Pesti Hírlap, 1917. július (39. évfolyam, 165-190. szám)

1917-07-01 / 165. szám

Budapest, 1917. XXXIX. é Tlolyan, 165. 413,462.) szám. Vasárnap, Júli­s 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 33 K — 1 Félévre .......... 19 „ —„ Negyedévre 9 „ 50„ Egy hóra 3 „ 30, Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 ! Apró­hirdetések az apró­hirde­tési rovat élén közölt díjsza­bás szerint számittatnak. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—02 122—93 122—04 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) HÖKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút . Telefon: József 52—96. A csehie­k. Elkövetkezett végre az őszinteség kor­szaka. A hivatalos nagyképűség nem igyek­szik tovább is takargatni és tagadni azokat az igazságokat, amiket mindenki tudott ré­gen a világon, de amikről a magyar sajtónak sokáig nem volt szabad nyilvánosan elszá­molni. Végre Georgi osztrák landwehr­miniszter csak jobban tudja, hogy mi ütkö­zik a hadviselés érdekeibe, mint a budapesti cenzúra, mert ő leplezte le nyilvánosan a csehek árulását, egyes cseh ezredek dezer­tálását, amit ellenségeink nem a monarchia lapjaiból tudtak meg, hanem­ közvetlen ta­pasztalatból. A volt osztrák kormány hiva­talos leleplezése utat talált a magyar sajtó­ba is s most folytatják a valóság őszinte föltárását az osztrák urak házában nemcsak német-osztrák főrendek, hanem maguk a csehek is. Lobkovitz Ferdinánd herceg, Dankl vezérezredes, gróf Thun-Salm érde­ke­s adatokat sorolnak föl Ausztria egyes nemzetiségeiről, amelyek között szerintük széles rétegek megbízhatatlanoknak s a dinasztiához hűtleneknek bizonyultak. Nem­csak a csehekről, hanem a galiciai viszo­nyokról is szól az ének. S mi bizonyos elég­tétellel veszszük tudomásul, hogy most hivatalosan és félhivatalosan terjesztik a sajtóban azt, aminek közlését ezelőtt el­tiltották. S csak a kép teljessége kedvéért említjük föl, hogy Tisza is utólagosan lep­lezgeti le nemzetiségi barátait. No lám, min-­­ den veszedelem, világszenzáció és hadvise­lési kár nélkül lehet most nyilvánosan vitat­kozni a nemzetiségi kérdésről a monarchia mindkét felében. Csak a valódi helyzet ismeretében le­het megtalálni azt a világos utat, mely a monarchia megerősítéséhez s a dinasztia biztonságához elvezet. S mi minden animo­zitás nélkül, higgadt tárgyilagossággal fog­lalkozhatunk ugy a csehekkel, mint általá­ban Ausztria nemzetiségi kérdésével. Ami tanulságot a história levon e tapasztalatokból az úgyis kedvező mireánk, mert azt mutat­ja, hogy a monarchia s a dinasztia legerő­sebb támaszai Ausztriában a németek, s Magyarországon a magyarok. S csak cso­dálkozhatunk azon a vakmerőségen, amel­-lyel a csehek háborús viselkedésük ilyen hi­vatalos megállapítása mellett is mertek még Magyarország területi integritása el­len is agitációt indítani. Sajnálatos fanati­kus eltévelyedése ez a cseheknek, akik ellen soha Magyarországon egyetlen hang sem merült föl, aminthogy a magyar lovagiasság nemcsak a saját nemzetiségeinkkel, hanem Ausztria néptörzseivel szemben is mindig türelmes volt. Az ellen sem emelkedett hang Magyarországon, hogy a hűtlen cseh ezrede­ket magyar katonákkal töltötték meg, úgy, hogy a magyar vitézség és királyhűség sze­rezte vissza­­egy-egy cseh ezrednek a zászló­ját s katonai hirét. Sőt a magyar ország­gyűlés külön törvényt csinált, mely megen­gedte, hogy galiciai ezredekbe magyar em­bereket sorozzanak. Furcsa hála tehát az Ausztria nemzetiségeiért elfolyt magyar vér ellenében a politikai támadás magyar föl­dünk integritása ellen. Megállapíttatjuk azonban az osztrák politikusok leleplezései után, hogy Magyar­ország sokkal kedvezőbb helyzetben van a nemzetiségi kérdésben, mint Ausztria. Rész­leges árulások természetszerűleg itt is vol­tak, mint mindenütt a világon a háború alatt, de"oly tünetek, mint "Ausztriában, nálunk nem fordultak elő sem a katonaság, sem a polgári lakosság körében. Az árulás­nak és kémkedésnek kiterjedt szervezetei nem voltak s egész zászlóaljak és ezredek nem dezertáltak, sőt ahol a mi nemzetisé­geink a magyarokkal összekeverve harcol­tak, sokszor vitézül viselkedtek. De ez nem véletlen körülmény. Ez csak szimptomája annak, hogy a magyar faj mily fölszivó, asszimiláló erővel és békéltető hatással van a nemzetiségekre, örvendetes jelenség ez Magyarország belső konszolidációjára, ör­vendes a dinasztiára és a monarchiára is. Kitetszik ebből, hogy Magyarországon tu­lajdonképen nincs is kiélezett nemzetiségi kérdés, csak néhány agitátor szitja ezt ka­ronk­ént, hogy tüze mellett megfőzhesse a mindennapi eledelét. S például a cseheknek az a törvényellenes agitációja, mely a tót lakossággal bíró felsőmagyarországi me­gyék egy részét el akarná tőlüük disputálni, nevetségessé is válik, ha látjuk, mily hűség­gel és vitézséggel harcoltak hazafias tótjaink magyar testvéreikkel együtt A szeparatisz­tikus törekvés itt ép oly szórványos volt, mint a magyarországi ruthéneknél. Nekünk nincsenek cseheink. A magyar faj türelem­mel, békével és bizalommal vonja be a ma­gyar haza szolgálatába a jóindulatú s félre nem vezetett nemzetiségeket. Az igazságok megállapításánál azon­ban nem szabad megállnunk. Le kell von­nunk belőlük a tanulságot is a jövőre. Ez pedig azt mondja, hogy ha a magyar faj ilyen erős magja tud lenni az egységes ál­lamnak, akkor ezt a magot erősíteni kell, hogy erősítsük vele az egész államot és biz­tosabbá tegyük a reá épült királyi trónt. Ha a magyarság a hadseregre ilyen jó hatással volt a háborúban s a széthúzó elemeket ösz­sze tudta ragasztani a győzelem érdekében, akkor a békében is használni kellene ezt a magyar erőt a hadsereg erősítésére s a ma­gyar nyelvet és szellemet mint összekap­csoló eszközt kellene a magyar hadseregben érvényesíteni Brzezany és Konjuchy között az ellenség tüzérségi tüze a legnagybb hevességre fokozódott. — Konjuchynál az oroszok gyalogsági támadása zárótü­zünkben össze­omlott. — Német rohamcsapatok sikerei a nyugati harctéren. — 53.400 tonna efsülyeszíés®. — LSorld-George beszéde az általános seelyzetről és az press forrada­lomnak az entente katonai helyzetére gyakorolt időleges káros hatásáról. Görcson­zás diplomáciai szakítása a központi hatalmakkal csak nemrég volt, hogy az orosz centrum parancsnokságát Gurko tábornoktól Deni­kin, az északi szárny parancsnokságát pe­dig Dragomirovtól Klembovszky tábornok vette át —, hogy az sem bizonyos, vajon a déli szárnyon megindulandó offenzíva befe­jezésekor is Scserbacsev lesz-e még a pa­rancsnok, sőt az sem bizonyos, hogy az orosz hadsereg főparancsnoka Bruszilov marad-e. Bruszilovhoz az entente minden­esetre ragaszkodik, de a munkás- és katona­tanács a demokrácia ellenségét látja benne s elbocsátását követeli. Kétségtelen, hogy a galiciai orosz offenziva az entente nyomására indul meg, akárhogy is tagadta még a minap Te­rescsenko külügyminiszter, hogy a szövete­­ségesek orosz offenzívát sürgetnek. Lloyd­ George legújabb beszédében szomorúan be­szélt­ arról, hogy Oroszország­­ meglepő fej­lődése ebben az esztendőben ideiglenesen az entente hátrányára fordította a katonai helyzetet ,s ami a nyugati harcvonalon tör­ténik, mutatja, mit lehetett volna ebben az évben elérni, ha a szövetségesek valameny­nyi erői készek lettek volna arra, hogy min­den oldalról nyomást gyakoroljanak "a köz­ponti hatalmakra". Ez majdnem úgy hang­zik, mintha Cloyd-George a cári Oroszor­szágot sírná vissza. Az orosz forradalom mindenesetre korán jött Oroszország szö­vetségeseinek. Meg is tettek mindent, hogy Oroszországot támadásra bírják, sorompó­ba állították a japán mumust is, de azzal, hogy az annexió- és hadisarcnélküli békét hirdető Oroszország hadseregét támadásra Arz jelentése csak annyit mond, hogy az oroszoknak Galíciában néhány nap óta erősbödő tüzérségi tüze tegnap — pénteken — Brzezany és Konjucky környékén a leg­nagyobb hevességre fokozódott s szinte mentegetőzve teszi hozzá, hogy ott, ahol a helyzet megköveteli, tüzérségünk erőteljes megsemmisítő tűzzel válaszol. Ludendorff jelentése nem ilyen szűkszavú. A német nagy főhadiszálláson úgy látják, hogy az oroszok szövetségeseik nyomása alatt Kelet-Galíciában offenzívába készülnek átmenni. Pénteken a Lemberg—Brody vasútvonal­tól egyben a Brzezanyig terjedő frontunk­ra az oroszok erős pusztító tüze zúd­ult Kunjuckytól északra az orosz gyalogság is akcióba lépett, de megsemmisítő tüzünkben veszteségteljesen hömpölygött vissza. Ezen­kívül Volhyniában, Lucktól északra és észak­­nyugatra is jelentékenyen erősbödött az oroszok tűztevékenysége. Forradalmi országban a stratégia is változhatik egyik napról a másikra.. De pénteken a helyzet mindenesetre olyan volt, hogy egy kezdődő orosz offenzívára lehe­tett belőle joggal következtetni. Az offenzíva azon a fronton indulna, mely a cári Oroszország idején Bruszilov parancsnoksága alá tartozott. Azóta — Alexejev bukása után — Bruszilovból az az egész orosz hadsereg főparancsnoka lett, harcvonalát pedig Scserbacsev vette át, alá régebben mint hadseregparancsnok műkö­dött Bruszilov hadcsoportjában. A parancs­noklási viszonyok azonban az orosz hadse­regben mostanában oly bizonytalanok.­­ A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal. A Pesti Hírlap következő száma kedden június 3-án a rendes időben jelenik meg.

Next