Pesti Hírlap, 1917. október (39. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-02 / 244. szám
Pesti Hírlap 1917. október 2., kedd. Angol jelentés a német légitámadásról. London, szept. 30. (Reuter-ügynökség.) Este jelzést adtak, hogy repülőtámadás várható. A közönség a hajóság utasításaihoz képest sietve keresett menedéket. Nemsokára távoli ágyudörgés hallatszott, amely gyorsan közeledett. Egyre hevesebb lett. Valószínűleg sikerült a támadókat a város középpontjától iávoltartani. Mikor a tüzelés megszűnt, a City ezüstös holdfényben ragyogott és éjfél után élénk maradt. A színházakban és hangversenytermekben a támadás közben is folytatták az előadást. London, szept. 30. (Hivatalos.) A tegnapi légitámadás alkalmával 11 ember életét vesztette, 82 megsebesült. Az okozott kár jelentéktelen. London, szept. 30. (Reuter.) Hivatalosan közük: Két csoport repülőgép és több külön haladó repülőgép átrepült erte hat óra 10 perc és nyolc óra között Kent , és Essex fölött a parton és Londonhoz közeledett. Tíz gól áthatolt a külső védőművek fölött, Londont azonban csak négy vagy öt gép érte el. Bombák leveleséről Kertiből, Essexből és Londonból érkezett jelentés. Emberéletben vagy tárgyakban való veszteségről még nincs hír. Az angolok elfoglalták a ramadisi török főállásokat é szaka. Elkeseredett kézitusa fejlődött ki, amelyben az ellenségnek veszteséget okoztunk, négy embert foglyul ejtettünk és 800 tevét elzsákmányoltunk. , Az olasz király a francia fronton. Lugano, szept. 30. Az olasz királynak a francia és a belga arcvonalon tett látogatásáról a következő jelentést közli a Stefáni-ügynökség. A király szeptember 26-án reggel érkezett Ruffini és Mattiam miniszterekkel Belfortba, ahol Poincaré elnök üdvözölte Ribold külügyminiszterrel. A király több francia tisztet és katonát kitüntetett. Sorra járta a fronton levő helységeket, Souillynél, Verdun közelében szemlét tartott, azután megtekintette a német repülők által néhány órányi távolságban elpusztított repülőcsarnokot. Miközben Verdun városát megszemlélte, négy nagy ellenséges bomba csapott le, amely igen nagy pusztítást okozott. Verdunből Reimsba utazott a király. Itt megtekintette a székesegyházat, ahol a bíboros-érsek üdvözölte. Eközben a szomszédos pályaudvaron megérkezett Painlevé miniszterelnök, aki azonban rövid idő múlva viszszautazott Bárisba. Az utazás harmadik napján az Aisne és az Oise között lévő és a németek által a tavaszszal kiűri lett területeket nézte meg. Este elbúcsúzott Poincarétől és kísérőitől. Nagyon meg volt hatva a látottaktól. Elzászban megállapította, hogy a nép Franciországgal tart. Verdun Franciaország nagyságának szimbóluma. Neuillyben meglátogatta a király a montenegrói királyi családot, másnap reggel pedig a belga főhadiszállásra utazott, ahol a belga királyi pár fogadta. Itt is megtekintette a csapatokat és több kitüntetést osztott ki. 29-én este visszautazott Olaszországba. Lugano, okt. 1. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A turini Stamps, szerint az olasz politikai körökben kiemelik Viktor Emánuel király Paiszterénél tett látogatásának komolyságát és csaknem kizárólag katonai jellegét. Az utazáson az eredeti terv szerint Boselli miniszterelnöknek is részt kellett volna vennie, ez azonban az utolsó percben lehetetlennek bizonyult, az olasz belpolitikai helyzet komolysága és az egymást érő miniszteri tanácskozások miatt. Genf, okt. 1. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — megjelent asszonyok és leányok fogadták. Thannban a katholikus papság készítette elő az ünnepet Az egybegyült tömeg ez alkalommal ezt kiáltotta: — Nem kell nekünk népszavazás. Poincaré erre ezt felelte: Legyenek meggyőződve arról, hogy ez Franciaország akarata. Az annexió nélküli béke csak Elzász kiadását jelentheti! Ostende pusztulása. Berlin, okt. I. t Wollf-ügymökség.) A B. Z. am Mittag haditudósítója jelenti: Az entente táborában. Úgy létezik, elhatározták, hogy tz szép, gazdag és vidám életű Ostende városát elpusztítják. Már a városnak szeptember 22-én a tenger felől valólövetése is őrültség volt, 25-én pedig folytatták. Ismét megjelentek Ostende magasságában angol monitorok és belőttek az utcákba, míg a partvédő ütegek el nem zavarták őket. A meggyötört lakosság szenvedései azonban ezzel még nem értek véget. Szeptember 26-ának éjszakéján újabb lövöldözés riasztotta fel a várost, főúttal a szárazföld felől. A lövöldözésnek ez átírniummal igen nagyszámú áldozata volt. A súlyos kaliberű gránátok egymás után süvítettek végig a sötét éjszaktól a sűrű sorokban egymás mellett álló népes házak között. Egy teljes óra hosszat tartott ez a borzalmas helyzet. A lakók tömegestül menekültek a pályaudvaron túl levő parkba. Ekkor a parkban is lecsapott egy gránát, amelynek több áldozata volt. A tisztek, akikkel beszéltem, maguk is segítettek reggel a házak törmelékei alól az eltemetett embereket kiásni. A szerencsétlenek közül többen megörültek. Mindenfelől jajveszékelés, siránkozás és átkozódás hallatszott. Ostende lakói a legnagyobb zavarban vannak. Ha az ellenség a kapuk előtt állana, megértenék sorsukat De hogy barátaik teszik ezt velük, nem tudják megérteni. London, szent. 30. Hivatalos jelentés Mezopotámiából: Pénteken megtámadták a Museilnél, négy mértföldnyire keletre Ramadietől levő előretolt állást. Museil gerincének elfoglaltáa után megtámadtuk a Ramadie környékén levő főállásokat. Lovasságunk ugyanakkor széles ívben mozgott a várostól nyugatra. Egész napon át tartó súlyos harcok után elfoglaltuk a Ramadie körül keleti, délkeleti és déli irányban levő főállásokat. A várostól két mértföldnyire a lovasság kordont vont a szárazföldön, észak felől pedig az Eufrates zárja körül a várost. Az ellenség kitörést kísérelt meg éjszaka nyugati irányban, a lovasság azonban útját állta. Hajnalhasadáskor ismét megindult a támadás. Szombaton délelőtt mindenütt megadta magát az ellenség. Ágyukat, fegyvereket, muníciót, sok hadianyagot és több ezer foglyot hagyott kezünkön az ellenség, köztük Ahmed béget egész törzskarával. Az ellenséget teljesen megleptük. Eamadienek csaknem egész helyőrsége a kezünkre jutott. Csapataink a legsúlyosabb körülmények között nagy vitézséggel, elszántsággal és kitartással harcoltak. Egy más osztagunk Bagdadból jövet ellenséges lovassággal találkozott csütörtökön és„Yoru herceg küldi“ — mondtam gyorsan. „Nem ismerem" — felült«, mire én a fülébe dugtam: „Pedig a herceg szerelmes magába, hossuhaju kisasszony." — És mit felelt? — kérdezte a herceg nyugtalanul. — Nem felelt az, uram, semmit — mondta a vénasszony — gyermek még és nem érti.. Nem tanította meg rá senki. Nehéz dolga lesz annak, akinek a felesége lesz. Én is ismertem ilyen leányt. Olyan szép volt, mint a frissen hullott hó, mint a cseresznyefa virága, de neki nem kellett senki. Később mégis férjhez ment, de olyan lassan és későn értette meg a szerelmet, hogy addig a férje mindig azt hitte, hogy nem szereti őt és ezt soha többé nem tudta neki megbocsátani. Hiába lett szerelmes beléje az asszony, már késő volt és a szegény, elkésett asszony bánatában neki ment a vad víznek az út híd alatt . . . Yora herceg sokszor átgondolta és megértette mindazt, amit azöregasszony mondott. Még mindig remélt. Épp oly nyugodtan tudott várni, mint máskor a hálójával azöt híd alatt. Látta, hogy az eperfa néha évekig nem nyílik és ekkor egyszerre megjelenik rajta az első rügy. Egy hónap múlva már lombos az egész fa. A tó néha éveken át népiblen, de egyszerre megjelenik ez első, vonalnyi apró arany halacska ,te két hét múlva már rubintos fényű tőlük a víz fodrozó tükre. , ÉS ahogy hónapokon át tudott várni és vadászni a muzsikáló és éneklő bogaraira, oly kitartással leste, hogy mi történik odaát az államtanácsosok körnjében. Kipattan-e már a rügy? A virágeső, amely úgy röpköd a szélben, mint az aranypor és a szél, amely úgy simogat, mint a A párisi sajtó hasábokat ír az olasz királynak a francia fronton tett látogatásáról, különösen Elzászban való megjelenéséről. Az olasz királyt e tudósítások szerint elzászi viseletben memdulata virágos vesszeje, hozzák-s már a hosszúhajú leány feleletét? Kami-Naga-Hime nem változott A konyholmoskákkal és teknősbékákkal játszott, vesszővel lekaszabolta a virágok fejét, forgott, ugrált táncolt és néha átpillantott a herceghez, old sápadt volt és mereven nézett rá. Hosszú éjszakákon, amelyek ezüstösen fénylének, mint holdas, fodros tavon a mandarinkacsa útja, Yoru herceg elbújt dús kertje legtitkosabb zugába a pagoda-kalitka mellé és hallgatta a bogarak muzsikáját. 8. Gin ... óin ... a honezuhaju leány róla álmodik — cirpelt a tücsök. Hosszú hajából hidat fon a számodra, amely épp olyan, mint odakinn az öt híd egyike, ahonnan fürtös virágok lógnak le a vízbe. — Szabad-e átmennem a virágos hídon ? — kérdezte tőle a herceg. — Zirr-zurr — zirregett a szavába egy szitakötő, — a hosszúhajú leány most fölriadt az álmából, valakit keres a szemével. — Meg fog-e látni engem? — kérdezte a herceg. — Orr . . . err — cincogott egy cserebogár — láttál-e már zöld bimbót, amelyen hajszálfinom piros vonalban kihasad a czívvirág? így hasadt meg a hosszuhaju leány ajka és a te nevedet susogja. — Enyém lesz-e? — kérdezte a herceg. — Zum ... zum- zsongott egy bronzszárnyú bogár — a ‘kicsiny lába is kicsúszott a takaró alól. Nem nagyobb, mint egy kisdednek a keze és az ujjai olyan aprón sorakoznak egymás mellé, mint a Yyldbab szemei hüvelyükben. Ke-' A Wolff-ügynökség lalenü: 1. Néhány torpedón kezddunk szeptember 28-án örjáró út közben fölényes száma ellenségest rombolóval találkozott a flandriai tengerparton,, amelyeket tüzelés alá vett. Az ütközet folyamán egyik rombolón erős robbanást figyeltünk meg. rés, kutat valamit és ha az ujjad most ott volna, megfogná a lába ujjával, mint ahogy a pataki sikló körülöleli a nádszálat. — Menjek-e hozzá? — Cirr . . . dirr — cirpegett egy pöttyeshátú smaragd bogár — Kami-Naga-Hime nem tud a hőségtől aludni. Ledobta a takaróját, odor ment az ablakhoz, felhúzta a vékony nádpálcákból való függönyt, kinéz az ablakon, a szeme most íétyepesen ide, te rád van irányozva. — Megyek, megyek! —■ suttogta a herceg önkivétetban. — Drom . . . dram — dorombolt egy fekete bogár. — A hosszúhajú leány nem téged nézett. Az ablaka alatt egy kis legény áll. Nem nagyobb, mint egy hosszú fűszál. Épp oly kecses, épp oly fehér, épp oly apró, mint Kami-Naga-Hime . . . Az államtanácsos zsellérjének a törpe fia. — Hi ... hi ... hi — kacagott egy epészöld szintű bogár — az államtanácsé« leánya nem tizenkét éves, hanem már tizennyolc és a kin zsel-lérlegény huszonkét éves ... hi . . . hi . . . hi . . . — Uú . . . uú . . . — huhogott egy bagolyszem szinü bogár — a hosszuhaju leány most megcsókolta a törpe legényt. Yora herceg felszökött gyepe gyúrói és megindult. Bokor megcibálta, tüske megvérezte, fa gáncsot vetett neki, de ő ment tovább, mig el nem ért a hídhoz, ahonnan fürtös virágok lógnak le a vízbe, amely holdas nyolc őrével úgy ágazik szék mint valami pókháló. És másnap megtalálták Yoru herceg halovány testét, amely a víz színén lebegett a hínár fölött, mint valami vizi liliom az öt híd alatt. 3 a teigeri háború. A tengeralattjárók újabb sikerei. — Német torpedónaszádok harca angol romtarlókkal. —I.