Pesti Hírlap, 1919. szeptember (41. évfolyam, 114-115. szám)
1919-09-28 / 114. szám
2 ezóval Magyarországon a konszolidációhoz hozzáfogni nem lehetett. Erről a kérdésről beszéltem én sok tekintélyes zsidóval és mindegyik nagyon helyeselte a kormánynak ezt az állásfoglalásásat, mert a zsidóság vezetősége is valláserkölcsi alapon áll. — Hogy Vfsikögyl volt miniszter úrral mit tárgyaltam, arra vonatkozólag csak azt felelhetem, hogy Vázsonnyi volt szíves nekem nagyon értéket tanácsokat adni és Koffy a legnagyobb jóindulattal hajlandó volt belekapcsolódni abba a munkámba, amely épen abban áll, hogy Budapesten a liberális pártokat minmiképen egyesítsük de őket a kormányzásba behozzuk. A jelenlegi kormány nagyrészben már most is liberális tagokból áll, de ezek a liberális pártban még nem helyezkedtek el mostanáig. Évi ennek nem is volna célja, mert a meglevő hótnyolc liberális párttör adék a mostani állapotban erőt nem képviselne. A polgárság politikai szervezkedése. A proletárdiktatúra bukása után a szervezetlen, erőtlen polgárság belátta a tömörülés szükségét és jelentékeny számmal alakultak politikai pártok. A régi Keresztény Szociális Párt mellett, amelynek vezetői: Haller István, Huszár Károly, Semrecsányi György, Beniczky Ödön és Ernszt Sándor, megalakult a Keresztény Nemzeti Párt, elnökei lettek: gróf Teleki Pál és Pekár Gyula, ügyvezető elnök pedig Wein Dezső. Ez a két párt a gróf Dessewffy Emil elnöklete alatt álló Földmíves Párttal és a Kisgazda Párttal, melynek Meskó Zoltán államtitkár az egyik vezetője, kimondotta, hogy mivel a közelmúlt tapasztalatai a pártoknak blokknál szorosabb töstvörülést teszik szükségessé, egy párttá egyesül. Ennek az új nagy pártnak Egyesült Keresztényszociális Nemzeti Kisgazda és Földmívespárt lett a neve, amelyet később így módosítottak: Keresztény Magyarország Egyesült Pártjai. Ezenkívül egész sora alakult meg az új polgári pártoknak és szervezeteknek. Nem politikai alakulat, hanem a nemzeti szellem ébrentartására és erősítésére hivatott szervezet a Magyar Nemzeti Szövetség, amelynek élén báró Perényi Zsigmond áll. A városi polgárságot akarja tömöríteni a Nemzeti Szabadelvű Párt, megalakítói közt vannak: Dárczy István, Zsolnay Miklós, Sándor Pál és Hüttl Hamir. Volt Károlyipárti politikusok, köztük Baloghy Ernő és Vass János, Polgári párt elben szervezkednek. A nagyipar és részben a kereskedelem képviselőit foglalja magában a Magyar Polgári Párt, amelynek Heinrich Ferenc, Chorin Ferenc, Fenyő Miksa a vezetői. A volt munkapárti, illetve 48-as alkotmánypárti képviselők Simontsits Elemér és Hegedűs Lóránt vezetésével külön tömörültek és végül mint önálló párt megmaradt a függetlenségi és 48-as párt, Lovászy Márton elnöklésével. A Lovászy-pártból azonban néhány nap előtt kiváltak azok, akik a jelenlegi kormányt támogatják a Balla Aladár és Szakács Andor vezetésével Nemzeti Független és 48-as Párt három külön pártot alakítanak. A polgárság megmozdulásának kifejezője volt az a kerületközi értekezlet, amelyet Polónyi Géza kezdeményezésére szeptember 20-án tartottak a főváros polgárságának vezetői a Saskörben. Polonyi indítványára az értekezlet elhatározta, hogy a polgárságot felszólítja közös programon alapján egy pártban való egyesülésre. A programm kidolgozására bizottságot küldtek ki. Liberális polgári blokk készül. eával megbízzák. A kibontakozásnak ezen az alapon leendő megteremtése végett a párt a kezdeményezést maga kezébe vette és megbíztál az elnökséget, hogy a többi párttal és a kor Imánynyal a tárgyalásokat azonnal indítsa meg. Ebben az ügyben szombaton este értekezlet ült össze, amelyen a függetlenségi párt részéről Lovászy Márton, Ábrahám Dezső, Létai Ernő, a magyar polgári párt részéről Lakatos Gyula, a nemzeti szabadelvű párt részéről Ugron Gábor és Sándor Pál, a kisgazdapárt részéről nagyatádi Szabó István, a volt munkapártiak (Nemzeti Társaskör) képviseletében Mándy Samu, a köztársasági párt képviseletében Nagy György, a demokrata párt részéről pedig Várengiyi Vilmos jelent meg. Résztvett azonkívül az értekezlétén Buchinger Manó, aki Garami Ernővel együtt már tegnap és ma tárgyalt Lovászyval. Az értekezleten a függetlenségi párt hattározati javaslata alapján arról tanácskoztak a megjelent politikusok, hogy a rendített pártok a® ország legégetőbb feladatelvák elvégzésére egy táborban egyesüljenek a cclra egy Liberális polgári blokkot alalkítottek. A mai értekezleten Valamennyi párt kifejezte hajlandóságát a blokkban való részvételre, csupán a volt munkapárt konzervatívebb irányzatának csatlakozása nem bizonyos még részben azért, mert a munkapárt támogatja a régi országgyűlés összehívására megindult akciót A pártok együttműködésének alapjául szolgáló közös programm tervezet megbeszélésére és egyéb kérdések elintézése végett hétfőn délután a blokkban résztvevő pártok újabb értekezletet tartanak s ennek megállapodásait a szerdám tartandó döntő tanácskozás elé terjesztik, amelyre Budapestre várják Simontsits Elemért, a volt munkapárti csoport elnökét te. Elfogatásom története. •*— Elmondta dr Légrády Imre.— A kommunizmus kezdeténen, március 21-ének az volt a legokosabb ténye, hogy engem mindjárt az első napon a Pesti Hírlap szerkesztésétől elcsapott. Ekkor márrégen nem volt ez a lap kifejezője az éngondolatvilágomnak. Éspedig azóta nem,amióta a Károlyi-kormány január hóban felbérelt csőcselékkel a lap kiadóhivatalát leromboltatta és Pogány ,szakszervezeti katonáinak fenyegető szerkesztőségi látogatásai napirenden voltak. Már ettől az időtől forrva nem volt szabad a pesti sajtónak mást inni, mint amit a Károlyi-kormánymindenható sajtófőnöksége követelt. Március 21-én tehát vettem a kalapomat és otthagytam, a szerkesztőséget, ahová aztán be se tettem a lábamat a kommün megszűntéig. Azt hittem eleinte, hogy az így visszavonult embernek békét hagy a tanácsköztársaság. De amikor hallottam Wekerle Sándor volt miniszterelnöknek, majd pedig másoknak elfogatásáról, tudtam, hogy a kommunistává lett szocialista párt nem fog megfeledkezni rólam, aki ezzel a párttal évtizedeken át harcban állottam, aki a pártlap állandó céltáblája voltam, mint „soviniszta“, mint „kapitalista“, mint „kizsákmányoló“, mint „háborús uszító“ és aki a Wekerle-kormányt mindvégig támogattam. Egyik-másik barátomnak meg is mondtam, hogy Koszurok nem feledkezik meg rólam sem. Nem hitték. Különben is kezdettől fogva megfigyelés alatt állottam, detektívek jártak nyomomban mindenüvé. Közeledett a nagy hét. Csütörtökön A függetlenségi és18-as párt legutóbbi ülésén elhatározta, hogy csak olyan kormányt támogat, amely az ország függetlenségét minden beolvasztási kísérlettel szemben megvédi, a megzavart társadalmi békét helyreállítja, a bolsevizmusért felelős elemek megbüntetéséről gondoskodik, a felforgató törekvéseket meggátolja s amely az antant hatalmak bizalmát megnyeri oly mértékben, hogy a választások korareggel fél hat órakor megzörgették az előszoba-ajtót. A cseléd fölkelt és rémülten nyitott ajtót, talpon termett a feleségem is, alki három Lenin-fiával találta magát szemközt a lakásfolyosón. Azt hitte, házkutatás lesz, amiben már volt néhányszor részünk, de a három Lenin-fiú a cseléd útmutatáséra egyenest a szobámba lépett és közülük a vezető felém rivált: — ön Légrády Imre? Igenlő válaszomra rám parancsolt: — öltözzék fel tüstént, a forradalmi törvényszék elé állítjuk. A feleségemnek szavát vette a rémület, én pedig öltözködni kezdtem. — Siessen ! — kiáltott rám a vezető, mire én abbahagytam az öltözködést és így szóltam: —* Én nem sietek! Nem tudok sietni, mert vak vagyok. Ha nincs türelmük várni, csináljanak, amit akarnak. A Leninek vezetője csak ekkor vette észre, hogy vak emberrel van dolga. Barátságosabb hangon szólt: — Tessék hát csak lassan öltözködni — és embereit kiparancsolta a szobából. A vezetőnek ez az intézkedése némi bátorságot öntött a feleségembe, segíteni kezdett az öltözködésemben, közben megkérdezte, mit akarnak tőlem, hova visznek és hogy ő velem akar jönni, mert magamra nem hagyhat. A vezető ezt felelte: — Velünk nem jöhet. Férjét a forradalmi törvényszék elé visszük, legyen egészen nyugodt, ott kihallgatják és néhány óra múlva hazaküldjük. így mondta: hazaküldjük. Fogalmunk sem volt még akkor, hogy a Lenin-fiúk zsargonján mit jelentett ez. Ennek tudása nélA polgári pártok közt folyó tárgyalásokkal párhuzamosan megbeszélések vannak folyamatban a kormány és a függetlenségi párt közt is. A tárgyalásokról Lovászy Márton, a függetlenségi párt elnöke, a követezőket mondotta mnnkatársun tennék: — A uralt hét elején Friedrich István k mzziszterelnök úr megbízásából fölkeresett egy politikus és közölte velem a miniszterelnöknek üzenetét, hogy velem tárgyalni és megegyezni óhajtana. Válaszom az volt, hogy «s elöl nem zárkózom el, de a megegyezési tárgyalásokat elvi alapon óhajtom folytatni és ezért arra kérem, hogy dolgozza ki a programmját és ismertesse meg velem. Másnap megkaptam az üzenetét, hogy a programm pár nap múlva készen lesz és nekem el fogja küldeni. Tegnap este ismét megüzente, hogy a programma még nem kész, de a legrövidebb idő alatt elkészül és nyomban rendelkezésemre bocsátják. leül sem reméltem valami sok jót és bizony az enyéimtől való elbúcsúzna pillanatában a végbucsu érzése alkart úrrá lenni rajtam. De nem volt szabad engednem, nehogy a gyors visszatérésemben való bizakodást lerontsam. Lent a kapu előtt a Lenin-fiúk besegítettek autójukba. A vezető mellettem, a másik szemben velem, a harmadik a soffőrnél foglalt helyet Hét óra felé lehetett, már hangos volt az utca a járókelőiktől. Az autó nekivágott a Margit-hídnak. A feleségem, földi kálváriámnak tíz év óta hű osztályosa, akitől soha egy napig távol nem voltam, az ablakból nézte az autót, amíg azt a híd kanyarulata el nem nyelte. Azután összeesett. Ahogy az autó a Lipót körutom továbbvitt, egyszerre csak éreztem, hogy nem fordul be a törvényszéki palota felé. — Hova visznek? — kérdeztem a vezetőtől. Hiszen a Markó-utca másfelé van? — Nem mondhatom meg. ■— Amit a helyemben más láthatna, azt csak tudhatom én is, aki nem látok. — Jól van, megsúgom, a Batthyány- palotába. .Már meg is állt az autó és vittek föl és leültettek egy szobában. Agy is lehetett benne, mert szuszogó hangot is hallottam! közvetlen közelről Őrizőnek egy új Lenin- fiút kaptam. Aki elhoztak, azok tovább mentek a két fivéremért. Nyolc óra lehetett Az ágyon szuszogó alak felébredt és rám mutatva, kérdezte örömtől: ki vagyok! Ám a választ be sem várva, szitkozódni kezdett, miért nem keltették fel, emlegetvén az előző este megivott jó bort aztán rólam is, a fölkelésről is meg- PESTI HÍRLAP IBI 9. szeptember 25., vasárnap. A miniszternök tárgyalása Lovászival.