Pesti Hírlap, 1918. június (40. évfolyam, 129-150. szám)
1918-06-01 / 129. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eges* évr» 1»1 K. — t Félévre .......... 36 „ — w Negyedévre 13 „ — w ügy kóra 4 „ 60 „ Egyes szám ára helyben én Vidéken 18 fillér, pályaudvarokon. 20 fillér'. Hirétiít és apró hirdetés dijasabáa szerint. (V 1818 JUN. 1-XL évfolyam, M (13,746). gánN^jfVETTE. SZERKESZTŐSÉGI KIADÓHIVATAL: Icustopest, V„VUmonceaucaitt 7*. TELEFON:1 .182—91 122—92 122-93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon : Sezael 58—96. A németek elérték a Karne-t. 45.098 fogoly. A csatavonül Soissonstól északnyugatra kívült. — Az ellentámadó franciákat Soissonstől délre és Fére irányába megverték. — Az Ourcq völgyét fedező hátvédállásokat áttörte — Előrehaladás Reimstől nyugatra. „Úgy látszik, a második marnéi csata előtt állunk" — írtuk már Ludendorff első jelentése után, melyben a Laontól délre indult német offenzíva szokatlanul nagy kezdősikereit adta hírül. Azóta négy csatanap eredményei fekszenek előttünk, a négy csatanapon elért német térnyerés ujabb és ujabb vonalát alább a térkép is világosan mutatja s a számok is eléggé beszélnek, a negyvenötezernyi fogoly, a négyszáz ágyú s a géppuskák ezrei . . . százhúsz kilométeres szélességben folyik már a német támadás lankadatlanul, a csatafront közepén pedig az előnyomulás mélysége a legkiugróbb ponton az ötven kilométert is meghaladván, valóban elérte a Marne vonalát. A Paris—Chalons-vasútvonalak közül a legközvetlenebbik át van vágva. Maurice tábornokot nem kell az olvasónak hosszasan bemutatni. A nevére még jól emlékezhetünk Lloyd-George-zsal való afférjából. Maurice tábornok, az angol vezérkar operációsosztályának volt főnöke, kénytelen volt nyugdíjba menni, de kritikai képességeit most egy angol újságban kamatoztatja és szakértőnek miett kizrást "elfogadhatjuk. Nos, Jaumoe tábornok két nap előtt azt írta, hogy Foch visszavonulásának természetes határai is vannak és ahhoz, hogy a németek elérjék a Marne-t, a jobbszárnyon Soissonsra, a balszárnyon Freimsra kell támaszkodniok. Reimsnak — tette hozzá megnyugtatóan — a franciákra csak erkölcsi értéke van, azonban Soissons katonai jelentősége kétségtelen, mert birtoka a németeket arra képesítené, hogy támadási frontjukat úgy az amiensi, mint a párisi irányban kiterjeszszék. A főkérdés agy, hogy Foch az ellenség föltartóztatása közben nem kényszerül-e tartalékaiból többet fölhasználni a kelleténél. Maurice tábornok két nap előtt még úgy látta a helyzetet, hogy Foch a német előnyomulást kevesebb erővel is képes lesz megállítani, mint amily erőt a németek jelentős eredmények kivívásáért fognak harcba vetni. . .Azóta a németek megmutatták, hogy nem olyan sürgős nekik Reims erkölcsi sikere, mint Soissons katonai becse, és azóta Foch visszavonulásának határai még a ködös jövőben imbolyognak, ellenben a tartalékaiból egyre többet kénytelen föláldozni. A negyedik csata napon Soissonstól délre indultak a francia tartalékok heves ellentámadásra, de a németek megsemmisítő tüzébe kerültek és vereséget szenvedtek. Ugyanekkor a Marne-on át a német csatavonal centruma felé igyekvő francia hadosztályok is hiába vetették magukat a német áradat elé: Bohn tábornok hadtestei keresztültörtek a francia hátvédállásokon is. Az ötödik nap részleteit még nem ismerjük, de már itt az esti jelentés, amely általánosságban a Noyonig kibővült csatafront újabb előrehaladását tudatja. És ha most azt keressük, hogy ebben a szédületes tempójú előnyomulásban a kulturembert húl ragadja meg, akkor a hírek tömkelegében azon a német hivatalos jelenben akad meg tekintetünk a legszívesebben, amely a művészetig forrott német hadvezéri tudományt a legméltóbban glorifikálja. Jaj a legyőzötteknek; a francia és angol vér bizonyára bőségesen omlott a csata első óráiban, mikor a Chemin des Dame-nél megszólaltak a német ágyúk; a kétségbeesett angolok, akiket pihenni küldtek ide, nem is találhattak ki mást, mint a három fénylő betűt, amivel a tengeren szokták jelezni a fuldoklás rémes pillanatait: S. O. S., save our souls, mentsétek meg lelkeinket! A német tüzérség és fojtógáz az első órákban elvégezte szomorú munkáját, mert jaj a legyőzötteknek, de aztán már az ellenféllel szemben is érvényesült a katonai megsemmisítés emberibb lehetősége, az átkaroló, bekerítő, egész hadosztályokat sebesületlenül foglyul ejtő taktika. És ami a legfőbb: a német véráldozat a lehető legminimálisabb. Kilométereken át — írja a fönt jelzett félhivatalos közlemény — az előrerohanó csapatok alighogy egyegy halottra bukkannak. A németek szövetségeseink, a német eleven erő kimélése a mi érdekünk is, hiszen az entente-országok lakossága még mindig száz- és százmilliónyi fölényben van a központi hatalmak népeivel szemben s nekünk nincsenek gyarmati vad népeink ágyutöltelékre. Ezért mondjuk, hogy a német hadvezetés művészetében ezt a páratlan emberkimélést tartják a legmegragadóbbnak. Mi az, amit ezzel szemben az entente „fölényes stratégiai lángelméje" — Foch tábornokot tisztelte meg Lloyd George ezzel a jelzővel — produkálni képes? Egyelőre semmit sem látunk. Foch úgy táncol, ahogy Hindenburg fütyül. De francia A Pesti Hírlap mai száma 12 oldal.