Pesti Hírlap, 1917. október (39. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-02 / 244. szám

svemtf 1917. « nxn «vfolyai, 244.(13,541.) eta. leM, cHefesr 2. ------------------------------------------—»|------------------------------------ ------------————...............Ja------— -------------------------------------­ «.üpasTtei Wiii’l • A.-4 KSKSKKxrrdsCa is fete w K -I jj^ 11^11 ^ áoágS tel rote Ma Wtett «j** intE ZtT '() Sodspert, Eroéb­rt-körn* 1, bá* KW*cet vámittatEai, • Tstóon j Jósa*f C2— Nemzeti műnké Erdélyért. Népgyülés Pozsonyban, népgyulás Kolossvárott • az Erdélyi Szövetség gyűlé­se ugyanott: ki hitte volna még tavaszssal, hogy mindettől Baadenburg és a tenger­alattjárók zavartalanul végezhetik tovább a dolgukat? A nagy hadiérdek, ami az u. n. nemzeti munka kormányát arra indította, hogy a Kárpátok alatt többek közt a gyüle­kezési jog frontját áttörje a a szabad nyil­­vánulásra törekvő akaratot zsákmányul ejtse, a nagy hadiérdek most is mindenek fölött parancsol, de azért éppenséggel nem jelent be vétót és utólagosan sem rekriminál amiatt, hogy akár Debrecen, akár Ko­lozsvár a szavát hallatja. Lám, mialatt a frontokon ért­ék a választók és a még nem választók hatalmas serege, az itthonmara­­dottak egészen nyugodtan, a hadiérdek min­­den sérelme nélkül beszélhetnek a demokra­tikus választójog­­­u­si Magyarország problémáiról. Az igaz, hogy előbb egy kis változásnak kellett történnie a szánon. A nemzet munkapártnak el kellett vesztenie hatalmát idehaza te a nemzeti munkapárt vezérének el kellett mennie a frontra ezre­desként védeni a hazát És íme, ennek a változásnak egy­ jótékony eredménye mindjárt jelentkezett: Magyarországon a gyülekezés szabadsága régi jogaiba lépett. Ea az első tanulság a vasárnapi nép­gyűlések után. A munkapárti kormányzat idején a népnek csak a frontokon volt sza­va, ha hajrával neki kellett rohanni az ellenségnek vagy ha egy utolsót kellett jaj­gatni. A másik tanulság tulajdonképpen már az elsőből­ folyik. A Tisza-féle kormány­zat idején a munkapárti nagy címer az volt, hogy csak Tisza tudja megvédeni Magyar­­országot, a kis címer, de egyben népszerűbb pedig az, hogy csak Tisza tudja megvédeni­­Erdélyt, miután a románok éppan a Tisza­­kormány jóvoltából úgy rohanhatták meg Szent István koronájának egyik legszebb ékkövét, mint a rablók, akik a kapu fölött ott találják az invitáló írást, hogy tessék csak besétálni, úgy sincs itthon senki. De azért Erdélyt a munkapárt lefoglalta magá­nak Mint a csizmadia, aki csakhogy szeb­ben hangozzék, a címtáblájára festette, hogy egyszersmind kétgáz­­as erdélyi földgáz, az erdélyi honvédelem is, mint diszítő jelző ideérte a munkapárti kormányzat minden lépését. Miután mandátumaik zömét az er­délyi nem-magyara­kúaknak köszönhette, szemben az akkori ellenzékkel, mely kilenc­­tizedrészben szin-magyar kerületeket re­prezentált: világos, hogy Erdély magyar­ságának érdekeit csak a munkapárt tudta megvédeni s ha a munkapárt bukik, az er­délyi magyarság fölött is meghúzták a lé­lekharangot Hát most vasárnap az Erdélyi Szövet­ség és a választójogi blokk kettős kolozsvári gyűlése ezzel a munkapárti talizmánnal is egyszers mindenkorra végzett. Mert teljes­séggel vége a munkapárti szűkebb hon­mentésnek ott, ahol egy Apponyi, egy Beth­len István, egy Kemény Árpád, egy Apáthy követelik a választójog demokratikus ki­építését Erdély nevében is. Ne féltsék a magyarságot azoktól, akik egész életüket a magyar nemzeti állam kiépítése munkájá­ban töltötték el "•— mondta Kemény, a nem azért csinálták meg apáink — mondta Apáthy — az uniót, hogy a Királyhágónál súlyos behozatali vámokat fizessünk a ha­ladás eszméi után. Erdélynek a múltban aránytalanul sok volt a választókerülete; egész tömege volt ott a kerületeknek, ame­lyeket a mindenkori kormányok a maguk emberei számára vásároltak meg. Csak a választókerületi beosztás megváltoztatásá­val lesz meg Erdélynek is az a politikai sú­lya, amely nagyságánál te történelmi múlt­jánál fogva megilleti. De meg kell szüntetni a száazságnak és oláhságnak nyújtott azt a sok igaztalan kedvezést is, melyet a múltban élveztek a kormányt támogató szavazataik­ért. Erdély tehát nem fiz partikuláris poli­tikát, nem állít föl behozatali tilalmat a demokratikus haladás elé. Csakhogy to­vább­ra megy egy lépéssel. A munkapárt Erdély örvén minden haladottabb gondolat kerékkötője volt, ha nem is tett semmit Er­délyért A mai kormányt támogató erdé­lyiek fölállítják az igazi junku­mot: demo­kratikus választójoggal együtt az erdélyi magyar határőrvidéket, a hazaárulókkal szemben a vagyonelkobzás törvény revízió­ját; az erdélyi vasúti hálózat kiépítését; a beruházási pro­grammban eleő helyet Erdély rekonstrukciójának, különösen a birtokpoli­tika­ során. Mindezt Bethlen adta elő, akit Tisza szeretett volna a munkapárti kabinet erdélyi miniszteréül megnyerni, tehát nem mondhatja most rá, hogy egyszerre nem ért a dolgához. S mindezt Apponyi röviden úgy formulázta, hogy meg kell teremtenünk Erdély számára a katonai, az ethnográfiai és a Smni­tar-határt. S mindebben Földes miniszter joggal látta szakmájához képest főtényezőnek a közlekedés helyes szervezé­sét, hogy Erdélyt is be lehessen végre kap­csolni a­ nemetközi forgalomba. Mikor Vil­mos császár Falkenhaynt leküldte Erdély­be, a német hadvezér rémülten tapasztal­hatta, hogy vasúti hálóit dolgában átlépte Európa határát. Pedig talán ő is, aki vala­mikor Kínában katonáskodott, illetékes volt rá, hogy kimondja a lesújtó ítéletet: Kína Erdélynél kezdődik. Az Erdélyi Szövetség vasárnapi gyű­lése nagyszerű programot­at állított föl Er­dély számára. A magyar kormány tagjai, akik e®t a programmot ellenzéki korokba®, állandóan hirdették, kötelességszerű­en gon­doskodni fognak róla, hogy ez az igazi nem­zeti munkaprogramm meg is valósuljon s hogy Erdély annalesei a munkapárt levitéz­­lésétől számíthassák az uj aranykort Újabb sepírtámadását Unta élte Angol győzelem az Eufrátusnál. — Elkeseredett harcok a Balasszza-fensíkon és a Monte San Gabrielén. —• Az olaszok sehol sem tudtak klü­sszütenn!. — A ferrarai léghajomraokot elpusztítottuk. Az európai harctereken nincs válto­zás. A vasárnapi te hétfői jelentésekben alig akad említésre méltó mozzanat a va­sárnapi jelentésnek azon az adatán kívül, hogy az olaszok a Bainsizza-Heiligengeist­­fensik déli része és a Monte san Gabriele ellen újra rohamokra indultak, de az elke­seredett harcok során sehol sem sikerült frontunkon keresztülhatolniok. Gadomna jelentése szerint Podlakától délre és Mado­nitól délkeletre ahány magaslatot elragad­tak az olaszok és kerek 1400 foglyot ejtettek. Másnapra azonban már csírájában elfojtot­ták egy előretörésüket. Egyébként semmi. A repülőgépek munkája annál ered­ményesebb volt az elmúlt két napon. A jesti olasz léghajócsarnok el­pusztítása után szeptember 29-ikén este tengeri repü­lőinknek a ferrarai léghajócsarnok ellen in­tézett támadását hasonló siker koronázta. Ezenkívül sikerrel bombázták repülőink a brindisii repü­lőállom­ást s a kikötőben tar­tózkodó hadihajókat, viszont az olaszok két­szer támadtak Pola ellen, de eredmény nél­kül. London bombázását is duplán megis­mételték a német repülők. Szombaton a lon­doni, ramsgatei, shernessi és margatei dok­kokat és magtárakat támadták meg, vasár­nap London belső részének katonai raktá­rait, továbbá Margate-et és Dovert. Lon­donban 11 halott és 82 sebesült esett a tá­madás áldozatául. * * te Az angol hivatalos jelentés elkesere­dett harcokat jelent a mezopotámiai front­ról; a harcok az angol fegyverek győzelmé­vel végződtek. A mezopotámiai angol hadse­reg részei előbb heves támadást intéztek a törököknek Museilnél húzódó előretolt ál­lásaik ellen s miután azokat elfoglalták, koncentrikus előretöréssel heves és véres harcok után hatalmukba kerítették a rama­­diei főállásokat. Ramadj­e városa Bagdadtól száz kilométerre nyugatra fekszik az Eufrát déli partján. A török állások Ramadienél a folyóval párhuzamosan fekvő dombok men­tén húzódtak és hídfőszerűen voltak kiépít­ve. Az angolok jelentése szerint Ramadie­­nek majdnem egész helyőrsége foglyul esett. A koncentrikus támadás, amelyet keletről, délkeletről és délről indítottak meg, úgy látszik, beszorította a török csa­patokat Kamadieba, amelyet nyűgökről el­zárt az angol lovasság, északról p­edig az Eufrát folyó. Az angol jelentés szerint a város birtokáért a legelszántabb harc folyt: a törökök megkísérelték, hogy nyugati irányban áttörjenek. Minthogy ez az áttö­rés nem sikerült, valószínű, hogy a várost védő csapatrészek megadták magukat, mert három irányból megtámadva és hátukban a hatalmas Eufráttal reménytelen volt a további ellenállásuk.te te­te A demokrata konferencia tovább ülte­kezik , azon vitatkozik, bevegyék-e a kadet­­teket a kormányba vagy sem. Közben a balti flotta legénysége azonnali fegyverszünetet követel. Áz olasz király a francia fronton járt s ezalatt otthon újabb forrongások ujabb ostromállapotot tettek szükségessé. Vadosdavov egy készülő nevezetes ese­ményt jelent be, a Vatikánban pedig azt tartják, hogy a béke ügyében Olaszország helyzete is sietteti a­­döntést. Mintha még egy komoly lépés előestéjén állnánk, mi­előtt a negy­edik háborús télt is ránk köszön­­tene . . . A Pesti Hírlap mai waxsa 16 oldaL

Next