Pesti Hírlap, 1917. szeptember (39. évfolyam, 218-243. szám)
1917-09-01 / 218. szám
2 elemes följegyezni: a párisi Havas-ügynökség terjeszti az olasz főhadiszállásnak azt az információját, hogy az olaszok leküzdötték a legnagyobb akadályokat, amelyek a hadműveletek folytatása elé tornyosulnak, és az eredmény esetleg közvetlen előjele lehet egy nagyarányú akciónak, amely hivatva van váratlan fejleményeket teremteni. Egészen világos, ez a jelentés arra céloz, hogy sonza-frontunk átörése küszöbön van és az olasz hadsereg az üldözési hadműveletek előestéjén áll. Talán nem csalódunk, ha azt hiszszük, hogy ezt a jelentést, akkor bocsátották Világgá az olasz főhadiszállásról, amikor már úgy látszott, hogy védelmi frontunk hatalmas sarokbástyáját, a Monte San Gabrielét kidöntötték. Két nap egymásután feljutottak az olaszok a csúcsra, már a magukénak hitték a magaslatot, már abban reménykedhettek, hogy meglazítolták frontunkat. Tartalékaink ellentámadása azonban újra megsemmisítette a rengeteg vér árán megszerzett eredményt. Ma a helyzet az, hogy az olaszok épenséggel nem küzdöttek le a hadműveletek folytatása elé tornyosuló akadályokat: a Monte San Gabriele és a Hermada rendületlenül áll, a Szentlélek (Bainsizza) fensíkén pedig új védelmi vonalunk előtt fölmorzsolódtak Cadorna hadosztályai. Az olasz főparancsnok tegnap még büszkén hirdette, hogy az offenzíva tervének megalkotásáért egyedül az olasz hadvezetőséget illeti a dicsőség, de holnap már nyilatkozatának végére hivatkozhatik: amitől tartott, az Isonzó-fronton csakugyan bekövetkezett a cadornai „rossz időjárás“, ami nem meteorológiai, hanem stratégiai értelemben mindig az olasz hadműveletek megakadását szokta jelenteni, így is lehet. Irta: S. BOKOR MALVIN. A tanárnő vézna, fekete, okosezemű aszszony volt. Diáklány korában, az egyetemen ismerte meg az urát. Azután szerették egymást, sokáig, reménytelenül — mikor végre csakugyan összeházasodhattak, akkor már nem is szerették egymást. Gyakran van ez így szegény emberek történetében. Azért szépen éltek, csöndesen. Volt két gyerekük is és az egyetemi lányból jó háziasztzony, dolgos családanya lett. Senkinek semmi kifogása nem lehetett ellene és a férje is beletörődött lassan kint abba, hogy a viharosan lobogó, lánggal égő boldogság talán csak a költészettel intenzíven foglalkozó filológus tanárok fantáziájában él, nem ezen a sárral fedett és hamvadó tüzelőivel jól-rosszul kibélelt földtekén. Jött a háború. A tanár elment, szépen viselkedett, kitüntetést is kapott és mikor már az asszony vörösre sirta két szép szemét és hervadtra sovány kis arcát, akkor hazatért a családi körbe. A félkarja béna volt. Belőle már nem tesz többé katona. Eliúlt volna hát a háborújuk — ez a háború mindenkinek a maga külön háborúja, a maga külön jellemző vonásaival, hangulatával és időtartamával — mint valami rossz álom, ha nem történik a háború folytán még valami az ő csöndes, soha nem viharos, de soha nem is ragyogóan verőfényes egük alatt. A tanár úr apja ugyanis derék, szorgalmas és keservesen küzködő ügynök volt. A háború elején aztán elkezdett egy-két üzletet: egy kis rizszsel, egy kis kávéval, egy kis kocsikenőccsel, csakhamar pénzes társra is akadt — mit szaporítsam a szót,az öreg Bede (így hívták: az ügynököt) egy szép napon magának is váratlanul arra ébredt, hogy gazdag, de nagyon gazdag ember... Az öreg asszony boldogságtól mámorosan járt-kelt a régi kis lakásban. Mert nem akart újba, szebbe költözni. Selyemruha sem kellett neki, három cseléd sem, nagy brilliáns sem a fülébe. — Minek az? — mondta. — Jó mái’ nekem így is. Ötvenöt évig jó volt, eztán is jó lesz. — Hát nincs semmi vágyad? — kérdezte a férje. — Dehogy nem! — fejelte az asszony. — Szeretném, ha megint kaphatnék uzsonnakávét a kávéházban. De látod, épen ezt az egyet nem lehet. Ebből is látszik, milyen hiábavaló nekünk az egész gazdagság. Ha örülök neki, csak a gyerekek miatt örülök, de még jobban a kis unokáinkért... Micsoda két gazdag lány lesz valamikor a Mariska, meg az Annuska! Igen, a gyerekek... Az egyetlen fiú, meg annak a felesége, ők még fiatalok voltak, még tudták élvezni az életet. Eléggé megszenvedtek szegények. Az a hosszú, örömteli jegyesség, azután pedig a rettentő küzdelem az élettel, különösen mikor egymásután jött a kift kicsi. • Emlékszel mama* arra a kölcsönre, amit akkor adott a szövetkezet a négyünk aláírására együtt? Négyezer koronáról szólt a váltó, kétezerszáztizenkettőt kaptunk összesen. Ha meggondolom, hogy nincs még féléve, mikor az utolsó részletet befizettük! Emléknek szép volt még ez is ... Most más idők következnek. A fiataloknak vettek egy szép villát a Városligetben és mikor először léptek be a nappali szobába, az asztalon találtak százezer korona ára hadikölcsönkötvényt dr Bede Alfréd és neje nevére, mellette pedig egy-egy takarékpénztári könyvet, a két kicsi jövendőbeli hozományával... Könyben úszott a két öreg szeme. Meg voltak róla győződve, hogy most már biztosították gyermekeik boldogságát. Pedig ettől a naptól kezdve lett boldogtalan emberré a házaspárnak legalább is egyik fele. Mindaz az életvágy, a szépségnek, a tökéletes boldogságnak az a szenvedélyes kívánása, melyet a mindennapos apró gondok szépsen, egészségesen megfojtottak dr Bedő tanár úr polgáriassá lett lelkében, egyszerre feltámadt a gazdagság, a jó élet, a sok ráérő idő hatása alatt. Asszonyát, aki be tudta tölteni számára az egyszerű kétszobás lakást, csúnyának és ízléstelennek találta a drága szőnyegek, a fehér ablakok és selyembútorok között. Más asszonyt képzelt ő ide... egészen mást. Szőkét, illatos , hajlékonyat és virulót, virágot a virágok, drágaságot a drágaságok között. Most, hogy a gyermekeket bennera bízhatták és sokat járhattak színházba, társaságba, egyszerre csak öntudat. Pesti Hírlap 1917. szeptember 1., szombat. A háboru eseményjei. A vezérkar jelentése. (Kiadatott augusztus 61-én délben.) Keleti harctér: Keletgaliciában, Scalanál roohamcsapataink sikeres betörést intéztek az ellenség árkai ellen. Olasz harctér: Triesztet tegnap az ellenséges repülők negyedízben támadták meg, anélkül, hogy elülítésre méltó károkat okoztak volna. A Karszt-fensíkon aránylag nyugalom van. Derz területén az olaszokat utolsó támadásukban szenvedett, áldozattal teljes veresége harci szünetre kényszerítette, amit arra használtunk fel, hogy egyes megmaradt elenséges fészkeket kiemeljünk. Kakitól északra, miután reggel az ellenség egyes részleges rohamai mind meghiúsultak, a nap folyamán szintén nem került sor nagyobb harci cselekményekre. Annál fokozottabban vetették magukat újra az olasz hadosztályok a már említett szakaszok között húzódó arcvonalra, a Podrescénél, Madoninál, Britovnál és a hét napja az Isonzó-viaidal központjában álló Monte San Gabriele nevű állásainkra. Az ellenség rendkívül makacssággal egyik támadást a másik után intézte. Ausztria és Magyarország valamennyi részéből való csapatkötelékek vitézségének és kitartásának volt ismét köszönhető, hogy as de' 9 *1 a hullámzó csatában összes állásainkat győz© 1 meson megtartották. Az órák hosszat tartó közep- harcban, csapataink újra csalhatatlan bizonyságát szolgáltatták férfias fegyelmüknek, bárói erkölcsüknek és az alapos kiképzés eredményezte vitéz magatartásnak. Állandó friss támadó-szellemtől áthatva osztagaink estefelé Britovnál, midőn az olaszok rohamaikkal némileg felhagytak, hárrom olasz tisztet, 110 főnyi legénységet és 2 géppuskát hoztak be az ellenséges árkokból. A csata tizenegyedik napja is a siker napja volt tehát csapataink számára. Karinthiában nem volt különösebb esemény. A déltiroli határon Bezzeccától északnyugatra az ellenségtől elragadtunk egy támaszpontot. Az olaszok közül, aki a harcokban nem veszett oda, azt fogolyként vittük el. A vezérkar főnöke. A főhadiszállás esti jelentése. (Augusztus 31. Este.) . Az Isonzónál két hétig tartó szakadatlan harcok után a mai napon a harci tevékenység csekélyvolt. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli aug. 31-én. Nyugati harctér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja. Flandriában a tüzérségek harci tevékenysége a tengerparton és az Yser és a Lys között estefelé fokozódott. Éjjel több ízben összeütközésekre került a sor állásaink előterében. Nagyobb számi angolt fogtunk el. Az Artoisban, Lenstől északra, holyi harcok fejlődtek, amelyek a sötétség beálltáig tartottak. Le Capelletől délnyugatra vadászszázadok az angolok legújabb térültetnyerőségének egy részét kiragadták az ellenség kezéből. Számos foglyot szállítottunk be. Sr. Quentin újra a franciák tüze alatt áll. A német trónörökös hadcsoportja A Chemin des Dames hegyhát keleti felében a tűztevékenység élénk volt. Verdun előtt a romboló tűz a Maas mindkét partján estefelé ismét erős tüzérségi harcba ment át anélkül, hogy eddig újabb támadásokra került volna a sor. Keleti harctér: Dünaburgtól északnyugatra, Iluxnál orosz portyázó osztagok tüzelés védelme