Pesti Hírlap, 1918. április (40. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

Indapest, m m BJWUK­* AKAKl Igte 4m B® K—I Fotóiw­k*m 36 m Negyedévre...... 18 „ — „ Efcyhdra * * to* Eme »sám­ár* helyben én Vidéken IS fillér, pályamtankm. «• flUér. llrliMi ee iprl klrtfetta j­uvio APK. 2 •­­ XL évforcím, 78. (13,695). szám. Kedd, április 2. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, V.. Vilmos csánár-At TC TELEFON : 122—91 122—92 122—M 122—94 122 -98. (Éjjel 122—91 122—02 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körű* L Telefon : József 52—90. A Pesti Hólap raai száma 13 oldal. \ ^trsvéfí vwjárd­kfcüttkbm azt az alter­natívát állítottak föl, hogy vagy kompro­misszumot kell kötni a választójogi reform lényegében az államnyelv alapján, vagy pe­dig belemennek ugyan új választásba, de a választások tiszaságának biztosítására előbb kimondják egy novelláris választó­jogi törvényben, hogy a magyarul írni és olvasni tudó választók titkosan szavazhat­nak s a nyilt szavazás csak azokra vonat­kozik, akik e föltételnek nem tudnak meg­felelni. A húsvét politikai megnyilatkozásaiból azt látjuk, hogy az új választások elrendeléd­­sének fanatikus követelői erőben dolgoznak. Azt is tudjuk, hogy ezek a fanatikusok a húsvétra következő héten dűlőre akarják szorítani a kérdést Kötelességünk tehát még egyszer is foglalkozni ezzel a kérdéssel s fölnyitni azoknak a szemét, akiknek látását elborítja az indulat, vagy akik egyszerűen nem akarnak látni. Hát tegyük föl, hogy a kormánynak minden akadályon keresztül sikerülne elhárítani mindazokat a nehézsé­geket, melyek a világháború negyedik esz­tendejében elrendelt választások tisztaságát zavarhatnák. Tegyük föl, hogy sikerül olyan körülmények között választatni, melyek le­hetővé teszik, hogy a király, mikor a nem­zetre appellál, csakugyan hihesse is, hogy a nemzet álláspontját ismerheti meg. Mert a királynak, ugy­e, aki ebben a kérdésben a kezdeményező volt, hinnie kell majd a nem­zet válaszában, ha választással appellált a nemzetre? Egyszer ugyanis lehet esetleg a világháborúban is választatni, de többször választatni már több volna, mint kockáza­tos. Hát vizsgáljuk meg, hogy milyen eshe­tőségekkel járhatna az elrendelt választás. Az, ugy­e, kétségtelen, hogy ezek a választá­sok nem a régi választói törvény, hanem az ellenzék kizárásával egyoldalúan megalko­tott Tisza-féle törvény alapján folynának" le?Ez pedig azt jelenti, hogy a Tisza-féle kerületi beosztás szerint választanának, hol­ott Tisza a kerületi beosztást bizonyára nem úgy csinálta meg, hogy ne a munka­pártra nézve legyen kedvező. Az adminisz­tráció egyelőre még az egész országban a munkapárt visszavárásának jegyében dol­gozik, az,mint azt a beregi eset elég világo­san elárulta. Ez az adminisztráció ország­szerte a munkapárt képére van teremtve s a boldogtalan főispán, aki a megyei farkas­vermekben az egyetlen kormányhű terem­tés, egyebet sem tesz, mint birkózik az alattomos és nyilt ellenséges áramlatokkal s még igy is ki van téve annak, hogy, mint a beregi esetben, a kormány őt ejti el, mert a torlódó ellenséges­ áramlatokkal energiku­sabban akart elbánni. És aztán nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a munkapárt a ha­talom hét kövér esztendejében jól fölhizlalta a pártkasszáját, sőt vannak, akik tudni vé­lik, hogy a szimat szerint igazodó pénzem­berek között, még legutóbb is akadt valaki, aki félmilliónál többet adott az ellenzékbe szorult munkapárt pártkasszájába. Hiába, az anyagi gondolkozású pénzemberek között is vannak, akik hisznek a föltámadásban, legalább a munkapárt föltámadásában. Hát a Tisza-féle választói törvény alapján, a Tisza-féle kerületi beosztás szorítójából, a munkapárt képére megalkotott közigazga­tási apparátus kezéből s a munkapárt fan­tasztikus gazdagságú pártkasszája dacára szabad-e azt remélni, hogy a választások egyszerűen elsöpörnék a munkapártot és többséget adnának a kormánynak? Pedig ez még csak egyik része­­a koc­kázatnak. A kormánynak Vázsonyi nemze­tietlen választójogi javaslatával kellene a választó nemzet elé lépnie. Ezt a nemzetiet­len javaslatot nemcsak azok vetnék messzi­re maguktól, akik egyszerűen a munkapárt szeme rándulása szerint szavaznak, de el­utasítanák azok is, akik becsületes és tán­toríthatatlan hívei a közéleti tisztaságnak, az új rendnek és a demokráciának, ellenben a demokráciából se kérnek, ha az nemzetiet­len és a haladás ürügye alatt a magyarság jövőjének alapjait rombolja le. Vagy hiszi-e valaki, hogy Vázsonyi nemzetietlen vá­lasztójogi javaslata valami vonzóerőt gya­korolhat a magyarságra? Erről is érde­mes egyszer teljes nyíltsággal beszélni. Tisz­telet a Vázsonyi Vilmos tehetségeinek, de azt ő maga is elég sokszor s elég keserűen kénytelen volt elismerni, hogy a Terézváros­tól eltekintve, egyedül áll az egész ország­ban, sőt még a fővárosban is. Vázsonyinak sehol sincsen pártja, csak a Terézvárosban. Akik legszemélyesebb hívei, a vidéken, de még Óbudán is cserélt zászlóval kellett föl­lépniük, hogy mandátumhoz jussanak. Vá­zsonyi pártjának és kerületének földrajzi határai ugyanazok. A Terézvároson kívül nincsen számára hely. Sőt minden malícia nélkül meg lehet állapítani, hogy magában a Terézvárosban is csak ugyanazzal a mód­szerrel tudta pártját megtartani, amelylyel — egykori legnagyobb politikai ellenfele — Tisza István tartotta együtt pártját, hogy kétségtelen egyéni tsztességét körülvértezte bizonyos elnézéssel, melylyel hiveit különö­sebb válogatás nélkül pozíciókba helyezte s aztán őket, ugyancsak különösebb váloga­tás nélkül, minden támadás ellenében meg­védelmezte. Ez éppen olyan hasonlóvá teszi Vázsonyit Tisza Istvánhoz, mint a diktáto­ri hajlandóság. Csak a méretek különbözők, mert az egyiknek területe a Terézváros, a másiké a befolyásolható ország. Hát szabad­­ arra építeni, hogy a választások kockáza­tainak ezer veszélye között a Vázsonyi Vil­mos politikájának népszerűsége vezethetné biztos révbe a kormány s a kormánytámo­gató pártok hajóját? Tisza István is hasonló gőggel mondta egyszer, hogy döntsön a nem­zet és a nemzet akkor Tiszát és az egész sza­badelvű pártot döntötte el. Azóta — ominó­zus szám — tizenhárom esztendő pergett le. S ha most Vázsonyi Vilmos követeli elbi­zakodottan, hogy döntsön a nemzet, akkor őt is érheti olyan keserű csalódás, mint Tisza Istvánt. Az a nemzetietlen választójogi ja­vaslat népszerűbb és hatalmasabb politi­kust is katasztrófába sodorhatna. Vázsonyi Vilmos pedig most tudná csak meg, aminek sejtelme eddig is elég sűrűn keserítette meg életét, hogy Magyarország nem azonos a Terézvárossal. Minket azonban nem a Vázsonyi tragé­diája érdekel legelsősorban. Mi nagyobb veszedelmeket látunk. Mi nem akarjuk azt, hogy a Tisza-féle törvény, az egyoldalú munkapárti kerületi beosztás, a Tisza ké­pére szervezett adminisztráció s a hét kövér esztendőben fölhizlalt pártkassza a munka­párti uralom özönvizét hozza vissza , az or­szágra. És nem akarjuk azt sem, hogy egy elszigetelt ember egyéni hiúsága miatt a vá­lasztójogi javaslat nemzetietlen és módosít­ható részével együtt veszendőbe menjen az a demokratikus jogkiterjesztés is, melyre az idők megérlelődtek s melyre a ma­gyarság, de éppen csak a magyarság a világháborúban igazán vérével szolgált rá. Ezért az utolsó órákban is figyelmeztetnünk kell a minden áron való házföloszlatás ve­szedelmeire. A kompromisszum megment­heti a választójog nemzeti lényegét, a válasz­tás a nemzetietlen részekkel együtt eltemetné a nemzeti jót is. Egyelőre tehát a kompro­misszum a kívánatosabb. Ha pedig a mun­kapárti többség konokságával fölborítaná egy becsületes és nemzeti kompromisszum lehetőségét, akkor ám nyúlj­unk a házfölosz­latás fegyveréhez, de legyen rá gondunk, hogy előbb novellárisan biztosítsuk a ma­gyarság szavát a választásokban és már en­nél a választásnál is jusson kifejezésre az a tendencia, hogy tiszta választásokat aka­runk, magyarok választását akarjuk,­­ a nyílt szavazásban megnyilatkozó ellen­őrzést csak azokra hagyjuk meg, akik az állam nyelvét tudták vagy nem akarták meg­tanulni ...

Next