Pesti Hírlap, 1917. március (39. évfolyam, 60-87. szám)

1917-03-01 / 60. szám

, ezt nyilván meg kellett előznie egy hátrább fekvő, hasonlóan erős hadállás konstruálá­sának. És valószínű az is, hogy az Aranyos- Beszterec keleti partjain történt előretörés egyúttal annak a taktikai célnak érdekében is történt, hogy e hátrább fekvő hadállás védelmét a további eshetőségekkel szemben a frontszakasz két szárnyán a rugalmasság lehetőségének megőrzésével biztosítsa. A Zimmerfearlin nyilatkozatai. A fernst-din tárgyalások és a washing-c­ross svájci követ közvetítése Németország és az Unió között­ ­Berlinnül jelentik. Zimmermann külügyi államtitkár a hernet-dán tárgyalások dolgában a következőket jelenti fel: Tényleg tárgyalások folytak Dániával az élelmiszerekre vonatkozó megegyezés érdekében. A tárgyalások idő előtt, a dán sajtó indiszkréciója folytán, kitudódtak. A megegyezés tartalmát részletesen nem közölhe­tem, de annyit mondhatok, hogy ha egyáltalában megvalósul ez a megállapodás, úgy abban szá­mot vetünk gazdasági és katonai érdekeink­kel és nem kell attól félni, hogy a megegyezés által az Anglia ellen való zárlat valamelyes módon csorbát szenvedne. Az államtitkár ezután ama hírekre vonat­­kozóan, amelyek szerint Amerikával tárgyalások folytak, a következőket mondotta: Február 8-án a svájci szövetségtanács útján táviratot kaptunk a washingtoni svájci követtől, aki a viszonyok megszakítása után érdekeinket­ képviselte az Egyesült Államokban. A távirat tartalma ez volt: Amerikában a háború elkerülését óhajtják, ha a német kormány hajlandónak mutatkoznék, hogy a blokádról tárgyaljon. A követ hajlandó ez ügy­gyel továbbra is foglalkozni. Minden egyes szónok nyomatékosan hang­súlyozta, hogy sajnálatos az Amerikával való szakítás. Kétségtelenül még sajnálatosabb volna, ha háborúra kerülne a dolog Németország és Amerika között, amely hat állam között politikai ellentétele nincsenek. Gazdaságilag egymásra va­gyunk utalva. Voltaképen gazdasági szövetsége­seknek kellene lennünk. Érthető, ha a császári kormány súlyt vet arra, hogy mindent elkerüljön, ami a konfliktust kiélesíthetné. Ebből a nézőpont­ból mérlegeltük a svájci követ útján tudomá­sunkra jutott kezdeményezést. Elejétől fogva azonban meg voltunk győződve arról, hogy a kez­deményezéssel szemben való előzékenységünk nem gyöngítheti meg a tengeralattjáró-háborút. Magától értődően az az óhajunk, hogy Ameriká­val megegyezzünk, csak oly mértékben teljesít­hető, hogy nem ütközhetik össze­ kereskedelmi zárlatunkkal, amelyet minden körülmények kö­zött fenn akarunk tartani. (Élénk tetszés.) Önök tudják, hogy békeajánlatunkat, amely őszinte és komoly volt, ellenségeink lekicsinylő gúnynyal fogadták. Kibékü­lési szándékunkkal ellenfeleink szembehelyezték megsemmisítésünkre irányuló akaratukat. Nem maradt más számunkra hátra, mint az, hogy legutolsó és legjobb fegyverünk­höz nyúljunk. Ezen már nem változtathatunk. Ezt mérlegelve, az Amerikának szóló válaszban a következőkre szorítkoztam: Németország úgy, mint eddig, hajlandó tárgyalni azzal a feltétellel, hogy a kereskedelmi zárlat ne esittt­ ittassék. Önök el fogják ismerni, hogy tengeralattjáró­­háborúnkban ezáltal a legcsekélyebb változás sem állott be. Már annak idején azt a kívánsá­gunkat fejeztük ki jegyzékünkben, hogy a sze­­mélyszállító­ hajók szabadonbocsátása dolgában Amerikával részletesebb tárgyalásba bocsátkoz­zunk. A svájci követ eljuttatta ezt a közlést és erre igen udvarias jegyzéket kapott Lansing úr­tól, aki a jegyzékben kifejtette, hogy megbízást kapott annak közlésére, hogy az amerikai Egye­sült Államok szívesen folytatják a tárgyalást, ha mi régi álláspontunkra helyezkedünk. Ez az álláspont a tengeralattjárói háború feladása lett volna. Ezzel az úgynevezett tárgyalások mielőtt megkezdődtek volna, meghiúsultak és az ügy ránk nézve el volt intézve. Önök be fogják látni, hogy a tárgyalásokat nem az a szándékunk és óhajunk diktálta, hogy a tengeralattjáró-háborún a legcsekélyebb mértékben is változtassunk. Az államtitkár ezután a hollandi gőzösök­nek néhány nap előtt történt megtorpedózásával foglalkozik, a császári kormány nevében sajná­latát fejezi ki ez eseten és hangsúlyozza, hogy a császári kormány egyáltalában nem oka a meg­történt dolognak. Ez az eset, mondja az államtit­kár, végeredményében azt igazolja, hogy mily veszedelmes az elzárt területen való járás. Itt még egyszer amaz óhajtásomat fejezem ki, hogy a semleges hajók szüntessék meg járataikat és hogy a semlegesek tartsák vissza hajóikat. Ezzel saját érdekeiket szolgálnák és lényegesen hozzá­járulnának ahhoz, hogy a tengerek szabadságá­nak óhajtott célját gyorsan elérjük. (Tetszés.) Ledebur (szociáldemokrata munkaközös­ség) az önálló lengyel állam létesítésének mód­ját bírálja és hangsúlyozza, hogy a lengyelek­nek át kellett volna engedni azt, hogy maguk és jövőjük fölött döntsenek. A szónok azután a bé­keajánlat tartalmatlans­ágát kifogásolja. Az aján­latban ki kellett volna mondani, hogy Németor­szág nem akar annexiót. Határozott módon fordul a szónok a szigorított imgeral­uljáró-háború el­len, amely csak­ arra alkalmas, hogy Németor­szág el­veszítse a németamarikaiak rokonőrzését. A szónok reméli, hogy az összes államok mun­kássága, ha egyszer felocsúdik, a megegyezésen alapuló béke érdekelten fog dolgozni. E békének arra kell vezetnie, hogy idegen nép egyik népet ne igázza le és hogy a béke után ne kíséreljék meg az államok között való gazdasági háborút. Heifferich államtitkár sajnálatát fejezi ki, hogy e komoly időben oly kijelentések egyáltalá­ban lehetségesek, mint amelyeket Ledebur itt tett. Az ily nyilatkozatokkal a háborút nem rövidítik meg. A német nép ellmtározottsága az Összes szónokok nyilatkozataiban lenyűgöző módon jutott kifejezésre. Ezen az elhatározottságon Le­debur szava sem fog változtatni. (Élénk tetszés.) Ezután az ülést bezárták. A legköze­lebbi Ülés holnap lesz. (overt aat). A hivatalos jelentések a Laconia el­­sülyesztését a Lusitaxiidéhoz hasonlítják, noha ezúttal kevesebb emberélet pusztult el. Luganoból jelenti a Pesti Hírlap tudósító­ja. A londoni táviratok maguk elismerik, hogy a német tengeralattjáró parancsnoka a legény­ségnek és az utasok­nak igen sok időt adott a menekülésre, úgy, hogy az utasok mintd teljes nyugalommal a mentőcsónakokba szánhattak. Wilson tanácskozása Lansinggal, Rotterdamból jelenti a Pesti Hírlap tudósí­tója. Wilson tanácskozott Lansinggal a Laconia elsüllyesztése tárgyában. A sajtónak hivatalos közlést adtak át, amely szerint­­Wilson azt re­mélte, hogy Németország a Laconica elsülyesztésé­hez hasonló cselekedetektől tartózkodni fog. Rotterdamból táviratozza a Pesti Hírlap tu­dósítója. A Reuter-ügynökség jelenti Washing­tonból: Wilson és a külügyminiszter arra az álláspontra helyezkednek, hogy a Laconia meg­torpedózása ügyében mindaddig ne tegyenek lé­péseket, míg a kongresszus azt az indítványt, hogy az elnököt hatalmazzák fel a kereskedelmi hajók fölfegyverzésére, el nem intézte. Hangsú­lyozzák, hogy azt a pótindítványt, hogy a lőszer­­szállító hajókat ne fegyverezzék fel, a kormány nem­ fogadhatja el, mert a nemzetközi jog értel­mében a hajóiénak joguk van ahhoz, hogy lőszer­­szállítmányokat is elfogadjanak. A szenátus viharos ülése­ Bernből jelentik. A szenátus szombati ülé­sén Lodge szenátor azzal a nyilatkozatával, amelyben kimondta, hogy az elnök az egész kon­gresszust maga mögött találja, ha cselekedni fog, de elveszti a bizalmát, ha nem cselekszik, vilá­gosan kifejtette a republikánus párt álláspontját, de egyszersmind fölszabadította a szenvedelme­ket is. Az izgatottság a paroxizmusig fokozódott amikor Lodge szenátornak Wilson ellen mondott támadó beszéde után Fali republikánus szená­tor fölolvasta azt a javaslatot, amely az elnököt meghatalmazza az Unió haderejének az amerikai étet és amerikai vagyon védelmére való fölhasz­nálására. Összehívják az új kongresszust, Kölnből táviratozzék a Pesti Hírlapnak. A Kölnische Zeitung jelenti Washingtonból: Az elmúlt napok optimizmusa eltűnt. Valószínű­, hogy a múlt őszszes újonnan választott kon­gresszust nemsokára külön ülésezésre hívják össze, mert a köztársasági párt mindkét csoport­ja a kongresszust a háborús konfliktus mellett szeretné megnyilatkoztatni, még­pedig mind­egyik más-más okból. A konzervatívok azt akarják, hogy a kongresszus akadályozza meg Wilsont abban, hogy a döntést ismét kerülje. A haladópártiak viszont azt akarják megakadá­lyozni, hogy a döntés egyedül misemtől függ­jön. Az Ausztria-Ma­gyar­országhoz való viszony valóságos talány, a szakítás bejelentését azu­tán óráról-órára várják. Az amerikai gőzösök felfegyverzése­ Hágából táviratozzék a Pesti Hírlapnak. Az Associated Press jelenti, hogy kétszázötven fel­fegyverremle óceánjáró gőzös közül száz gő­zös számára rendelkezésre állanak ágyuk. Az amerikai hajóstársaságok megtagadják gőzöseik elindítását. Bázelből jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A Daily Chronicle jelenti Newyorkból. A hajós­társaságok nagy része, dacára az Orleans sikeré­nek, megtagadta gőzöseinek útra indulását New­­yorkban 18.000, Bostonban pedig 22.000 munkát sztrájkol. Pesti hírlap_________ 1917. március 1., csütörtök:. M Unió­­massefartass. Amerikaiak is életüket vesztették a Laconia megtorpedózásánál. Amsterdamból táviratozzék. A­z Allgemeen Haadeksbladnak jelentik Londonból.­. A Laconia megtorpedózásáról szóló jelentésekből kiderült, hogy a hajót leét torpedó érte. A második húsz perccel az első után, amikor a mentőcsóna­­kokat már lebocsátották. A nyolc r­­en­icsónak vasárnap este 10 órától hétfő reggelig hánykoló­dott a tengeren. Az egyik csónakban, amely léket kapott, néhány utas a kimerültségtől meghalt. Azt hiszik, hogy 13 ember eltűnt, köztük két amerikai nő. A Chicago Tribune haditudósítója, Gibbon, a megmentettek között vas.­t Rotterdamból jelenti a Pesti Hírlap tudósí­tója. A Daily Telegraphmak jelentik Queens­­townból. Megállapították, hogy a Laconia nyolc utasa a vízbe fúlt, köztük két chicagói hölgy. A londoni Lloyd-ügynökség jelenti: Meg­erősítik azt a jelentést, hogy a Laconia megtor­pedózásánál két amerikai nő megfagyott. Londonból jelenti a Reuter-ügynökség: A Ca­nard társaság hivatalosan közli, hogy a Laconia három utasa meghalt, hárman pedig eltűntek. El­tűnt továbbá a személyzetnek hat tagja, hatan pedig kórházijan vannak. Nydwyorkból jelenti a Reuter-ügynökség. Az Associated Press washingtoni távirata szerint egy hivatalos távirat megerősíti azt a jelentést, hogy a Laconia elsülyedésénél amerikai állam­polgárok is elpusztultak. Ez a körülmény és a személyszállító gőzösnek figyelmeztetés nélkül való megtorpedózása «nyilvánvaló cselekedet“. A tenge­ralattjáró fiáíb®pyB Olaszország az eddigi hajótérfogaton kívül 140.000 tonnányi hajót kapott Angliától, Luganoból jelentik. Az olasz közlekedési miniszter közli, hogy az angol kormánynyal tör­tént megegyezés értelmében Olaszország céljaira az eddigi hajótérfogaton kívül összesen 140.000 tonna súlyú szállítóhajókat bocsátanak rendelke­zésre állandó szolgálatra. Ugyanannyi, hajót kap Olaszország bizonyos egymásután következő utazások célján­.

Next