly­állomány kiadósabb kiaknázása. Kár fogolytáborokban ingyen etetni annyi hadifoglyot, mikor ezek között ezrével van­nak, kiket nemcsak mezei, hanem ipari munkákra is föl lehetne használni. Szóval szervezzük mi is a háborús munkát. Hisz ezzel tulajdonképen a győzelmes békét szervezzük.­ ­ Budapest, 1916. _­HXVlll évfolyam, 334. (13,238.) szám. Fé­lek, december 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy tóra 2 „80* ^ Egyes szfim ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 t. Apró h­irdetések fira, szavanként köznapon 16 t vastag betűkkel 32 f.; — vasárnap 20 óa 40 f. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 1­22—94­. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon: József CS—94. 17 tisztet, 1200 főnyi legénységet elfogtunk, 7 ágyút zsákmányoltunk. — Giela Nestinél egy német lovasszázad elfogott 17 tisztet, 1200 főnyi legénységet, 10 ágyút, 3 géppuskát zsákmányolt.­­ Nyugat-Romániában visszaszorítottuk az ellenség utemeit A dunai hadsereg főarcaiva előrenyomul. Mackensen haderői a dunai átkelés óta 43 tisztet, 2421 főnyi legénységet ejtettek foglyul, 45 ágyút és 7 gépfegyvert zsákmányoltak. Arz és Kövess front­ján újra összeomlott az oroszok Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett, csak kis helyi előnyöket ért el. — Visszavert rohamok és előretörések az yperni és macedóniai fronton. ¥ált©zás©k az angol at­miralitésban. Pitestin ké­ívül Kampolungot is elfog­laltuk és ezzel megnyitottuk az utat a törcs­vári szorosott át. Ezt adja hírül Ludendorff jelentése. Pitesti elfoglalását már a tegnap esti német hivatalos jelentés adta hírül, míg a sajtóhadiszállásról érkezett félhiva­talos kommüniké még csak azt közölte, hogy a románok kiürítették ezt a fontos vas­úti csomópontot. Pitesti kiürítését már teg­nap azzal kommentáltuk, hogy „ezek után a románok campulung—predeáli szakaszá­nak helyzete is megingott és az ellenségnek itt is sürgősen meg kell kezdenie a vissza­vonulást, nehogy az elvágás veszedelmét kockáztassa, amikor önként következik, hogy a románoknak föl kell adniok hegyi állásaikat és a völgyek felé kell leereszked­niük, tehát a Targoviste—Ploesti magassá­gában levő szakaszra". Ez a konklúziónk, mint a hivatalos jelentések mai adatai iga­zolják , hamarosan valóra vált. Kampolung elfoglalásának az operá­ciók további fejlődésére vonatkozólag két fontos következménye van. Az egyik, amit Ludendorff jelentése is közöl, az, hogy ez­által megnyitottuk az utat a törcsvári szo­roson át. Ez tehát annyit jelent, hogy a Kampolung—Dragoslavele-szakaszon, te­hát tíz kilométernyi szélességben lehetővé vált az előnyomulás és az ellenség erőteljes üldözése. A románok visszavonulása csak délkelet felé, tehát Tragovisteán­ át Buka­rest felé lehetséges. A másik következmény, amely szin­tén nem lényegtelen, az, hogy fölvonu­lásunk és az utánpótlás számára három or­szágot­ nyit meg: kettő Kampulung és Pitesti között, a harmadik pedig Tra­goviste irányában. Mindezeken kívül a hely­zetből önként következik, hogy Pitesti és Kampolung között József főherceg haderői szintén végrehajthatták az arccal kelet, il­letve a délkelet felé való fordulást és így itt is párhuzamos nyomást gyakorolhatnak az ellenségre, amely elsősorban­­a Kampolung —Busteni közötti frontszakaszra irányul. A tovább keletre csatlakozó frontszakasz helyzetéről egyelőre elég annyit, följegyez­ni, hogy a románoknak a végletekig ki kell tartaniuk azon a fronton, amely a Buzen völgyébe való bejutást zárja el, hiszen itt tulajdonképen Moldvának a Bukarest észa­ki körzetével való összeköttetését kell védel­mezniük, tehát azokat a területeket, ahová most a román haderőknek eredetileg dél felé néző visszavonulási útjuk helyett délkeleti irányban kell hátrálniuk. * A Pitestitől délre eső frontszakaszról, ahol most a szövetséges haderők a Pitesti— Ciolanesti — Vertopele — Alexandria álta­lános vonalon állanak. Ludendorff jelentése mindössze annyit jegyez föl, hogy egy né­met lovasszázad Ciolanestinél egy 17 tiszt­ből, 1200 főnyi legénységből, hét ágyúból és számos márkából álló ellenséges hadoszlo­­ p Pesti Hírlap mai száma 24 oldal

Next