Pesti Hírlap, 1918. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1918-12-01 / 282. szám

­udapest, 1918. # XL. évfolyam, 212. (13,899). szám. Vasárnap, (December 1­1 ———— —— . " * — ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 88 K —­­ Félévre 44 „ — „ Negyedévre 22 „ — „ Egyhára... 7 „ 80., Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 30 fillér. Hirdetés na­­pra hirdeti* Aljanbás a zéróit SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, V.,Vámos császár­ út 11. TELEFON: 122—91 122—92 122—98 122—84 122—95. (Éjjel 122—91 122—93 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet­ körút­­. Telefon : Józmi 02-60. A végleges másegyelés nyolc nap alatt várható. Jugossláv­is® ítlött$ég jön Budapestre. Kistifát megfosztották a trónjától. Vic&s&rec9é$ Németországban a Mickelsen-sereg lefegyverzése miat. I . Boldogulásunk egyik legfőbb problé­máját pénzünk értéke képezi. Valutánk a halom alatt teljesen lezüllött. Bankónk hi­tele nemcsak a semleges külföld előtt szállt alább, hanem még legfőbb szövetségesünk­­is nagyon lebecsülte, sőt szándékosan le­nyomta értékét. Ha tehát ma nincs a kül­földön hitelünk s papírpénzünk értéke itt­hon is devalválódott, ez a monarchia ötéves Q'ZflirOinfJaa^lan liAUn­ m­.^ —— legfolebb menteni lehet még valamit s itt abba a furcsa helyzetbe kerültünk, h­ogy átmenetileg kénytelenek vagyunk to­vábbra is föntartani a széthullott monar­chiának azt az intézetet, melyet oly sokszor meg akartunk szüntetni, a közös bankot.­­Sőt bizonyos megnyugvással veszszük tu­domásul, hogy a cseh állam is fönn akarja tartani 1919 végéig az osztrák-magyar ban­kot, csak azt kötötte ki, hogy az intézzet Prá­gában éppen olyan fiókot állítson föl, ami­nőt Budapesten tart s hogy a Csehország­gal ellenséges egyik főtisztviselőjét moz­dítsa el. Ezzel (Egyidejűleg teszik közzé Szende pénzügyminiszter nyilatkozatát, aki ugyancsak a közös bank föntartását kívánja a volt monarchia összes államai­ részéről. Szükséges ez először a közös bankadósság­b­ól való osztozás szempontjából, mert eb­ből nem hagyhatjuk ki a volt monarchiá­nak ama részeit sem, melyek idegen államok­hoz csatlakoznak. Másodszor szükség­ van reá azért ie, hogy most a monarchia szétsza­kadása még jobban tönkre ne tegye valután­kat Mert hiszen ha a monarchia régi részei nem fogadják el a régi közts bankjegyeket s rögtön külön bankokat állítanak föl s nem­zeti bankókat nyomnak, akkor pénzünk ér­téke még lej­jebb sülyed az európai piacon, aikkor a közös bankjegyek és a külön nem­zeti bankók között még külön devalváció támad. Ha a soviniszta nemzeti érzéstől duzzadó csehek pénzügyi és gazdasági ér­dekből elfogadják még a közös bankot to­vábbra is, akkor mi magyarok is elfogadhat­juk, akiknek már nem szabad soviniszták­nak és nemzetieknek lenni. Bizonyos keserűséggel kell megállapí­tanunk, hogy ma csak kényszer­politikát csinálhatunk , minden nemzeti célt háttérbe szorít a megélhetés mindennapi gondja. Eh­hez pedig hozzá tartozik, hogy a pénzünk­ért kapjunk valamit. Bele kell tehát törőd­nünk, hogy a külön magyar jegybankot most nem állíthatjuk föl. Erre nincs érd­­e­kyezetünk. S még azt se tudjuk, hogy mek­kora magyar föld nyújthat majd rá más fedezetet A békekötésig még az a legprakti­kusabb intézkedés, ha a volt monarchia min­den része a régi közös bank kiadványait fo­gadja el csereértékül A jövőt az dönti el, hogy miként készítik el az új térképet. Ha sok kis állam lesz, akkor ezek külön vám­területekkel s külön jegybankokkal tönkre mennek. Akiket szétválaszt a "politika, tán még" egyesülnek gazdasági téren , meglehet, hogy valami föderációs bankunk lesz s talán elérhetjük az egységes érme­rendszert is. Helyeseljük tehát a kormány álláspont­ját, hogy nem csinál a valuta terén átme­net nélküli radikális intézkedést; ezt a meg­gondolt ekat és átmenetet ajánljuk minden téren. A kormány 67 járást aján­lott föl a csehn­-szlováko­unafea A kormány ma tovább folytatta tanácsko­zásait Hodzsa Milán cseh-szlovák követtel és a tűz nemzeti tanács kiküldötteivel. A tegnap esti minisztertanács egyhangúlag hozzájárult Jászi Oszkár miniszter előterjesztéseihez, aki ezen az alapon vezette tovább ma a megbeszéléseket. A ma délelőtti tárgyalások Jáászi Oszkár miniszter fogadótermében folytak le. A magyar kormány részéről jelen voltak Jászi miniszteren kívül Dwier-D&Mí József külügyi államtitkár és Braun Róbert, a nemzetiségi minisztérium képviselője. A cseh­szlovázkok megbízottjai: Hod­zsa Milán, Dusa Máti, Rumaim János, Fayler Vladimír, Partíny Viknos­ce, Batovszky Lajos. A dél­előtti tanácskozásokban, amelyek tíz­től fél háromig tartottak, végleges megálla­podás még mindig nem jött létre, mert a te­rületi kérdésekben nem tudtál­ megegyezni. Bár a tótok eddigi merev magatartásukból lényegesen engedtek, területi kérdésekben még mindig túl­nagy igényeket támasztanak. Minden más kér­désre nézve általánosságban kész az egyezség, a területi rendezés azonban még előbb a magyar kormány minisztertanácsa­ elé kerül. Egyébként a két kiküldöttek azt állítják, hogy megbízatásuk nem terjed ki arra, hogy az eredetileg kijelölt alaptól eltérhessenek s ezért azt az új megálla­podási alapot, amelyet a mai tárgyalások létesí­tettek, valamint a területi kérdéseket elő kell ter-­­jeszteni megbízóiknak és csak azoknak hozzá­járulása után véglegesíthetik a megegyezést, föl­téve, hogy a területekre nézve a két álláspontot sikerül áthidalni. A tárgyalás voltaképen tizenöt megye im­per­iumáról folyik, természetesen olyan módon, hogy a­ megegyezés semmiképen sem prejudikál­hat a békekor­ferenciának­. Az eltérés abban van, hogy a tótok mindazokat a vármegyéket teljesen maguknak követelik, ahol a tót lakosság száma az ötven százalékot meghaladja, míg a kormány csak a járásokra nézve akarja ezt az ötvenszá­zalékos arányt elismerni. A tizenöt megyében­, amelyről tárgyalnak, 1,995.000 lakos van. Ebből magyar 237.000, német 133.000, tót 1,525.000, rutén 45.000. A tizenöt vármegye egész lakossá­gát véve tehát tót 76 5%, magyar 11.9%. A tótok nyolc vármegyét, és pedig Liptó, Árva, Turóc, Terencsén, Zólyom, Nyitra, Pozsony és Sáros megyéket, követelik. Ezzel szemben Jászi csak Liptót, Árvát, Turócot, Trencsént és Zólyomot hajlandó teljesen átengedni az ideiglenes rende­zés céljára, a többi megyékben csak járásonként fogadja el a tót impériumot. A megegyezésre mégis kilátás van, mert a tótok tegnap még ki­lenc megyét követeltek, a kormány pedig csak az elő hármat ajánlotta fel. Az érdemleges tárgyalásokat ma délután befejezték. Dula Máté és a tót nemzeti tanács több tagja már holnap el is utazik, csak a szak­referensek maradnak itt Hodzsa mellett. Jászi a mai tárgyalásokról referál a minisz­teri tanácsnak, ah­ol a szakminiszterek foglalkozni fognak azokkal az ellenvetésekkel, amelyeket prepozícióikra a tót kiküldöttek tettek. Ha a mi­nisztertanácson keresztül megy a tervezet, ak­kor az egyes miniszterek a szakreferensekkel tárgyalnak, ami egy-két napot fog igényb­e ve­nni. Kedden vagy szerdán közlik a végleges határoza­tot Hodzsával, aki azt a tót nemzeti tanács elé terjeszti, ahol, mint remélik, a jövő hét végére szintén elkészülnek vele. A csehs szlovák követ megegyezést remél. Junku­m a csehek kivonulása és az egyezmény között. Hodzsa MüAn cseh-szlovák követ a mai tárgyalásokról a következőket mon­dotta: — Miai megállapodásunk megegyeznek abban, hogy elfogadtatott elvben a tót junk­u­m a tótlakta vidékeken és megállapíttattak azok a formák, amelyek között azt gyakorla­tilag keresztül viszszük. Ellentétek vannak még a területi kérdésben, ami abból szár­mazik, hogy a népességi statisztika, amely­ről a közelmúltban Tisza István és Bizony Ákos is megállapították, hogy nem föltétle­nül megbízható, sok helyen revízióra szorul.­­ Ami a csehek kivonulását ileti, erre nézve a tervezett megegyezés határozott ren­delkezést­ foglal magában. Erről azonban ma még nehéz beszélni, mert ez voltakép a pont lesz a megállapodások után. Az egyez­mény és a csehek távozása között föltétlen junkuim van. — Eddigi munkámmal mindenesetre meg vagyok elégedve és úgy látom, hogy a kölcsönös őszinteség és jóakarat hamarosan a kivánt megegyezésre fog vezetni. A Pesti Hírlap mai száma 16 oldal. A Pesti Hírlap következő száma kedden december 3-án a rendes időben jelenik meg.

Next