Pesti Hírlap, 1916. december (38. évfolyam, 334-363. szám)
1916-12-10 / 343. szám
12 A különös, idegen nevü ifjú új királyné mellett is tartózkodik egy nemes ,magyar kisasszony.. Talán Kállay Erzsébetnek is sikerül megmagyarázni a magyar nép fantáziájának álombeli mesekirálynéját Hisz nem kiván ez a nép egyebet, mint hogy a királynéja nagyon jó legyen. A királynéknak nincs is egyéb kötelességük és dolguk, mint hogy jók legyenek. A jók között a legjobbak. Kevés asszonynak adatik meg ez a szerencse, minthogy külső körülméények szükségesek a belső, egyéni értékek mellett. E kevesek között elek és mindenki fölött áll: a királyné. L. T. A komáromi tüzéreknél. — A Pesti Hirlap haditudósítójától. — Erdélyi harctér, nov. Késő este érkeztem meg az üteghez. Az est sötétjében eltévedve a Gyergyó hegység sziklás utai közt, csak hosszas keresés Után találtam meg a Putna völgyében a komárom 15 centiméteres tarackezred Aurél-ütegjét. A barakk ajtajában fegyveres őr fogadott Megkérdeztem milyen nyelven beszél. — Magyar vagyok. — Tud németül ia. — Valami keveset . A derék magyart megkértem, hogy vigyen et a tisztek lakásához. A Putna völgyében apró házak egymás mellett, ez Somlyópatak falu utcája. Az egyik ház előtt megáll a katona és a bejáratra mutat Belépek, egy nagy szobában egyszerű faasztal körül ülnek az Aurél-üteg tisztjei. Épen vacsoráznak. Meglepődve néznek reám, a civilre, de amikor bemutatkozom, igazi magyar vendégszeretettel fogadnak és meghívnak, tartsak velük. " Érdekes társaság. Az üteg tisztjei csaknem valamennyien tartalékosok. Az ütegparancsnok okos arcú kis emberke, békében mérnök a Siemens és Halske cégnél, a második tiszt csontos, fekete, mozgékony fiú, igazi magyar típus, egy fiatal hadnagy, aki a 30 és feles mozsarakkal künn volt Namurnál, Maybegetlél és Antwerpennél. Lelkesedve beszél a komáromi fiukról, akik az ütegnél szolgálnak, akik nemcsak hidegvérű, nyugodt katonák, de kitűnő tüzérek is. Ha pedig tűzszünet van, akkor kedélyes társaság lesz a marcona tüzérekből, előkerülnek az újságok, könyvek, levelet írnak haza. Az, hogy az ellenség nem tart épen szünetet a tüzelésben, kevéssé érdekli őket s a leghevesebb srapnelés , gránáttűzben is nyugodtan intézik „magánügyeiket." Számokra most tűzszünet van-Másnap reggel barátságos kéz,ráztameg avállamat, fekvő helyemen. Geyer hadnagy állt előttem, a 30 és feles üteg tisztje, Németh hadnagygyal, akik vállalkoztak arra, hogy elvisznek az 1189 méteres magaslatra a tüzérségi megfigyelőhöz. Hamar megittuk feketekávénkat és a holdvilágos úton megindultunk a megfigyelő felé. Hajnali négy óra múlt. Kis csapat katona vált reánk, telefonisták kézikészülékekkel, kábeldróttal, felszerelésekkel, fényszóróval és egyebekkel- Köröskörül mély csönd. A Putna völgyén áthaladtunk és hosszú, meredek kapaszkodón jutottunk föl az 1189-esre. Hat óra volt, mire megérkeztünk, a láthatáron a hajnalpír világított. Amint megérkeztünk, épen akkor jött meg telefonon az első parancs: — A németek az 1027-es magaslatot megtámadják. Az erdőben van az oroszoknak támaszpontjuk, a támadás előkészítése végett tűz alatt tartandó. Amíg Geyer hadnagy műszereire és térképére hajolva kiszámítja a lövési távolságot addig Németh hadnagy a célt vizsgálja messzelátóin. Pár perc múlva elhangzanak az előkészítő parancsszavak, az ütegtől jelentik a „fertig"-et s már megy telefonon a parancs a tüzelésre. Távolban csattanás zaja, aztán jön a magasban sivítva a lövedék s néhány másodperccel később, az 1027-es magaslat fölött srapnel fehér felhője tűnik fel. Az első lövés, ugy látszik, fölébresztette az 'alvó háborút A tűz megkezdve a többi ütegeket is munkára serkentette, amelyek szintén az 1027-est támadták, aztán pár perc mulva, hallat, szőtt az oroszok válasza. Szemben a Paltinis-en gépfegyver tüzelés kezdődött. Ez volt a tánc kezdete. Az oroszoknak ott szemben a magaslaton nem valami jó dolguk lehetett A messzelátókkal az erdő szélén csukaszürke pontokat láttunk fel-; tünedezni, egymás után tizenötöt. Német felderítő járőr volt amely gyorsan elvonult jobbra az erdőbe. Nemsokára megjött a parancs: „A tüzelést tovább az 1150-es csúcsra is kiterjeszteni és ott" a támadást előkészíteni." Alig telt bele tíz ézve, láttuk a német rajvonalat kiemelkedni és az 1027-es magaslat ellen támadásra indulni. Ugyanakkor oroszok sűrű, tömött sorokban kiugrottak fedezékeikből és a fővédelmi vonal mögött, a Hegyes lejtőjén még egy második előretolt védelmi vonalat akartak megerősíteni. Németh hadnagy felismerte a helyzetet s a telefonhoz sigtett: ,,A Hegyesen, ahol a kopasz sziklás rész kezdődik, az oroszok körülbelül három századot félőre toltak, amelyek az állások erősítésén dolgoznak. A messzire vivő ágyuk azonnal vegyek tűz alá, miesak nem érnék odáig." Alig öt perccel később megindult a srapnelese és pusztította az orosz sorokat. Az oroszok nagy veszteségek után kénytelenek voltak hátravonulni régi állásaikba s ez alatt az 1150 méteres magaslat ágyúzása is egyre jobban éreztette hatását. A jobbszárnyon tombolt a leghevesebben a harc. A gyalogsági tüzelés egy szünet nélküli ropogássá és pattogássá folyt össze, a gépfegyverek is lélekzetvétel nélküli sietséggel dolgoztak. Az oroszok nyomást akartak gyakorolni állásainkra, de visszautasítottuk őket. A tüzelés lassan-lassan alábbhagyott és megjött a csoporthoz az örvendetes jelentés: „Az 1150-es magaslatot elfoglaltok." Késő este volt már, a holdvilág fénye világította meg a hegytetőt amikor nagy orosz erőket pillantottunk meg. Legalább két zászlóaljnyi erő gyülekezett a Hegyes alján. Németh hadnagy egy pillanat alatt tisztában volt a helyzettel. Anélkül, hogy jelentéseket küldött volna és a parancsot bevárta volna, teljes tűzzel borította el a támadásra készülő oroszokat: „Ekrazit gránátok!" Félelmetesen zúgtak a röpülő vaskúpok, az üteg lázasan dolgozott, robbanás, telitalálat egymást érte. Huszonkét lövés közül tizenöt találatot figyeltünk meg. Az oroszoknak rettenetes veszteségeik lehettek Geyer hadnagy a többi ütegeket is értesítette és csakhamar a Hegyes egész gerince fekete füstfelhővel volt borítva. A hold egyre erősebben fénylik, a látás mindig bizonytalanabb és egyre nehezebb a megfigyelés. Még néhány ekrazit gránát-telitalálat, aztán Németh hadnagy beszünteti a tüzelést és odaszól a telefonistának: — Tegyük el az elemeket holnapra. Ezek voltak az én élményeim a komáromi tracktiszérékná a tölgyesi csatában. Oertel Walter: PESTI HÍRLAP 1916. december 10., vasSmap. A Ferenczy-család kiállítása. Háborús kulturéleteinkben esemény a Ferenczy-család művészi szereplése. Az ErnstMauzeum kitűnő programmjának ünnepi száma ez a képzőművészi quartett, melyben az apa viszi a vezérszólamot s két fia és leánya kisérik a maguk egyéni művészetével. A nyugati régi művészéletben nem volt ritka egyes művészcsaládok kialakulása. Festő, grafikus, szobrász, ötvös és szövő családokban szállt apáról fiúra a művészet kultusza, melyet a régi céhrendszer is sokkal intimebbé, szakszerűbbé varázsolt. A régi mesterek maguk készítette anyaggal, sokszor éveken át tartó munkálkodással, teljes elmélyedéssel éltek művészetüknek , s ez az élet sehogysem illik a mai életiram gyors röptéhez. A magyar művészet sokkal fiatalabb, semhogy több nemzedékre kiterjedő művészcsaládokat produkálhatott volna, de a Kolozsváry, Storno és Vastagh család mégis több tagjával szerepelt. Most Ferenczy Károly, a magyar naturalista festészet e kiváló mestere lép fel együttesen két fiával, Valér és Bénivel s Noémi nevű leányával. Valér ugyancsak festő s bár piktúrájában apja nyomdokán halad, grafikai művészkedésében az ó-német mesterig jutott Béni igen erőteljes szobrásztalentum (a klasszikus művészettől áthatva), Noémi pedig gobelin-szövéseiben és stilizált miniatűrjeiben produkált igen szépet. A mai világban annyira szokatlan ez a nagyművészi munkásság, hogy igazán találó dr Lázár Béla megjegyzése, melyet a katalógushoz írt: „Akárcsak a középkori kézmívesség csodálatosan őszinte idején, hogy él itt a mívesség szeretete, úgy élnek itt a művészet gyakorlásának, tisztán, érintetlen lelki nemességben. Ruskin ideája életre keltve. Formálnak, faragnak, innak, festenek, mintáznak, sírnek karcolnak, terveznek, maratnak, rajzolnak, öntenek, hímeznek, mindig a munka szeretetéért aszkétikus magamegfeledkezéssel, munka amunkáért, a szent művészet gyakorlása, rajongó lélekből fakadva. Ma, a szurrogátumok századában, hogy lehet ez? Honnét ez a hófehér szenvedély?" " Százötven műtárgy s egész sereg ,vázlat , családi kiállítás anyaga. Az atyamestert, Károlyt, — egy muzeálisan szép kékruhás női képmása képviseli a legméltóbban. Annyira értékes ez a műve, hogy szinte feledjük az ő nagy biblikus alkotásait, — melyekre itt egy-két vázlata figyelmeztet Uj aktot is látunk itt a mestertől, ülő aktot szépen festett hússal s esik az a kár, hogy túlsütét bársonyra van ültetve, szinte leesik róla. Valér, az ifjabb festő, már többször szerepelt kiállításainkon. Piktúrájában különösen szereti az atyja zöldjeit, érdekesebbek azonban az olasz földön készült városrészletei (firenzei és veneziai motívumok.) Művészetének újabb fázisa és egyben biztatóan erős haladása is azok a szép rézkarcok, melyek az első terem egyik falát töltik be. A „Bacchus és Ariadné", aktjai és nagybányai harcai egyformán sikerültek. Béni, a szobrász, most először szerepel. Izmos tehetség, vaskos erővel s nemes, klasszikus érzéssel eltelve. „Szent Sebestyén"-je monumentális hatásával, „Szent György"-je pedig japános finomságával válik ki. Színezett tervrakotta fejei az egyiptomi és ó-görög fejeket, fából faragott női aktja pedig az ó-német faragványokat idézi fel, csupa nemes őst anélkül, hogy a fiatal művésznek ártanának. Noémi, a szövő-művésznő is új szereplő. A kolostor-művészet nagy elmélyedése íí le minden szőnyeg tervezetéről és stilizált piktúrájáról. Szereti a románkori művészet naivitását, állatait és virágait Szőnyegei közül a „Teremtés", a galambos Madonna, a Vénusz születése egyformán szép, de magyarosságával és művészi finomságaival különös figyelmet érdemel a „Honvéd menybemenetele" c. gobelinterve. Végigjárva a termeket, igazán elmondhatjuk, hogy: ime, egy boldog művészcsalád, mely fölött nyomtalanul siklott át a világháború három éve. (k. k. L) *A Nemzeti Etalon téli tárlatai A Nemzeti Szaloni téli" tárlatának rendezése már megkezdődött. A téli tárlattal kapcsolatosan kerül bemutatásra Hesshaimer Lajos őrnagy, festőművésznek, a sajtóhadiszállás művészcsoportja vezetőjének, háborús metszetgyüjteménye és Horvai" János szobrászművész síremlélő-terveinek "kollekciója is. A kiállítás december ht-án nyilik meg. * (Koasicskó hagyatéka.) Hopucsic Athanáz, a nagynevű karikaturista és rajzolóművész, hagyatéki kiállítása pénteken nyílt meg az Eggenberger-féle Kecskeméti-utcai szalonban. A megnyitáson a művész tisztelői és barátai, köztük a magyar művészet és sajtó előkelőségei nagy számban voltak jelen. A kiállítást mindjárt az első napon nagy közönség látogatta és nyomban megindult a vásárlás is a művész hátrahagyott családja javára. A kiállítás naponta reggel 9-től este 8-ig tekinthető meg teljesen díjtalanul. * (Csók István Agai emlékének.) Csók István, festőművész egyik szép festményét a Borstrem Jankónak ajándékozta azzal "a rendeltetéssel, hogy a képet Agai Adolf síremlékének javára értékesítse". A Borsszem Jankó vasárnap délután öt órakor a Lipótvárosi Kaszinóban fogja az aukciót megtartani. Katonai rovat: Ferenc József-tecdessy honvédezredorvosnak. A király, a 4. számú honvédtartalékkórházhoz beosztott dr Boross Ernő szolgálatonkivüli viszonybeli ezredorvosnak az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatai elismeréseül a Ferenc József-rend hadidiszitmenyes lovagkeresztjét adományozta. Tabajdi, Kálmán signum laudisa. Alkirály elrendelte, hogy Tabajdi Kálmán altábornagynak az éhenség előtt egy gyaloghadosztály, eredményteljes vezetésének f elismeréséül, a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. A marosvásárhelyi katonai alreáliskola Nagykanizsán. A Marosvásárhelyről Nagykanizsára költözött , katonait alreáliskola közel öt hónapi szünetelése után a napokban megnyílt. Az iskolát ideiglenesen a nagykanizsai tüzérségi laktanyában helyezték el, melyet nemes Kunst Ottokár ezredes, a marosvásárhelyi alreáliskola agilis parancsnoka, alakított át az intézet céljaira.