Pesti Hírlap, 1919. február (41. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-01 / 28. szám

m Budapest, OT. eiuu ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 88 K — f Félévre 11 „ —M Negyedévre...... 22 „ —„ Egy hóra 7 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pár­­ud­varokon 30 fillér. Hirdetés és aprtf hirdatés díjszabás szerint. A Pesti Hírlap mai száma 8 oldal. Szombat, fejerésr i 8ZERKfíSffísIö U KIADÓHIVATAL: Budapea. V.,Vilmos császár-tt. 78. TELEFON: 122—91 122—02 122—­08 122-94 122—95. (Éjjel 122-91 122—95 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körút . Telefon­­ József 63—M, ti. Igazságunk és gyékefülé­seink. Szép, borzalmasan szép sorozattá, haj­meresztően megható gyűjteménynyé, pita­vali rémregényszerű­ olvasmánynyá nőttek már úgy azok az általános igazságtalansá­gok, mint azok az egyeseket ért kegyetlen bántalmak, amelyeket a háború teljes elvi­harzása után, a fegyverek megegyezéses nyugvása idején hirtelenül, váratlanul be­tört ellenségek a mi országunk legféltettebb területein elkövettek. Rémséges atrocitások és kiáltó jog­tiprások dolgában a románok vivták ki ed­dig a dicsőséges rekord pálmáját. Várme­gyék egész tisztviselő­ karának letartózta­tása, Apáthynak, a világhírű tudósnak bör­tönbe hurcolása csak hangulatkeltő beveze­tés az általános brutalitás gazdag mutatvá­nyos színjátékához. A botozás általános gyakorlatától, amelyet parancsnokaik, tiszt­jeik még az intelligens osztály férfiaira, sőt asszonyaira is alkalmaznak, a seregeik nyo­mán szedett-vedett csőcselék már áttért arra, hogy a kirabolt és megsebesített magyarok sebeit „besózza", — csakhogy fájdalmas vergődésükért, még kínosabbá fokozza. És ami legjellemzőbb, a román betörés intézői vannak legkevesebb tekintettel az elismert nemzetközi jogra vagy a speciális fegyver­szüneti kötelezettségekre. Első naptól fogva úgy jártak el, mintha rendszerükké tették volna, hogy fokról-fokra, sorra-rendre meg­sértsék a garantált megállapodásokat. Milyen körmönfont, amellett erélyes beszéd is az idevaló „román követé", hogy nekik románoknak semmi közük a fegyverszünethez, mert azt nem ők kötötték meg a magyar kormánynyal. Nem tudjuk, ezzel az önérzetes nyilatkozattal a­­„román, követ" ur ki iránt akarta nagyobb megveté­sét tanusítani, a magyar nemzet iránt-e vagy az egész entente iránt, miután a román királyság csapatai mégis csak az entente nevében és megbizatására hivatkozva nyo­multak be Erdélybe. Arra azonban kiván­csiak vagyunk, hogy ilyen fölfogás alapján a román követ úrnak mennyi köze van Bu­dapesthez ! Mert akár a külföldi Romániát képviseli közöttünk, akár a szebeni román kormányzatot, — ha ugyan a gyulafehérvári határozat után ez reá nézve különbséget je­lenthet — sohasem halottuk, hogy bár had­üzenet nélkül, de azért nyílt háborúskodás állapotában valamely hadviselő fél a diplo­máciai összeköttetés jogait és kiváltságait is igénybe akarná venni. Vajon mibe bizakodnak oly nagyon ezek a mi kétlaki, félig belső, félig külső ellenségeink? Azt hiszik-e, hogy mind­végig a mi látszólagos védtelenségünk­ esé­lyeit lehet kiaknázniuk? Hiszen már észre kell venniök, hogy a mi türelmünknek is van határa és ez a határ legkevésbbé sem védekezési erőnknek határa. Amit ők a mi védtelenségünknek néznek, igazában nem más, mint a mi erős bizalmunk a mi föltét­len igazságunkban, egybekapcsolva azzal a másik bizalommal, amelyet a nagy békeren­dezés irányadó tényezőinek jobb belátásába és pártatlan igazságosságába vetünk. Ezért állunk és várunk nyugodtan. Ellenben ellen­feleink ez a gyilkos erőszakossága a béketár­gyalások közben teljes tanúság rá, meny­nyire nem hisznek ügyük igazságos voltá­ban és a nagy európai közösség érdekében. Newyork, jan. 31. — (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata a budapesti rádio­állomás útján.) Az United Press párisi tudósítója jelen­ti: Amilyen mértékben a konferencia tárgyalásai előrehaladnak, a nehézségek ugyanolyan arány­ban tornyosulnak. A mindenfelől összeütköző érdekellentétek közepette csak a világos fej és a biztos kéz akadályozza meg, hogy egy szikra föl ne robbantsa azt a lőporos hordót, amelyen a világ ma áll. Naponta a világ minden részéből újabb hí­rek érkeznek társadalmi és politikai zavarokról. A szerbek és az olaszok elkeseredetten hadakoz­nak az adriai kikötők hovatartozásának ügyé­ben. A montenegróiak hevesen tiltakoznak az ellen, hogy akaratuk ellenére Jugoszláviába ke­belezzék be őket­ ,a csehek és a lengyelek had­ban állanak Szilézia miatt. Magyarország és Románia éles ellentétbe került az erdélyi kérdés miatt. Németország és Lengyelország mobilizáltak egymás ellen. A bolsevikiek harcban állanak Oroszország többi részével. Úgy Kim, mint Japán igényt tartanak Kiaposaura. Az ausztráliai aspirációk pedig ellentétben vannak az ázsiai népek óhajaival , a Csendes Óceán-­ szigetek ügyében. Ezalatt pedig titkos szerződések még tovább komplikálják a béke ügyét. Ilyen komplikáció támadt Angolország és Hedzsasz között, noha Anglia kész Damaszkuszt Hedzs­asznak átengednik Egy másik ellentét Anglia és Japán között keletkezett a Csendes­ Óceán északi részén fekvő szigetek dolgában, amelyeket Japán követel.­­A legkomolyabb ellen­tét azonban Franciaország, Anglia és Olasz­ország közt az Adria keleti partvidékének oda­ígérése dolgában támadt, amely kérdés a legna­gyobb mértékben érdekli a jugoszlávokat. Olasz­ország ezenkívül Afrikában is engedményeket­ kíván, hogy ezzel ellensúlyozza Angliának és Portugáliának ottani befolyását. Az olaszok érzéséről némi fogalom alkot­ható DAnnunziónak legutóbb megjelent pana­szos iratából. Az olasz költő, aki még nemrégi­ben a szövetségeseket az egekig magasztalta, ki­jelenti ebben az írásban, hogy a franciák meg­részegültek a győzelemtől és túl akarnak járni mindenkinek az eszén. Az amerikaiakról azt ál­lítja, hogy köpönyegük alá dugták idealizmusu­kat, a valóságban pedig most fejezték a világ legnagyobb üzletét. Az angolok alig végezték be véres munkájukat, mikor már is kitátják száju­kat, hogy mindent elnyeljenek. Olaszországnak pedig ezalatt a nadrágszijját még jobban össze­akarják szőri tanú Milyen békét óhajtanak ránk kényszeríteni ? — kérdi a költő. Gall békét,, an­gol békét, vagy a csillagos lobogó békéjét.. Egyik nemzet sem aratott nagyobb győzelmet, mint Olaszország római békét akar, mely méltó legyen Olaszország római békét­ akar, m­ly méltó legyen hozzá. Ha egységes, szembeszállunk egy új ös­szeesküvéssel is, kezünkben gránáttal, fogaink között késsel. Ilyen hangon nyilatkozik most d'Annunzio a szövetségesekről, noha csillogó szókincse nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Olaszország a háborúban a szövetségesek mellé csatlakozzék. A népek ligája felé minden irány­ból hideg szelek fújnak és feje fölött új nemzetek harcabárdokkal hadonásznak. A mindenütt lábra kapott harcos hangulat ellenére sem szabad az ügyeket túlzott pesszi­mizmussal tekinteni. E pillanatban a konferen­cia valamennyi kérdésről képtelen ugyan vasba­öntött megállapodásokat létesíteni, meg fogja azonban teremteni az alapot, amelyen azután a békeliga épülete pihenni fog. Newyork, jan. 30. — Az Evening Leader­nek jelentik Párisból: Az az ideiglenes és kielé­gítő határozat, amelyre az öt nagyhatalom a né­met gyarmatok és a török területek sorsa tekin­tetében jutott­, Lloyd George közvetítő indítvá­nyának eredménye. Francia források szerint ugyanis Lloyd Geor­ge megtalálta azt a formulát, amely lehetővé teszi azt, hogy azok a nemzetek, amelyek a német gyarmatokat vagy a török terü­leteket megszállják, a területek teljes urai legye­nek anélkül, hogy ezeket annektálnák. Kétségte-lenül ennek a gondolatnak a megvalósítása volt a konferencia konzervatív elemeinek célja. Ez a formula abban foglalható össze, hogy nyilván­valóan megbízá­son alapuló állandó birtoklásról van szó. A határozatot azért mondják átmeneti­nek, átível az a terv, hogy elsősorban a nemzetek szövetségét alkotják meg. A nemzetek ligája ugyanis az egész nemzetközi szerkezetnek köz­ponti eleme lesz és amíg az meg nincs alkotva, addig minden részletnek kidolgozása, aminő például a gyarmatok részére kiszemelt megbízot­tak rendszere, szükségszerűen átmeneti. A békekonferencia csütörtöki ülése. Döntés a német gyarmatok ügyében. — A szu­verenitást a népszövetségre ruházzák. Páris, jan. 31. — Hivatalosan jelentik: A nagyhatalmak tíz képviselőjének bizottsága csü­törtökön mindkét ülését a gyarmatok kérdése vizsgálatának szentelte. Az ülésen és a vitában Simon francia gyarmatügyi miniszter, Salvago Aggia, a gyarmatügyi kérdések tárgyalásának külön meghatalmazottja és a domininok képviselői vettek részt Ott, Belgium technikai delegátusa ez ország három meghatalmazottjának asszisztenciája mellett kifejtette Kongóra vonatkozó álláspont­ját, a­hol a szövetségesek a berlini szerződés kö­telékeinek feloldását követelik. Az egész disz­kusszió a wilsoni indítvány talaján mozgott, hogy a német gyarmatok feletti területi szuvere­nitást a népszövetségre ruházzák és egyik vagy másik államnak adják a megbízatást, hogy ezt vagy azt a gyarmatot, nemzetközi ellenőrzés mellett igazgassa. Lloyd­ George közölte, hogy az angol hadikabinet tegnapi ülésén csatlakozott Wilson teóriájához. A dooniniomok ez­llen eré­lyes tiltakozást jelentettek be. Végül a követ­kező megoldásban egyeztek meg. Ha e terü­letek valamelyikén megfelelő számú civilizált lakos van arra, hogy nemzeti kívánságainak, nevezetesen a jövendő kormányforma tekinteté­ben, kifejezést adjon és ha tényleg képes önma­gát kormányozni, úgy a népszövetség megvaló­sítja kívánságát. Névszerint Arábiát és Mezopo­támiát hozták fel oly esetekként, ahol ez a le­hetőség bekövetkezik. Ilyen népek kifejezésre juttathatják azt az akaratukat, hogy nemzeti ön­állósághoz jussanak-e, vagy egyik vagy másik nagyhatalom protektorátusa alatt éljenek. Eb­ben az esetben a népszövetség ehhez hozzájárul. Oly esetekben azonban, ahol a népek nem vol­nának képesek önmagukat koormányozni, ott a népszövetség kiválasztja azt a hatalmat, amely vagy földrajzi szomszédságánál fogva, vagy bármely más okból leginkább kvalifikálva van az igazgatás átvételére. E hatalom bizonyos, a békekonferencia vagy a népszövetség által meg­állapítandó garanciák mellett venné át hivatalát. Ezek a garanciák a különböző országokra néz­ve különbözőek lesznek, a helyi viszonyoknak és annak a nagyhatalomnak megfelelően, amelyet mandatáriusnak szemelnek ki. Az afrikai gyarmatok és a távoli keleten lévő gyarmatok szempontjából a kérdést egyhan­gúlag státuskvószerűleg szabályozták. Azon or­szágok kormánya alá fogják rendelni őket, amely jelenleg megszállva tartja, mindaddig, amíg a népszövetség valósággá nem válik. Ami az ázsiai Törökországot illeti, a mandátum teóri­ája már mától kezdve érvénnyel bír. A négy nagy­hatalom megbízatást fog kapni, hogy ezt a terü­letet igazg­ssa. A nagyhatalmak bizottsága a versaillesi legfőbb haditanácstól is jelentést kért a megszálló csapatoknak az ázsiai Török­országban való legjobb felhasználásáról. A len­gyelországi vizsgálóbizottság tagjai csütörtökön Ellentétes az entente-hatalmak között a békekonferencián.

Next