Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-21 / 273. szám
4 PESTI HIRLAP 1918. november 21., csütörtök. Károly válasza Kramatz levelére. A cseh-szlovák köztársaságnak a ffc£y perszüneti szerződés érte in,eben nincs joga magyar területet megszállani. Erre az entente-seregek főparancsnoka nem adott meghatalmazást A magyar népkormány a cehh csapatok visszavonását követeli, ellenkező esetben igazságát az entente ítélőszéke elé viszi. Kramarz fegyzéke Károlyi miniszterelnökhöz. Dr Kramarz, a cseh-szlovák köztársaság miniszterelnöke, november 14-én a következő táviratot intézte Károlyi Mihályhoz, a magyar népkormány elnökéhez: — Bátorkodom megjegyezni, hogy köztársaságunkat, az entente mint szövetséges hatalmat elismerte és hogy miniszterünk, dr Benesch, mint rendes tag résztvesz a szöveséges hatalmak versaillesi haditanácsán. Ennek következtében a megkötött fegyverszüneti szerződés értelmében nekünk megvan a jogunk, hogy a rend fentartása céljából megszálljuk az összes fontosaknak tartott pontokat. És úgy, mint a magyar kormány, mi sem gondolunk arra, hogy erőszakkal bármilyen területet meghódítsunk, mert hiszen mi is a béketárgyalástól várjuk a végleges megoldást. A szlovák vidékekre mi csalás azért vonultunk be, mert a magyar közigazgatási hatóságok és csendőrök elhagyták helyeiket és minket felkértek arra, hogy akadályozzuk meg az erőszakosságokat és az anarchiát. Ha most már a magyar csapatok erőszakkal el akarnák űzni biztonsági helyőrségeinket, úgy kénytelenek volnánk az ententehoz fordulni, fegyveres intervenciót kérve tőle, valamint kénytelenek volnánk minden, a szlovák népen elkövetett erőszakosságért és sérelemért a magyar kormányt felelőssé tenni. Nem járulhatunk hozzá ahhoz a propozíciójunkhoz, hogy a szlovák nemzeti tanács azzal a feltétellel, hogy elismerje a magyar szuverenitást, maga gondoskodjék a szlovák terület közigazgatásáról. Erre annál is inkább okunk van, mert hiszen október 29-én az ön kormánya elismerte a szlovák nép számára az önrendelkezési jogot, valamint elismerte a szlovák nemzeti tanácsot is és ennek folytán a nemzeti tanács október 30-án a népek szabad önrendelkezési jogának értelmében ünnepélyesen deklarálta a cseh néppel való egyesülését a szabad cseh-tót államban. Erre való hivatkozással bátor vagyok azt kívánni, hogy a magyar kormány haladéktalanul adjon parancsot hadseregének, hogy tartózkojék biztonsági csapalok kiűzésétől. Ter Kramarz, a cseh-tót köztársaság miniszterelnöke: A miniszterelnök válasza: Kramarz jegyzékére a magyar népkormány nevében Károlyi Mihály miniszterelnök november 17-én a következő távirati választ küldte a cseh-szlovák köztársaság miniszterelnökének. A magyar köztársaság kormánya megelégedéssel állapítja meg Elnök Úr táviratából, hogy a november 13-án a magyar állam és a szövetséges hadseregek között kötött fegyverszüneti szerződést, mely már november 4-ike óta érvényben van Elnök Úr kötelezőnek ismerte el a csehszlovák köztársaságra nézve, minthogy a szövetségesek szövetséges hatalomnak ismerték el a cseh-szlovák köztársaságot és a csehszlovák köztársaság részt vett a versaillesi haditanácsban a fegyverszüneti szerződésekmegteremtésében. Ennek folytán a magyar köztársaság kormánya nem kételkedik abban, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormányának az a szándéka, hogy szigorúan betalrtja a fegyverszüneti szerződés pontjait, melyet, kifejezetten a magyar kormány által képviselt állammal kötöttek. Mert a szerződések betartása általában nemcsak a nemzetközi jognak az alapelve, hanem alapelve annak az új rendszernek is, melyet Wil°on elvei képviselnek. Ilyen körülmények között a magyar köztársaság kormánya meglepetéssel konstatálja, hogy Elnök Úr táviratában a fegyverszünet szerződés stipulációira hivatkozik, hogy igazolta felfegyverkezett cseh csapatoknak a magyar állam területén való jelentést. Nos, a harmadik pontja az aláírt és jelenleg érvényben levő fegyverszüneti szerződésnek, melyet a cseh-szlovák köztársaság kötelezőnek ismert el, a következőket tartalmazza: „A szövetségeseknek joguk van megszállani mindazokat a helyiségeket, vagy stratégiai pontokat, amelyeknek állandó kijelölésére a szövetséges hadseregek főparancsnoka jogosult." Azután ugyanennek a szerződésnek a 17-ik pontja szóról-szóra a következőket stipulálja. „A szövetségesek nem fognak beavatkozni a magyar állam belső igazgatásába". A cseh-szlovák köztársaságnak tehát nem volt joga arra, hogy a magyar állama területének bármilyen részét is katonailag megszállja, mert a szövetségeseknek csak azokat a helységeket és pontokat van joguk megszállni, amelyeket stratégiai szempontokból fontosaknak tartanak és amelyeket a szövetséges hadsereg főparancsnoka jelöl ki. Mostanáig azonban a maigyar köztársaság kormányát nem értesítették arról, hogy a szövetségesek a magyar állam északi, északnyugati és nyugati részein mely helységeket és pontokat akarnak stratégiailag megszállani, a szövetséges hadseregek főparancsnoka ebben az értelemben még nem is közölte részletesen a magyar köztársaság kormányával ezeket a pontokat és helyiségeket és Elnök Úr önmaga sem hivatkozott arra táviratában, hogy ezeknek a pontoknak a cseh csapatok által való elfoglalásának az szolgált alapul, hogy a jelenleg a cseh csapatok álal elfoglalt pontokat a szövetséges hadseregek főparancsnoka jelölte meg, mint olyanokat, melyeket stratégiai szempontból el kell foglalni. Elnök Úr táviratában kiemelte és a magyar köztársaság kormánya elégtétellel vesz tudomást erről a kijelentésről, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormányának nem áll szándékában hódítóként megszállani valamely területet, mert ezen területek sorsának végleges rendezője a békekonferenciától függ. Arra, hogy ezeket a területeket mint hódító megszállja és hogy e területeken teljesen fölfegyverzett cseh csapatokat alkalmazzon, a cseh-szlovák köztársaságnak sem a nemzetközi jog alapelvei, sem a fegyverszüneti szerződés enez inében nincs joga. Ellenkezőleg, ilyen fölfegyverzett csapatoknak az alkalmazása abból a célból, hogy a közigazgatást kezükbe vegyék, egyenes ellenmondásban van a fegyverszüneti szerződés 17. pontjával, mely a magyar állam területein a polgári közigazgatást azoknak a magyar hatóságoknak a kezében hagyja, melyek az adminisztrációt eddig is végezték és megtiltja minden más államnak a beavatkozását ebbe az adminisztrációba. Ami azt jelenti, hogy a magyar köztársaság kormányánál: a dolga, hogy intézkedéseket tegyen, hogy saját tisztviselői által a rendet fen tartsa, márpedig a rendben tartás egyenesen adminisztratív feladata így semmilyen más államnak nincs joga a beavatkozásra. Végül ez azt is jelenti, hogy a magyar állam és a határos államok között annak a jó szomszédsági viszonynak kell meglennie, amely a béke idejében a nemzetközi jog szabályait tisztelő és a törvényes rendet kölcsönösen becsülő szomszéd államok között uralkodik. Minthogy JIM a helyzetet a fegyverszüneti szerződés megteremtette és minthogy a cseh-szlovák köztársaság, vagy általában a szövetséges hatalmak nem támaszkodhatnak sem a fegyverszüneti szerződésre, sem a nemzetközi jog által teremtett helyzetre, hogy fegyveres cseh csapatokkal megszállthassanak más stratégiai pontokat és helyiségeket, mint amelyeket a szövetséges hadseregek főparancsnoka kijelölt, sőt még arra nézve sem, hogy biztonsági őrség gyanánt fegyveres csapatokat alkalmazzanak: a magyar köztársaság kormánya megdöbbenéssel vesz tudomást arról tényről, hogy Elnök úr fegyveres cseh csapatoknak azalkalmazását egyedül azzal okolja meg, hogy a magyar közigazgatási hatóságok és a magyar csendőrség elhagytk helyeiket és hogy a csehszlovák kormányt felkérték arra, hogy az erőszakosságokat és az anarchiát megakadályozza. Ellenkezőleg, a magyar köztársaság kormányának hangsúlyoznia kell azt a tényt, hogy a magyar közigazgatási hatótságok és a magyar csendőrség a magyar államhoz tartozó területeken a fegyveres cseh csapatok érkezése előtt helyükön voltak és hogy néhány helységben helyükön maradtak még ezeknek a csapatoknak az érkezése után is; más helységekben éppen a Cseh csapatok kényszeritették őket,, hogy helyükről távozzanak s végül meg kell állapítania a magyarkormánynak, hogy a magyarok részéről a szlovák lakosság ellen ,semmiféle erőszakosság nem követetett el és hogy nem volt anarchia. Inkább attól kell félni, hogy azokon a területeken történnek erőszakosságok és fog az anarchia uralkodni, ahonnan a fegyveres cseh csapatok erőszakkal elűzték a magyar közigazgatási hatóságokat és csendőrséget. Azonban, Elnök úr, a fent említett okon kívül és a fegyverszüneti szerződéssel ellentmondásban ön arra a tényre is hivatkozik, hogy a szlovák nemzeti tanács október 29-én és 30-án tartott üléseiben a népek szabad önrendelkezési jogának értelmében deklarálta, a cseh néppel való egyesülését. magyar köztársaság kormánya kémelen ennek a deklarációnak a dönt jelentőségét kétségbevivni, minthogy Elnök Úr erre a deklarációra hivatkozva, eltávolodott magától attól az alaptól is, melyet a fegyverszüneti szerződés tervezett , mert továbbá ez a határozat nem népszavazás útján jött létre és ellentétben van azzal a szemponttal, hogy ezeknek a kérdéseknek a végleges rendezése a békekonferenciára tartozik. A magyar köztársaság kormánya, mikor elismerte a szlovák nemzeti tanács számára azt a jogot, hogy saját maga igazgassa a szlovák területet azzal a feltétellel, hogy a tanács elismerje a magyar szuverenitást, mindent elkövetett a maga részéről, hogy gyakorlatilag megvalósítsa Wilson elveit, már amennyire a jelenlegi helyzet lehető határain belül megvalósíthatók. A magyar köztársaság kormánya azonban kénytelen tiltakozni az ellen az eljárás ellen, hogy Wilson elvei megvalósításának az ürügye alatt fegyveres cseh csapatok a magyar állam területeit megszállják, amely területekre nézve a magyar közigazgatás integritását a fegyverszüneti szerződés biztosítja és hogy ezeken a területeken olyan helyzet álljon elő, amelynek a végleges megoldása a békekonferenciától függ. A magyar köztársaság kormánya kénytelen újra tiltakozni az ellen az eljárás ellen, hogy a magyar állam területén fegyveres cseh csapatok legyenek, amelyek előzetes engedély nélkül előnyomulnak és ezzel megsértik a nemzetközi jog szabályait, valamint a fegyverszüneti szerződés kikötéseit. A magyar köztársaság kormánya kénytelen lenne azokért az erőszakosságokért, amelyek a magyar állam népei ellen a fegyveres cseh csapatok részéről elkövettetnének, a csehszlovák köztársaság kormányát felelőssé tenni , egyszersmind kijelenti, hogy ha nem parancsolnák meg ezeknek ,a csapatoknak a legrövidebb idő alatt hogy visszavonuljanak, kényszerítve lenne, hogy az entente ítélőszéke élőt a maga igazságát érvényesítse. Azonban nem mondhat le arról a reményről, hogy a kapott információkhoz képest a cseh-szlovák köztársaság kormánya megteszi sürgősen a szükséges intézkedéseket arra, hogy fegyvere-, csapatait a magyar alkun területéről visszavonja, figyelembe véve azt a körülményt, hogy több helységben a rendet a magyar nemzeti tanács — összhangban a szlovák nemzeti tanácsosai — fentartja. A Fényes kormánybiztos és Siodola követ között folytatott tárgyalások után a magyar kormánynak minden oka megvan arra a reményre, hogy a magyar és a szlovák nép együttműködve lecsillapíthatja azt a túlfeszített izgalmat, amelyet az ország néhány részében a cseh fegyveres csapatok előnyomulával okozott. Ez a túlfeszíten izgalom teljesen megszűnhetnék, ha — amint mi biztosan reméljük — a cseh-szlovák köztársaság kormánya parancsot adna csapatainak a visszavonulásra. Károlyi Mihály, a magyar népkormány elnöke. Valótlan állítások Kramarz jegyzékében. Kramarz jegyzéke dolgában dr Supka Gézi a következő nyilatkozatot teszi: A jegyzék magyar szövegének az a része, amelyben reám történik hivatkozás, nem világos. Ezért a tárgyalások tényállására nézve kijelentem, hogy 1. a magyarországi tót helységeknek cseh csapatok által való megszállását annál ke