Pesti Hírlap, 1917. október (39. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-02 / 244. szám

Pesti Hírlap 1917. október 2., kedd. Angol jelentés a német légitámadásról. London, szept. 30. (Reuter-ügynökség.) Este jelzést adtak, hogy repülőtámadás várható. A közönség a hajó­ság utasításaihoz képest sietve keresett menedé­ket. Nemsokára távoli ágyudörgés hallatszott, amely gyorsan közeledett. Egyre hevesebb lett. Valószínűleg sikerült a támadókat a város kö­zéppontjától iávoltartani. Mikor a tüzelés meg­­szűnt, a City ezüstös holdfényben ragyogott és éjfél után élénk maradt. A színházakban és hang­versenytermekben a támadás közben is folytat­ták az előadást. London, szept. 30. (Hivatalos.) A tegnapi légitámadás alkal­mával 11 ember életét vesztette, 82 megsebesült. Az okozott kár jelentéktelen. London, szept. 30. (Reuter.) Hivatalosan közük: Két csoport repülőgép és több külön haladó repülőgép átre­pült er­te hat óra 10 perc és nyolc óra között Kent , és Essex fölött a parton és Londonhoz közele­dett. Tíz gól­ áthatolt a külső védőművek fölött, Londont azonban csak négy vagy öt gép érte el. Bombák leveleséről Kertiből, Essexből és Lon­donból érkezett jelentés. Emberéletben vagy tár­gyakban való veszteségről még nincs hír. Az angolok elfoglalták a­ ramadisi török főállásokat é­ szaka. Elkeseredett kézitusa fejlődött ki, amely­ben az ellenségnek veszteséget okoztunk, négy embert foglyul ejtettünk és 800 tevét elzsákmá­nyoltunk. , Az olasz király a francia fronton. Lugano, szept. 30. Az olasz királynak a francia és a belga arcvonalon tett látogatásáról a következő jelen­tést közli a Stefáni-ügynökség. A király szep­tember 26-án reggel érkezett Ruffini és Mattiam miniszterekkel Belfortba, ahol Poincaré elnök üdvözölte Ribold külügyminiszterrel. A király több francia tisztet és katonát kitüntetett. Sorra járta a fronton levő helységeket, Souillynél, Verdun közelében szemlét tartott, azután megte­kintette a német repülők által néhány órányi tá­vol­ságban elpusztított repülőcsarnokot. Miköz­ben Verdun városát megszemlélte, négy nagy el­lenséges­ bomba csapott le, amely igen nagy pusztítást okozott. Verdun­ből Reimsba utazott a király. Itt megtekintette a székesegyházat, a­hol a bíboros-érsek üdvözölte. Eközben a szom­szédos pályaudvaron megérkezett Painlevé mi­niszterelnök, aki azonban rövid idő múlva visz­­szautazott Bárisba. Az utazás harmadik napján az Aisne és az Oise között lévő és a németek által a tavaszszal ki­űri lett területeket nézte meg. Este elbúcsúzott Poincarétől és kísérőitől. Na­gyon meg volt hatva a látottaktól. Elzászban megállapította, hogy a nép Franciországgal tart. Verdun Franciaország nagyságának szimbólu­ma. Neuillyben meglátogatta a király a monte­negrói királyi családot, másnap reggel pedig a belga főhadiszállásra utazott, ahol a belga kirá­lyi pár fogadta. Itt is megtekintette a csapatokat és több kitüntetést osztott ki. 29-én este vissza­utazott Olaszországba. Lugano, okt. 1. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A turini Stamps, szerint az olasz politikai körökben kiemelik Viktor Emánuel király Paisz­terénél tett látogatásának komolyságát és csak­nem kizárólag katonai jellegét. Az utazáson az eredeti terv szerint Boselli miniszterelnöknek is részt kellett volna vennie, ez azonban az utolsó percben lehetetlennek bizonyult, az olasz belpoli­tikai helyzet komolysága és az egymást érő mi­niszteri tanácskozások miatt. Genf, okt. 1. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — megjelent asszonyok és leányok fogadták. Thannban a katholikus papság készítette elő az ünnepet Az egybegyült tömeg ez alkalommal ezt kiáltotta: — Nem kell nekünk népszavazás. Poincaré erre ezt felelte: Legyenek meg­győződve arról, hogy ez Franciaország akarata. Az annexió nélküli béke csak Elzász kiadását jelentheti! Ostende pusztulása. Berlin, okt. I. t Wol­lf-ügymökség.) A B. Z. am Mittag haditudósítója jelenti: Az entente táborában. Úgy létezik, elhatározták, hogy tz szép, gazdag és vidám életű Ostende városát elpusztítják. Má­r a városnak szeptember 22-én a tenger felől való­­lövetése is őrültség volt, 25-én pedig folytatták. Ismét megjelentek Ostende magasságában an­­gol monitorok és belőttek az utcákba, míg a partvédő ütegek el nem zavarták őket. A meg­gyötört lakosság szenvedései azonban ezzel még nem­ értek véget. Szeptember 26-ának éjszaké­­ján újabb lövöldözés riasztotta fel a várost, fő­úttal a szárazföld felől. A lövöldözésnek ez át­írni­ummal igen nagyszámú áldozata volt. A sú­lyos kaliberű gránátok egymás után süvítettek végig a sötét éjszaktól a sűrű sorokban egymás­ mellett álló népes házak között. Egy teljes óra hosszat tartott ez a borzalmas helyzet. A lakók tömegestül menekültek a pályaudvaron túl levő parkba. Ekkor a parkban is lecsapott egy grá­nát, amelynek több áldozata volt. A tisztek, a­kikkel beszéltem, maguk is segítettek reggel a­ házak törmelékei alól az eltemetett embereket kiásni. A szerencsétlenek közül többen megörül­tek. Mindenfelől jajveszékelés, siránkozás és át­­kozódás hallatszott. Ostende lakói a legnagyobb zavarban vannak. Ha az ellenség a kapuk előtt állana, megértenék sorsukat De hogy barátaik teszik ezt velük, nem tudják megérteni. London, szent. 30. Hivatalos jelentés Mezopotámiából: Pénte­ken megtámadták a Museilnél, négy mértföld­­nyire keletre Ramadietől levő előretolt állást. Museil gerincének elfoglaltá­­a után megtámadtuk a Ramadie környékén levő főállásokat. Lovassá­gunk ugyanakkor széles ívben mozgott a város­tól nyugatra. Egész napon át tartó súlyos harcok után elfoglaltuk a Ramadie körül keleti, délke­leti és déli irányban levő főállásokat. A várostól két mértföldnyire a lovasság kordont vont a szá­­razföldön, észak felől pedig az Eufrates zárja körül a várost. Az ellenség kitörést kísérelt meg éjszaka nyugati irányban, a lovasság azonban útját állta.­ Hajnalhasadáskor ismét megindult a támadás. Szombaton délelőtt mindenütt megadta magát az ellenség. Ágyukat, fegyvereket, muní­ciót, sok hadianyagot és több ezer foglyot hagyott kezünkön az ellenség, köztük Ah­med béget egész törzskarával. Az ellenséget teljesen meg­leptük. Eamadienek csaknem egész helyőrsége a kezünkre jutott. Csapataink a legsúlyosabb kö­rülmények között nagy vitézséggel, elszántsággal és kitartással harcoltak. Egy más osztagunk Bagdadból jövet el­lenséges lovassággal találkozott csütörtökön és­„Yoru herceg küldi“ — mondtam gyorsan. „Nem ismerem" — felült«, mire én a fülébe dugtam: „Pedig a herceg szerelmes magába, hossuhaju kisasszony." — És mit felelt? — kérdezte a herceg nyugtalanul. — Nem felelt az, uram, semmit — mondta a vénasszony — gyermek még és nem érti.. Nem tanította meg rá senki. Nehéz dolga lesz annak, akinek a felesége lesz. Én is ismertem ilyen leányt. Olyan szép volt, mint a frissen hullott hó, mint a cseresznyefa virága, de neki nem kellett senki. Később mégis férjhez ment, de olyan las­san és későn értette meg a szerelmet, hogy addig a férje mindig azt hitte, hogy nem szereti őt és ezt soha többé nem tudta neki megbocsátani. Hiába lett szerelmes beléje az asszony, már késő volt és a szegény, elkésett asszony bánatában neki ment a vad víznek az út híd alatt . . . Yora herceg sokszor átgondolta és meg­értette mindazt, amit az­­öregasszony mondott. Még mindig remélt. Épp oly nyugodtan tudott várni, mint máskor a hálójával az­­öt híd alatt. Látta, hogy az eperfa néha évekig nem nyílik és ekkor egyszerre megjelenik rajta az első rügy. Egy hónap múlva már lombos az egész fa. A tó néha éveken át népiblen, de egyszerre megjelenik ez első, vonalnyi apró arany halacska ,te két hét múlva már rubintos fényű tőlük a víz fodrozó tükre. , ÉS ahogy hónapokon át tudott várni és va­dászni a muzsikáló és éneklő bogaraira, oly ki­tartással leste, hogy mi történik odaát az állam­­­tanácsosok körnjében. Kipattan-e már a rügy? A virágeső, amely úgy röpköd a szélben, mint az aranypor és a szél, amely úgy simogat, mint a A párisi sajtó hasábokat ír az olasz ki­rálynak a francia fronton tett látogatásáról, kü­lönösen Elzászban való megjelenéséről. Az olasz királyt e tudósítások szerint elzászi viseletben memdulata virágos vesszeje, hozzák-s már a hosszúhajú leány feleletét? Kami-Naga-Hime nem változott A kony­holmoskákkal és teknősbékákkal játszott, vessző­vel lekaszabolta a virágok fejét, forgott, ugrált táncolt és néha átpillantott a herceghez, old sá­padt volt és mereven nézett rá. Hosszú éjszakákon, amelyek ezüstösen fény­lének, mint holdas, fodros tavon a mandarin­­kacsa útja, Yoru herceg elbújt dús kertje legtit­kosabb zugába a pagoda-kalitka mellé és hall­gatta a bogarak muzsikáját. 8. Gin ... óin ... a honezuhaju leány róla álmodik — cirpelt a tücsök. Hosszú hajából hidat fon a számodra, amely épp olyan, mint oda­­kinn az öt híd egyike, ahonnan fürtös virágok lógnak le a vízbe. — Szabad-e átmennem a virágos hídon ? — kérdezte tőle a herceg. — Zirr-zurr — zirregett a szavába egy szitakötő, —­ a hosszúhajú leány most fölriadt az álmából, valakit keres a szemével. — Meg fog-e látni engem? — kérdezte a herceg. — Orr . . . err — cincogott egy cserebogár — láttál-e már zöld bimbót, amelyen hajszálfinom piros vonalban kihasad a czívvirág? így hasadt meg a hosszuhaju leány ajka és a te nevedet susogja. — Enyém lesz-e? — kérdezte a herceg. — Zum ... zum­­- zsongott egy bronz­­szárnyú bogár — a ‘kicsiny lába is kicsúszott a takaró alól. Nem nagyobb, mint egy kisdednek a keze és az ujjai olyan aprón sorakoznak egymás mellé, mint a Yyldbab szemei hüvelyükben. Ke-' A Wolff-ügynökség lalenü: 1. Néhány torpedón kezddunk­ szeptember 28-án örjáró út közben fölényes szám­a ellenségest rombolóval találkozott a flandriai tengerparton,, amelyeket tüzelés alá vett. Az ütközet folyamán egyik rombolón erős robbanást figyeltünk meg. rés, kutat valamit és ha az ujjad most ott volna, megfogná a lába ujjával, mint ahogy a pataki sikló körülöleli a nádszálat. — Menjek-e hozzá? — Cirr . . . dirr — cirpegett egy pöttyes­­hátú smaragd bogár — Kami-Naga-Hime nem­ tud a hőségtől aludni. Ledobta a takaróját, odor ment az ablakhoz, felhúzta a vékony nádpálcák­ból való függönyt, kinéz az ablakon, a szeme most íétyepesen ide, te rád van irányozva. — Megyek, megyek! —■ suttogta a herceg önkivétetban. — Drom . . . dram — dorombolt egy fekete bogár. — A hosszúhajú leány nem téged nézett. Az ablaka alatt egy kis legény áll. Nem nagyobb, mint egy hosszú fűszál. Épp oly kecses, épp oly fehér, épp oly apró, mint Kami-Naga-Hime . . . Az államtanácsos zsellérjének a törpe fia. — Hi ... hi ... hi — kacagott egy epés­zöld szintű bogár — az államtanácsé« leánya nem tizenkét éves, hanem már tizennyolc és a kin zsel-­lérlegény huszonkét éves ... hi . . . hi . . . hi . . . — Uú . . . uú . . . — huhogott egy bagoly­­szem szinü bogár — a hosszuhaju leány most megcsókolta a törpe legényt. Yora herceg felszökött gyepe gyúrói és meg­indult. Bokor megcibálta, tüske m­egvérezte, fa gáncsot vetett neki, de ő ment tovább, mig el nem ért a hídhoz, ahonnan fürtös virágok lógnak le a vízbe, amely holdas nyolc őrével úgy ágazik szék mint valami pókháló. És másnap megtalálták Yoru herceg halo­­vány testét, amely a víz színén lebegett a hínár fölött, mint valami vizi liliom az öt híd alatt. 3 a teigeri háború. A tengeralattjárók újabb sikerei. — Német torpedónaszádok harca angol rom­tar­lókkal. —­I.

Next