Pesti Hírlap, 1918. június (40. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eges* évr» 1»1 K. — t Félévre .......... 36 „ — w Negyedévre 13 „ — w ügy k­óra 4 „ 60 „ Egyes szám ára helyben én Vidéken 18 fillér, pályaudvarokon. 20 fillér'. Hirétiít és apró hirdetés dijasabáa szerint. (V 1818 JUN. 1-XL évfolyam, M (13,746). gánN^jfVETTE. SZERKESZTŐSÉG­I KIADÓHIVATAL: Icustopest, V„VUmon­ceaucai­tt 7*. TELEFON:1 .182—91 122—92 122­-93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon : Sezael 58—96.­ ­ A németek elérték a Karne-t. 45.098 fogoly. A csata­vonül Soissonstól északnyugatra kí­vült. — Az ellentámadó franciákat Soissonstől délre és Fére irányába­­ megverték. — Az Ourcq völgyét fedező hátvéd­állásokat áttörte — Előrehaladás Reimstől nyugatra. „Úgy látszik, a második marn­éi csata előtt állunk" — írtuk már Ludendorff első jelentése után, melyben a Laontól délre in­dult német offenzíva szokatlanul nagy kez­dősikereit adta hírül. Azóta négy csatanap eredményei fekszenek előttünk, a négy csa­tanapon elért német térnyerés ujabb és ujabb vonalát alább a térkép is világosan mutatja s a számok is eléggé beszélnek, a negyvenötezernyi fogoly, a négyszáz ágyú s a géppuskák ezrei . . . százhúsz kilomé­teres szélességben folyik már a német tá­madás lankadatlanul, a csatafront köze­pén pedig az előnyomulás mélysége a leg­kiugróbb ponton az ötven kilométert is meg­haladván, valóban elérte a Marne vonalát. A Paris—Chalons-vasútvonalak közül a legközvetlenebbik át van vágva. Maurice tábornokot nem kell az olva­sónak hosszasan bemutatni. A nevére még jól emlékezhetünk Lloyd-George-zsal való afférjából. Maurice tábornok, az angol ve­zérkar operációs­­osztályának volt főnöke, kénytelen volt nyugdíjba menni, de kritikai képességeit most­ egy angol újságban ka­matoztatja és szakértőnek mi­ett kizrást "el­fogadhatjuk. Nos, J­aum­oe tábornok két nap előtt azt írta, hogy Foch visszavonulá­sának természetes határai is vannak és ahhoz, hogy a németek elérjék a Marne-t, a jobbszárnyon Soissonsra, a balszárnyon Freimsra kell támaszkodniok. Reimsnak — tette hozzá megnyugtatóan — a franciákra csak erkölcsi értéke van, azonban Soissons katonai jelentősége kétségtelen, mert bir­toka a németeket arra képesítené, hogy tá­madási frontjukat úgy az amiensi, mint a párisi irányban kiterjeszszék. A főkérdés agy, h­ogy Foch az ellenség föltartóztatása közben nem kényszerü­l-e tartalékaiból töb­bet fölhasználni a kelleténél. Maurice tá­bornok két nap előtt még úgy látta a helyzetet, hogy Foch a német előnyomulást kevesebb erővel is képes lesz megállítani, mint amily erőt a németek jelentős eredmé­nyek kivívásáért fognak harcba vetni. . .­­Azóta a németek megmutatták, hogy nem olyan sürgős nekik Reims erkölcsi sikere, mint Soissons katonai becse, és azóta Foch visszavonulásának határai még a ködös jö­vőben imbolyognak, ellenben a tartalékai­ból egyre többet kénytelen föláldozni. A negyedik csata napon Soissonstól délre indultak a francia tartalékok heves ellen­támadásra, de a németek megsemmisítő tü­zébe kerültek és vereséget szenvedtek. Ugyanekkor a Marne-on át a német csata­vonal centruma felé igyekvő francia had­osztályok is hiába vetették magukat a né­­met áradat elé: Bo­hn tábornok hadtestei keresztültörtek a francia hátvédállásokon is. Az ötödik nap részleteit még nem ismer­jük, de már i­tt az esti jelentés, amely álta­lánosságban a Noyonig kibővült csatafront újabb előrehaladását tudatja. És ha most azt keressük, hogy ebben a szédületes tempójú előnyomulásban a kul­turembert húl ragadja meg, akkor a hírek tömkelegében azon a német hivatalos jelen­ben akad m­eg tekintetünk a legszívesebben, amely a művészetig forrott német hadvezé­ri tudományt a legméltóbban glorifikál­ja. Jaj a legyőzötteknek; a francia és angol vér bizonyára bőségesen omlott a csata első óráiban, mikor a Chemin des Dame-nél megszólaltak a német ágyúk; a kétségbeesett angolok, akiket pihenni küldtek ide, nem is találhattak ki mást, mint a három fénylő betűt, amivel a tenge­ren szokták jelezni a fuldoklás rémes pilla­natait: S. O. S., save our souls, mentsétek meg lelkeinket! A német tüzérség és fojtó­gáz az első órákban elvégezte szomorú munkáját, mert jaj a legyőzötteknek, de az­tán már az ellenféllel szemben is érvénye­sült a katonai megsemmisítés emberibb lehetősége, az átkaroló, bekerítő, egész had­osztályokat sebesületlenül foglyul ejtő tak­tika. És ami a legfőbb: a német véráldozat a lehető legminimálisabb. Kilométereken át — írja a fönt jelzett félhivatalos közlemény — az előrerohanó csapatok alighogy egy­egy halottra bukkannak. A németek szövet­ségeseink, a német eleven erő kimélése a mi érdekünk is, hiszen az entente-országok lakossága még mindig száz- és százmillió­nyi fölényben van a központi hatalmak­ népeivel szemben s nekünk nincsenek gyar­mati vad­ népeink ágyutöltelékre. Ezért mondjuk, hogy a német hadvezetés művé­szetében ezt a páratlan emberkimélést ta­rt­ják a legmegragadóbbnak. Mi az, amit ezzel szemben az entente „fölényes stratégiai lángelméje" — Foch tábornokot tisztelte meg Lloyd­ George ez­zel a jelzővel — produkálni képes? Egyelő­re semmit sem látunk. Foch úgy táncol, ahogy Hindenburg fütyül. De francia A Pesti Hírlap mai száma 12 oldal.

Next