Pesti Hírlap, 1917. január (39. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
Budapest, 1917. XXXIX. évfolyam, 1. (13,298.) szám. , jaimuár L ELŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre 38 K — 1 Félévre 19 „ — „ Negyedévre 9 „50„ Egy hóra 3 „ -50 „ Egyes szára ára helyben, vidéken és pályaudvaron f. Apróhirdetteett árarszavanként köznapon 20 L vastag betűkkel 40 L — vasárnap 30 és 60 OtSRKTOTGCftl ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vampe császár-ut 78. TELEFON: m—m 122—92 1831—83 122—M 122—05. (Éjjel 122—91 m—62 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Ensaubet-körút . Telefon: József 62—64. Concyssimstym est. Még fejünkben a koronázó napok kellemes mámora s mikor bizakodva szeretnénk a harmadik háborús új esztendő küszöbére lépni: egy kurta bécsi hít, mint valami hideg zuhany, ráeszméltet bennünket a rideg valóságra. A Reichsporit, a cenzúra engedélyével, bejelenti, hogy a gazdasági kiegyezés záró jegyzőkönyvét a két kormány aláírta. A kiegyezés tehát perfekt s akár akarjuk, akár nem, emlékezetünkbe tolakodnak mindazok a nyugtalanító momentumok, melyek a kiegyezés tárgyalásai és vajúdásai nyomán már rég ideje kisértettek. A világháború nagy földrengése bizonytalanságot hozott egész életünkbe. Maga a parlament a saját egyoldalú elhatározásával hosszabbította meg életét. Hogy ilyen körülmények között van-e joga ennek a parlamentnek olyan mélyreható intézkedésekre, mint a két állam gazdasági kiegyezésének rendezése, egymagában is nagyon kétes. Tisza István is nem egyszer hangoztatta ennek következtében, hogy csak a törvényben előírt tárgyalásokat tartja kötelességének folytatni s az alapelvekre nézve keres megegyezést, de a kiegyezés megkötését, ha kényszerítő körülmények mást nem parancsolnak, a jövő országgyűlésnek óhajtja fentartani Velünk együtt az ellenzék egyedül helyesnek ebben a helyzetben a provizóriumot ítélte, amit a kormány perkorrestált, de ami a berberkormány rövid korszakában már majdnem a valószínűségek birodalmába került. Másrészt innen is, onnan is, mindenféle ellenőrizhetetlen forrásból, olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a kiegyezési tárgyalások a hosszabb lejáratú szerződés jegyében indultak s a nyugtalanság, melyet a hírek keltettek, csak öregbedett, mikor a magyar kormány az ellenzék ismételt interpellációi elől kitért , a szükséges megnyugtatással állhatatosan adós maradt azon a címen, hogy tárgyalások közben minden felvilágosítás vagy nyilatkozat gyöngíthetné a magyar álláspontot Itt voltunk és vagyunk tehát a teljes kiegyezési napfogyatkozás sötétségében. Senki sem tudja az országban, hogy milyen alapon folytak a kiegyezési tárgyalások. A szakértő köröket, akiknek máskor jutott némi betekintésük a tárgyalásokba, egyáltalán meg se hallgatták. Azt a természetes és el nem utasítható igazságot, hogy a térkép bizonytalansága, a gazdasági helyzetben beállható eltolódások valószínűsége s általában a háborús változások következtében most nem volna tanácsos részleges megállapodásokat kötni, nem vették tekintetbe, hanem, a Reichspost jelentése szerint, aláírták a kieevezés záró jegyzőkönyvét. S az évforduló küszöbén most fölébrednek bennünk az öszszes nyugtalanító momentumok. Tehát a folytonos változások napjaiban mégis megkötötték a gazdasági kiegyezést. S ha már, minden józan megfontolás ellenére, a területi, pénzügyi és gazdasági ingadozások idején, megkötötték a kiegyezést, vajon tíz esztendőre kötötték-e meg, amint azt Deák Ferenc alkotása kifejezetten előírja, vagy pedig tíz esztendőnél hosszabb időre, amint azt az ellenőrizhetetlen hírek mondták , a kormány meg nem cáfolt? Szeretjük hinni, hogy ez, legalább ez az egy, csak híresztelés fog maradni és igaznak nem bizonyul Mert ha kétséges, hogy ennek a saját elhatározásából meghosszabbított parlamentnek van-e joga ígyáltalán az új kiegyezést megkötni, az még csak nem is kétséges, hogy a kormánynak a törvénynek tiltó rendelkezése szerint még csak joga sem volt más alapon tárgyalni, mint a tízesztendős szerződés alapján. A törvény kifejezetten írja elő, hogy a gazdasági kiegyezés tíz esztendőről tíz esztendőre kötendő. Akár tizenegy esztendőre, akár húszra vagy huszonötre köti le tehát egy kormány a jövendő generáció kezét, ugyanolyan törvényszegést követ el, mint ha száz esztendőre köti le. Tizenegy vagy száz esztendő egyformán törvényszegés. Mert még tárgyalni sem szabad tíz esztendőnél hosszabb kiegyezésről, míg az erre vonatkozó törvényes tilalmat új törvénynyel meg nem szüntették, Deák Ferenc alkotása pedig egyelőre nincs megváltoztatva. Olyan kiegyezést, mely a magyarság érdekeit a nemzetnek a világháborúban kifejtett érdemei szerint védené meg, ettől a kormánytól nem remélünk. Akkor sem, ha az új kiegyezés a törvényes tíz esztendős tartamra szólna egyébként. De most már teljes megnyugtatást várunk. A szükséges titoktartás ürügyét nem lehet tovább emlegetni, ha egyszer a kiegyezést perfektuálták. Consummatum est. Tessék tehát most már nyltan és világosan beszélni. Csak egyszerűen gyönge kiegyezéstől kell-e tartanunk, vagy olyantól, amelyről még tárgyalni is csak törvényszegéssel volt lehetséges Azenten MrczMke: szankció, ripnfen,tuda. Mi visszavetettük a brallai BiLdtől*®. A Buzen folyótó! nyugatra heves harcok után megtörtük Keltemér állását. — feisel főherceg tiadcsoportjának sikeres harcai. 1/ttt/KiM ,'J ' ÍM'IA* /IA'1.1 /• 1. — . 2. * 7 ti Lriand francia miniszterelnök december 30-án este az Egyesült Államok párisi nagykövetének átadta az entente válaszát a központi hatalmaknak a béketárgyalások megkezdésére vonatkozó jegyzékére. Az erre vonatkozó tudósítást a Havas-ügynökség, a francia kormány félhivatalosan adta ki; a tudósítás elöljáróban megállapítja, hogy a központi hatalmak békeajánlatára adott válasz Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Portugália, Románia, Oroszország és Szerbia válasza. Egyelőre nem kaptuk meg a jegyzék szószerinti szövegét, amit a Havas-ügynökség közzétesz, az, úgy látszik, a jegyzéknek főbb vonásaiban való részletes ismertetése. Tiltakozással kezdődik a válasz: a szövetségesek nem nyugodhatnak bele, hogy a központi hatalmak az ententera akarják hárítani a háborúért való felelősséget és tiltakoznik a központi hatalmak ama megállapítása ellen, hogy Németország, Ausztria-Magyarország és szövetségeseik győztek. Ez a valótlan kettős állítás — mondja a jegyzék — alkalmas arra, hogy minden tárgyalási kísérletet már eleve haszontalanságra ítéljen. Az entente — mint az a jegyzék szövegéből kitűnik — a háború kitöréséért a központi hatalmakat teszi felelőssé, a győzelem kérdésére vonatkozólag pedig megállapítja, hogy Németország ajánlata kizárólag az európai haditérképre támaszkodik, amely a helyzetnek csak átmeneti, külső képét fejezi ki és nevki állapítja meg az ellenség valódi erejét- Hogy mi a központi hatalmak valódi ereje az entente szerint, arra is rámutat a jegyzék: Németország és szövetségeseinek közvéleményét, amelyet a gazdasági hínség szétmorzsolt, összetolt ama végső erőfeszítések alatt, amelyeket ez országok népeitől megköveteltek. A válaszjegyzék lényege:az entente megtagadja azt, hogy egy minden őszinteség és jelentőség hián levő javaslattal foglalkozzék; az entente újra kijelenti, hogy a béke nem lehetséges mindaddig, amíg a megsértett jogok és szabadságok visszaállítására, a nemzetiségek alaptörvényeinek elismerésére, a kis államok élélszabadságára vonatkozó biztosítékkal nem bír, amíg nem tudja határozottan, hogy oly rendezés történik, amely alkalmas arra, hogy a világ biztonsága egyedül igaz zálogait megadja. Ezek volnának tehát nagy általánosságban az entente békefeltételei: szankció, reparáció és garanciák (megtorlás, jóvátétel és biztosítékok). Az entente jegyzéke meggállapítja, hogy a szövetséges hatalmak békéhez való ragaszkodása ma éppen olyan erős, mint volt 1914-ben és konstatálja, hogy lehetetlen egy minden jelentőség és őszinteség nélkül való javaslattal foglalkozni, mert hiszen a feltételek közlése nélkül történt kezdeményezés nem békeajánlat. Ez tehát annyit jelent, hogy azon az alapon, amelyet a központi hatalmak jelöltek meg, hogy az entente felelős a háborúért és hogy Németország és szövetségesei győztek — nem lehet tárgyalni, mert ez nem volna egyéb, mint „egy német békének az ententera való erőszakolása". Az entente új alapokat jelöl meg, merev ellenkezőjét annak, amit a központi hatalmak fektettek le december 12-iki jegyzékükben. Feltűnően hangsúlyozza a jegyzék az enterite-államok egységét és azt, hogy a központi hatalmak békeajánlata országai közvéleményét nem tudta megtéveszteni és megállapítja azt is, hogy Németországnak és szöveségeseinek nyilatkozata valójában nem egyéb, mint „egy jól kiszámított kásérlet a háború további fejlődésébe való beavatkozásra." Így fest az első lók, amelyet a központi hatalmak diplomáciája az entente-tól kapott. Appellál a semleges államok közvéleményére is a jegyzék, amikor azt mondja, hogy a semlegesek nagyon is világosan látják, hogy Németország terveit segítenék A Pesti Hírlap mai száma 8 oldal.