Pesti Hírlap, 1918. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1918-12-25 / 302. szám

ím december 23., szerda: PESTI HÍRLAP őrizetben tartják és öt Nyitráról való elmenetel­ben akadályozzák. Kassa a megszállás előtt A kassai Nemzeti Tanács tegnap ülést tartott, amelyen elfogadták a munkástanácsnak azt a határozatát, hogy a fegyveres ellentállást céltalannak tartják, de hangsúlyozzák, hogy Kassa város továbbra is a magyar népköztár­saság kötelékében akar maradni. Erős volt az az óhaj is, hogy fegyverrel védjék meg Kassát a cseh­ek ellen, mert a megye népe és a kato­naság is az ellentállást vélte süksségesn­ak. Nagy vita után mégis a szocialistáik javaslata győzött Molnár Miklós kormánybiztos bejelentet­te, hogy Hodzsa Milánnal, a cseh-szlovák köz­társaság budapesti követével kedvező írásbeli megállapodást kötött. Miután azonban Foch tá­bornagy állítólag új demarkációs vonalat álla­pított meg a csehek számára, Hodzsa kijelentet­te, hogy az írásos megállapodás nem érvényes többé. Szóbelileg mégis a következőket állapí­tották meg: Kassa, amíg a megszállás tart, a cseh­szlovák államhoz tartozik, de a közigazgatás magyar lesz, amit azonban a cseh-szlovák kor­mánybiztos aktént változtathat meg, hogy a tisztviselőket fölcserélhetik. Kormánybiztos egy, a helyi viszonyokkal ismerős szociáldemokrata lesz. A tisztviselők a fizetésüket a cseh-szlovák államtól kapják, az adó és az állami jövedelme viszont a cseh-szlovák államot iletik meg. Az élelmezésről a cseh-szlovák és a magyar kor­mány gondoskodnak. A vasutat és a poétát el­lenőrzés alá veszik. Az egyesülési, gyülekezési és sajtószabadság biztosítva van. A megszállás lehetőleg francia tisztek vezetésével kizárólag re­guláris cseh csapatokkal történik. Valószínűleg két-három hét múlva követ­kezik be a megszállás, magyarázta, hogy erre szükség van, hogy az egész világ látb­­ítsa, hogy a románok nem tart­ják meg 7. fegyverszüneti szerződés feltételeit A hatóságok a helyükön maradtak. Kolozsvárott maradt a Nemzeti tanács és a kormá­ny kikül­dötte, Rónai Zoltán és Fényes László. A román csapatok megszállották a postát s igy a telefon­összeköttetés is megszűnt. A Newyork szálló ét­termében kétszáz terítékű lakomát rendeltek a román tisztek­ és a tekintélyes kolozsvári román polgárok részére. A magyarországi németek szervezete. A hazai németség összes néptanácsai kö­zös igazgató tanácsot alakítanak Budapesten. Ennek a szervnek feladata lesz a német autonó­mia gyakorlati alapjainak kidolgozása. Egye­lőre a németek azt kérték, hogy a közigazgatás­ban saját anyanyelvüket használhassák, az ál­taluk lakott vármegyékben tiszta német járáso­kat alakíthassanak s általában minden ü­­gyeiket autonóm szervek által igazgassák. A magyar népkormány ezekhez az előterjesztésekhez a leg­nagyobb előzékenységgel járult hozzá. A Magyarország területére benyomult idegen csapatok helyzetéről ma a következő hivatalos jelentést adták ki: Czenktől északra saját őrseink egy cseh járőrt visszavertek. Szepesváraljáról a csehek ismeretlen okból Lőcsére vonultak vissza, hon­nan december 23-án ismét megszállották Sze­pesváralját. A többi határvidékről nincsen jelenteni való. Kolozsvár román kézen. Kolozsvárra kedden délelőtt tíz órakor be­vonult a román katonaság. Négyezer főnyi ka­tona, hetven tiszt, két üteg érkezett Gerescu tá­bornok vezetésével. A tábornokot Haller Gusz­táv polgármester fogadta a város határában és átadta neki a várost. Kolozsvár teljesen kihalt. Az utcákon senki sem mutatkozik. A kolozsvári román nemzeti tanács ünnepélyesen üdvözölte a román csapatokat, a magyar közönség azon­ban nem mutatkozott. A megszállás simán ment végbe. Gerescu tábornok első intézkedése az volt, hogy a színház tovább játszhassék, a mozik is játszhatnak, csak a dalcsarnokokat és pálin­kaméréseket kell bezárni. Tegnap nemzetőri küldöttség járt Fényes László kormánybiztosnál. Kijelentették, hogy nem teszik le fegyvert. A kormánybiztos meg­— Nem én voltam-e a legkülönb a faluban ! Senki más nem bírt akkora zsákot mint én. Csak Jancsi dádénak csüggedt le a feje hátul a többi mögött ! — Oh én haszontalan ! oh én hitvány rongy ! — motyogta könnyes szemmel, — ha annyit jártam volna templomba, ameny­nyit a kocsmába ... Ha annyit imádkoz­tam volna, a­mennyit káromkodtam . . . Három feleségem volt, egyikkel se voltam megesküdve. Loptam is, mikor laboráns voltam ... És ez a ruha is rajtam . . . Jaj hova bújjak ? Akkor gondolta csak el, hogy teljes életében hátulsó, utolsó volt ő. Mindenben, mindig. A testvérei közt is ő volt az utolsó Az iskolában is ő ü­lt leghátul Az apja vasúti pénztáros volt. Jánosi soha életében nem kapott új ruhát, — azokat a ruhákat viselte, amelyekből az öregebb fiuk ki­nőttek. A Cigánysor közelében laktak. Jancsi egyszer, — tán hét éves volt akkor, — vajas kenyeret uzsonnázott az állomás kertje mel­lett. Az árokparton egy cigányasszony ült s olvasgatta a krajcárjait az ölében. Egy egyéves forma kisded hasalt a balvállán arccal hátrafelé. Nagy fekete fecsme csen­gőn csügörött a vajas­ kenyéren. Kérőn nyújtotta barna kezecskéjét. Jancsi tört neki a kenyerébőL Gróf Batthyány Tivadar kedden több füg­getlenségi politikussal együtt felkereste a Káro­lyi-párt elnökségét és annak a kérésének adott kifejezést, hogy mielőtt a kormány a birtokre­form dolgában állást foglalna, adjanak alkalmat a pártnak arra, hogy nyilvános gyűlésen meg­tárgyalhassa a birtokreform kérdését. Hock János, a Károlyi-párt elnöke, kilá­tásba helyezte, hogy ezt a gyűlést az ünnepek után össze fogják hívni. A kultuszminiszteri tárcát Károlyi Mihály a minisztertanács határozata alapján még­is éj­jel felajánlotta dr. Apáthy István erdélyi főkor­mánybiztosnak, aki mára ígérte a választ. Apáthy telefonon értesítette ma Károlyit, hogy a felajánlott miniszteri tárcát az erdélyi hely­zetre való tekintettel nem fogadhatja el, nehogy — Nesze. — A jó Isten áldja meg minden falat­ját a kenyerinek tekintetes kis ifiuram. — hálálkodott az asszony, — dej ha az én szomorú szí­vemet is megvigasztalná, egy kis bagót ha hozna ki nekem . . . Mikorra azonban Jánosi kivihette a bagót, az asszony már nem volt ott Jancsi utána vitte. A banda éppen tanult a ház­ban. Jancsi a szoba sarkában maradt, ér­deklődéssel szemlélte és hallgatta a vesne­mű­hely embereit és hangszereit Attól fogva Jancsi gyakorta megfor­dult cigányoknál. Az aasonnakenyerét vagy gyümölcsét megosztotta a rajkókkal. Pönö­gette ő is a cimbalmot, ha csak a gyerekek voltak a szobában. Vonogatta a hegedűt is, brummogott a bőgőkön is. . Némelyik fiú iskolába járt és innivaló­val vesződött otthon. — Jaj, nem tudom sehogyse. — Megcsinálom én, — szíveskedett Jancsi. Az egmmenre egyik fiúnak nem volt­ cipője, — az apjáét erőltették volna reá. —­ Ebben a nagy cipőben csufoskod­jak-e ! — fakadt sirva. Odadom én erre a fél napra, — szíveskedett Jancsi. Vord­ ugy hogy a kabátját is odaköl­ceÖnözte, ha valamelyik fiúnak olyan he- A birtokreform és a 8Cároly2-párt, a mai súlyos időben gyáva megfutamodásnak tartják a fökormánybiztosság éléről való távo­zását. Károlyi belátta a felhozott indokok jo­gosságát és ezt tudomásul vett©. Lovászy lemondásának oka­. Az entente ellenszenve a kormánynyal szemben. A polgári pártok körében ma is sokat be­széltek Lovászy Márton közoktatásügyi minisz­ter lemondásáról, amelynek okáról már beszá­moltunk. A lemondásnak elsősorban külpolitikai okai va­nnak. Lovászy ugyanis abban a meggyő­ződésben van, hogy a kormány szélsőséges poli­tikai iránya miatt olyan kedvezőt.Ez a helyze­tünk az ententetal szemben. Vérecrényét, amely­ben a kabinet több tagja egyetért vele, megerősí­tette gróf Esterházy Mihály Károlyi-párti kép­viselőnek az előadása. Esterházy agyaras sízool­baton érkezett vissza svájci útjáról és elmondot­ta, hogy helyzetünk kifelé azért olyan kedvezőt­len, mert az entente a kormány mostani össze­tételével és irányával szemben igen nagy ellen­szenvvel viseltetik. Esterházy beszámolójával Lovászy iga­zoltnak látta korábbi álláspontját és azt kíván­ta, hogy a kormányban a demokratikus és pro­gresszív irány elejtése nélkül olyan változás következzék be, legalább átmenetileg, amely le­hetővé teszi, hogy az entente és Magyarország között jobb viszony jöjjön létre és hogy az en­tente a kormányt a nemzeti közvélemény valódi képviselőjének ismerje el Mivel azonban Ká­rolyi ezt a felfogást nem helyeselte és nem lát­szott lehetségesnek, hogy ez idő szerint a kor­mányban olyan változás álljo­n be, amilyet a külpolitikai helyzet megkíván. Lovászy azzal a megokolással, hogy a mostani kormány irányéi­ért és cselekedetéért a felelősségben nem osztoz­kodhatok, bejelentette lemondását. Ez szombaton történt. Károlyi arra k­érte Lovászyt, hogy hétfőig tartsa függőben lemondását. Ez meg is történt. Hétfőn délben azonban átadta a lemm­ondó­ levelét A miniszterel­nök a lemondást tudomásul vette. Hétfőn délután a kormány tagjai Hock Jánossal, a Nemzeti Tanács elnökével, megbeszélték a helyzetet amely u­tán Hock János fölkereste Lo­vászyt és másfél óra hosszáig tárgyalt vele. A tárgyalás végén megkérdezte, hogy elhatározása visszanyomhatatlan-e,­­ amikor Lovászy határo­zott igennel felelt azt kérdezte, hogy hajlandó volna-e mint miniszterelnök a kormányzást át­venni? Lovászy erre kijelentette, hogy Károlyit tartja a jelen helyzetben a legalkalmasabbnak a kormányzásra de ha­­elszállítást kap, hajlandó az illetékes tényezőkkel és pártokkal tárgyalni, és amennyiben a tárgyalások eredményre vezet­nek, arra is készen áll, hogy a kormányt átve­gye. Más vele a kormány átvételéről nem iá i­lyen kellett járnia a városban, hogy tisztes­séges kabát volt kívánatos. Később méginkább hasznukra vált cigányoknak hogy az édesanyja, — már akkor özvegy, — laboránsnak adta be a patikába. Attól fogva minden betegnek ő hordta az orvosságot a Cigányaorra Aki meggyógyult, őt áldozta. Aki maghalt, — nem az orvosságot okolták érte. Hát Jancsi azontúl is csak odalároga­tott. A muzsikus­ szerszámokat továbba­ is nagykedvel próbálgatta. Hegedű­, cimlyr­­om, brácsa, flóra, kisbőgő, nagybőgő, — valamennyinek megismerte a titkait Min­den hangszeren játszott ő, s valamennyin rosszul. Dehát kisvárosban nem válogató­sak a fülek se. Egyszer a cimbalmos meg­betegedett,­­ épp félidőn, mikor a bandának nemcsak kenyeret kell keresnie, hanem me­leget is. Cimbalmosak, hát koplalnak. De a banda se mehet a nagy kocsmába. Kurta­kocsmában meg csak némi rézpénzek a munka vége. Sóhajtozott a banda. — Ide urat a cimbalmot. — mondta végre Jánosi. Máskor meg a brácsás családja kop­lalt . — Ne bnjjanak no, megyek he­lyette én. A banda igy mindig teljes volt Jancsi segítségérel Történt a­rnban, hogy a nagybőgős, 3

Next