Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-01 / 142. szám

6­6 PESTI HÍRLAP 1919. novem­ber 6., csütörtök. törvényhozási döntésnek lenni, mely ki­mondja: mivel az osztrák-magyar monar­chia megszűnt s a pragmatica sanctio sze­rint együttesen birtosolandó országok min­den kötelékét széttépte egy vis major, a le­veretés s mivel a közös védelemnek köteles­sége is, lehetősége is megszűnt, ennélfogva a pragmatica sanctio s az ezt becikkelyező 1723-ik évi I. és II. törvények egyszerűen megszűntek, amiből növetkezik, hogy a Habsburg-ház örökösödési joga a magyar koronára megszűnt Amidőn ez előzetes közjogi döntéssel megállapítottuk, hogy a magyar nemzetnek az államforma és államfő fölötti teljesen szabad önrendelkezési jogot vissza­adta az intentesban egyesült világhatalom, akkor érkezzünk csak el oda, hogy a főkérdés fö­lött gondolkozzunk. S itt a közvélemény figyelmét fölhívjuk először bizonyos alkal­mi szempontokra, másodszor bizonyos el­vekre és igazságokra, melyeket a most te­remtendő új magyar alkotmányban és most szerkesztendő új magyar közjogban kodi­fikálni kell.Alkalmi szempontnak nevezzük annak alapos megfigyelését és megállapítását, hogy a mai európai helyzetben s a körülöt­tünk levő országokhoz való viszonyunkban milyen államforma s államfő lenne reálisan előnyösebb Magyarországra? Milyen lenne kifelé rokonszenvesebb s befelé több hasznot hajtó? Ne­m csinálhatunk egy külön ma­gyar glóbust, mely nem törődik a világ­gal. Nyíltan és őszintén meg kell tárgyal­nunk minden kínálkozó, sőt elgondolható eshetőséget, hogy miből lenne Magyaror­szágnak több haszna, ha köztársaságra szar­vazunk vagy ha királyságra, ha itthon kere­sünk államfőt, vagy ha külföldön? Ezért tudnunk kell, hogy milyen esélyeket vehe­tünk számításba? Mert az ország javára konjunkturális politikát kell követnünk. Semmiféle konjunkturális érdek sem érintheti azonban azokat az elveket, ame­lyeket mint örök igazságokat bármilyen ál­lanforma mellett is törvénybe kell iktatni. Mert nekünk új alaptörvényt kell csinálni, új alkotmányt kell kodifikálni, új közjogot kell szerkeszteni. Nemcsak akkor, ha új ál­lamformát, köztársaságot, választunk, ha­nem királyság mellett is. A Habsburgok örökösödési jogára vonatkozó törvények megdől­tével ugyanis minden úgynevezett alaptörvényünk megdőlt, vagy változást szenvedett. Az új alkotmány kodifikálá­sánál pedig két elvet kell érvényesíte­ni: 1. történeti talajból, nemzeti tradíciók­ból kell azt kifejleszteni, 2. a modern kor igényeihez s a népszuverenitás mai elveihez kell alkalmazni. Nevezetesen a mult száza­dok korlátlan felségjogairól nem lehet többé szó az új magyar államban. S miután igaz­ságaink mindkét államformára, ugy a ki­rályságra, mint a köztársaságra illenek, azért az „államfői jogok" kifejezést hasz­náljuk s ezeknek szabályozására hívjuk föl a közvélemény figyelmét. Mert a levezeté­sünkből legalább merítsük azt a hasznot, hogy minden jóval együtt veszítsünk el minden régi rossziat is. Elpusztított régi államunk tabula rasájára építsünk egy mo­dernebb jobb alkotmányt. S e munkánál po­litikusaink figyelmébe ajánljuk mindama nemzeti követeléseinket is, miket az úgy­nevezett „alkotmánybiztosítékok" tárgyalá­sakor programmszerűen fölállítottunk. Akik királyságot akarnának jövőre is, sokszor hangoztatják, hogy az angol alkot­mányt kellene mintaképül vennünk, amely nem ismer korlátlan felségjogot. A minta helyes. De épp ez is bizonyítja, hogy ne­künk újonan kell kodifikálni alkotmányun­kat egy vagy több alaptörvényben. Minden régi alkotmány részben szokásjogon, királyi gyakorlaton, parlamenti határozatokon s nem minden részében írott alaptörvényeken alapul. Ilyen az angol alkotmány is, mely az 1688-iki forradalomból forrott ki; a régi törvényeiben kim­ondotta, hogy „fenség, tö­kéletesség és örökkévalóság képe?1­1- politi­kai tekintetben az angol korona elismert legfőbb tulajdonságait", de a praktikus élet­ben e fenségnek és tökéletességnek nem en­gedte meg, hogy miniszteri segédkezés vagy ellenjegyzés nélkül egy levelet írjon, egy követet fogadjon, egy hivatalos levelet föl­bontson. Az angol király csak uralkodhatik, de nem kormányozhat s már II. György mondotta: „Angliában a miniszterek a ki­rályok". Mindenesetre követendő példa te­hát az angol, — ha a nemzet döntése nem a köztársaság, hanem a királyság mellett fog állást foglalni, — de ami alkotmányosságot, parlamentarizmust Angliában különböző korok bilijei, parlamenti határozatai, továb­bá a szokásjog s a közszellem­ biztosít, azt nálunk együttesen egy irott törvényben kell fölsorolni, mert nálunk nincs oly közszel­lem, mely lehetetlenné tenné az államfői ön­kénykedést Minden új államnak irott alkotmánya van. Mi teljesen új államot szervezünk, teh­át paragrafusokba, kell szedni — ismétel­jük, úgy köztársaság, mint királyság mellett — az új alaptörvényt, amely kimondja:­­ minden hatalom forrása a nemzet, ennélfogva csak egy szuve­renitás van, ez a népszuverenitás; 2. az államfő a nemzeti akarat szabad meg­nyilvánulásának csak eszköze s nem féke lehet; 3. korlátlan államfői jogok nincse­nek, az államfő minden ténykedéséért az al­kotmányos kormány felelős, ennélfogva felelős minisztérium nélkül az államfő nem működhetik; 4. a hadüzenet és békekötés joga az országgyűlést illeti; 5. az államfő tartozik a törvényes határidő alatt ország­gyűlést összehívni; 6. tartozik a parlamenti többségből kormányt kinevezni; 7. tartozik az országgyűlés két háza által megszavazott törvényeket szentesíteni; 8. tartozik állan­dóan az ország területén lakni; 9. tartozik a törvényeket megtartani és megtartatni, en­nélfogva az ország minden törvénye reá is alkalmazható, törvényen kívül az­­ államfő sem állhat; 10. ha az államfő az alkotmány­ra tett esküjét megszegi , a nemzet szabad­sága ellen árulást követ el, az országgyű­lés fölötte bírói széket ülhet s a nemzetre visszaszál az államfőválasztási jog. Ez elvi követelések fölállitandók köz­társasági államfő mellett is, de százszorta inkább királylyal szemben. S addig kell ez elvi döntést kodifikálni, mig nem történt döntés a személyben, mert így a nemzeti követeléseknek nincs semmi személyi élük. A nemzet maga választ államfőt, tehát joga van megszabni az alkotmány elveit, ame­lyek mintegy „pályázati föltételek" az új államfőre. Át kell formálni azonban az ál­lamformával egyidejűleg az országgyűlést is, amennyiben egy modern államban a nép­parlament mellett nem lehet meghagyni egy feudális főrendiházat, melyben a születés és vagyon adja a többséget. A kétkamara­rendszer mellett szól a nemzeti hagyomány, de a felsőházból valódi szenátust kell csi­nálni, melyben ne az érdekképviselet legyen a főmotívum, hanem a testületi képviselet, például a törvényhatóságok s különböző ka­marák vezetőivel az egyes szakmákban ta­pasztalatokat szerzett meghiggadt emberek volnának bevonandók, tehát a születés joga helyébe a hivatás joga lépne, így volnának a szenátusnak nem születésből, hanem hi­vatalból való tagjai, aztán kinevezettek és külön választottak is. Itt az ideje, hogy rég hirdetett doktri­nak­ igazságokat átvigyünk az életbe. S azért vázoltuk itt röviden az államforma körül fölmerülő elvi problémákat, hogy megnyissuk a tárgyilagos vitát s hogy a gyűlölködő politizálástól oly térre irányít­suk a közgondolkozást, amelyen pártkülönb­ség nélkül találkozhatunk. Gondolja meg minden magyar, hogy nehéz munkával új államot kell építenünk. S ha összedőlt a régi házunk, akkor legyen annyi eszünk, hogy az ujat ne építsük megint vályogból s ne az áradó folyó süppedő partjára! A kibontakozás felé. Sir George Clerk mai tárgyalásai­ — Wla­ssics ujabb meghallgatása. — Mi­niszt­ereln­ i­k-j­elül.­e. Egy hete mult már, hogy Sir George Clerk politikai tárgyalásokat folytat az ország kiváló­ságaival és a pártvezérekkel és beható tájékozó­dás útján keresi a békét biztosító kibontakozást. E tárgyalások eddigi anyagából már tegnap megállapították, hogy az entente teljhatalmú megbízottjának munkaprogrammját a legfairebb objektivitás jellemzi s hogy e programm során Sir George Clerk elérkezettnek látja az időt, hogy a pártok képviselőit közös megbeszélésre hívja össze s a kibontakozás módozatait e plé­num elé terjeszti megszivlelés vége. . A mai kihallgatások folyatásnak és alig­hanem befejezésnek is tekinthetők a Magyaror­szág sorsát intéző előzetes tárgyalásokban. A mai nap folyamán gróf Zichy János, báró Pe­rényi Zsigmond, Kristóffy József és Bárczy Ist­ván voltak kihallgatáson a Zichy-palotában. Feltűnést keltett, hogy báró Wlassics Gyulát már ma kora délelőtt újra magához kérette Clerk és ismét majdnem egy órán keresztül tárgyalt vele. A közigazgatási bíróság elnöke mai beszél­getéséről a következőket mondod k­i­r-nV- o­sunknak: — Újra beható tanuicskozásun­k von ez alkalommal a szőnyegen levő kérdések egész komplexumát ismételten megvitattuk. Most többet nem mondhatok, csak annyit, hogy a döntés rövid időn belül megtörténik. Magához kérette Clerk gróf Somssich Jó­zsef külügyminisztert és Raffay Sándor evan­gélikus püspököt, akinek meghallgatására egy egyházi memorandum adott alkalmat Raffay püspök inkább egyházi kérdésekről, a kommu­nizmus okozta erkölcsi károkról és az állás­nélküli tanítók és lelkészek helyzetéről tárgyalt Sir George Clerk­­c­al, de a politika kérdéseiben nem foglalt állást. A mai tárgyalások tónusa is csaknem egyöntetűen a koncentrációs kabinet létjogosult­ságát hangoztatta, olyan minisztérium kinevezé­sét, mely lehetőleg polgári politikus elnökség® ala­tt végleges megoldást biztosíts." A helyzet ilyen előrehaladott stádiumában csak természetes, hogy megindult a találgatás is a miniszterelnöki állásra. A keresztény­ pártban Pekár Gyula és h­uszár Károly lelkes beszédben buzdították híveiket a kitartásra, hangoztatván, hogy a kormány helyzete általánosságban véve szilárdnak tekinthető és mindössze jelentékte­len változásról lehet szó olyanok javára, akik­nek liberális voltát elbírja a keresztény­ párt. Az ő véleményük szerint nyolcvanhárom százalék magyarságé?!­r­­O­rponálhat tizenhét százalék. E feileglett ub­i-eu ,o­twan tiaiegetik gróf Bethlen István miniszterelnökségét, mint aki politikai hitvallásában közel áll gróf Andrássy Gyulához. A korm­ányon kivül álló pártok egy része Heinrich Ferencet, másik része nagy­atádi Szabó Istvánt ajánlotta. Minden párton fe­lül áll a báró Wlassics Gyula kiváló egyénisége, akinek a jelöltségéről szintén hallottunk s aki­nek a véleményére, hogy mily sokat ad Sir Georg Clerk, azt két egymásután következő, hosszan­tartó kihallgatása sokatmondóan tanult­­a. A ke­resztény pártok rendületlenül Friedlich litván­hoz ragaszkodnak. Félhivatalosan jelentik: Csütörtökön Sir George Clerk, a szövetséges és társult hatalmak legfelsőbb tanácsának budapesti képviselője a következő urakat fogadta: Lovassy Márton, b­ró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter, Huszár Ká­roly közoktatásügyi miniszter, báró Hatvany Károly, gróf Klebelsberg Kunó, őrgróf Pallavi­cini György kormánybiztos, Diamandi román főmegbízott, Zsombor Géza államtitkár, gróf Bánffy Miklós és Krausz Simon bankigazgató. A miszió főtitkára, mint Sir George Clerk he­lyettese, a következő urakkal tárgyalt: báró Wlassics Gyula, Hantos Elemér, Nagy György, Veér Imre, dr Jehlicska Ferenc és dr Kmoskó Mihálylyal. A misszió ezenkívül i­".Mr­ngsé­get fogadott

Next