Pesti Hírlap, 1916. december (38. évfolyam, 334-363. szám)

1916-12-10 / 343. szám

12 A különös, idegen nevü ifjú új királyné mellett is tartózkodik­ egy nemes ,magyar kisasszony.. Talán Kállay Erzsébetnek is sikerül megma­gyarázni a magyar nép fantáziájának álombeli mesekirálynéját Hisz nem kiván ez a nép egye­bet, mint hogy a királynéja nagyon jó­ legyen. A királynéknak nincs is egyéb kötelessé­gük és dolguk, mint hogy jók legyenek. A jók között a legjobbak. Kevés asszonynak adatik meg ez a szerencse, minthogy külső körülmé­­é­­nyek szükségesek a belső, egyéni­ értékek mel­lett. E kevesek között elek és mindenki fölött áll: a királyné. L. T. A komáromi tüzéreknél. — A Pesti Hirlap haditudósítójától. — Erdélyi harctér, nov. Késő este érkeztem meg az üteghez. Az est sötétjében eltévedve a Gyergyó hegység sziklás utai közt, csak hosszas keresés Után találtam meg a Putna völgyében a komárom­ 15 centimé­teres tarackezred Aurél-ütegjét. A barakk ajtajá­ban fegyveres őr fogadott Megkérdeztem milyen nyelven beszél. — Magyar vagyok. — Tud németül ia. — Valami keveset . A derék magyart megkértem, hogy vigyen et a tisztek lakásához. A Putna völgyében apró házak egymás mellett, ez Somlyópatak falu ut­cája. Az egyik há­z előtt megáll a katona és a bejáratra mutat Belépek, egy nagy szobában egyszerű faasztal körül ülnek az Aurél-üteg tisztjei. Épen vacsoráznak. Meglepődve néznek reám, a civilre, de amikor bemutatkozom, igazi magyar vendégszeretettel fogadnak és meghív­nak, tartsak velük. " Érdekes társaság. Az üteg tisztjei csaknem valamennyien tartalékosok. Az ütegparancsnok okos arcú kis emberke, békében mérnök a Siemens és Halske cégnél, a második tiszt cson­tos, fekete, mozgékony fiú, igazi magyar típus, egy fiatal hadnagy, aki a 30 és feles mozsarak­kal künn volt Namurnál, Maybegetlél és Ant­werpennél. Lelkesedve beszél a komáromi fiuk­ról, akik az ütegnél szolgálnak, akik nemcsak hidegvérű, nyugodt katonák, de kitűnő tüzérek is. Ha pedig tűzszünet van, akkor kedélyes tár­saság lesz a marcona tüzérekből, előkerülnek az újságok, könyvek, levelet írnak haza. Az, h­ogy az ellenség nem tart épen szünetet a tüzelésben, kevéssé érdekli őket s a leghevesebb srapnel­­és , gránáttűzben is nyugodtan intézik „magán­ügyeiket." Számokra­ most tűzszünet van-Másnap reggel barátságos kéz,rázta­­meg a­­vállamat, fekvő helyem­en. Geyer hadnagy állt előttem, a 30 és feles üteg tisztje, Németh had­nagygyal, akik vállalkoztak arra, hogy elvisznek az 1189­ méteres magaslatra a tüzérségi meg­figyelőhöz. Hamar megittuk feketekávénkat és a holdvilágos úton megindultunk a megfigyelő felé. Hajnali négy óra múlt. Kis csapat katona vált reánk, telefonisták kézikészülékekkel, kábel­dróttal, felszerelésekkel, fényszóróval és egye­bekkel- Köröskörül mély csönd. A Putna völgyén áthaladtunk és hosszú, meredek kapaszkodón jutottunk föl az 1189-esre. Hat óra volt, mire megérkeztünk, a láthatáron a hajnalpír világí­tott. Amint megérkeztünk, épen akkor jött meg telefonon az első parancs: — A németek az 1027-es magaslatot meg­támadják. Az erdőben van az oroszoknak tá­maszpontjuk, a támadás előkészítése végett tűz­ alatt tartandó. Amíg Geyer hadnagy műszereire és térké­pére hajolva kiszámítja a lövési távolságot ad­dig Németh hadnagy a célt vizsgálja messzelá­tóin. Pár perc múlva elhangzanak az előkészítő parancsszavak, az ütegtől jelentik a „fertig"-et s már megy telefonon a parancs a tüzelésre. Tá­volban csattanás zaja, aztán jön a magasban sivítva a lövedék s néhány másodperccel később, az 1027-es magaslat fölött srapnel fehér felhője tűnik fel. Az első lövés, ugy látszik, fölébresztette az 'alvó háborút A tűz megkezdve a többi­ ütegeket is munkára serkentette, amelyek szintén az 1027-est támadták, aztán pár­ perc mulva, hallat­, szőtt az oroszok válasza. Szemben a Paltinis-en­­ gépfegyver tüzelés kezdődött. Ez volt a­ tánc kez­dete. Az oroszoknak ott szemben a magaslaton nem valami jó dolguk lehetett A messzelátókkal­ az erdő szélén csukaszürke pontokat láttunk fel-; tünedezni, egymás után tizenötöt. Német felderítő járőr volt amely gyorsan elvonult jobbra az er­dőbe. Nemsokára megjött a parancs: „A tüzelést tovább az 1150-es csúcsra is kiterjeszteni és ott" a támadást előkészíteni." Alig telt bele tíz ézve, láttuk a német rajvonalat kiemelkedni és az 1027-es magaslat ellen támadásra indulni. Ugyanakkor oroszok sűrű, tömött sorokban kiugrottak­ fedezékeikből és a fővédelmi vonal mögött, a Hegyes lejtőjén még egy második előretolt védelmi vonalat akartak megerősíteni. Németh hadnagy felismerte a helyzetet s a te­le­fonh­oz sigtett: ,,A Hegyesen, ahol a kopasz szik­lás rész kezdődik, az oroszok körülbelül három századot félőre toltak, amelyek az állások­ erősí­tésén dolgoznak. A messzire vivő ágyuk azonnal vegyek tűz alá, miesak­ nem érnék odáig." Alig öt perccel később megindult a srapnel­ese és pusztította az orosz sorokat. Az oroszok nagy veszteségek után kénytelenek voltak hátra­vonul­ni régi állásaikba s ez alatt az 1150 méteres magaslat ágyúzása is egyre jobban éreztette ha­tását. A jobbszárnyon tombolt a leghevesebben a harc. A gyalogsági tüzelés egy szünet nélküli ropogássá és pattogássá folyt össze, a gépfegy­verek is lélekzetvétel nélküli sietséggel dolgoz­tak. Az oroszok nyomást akartak gyakorolni ál­lásainkra, de visszautasítottuk őket. A tüzelés lassan-lassan alábbhagyott és megjött a csoport­hoz az örvendetes jelentés: „Az 1150-es magas­latot el­foglalt­ok." Késő este volt már, a holdvilág fénye vilá­gította meg a hegytetőt amikor nagy orosz erő­ket pillantottunk meg. Legalább két zászlóaljnyi erő gyülekezett a Hegyes alján. Németh hadnagy egy pillanat alatt tisztában volt a helyzettel. A­nélkül, hogy jelentéseket küldött volna és a pa­rancsot bevárta volna, teljes tűzzel borította el a támadásra készülő oroszokat: „Ekrazit gráná­tok!" Félelmetesen zúgtak a röpülő vaskúpok, az üteg lázasan dolgozott, robbanás, telitalálat egymást érte. Huszonkét lövés közül tizenöt ta­lálatot figyeltünk meg. Az oroszoknak rettenetes veszteségeik le­hettek Geyer hadnagy a többi ütegeket is érte­sítette és csakhamar a Hegyes egész gerince fe­kete füstfelhővel volt borítva. A hold egyre erősebben fénylik, a látás mindig bizonytalanabb és egyre nehezebb a meg­figyelés. Még néhány ekrazit gránát-telitalálat, aztán Németh hadnagy beszünteti a tüzelést és odaszól a telefonistának: — Tegyük el az elemeket holnapra. Ezek voltak az én élményeim a komáromi t­racktiszérékná a tölgyesi csatában. Oertel Walter: PESTI HÍRLAP 1916. december 10., vasSmap. A Ferenczy-család kiállítása. Háborús kulturéleteinkben esemény a Fe­renczy-család művészi szereplése. Az Ernst­Mauzeum kitűnő programmjának ünnepi száma ez a képzőművészi quartett, mel­yben az apa viszi a vezérszólamot s két fia és leánya kis­érik a ma­guk egyéni művészetével. A nyugati régi mű­vészéletben nem volt ritka egyes művészcsaládok kialakulása. Festő, gra­fikus, szobrász, ötvös és szövő­ családokban szállt apáról fiúra a művészet kultusza, melyet a régi céhrendszer is sokkal intimebbé, szak­szerűbbé varázsolt. A régi mesterek maguk ké­szítette anyaggal, sokszor éveken át tartó mun­kálkodással, teljes elmélyedéssel éltek művésze­tüknek , s ez az élet seh­ogysem illik a mai élet­iram gyors röptéhez. A magyar művészet sokkal fiatalabb, semhogy több nemzedékre kiterjedő művészcsaládokat produkálhatott volna, de a Kolozsváry, Storno és Vastagh család mégis több tagjával szerepelt. Most Ferenczy Károly, a magyar natura­lista festészet e kiváló mestere lép fel együttesen két fiával, Valér és Béni­vel s Noémi nevű leányával. Valér ugyancsak festő s bár piktúrá­jában apja nyomdokán halad, grafikai művész­kedésében az ó-német mesterig jutott Béni igen erőteljes szobrásztalentum (a klasszikus művészettől áthatva), Noémi pedig gobelin-szö­v­éseiben és stilizált­­ miniatűrjeiben produkált igen­ szépet. A mai­ világban­ annyira szokatlan ez a nagy­­művészi munkásság, hogy igazán találó dr Lázár Béla megjegyzése, melyet a katalógushoz írt: „Akárcsak a középkori kézmívesség csodála­tosan őszinte idején, h­ogy él itt a mívesség szeretete, úgy élnek itt a művészet gyakorlásá­nak, tisztán, érintetlen lelki nemességben. Rus­kin ideája életre keltve. Formálnak, faragnak, innak, festenek, mintáznak, sírnek karcolnak, terveznek, maratnak, rajzolnak, öntenek, hímez­nek, mindig a­­ munka szeretetéért aszkétikus magamegfe­ledkezéssel, munka a­­­munkáért, a szent művészet gyakorlása, rajongó lélekből fa­kadva. Ma, a szurrogátumok századában, hogy lehet ez? Honnét ez a hófehér szenvedély?" " Százötven műtárgy s egész sereg ,vázlat , családi kiállítás anyaga. Az atyamestert, Ká­rolyt, — egy muzeálisan szép kékruhás női kép­mása képviseli a legméltóbban. Annyira értékes ez a műve, hogy szinte feledjük az ő nagy bib­likus alkotásait, — melyekre itt egy-két vázlata figyelmeztet Uj a­ktot is látunk itt a mestertől,­­ ülő aktot szépen festett hússal s esik az a kár, hogy túlsü­tét bársonyra van ültetve,­­ szinte le­esik róla. Valér, az ifjabb festő, már többször szere­pelt kiállításainkon. Piktúrájában különösen szereti az atyja zöldjeit, érdekesebbek azonban az olasz földön készült városrészletei (firenzei és veneziai motívumok.) Művészetének újabb fázisa és egyben biztatóan erős haladása is azok a szép rézkarcok, melyek az első terem egyik falát töltik be. A „Bacchus és Ariadné", aktjai és nagybányai harcai egyformán sikerültek. Béni, a szobrász, most először szerepel. Izmos tehetség, vaskos erővel s nemes, klasszikus érzéssel eltelve. „Szent Sebestyén"-je monumen­tális hatásával, „Szent György"-je pedig japá­nos finomságával válik ki. Színezett tervrakotta fejei az egyiptomi és ó-görög fejeket, fából fara­gott női aktja pedig az ó-német faragványokat idézi fel, csupa nemes őst anélkül, hogy a fiatal művésznek ártanának. Noémi, a szövő-művésznő is új szereplő. A kolostor-művészet nagy elmélyedése íí le min­den szőnyeg tervezetéről és stilizált pik­túrájáról. Szereti a románkori művészet naivitását, állatait és virágait Szőnyegei közül a „Teremtés", a ga­lambos Madonna, a Vénusz születése egyformán szép, de magyarosságával és művészi finomsá­gaival különös figyelmet érdemel a „Honvéd menybemenetele" c. gobelinterve. Végigjárva a termeket, igazán elmond­hatjuk, hogy: ime, egy boldog művészcsalád, mely fölött nyomtalanul siklott át a világháború három éve. (k. k. L) *­­A Nemzeti Etalon téli tárlatai A Nemzeti Szaloni téli" tárlatának rendezése már megkezdődött. A­ téli tárlattal kapcsolatosan kerül bemutatásra Hesshai­mer Lajos őrnagy, festőművésznek, a sajtóhadiszállás művészcsoportja vezetőjének, háborús metszetgyüjte­ménye é­s Horvai" János szobrászművész síremlélő-tervei­nek "kollekciója is. A kiállítás december h­t-án nyilik meg. * (Koasicskó hagyatéka.) Hopucsic Athanáz, a nagynevű karikaturista és rajzolóművész, hagyatéki ki­állítása pénteken nyílt meg az Eggenberger-féle Kecske­m­éti-utcai szalonban. A megnyitáson a művész tisztelői és barátai, köztük a magyar művészet és sajtó előkelő­ségei nagy számban voltak jelen. A kiállítást mindjárt az első napon nagy közönség látogatta és nyomban megindult a vásárlás is a művész hátrahagyott család­ja javára. A kiállítás naponta reggel 9-től este 8-ig te­kinthető meg teljesen díjtalanul. * (Csók István Agai emlékének.) Csók István, festőművész egyik szép festményét a Borstrem Jankó­nak ajándékozta azzal "a rendeltetéssel, hogy a képet Agai Adolf síremlékének javára értékesítse". A Borsszem Jankó vasárnap délután öt órakor a Lipótvárosi Kaszi­nóban fogja az aukciót megtartani. Katonai rovat: Ferenc József-tecd­essy honvédezredorvosnak. A király, a 4. számú h­onvédtartalékkórházhoz beosztott dr Boross Ernő szolgálatonkivüli viszonybeli ezredorvos­nak az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatai elismeréseül a Ferenc József-rend hadidi­szitmeny­es lovagkeresztjét adományozta. Tabajdi, Kálmán signum laudisa. Alkirály elren­delte, hogy Tabajdi Kálmán altábornagynak az éh­en­­­ség előtt egy gyaloghadosztály, eredményteljes vezeté­sének f elismeréséül, a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. A marosvásárhelyi katonai alreáliskola Nagy­kanizsán. A Marosvásárhelyről Nagykanizsára költö­zött , katonait alreáliskola közel öt hónapi szünetelése után a napokban megnyílt. Az iskolát­ ideiglenesen a nagykanizsai tüzérségi laktanyában helyezték el, me­lyet nemes Kunst Ottokár ezredes, a marosvásárhelyi alreáliskola agilis parancsnoka, alakított át az­ intézet céljaira.

Next