Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-27 / 189. szám

2 elhatározta, hogy két tagja szombaton felkeresi a miniszterelnököt és Horthy Miklós fővezért, hogy felvilágosítást kérjen: milyen gyam­okok merültek fel a szociáldemokrata párt ellen? A fővezérség azonban már most kijelenti, hogy a nyomozás során letartóztattak olyan neves kommunista­szocialistákat, akiknek szereplése ez összeesküvéssel kapcsoltban meglepe­tésszerűen fog hatni. Arra való tekintettel, hogy a vizsgálat be­fejezve nincsen, a bűnügy összes részleteit még nem lehet a nyilvánosság elé vinni. De kijelen­tették a nyomozás vezetői: — A főváros közönsége nyugodjék meg. Legyen meggyőződve róla, hogy azokat, akik még ma is a szörnyűséges rémuralmat akarják visszaállítani, a vörös gonosztevőket és felfordí­tókat a nemzeti hadsereg ártalmatlanná fogja tenni ! A politika eseményei. Horthy fővezér elfoglalt országrészeink­ről és a nemzeti királyságról. Horthy Miklós fővezér a Neues Wiener Tagblatt karácsonyi számában hosszasabban nyilat­kozzik a hadsereg feladatáról és a helyzetről. — A magyar hadsereg szervezésének célja, mondatta a fővezér, a belső rend és a közbizton­ság senttartása. A szervezés mindenben az en­tente hozzájárulásával történik, épen ezért tel­jesen érthetetlen az a főleg cseh részről terjesz­tett híresztelés, mintha Magyarország támadó szándékkal fegyverkeznék, vagy pláne mozgó­átírna. — Bécsben és a külföldön sokat beszélnek ar­ról, — mondta a hírlapíró — hogy Nagyméltóságod a nemzeti hadsereggel Bécsbe akar bevonni. H ai. Igaz es? — Ezt a pletykát, aki mondja, sem veszi ko­molyan. Csak nem gondolja talán, hogy a bécsi deficit fizetése és az éhező Bécs élelmezési gond­jainak átvállalása céljából ily őrült gondolattal foglalkoznánk. Mert mi egyéb várna ma ránk Bécsiben? Az kell, hogy megegye a levest, aki főzte. — A Tótföldön mindjobban kiélesedő hely­izt­ádiumát a csehek szeretnék a mi nyakunkba varrni Mi azonban ezt a szívességet nem tasz­azuk meg nekik s a Tótföld ügyeit szándékosan semmi szin alatt bele nem avatkozunk, mert súlyt helyezünk arra, hogy a jövendő egészséges ki­alakulása belülről induljon meg s a nép akara­taiból történjék A csehek rossz politikája egyéb­ként csodálatos gyorsasággal szülte meg vissza­hatását. A tót önállósági törekvések figyelmen kívü­l hagyása, az erőszakos kulturális és köz­igazgatási intézkedések, kíméletlen rekvirálások, a tót nyelv elnyomása, a Tótföld igényeinek figyelmen kívül hagyása, ezek a valódi okai a tótok elégedetlenségének. Magyarország a nyu­gati vármegyékben az eddig ottlevő haderőn kí­vül újabb csapatkoncentrációkat nem rendelt el, annak dacára, hogy úgy jugoszláv, mint cseh részről bizonyos csapatmozdulatokról kaptunk híreket, melyek az ottani vidéknek a magyar ál­lamhoz hű lakosságát méltán nyugtalanítják. Arra a kérdésre, hogy a monarchia kérdésé­ben mi a hadsereg álláspontja, a fővezér ezeket vá­laszolta: " A volt monarchia nemzetei, melyek füg­getlenségüket súlyos áldozatok árán küzdötték ki, sokkal jobban ragaszkodnak önállóságukhoz, semhogy akár egy dunai konföderációról is ko­molyan beszélni lehetne. A magyarság túlnyomó többsége független nemzeti létet, nemzeti király­ságot akar. A nemzeti hadsere­g politikai kérdé­sekben állást nem foglal, hanem engedelmeske­dik a törvénynek. Nem mondok újat, ha kijelen­tem, hogy ez utca nem alkothat törvényeket és nem módosíthatja, az alkotmányt, mert amit az utca felszínre dobott, azt ismét visszacsinálhatja. — Magyarország mai helyzetében nem ke­reshet szövetségeseket, hanem arra kell töreked­nie, hogy minden iránta megnyilvánuló jóindu­latot a saját javára értékesítsen. A magyarság angol­ barátsága ma még csak hangulat, hiszen nem tudjuk, hogy a közeli béketárgyalásokon melyik nemzet részéről mit fogunk tapasztalni. A cseh-jugoszláv korridor kérdése, amely ismét kísérteni kezd, közelebb hoz bennünket Olasz­országhoz. Heinrich és Perényi jelölése a József­városban. A józsefvárosi XVII. kerület nemzeti kö­zéppárt­ja Glück Frigyes elnöklésével ma tu­ént tartott, amelyen Vörös Oszkár, Vaskó József, Eü­dős Ferenc és Földes Árpád felszólalására elhatározták a kerület további szervezését és hogy külön női választmányt alakítanak a női­szavazók megnyerése céljából. A gyűlésen Hein­rich Ferenc kereskedelmi miniszter, a kerület képviselőjelöltje, is megjelent, akit báró Kürthy Lajos üdvözölt A Józsefváros XIX. kerületének nemzeti középpártja ma tisztelgett báró Perényi Zsigmondnál, aki január 11-én mondja el pro­gramjői beszédét A magyar munkáspárt szervezkedése főúri életet él, a többi tízezren ellenben nyomo­rognak, akkor egy becsületes, elszánt kis mun­káscsoport azt mondotta, hogy ezt nem tűrik to­vább. A főváros Vl-ik kerületében szervezték meg először a szociáldemokrata párt vezetőivel elége­detlen munkásaiból a nemzeti alapra helyezke­dett magyar munkások pártját Kérték a szociál­demokraták központi vezetőit, hogy ők is fogad­ják el a nemzeti alapot és válaszszanak új veze­tőket, olyanokat, akik a kommunizmus előkészí­tésében és rémuralmában nem vettek részt. A pártvezetőség válasza azonban az volt, hogy nem­zeti alapra, átalakulásra, új vezetőkre nincs szük­ség. A­­kormánynyal sem akartak tárgyalni a szociáldemokrata párt vezetői, még avégből sem, hogy a kommunizmus vádja alatt ártatlanul el­fogott munkásokat szabadon bocsássák. Ily kö­rülmények között megalakult a Magyar Munká­sok Pártja, amely programmjában ragaszkodik az ország ezeréves határaihoz, mert enélkül nincs ipar, kereskedelem és munkásjólét, szüksé­gesnek tartja a nemzeti hadsereg fentartását, az áruuzsora letörését, az ipartörvény revízióját, a fokozatos jövedelemadót, a hadinyereségekre dézsma kivetését, végül a rokkantak tisztességes megélhetésének biztosítását. Dr Oberschall Pál nagy tetszéssel fogadott beszédben a függetlenségi párt üdvözletét tolmá­csolta, majd dr Huttkay Lipót, dr Schubert Ágos­ton, dr Reiter Ferenc, Wiesinger Gábor, Balázs József és mások beszéltek és hangoztatták, hogy a pártnak teljes erejével kell részt vennie a vá­lasztási küzdelemben.­ ­ Képviselő jelölések. A karácsonyi számunkban megjelent képvi­selőjelölt névsor kiegészítéséül közöljük, hogy Alsó­lendván Turr Béla, a keresztény­ egyesülés pártjának jelöltje, lép fel. Az a hír, hogy Wagner Károly anti­szemita programnak fellépne, téves. Dr Wagner Károly ny. államtitkárt az országos kisgazdapárt programmjával egy másik választó­kerület jelölte. A ''ro­nylotas váasztókerület pártjai közös megígérve­­zéssel Ormánczy Nándor volt orsz. képviselőnek ajánlották fel a jelöltséget, aki stt elfogadta.­­ A nemzeti demokrata párt a budapesti volt hatodik kerület IX., X., XI. kerületében tegnap ej­­tette meg a jelöléseket Pusztay Károly iskolaigaz­gató ajánlatára a IX. kerületben Vázsonyi Vilmost, a X. kerületben Pető Sándort, a XL kerületban p­r­­dig Bródy Ernő volt képviselőket ajánlotta jelöltek­nek. Pető és Bródy nyomban elmondták pro­grammá beszédüket­ A gyűlésen Pakots József, Bársony Ele­mér és Szilágyi György iparos beszéltek még a vá­lasztókhoz. A németújvári kerület képviselőjelöltjéül Thomas Ferenc pusztaszentmihályi esperest jelölte.­­ A Keresztény Nemzeti Egyesülés P­ártja kijelen­ti, hogy a budapesti XX. választási kerületben hi­­vatalos jelöltet nem állít és a jelöltek Buday Dezső mérnök és ír Haller József ügyvéd közötti verseny­be beleavatkozni nem akar . Győr város első ke­rületének polgár­sága Huszár Károly minisz­­terelnöknek az ottani képviselőjelöltségtől történt visszalépése és a Keresztény Egyesült Párt hozzájá­rulása folytán — táviratilag fölkérte dr Hegyes­ Karácsony! gondolatok a családról. Drága, szép tradíciók romjain, felgyújtott életszépsé­gek kihamvadt üszkein járunk. Egyet­len gondolatunk lehet: megmenteni azt, ami még at egymenüiető, ujzíd felépíteni azt, ami elpusz­tult. Az újraépült nehéz feladatában nagyon fontos szerepe jutott Magyarország asszonyai­nak; a csattai élet feltámasztása, újjászervezése. Soha nem volt időszerűbb erről gondoskod­nunk, mint­ ma Karácsony napján, e minden családi érzést magában megtestesülő és a leg­nagyobb példa által megszentelő ünnepen. Sok, nagyon sok ezen a téren az építeni való. De, ahol megvan az erős akarat, ott meg­van a remény is. Nem csoda, hogy a proletárdiktatúra alaint kezébe kaparintotta a hatalmat e szerencsétlen ország felett, mindjárt legelső rendeleteiben a családi életet kezdte ledöntögetni. A jelszó az volt, hogy a családi kötelékek károsak az em­beri haladásra. De ez a jelszó csak takarója volt a titkos rettegésnek, amely jól érezte, hogy amíg a család szent tisztaságát meg nem fertőz­tetheti, addig erkölcsöket meggyilkolni, nemze­teket lerombolni* nem tudhat soha. A régi Róma nagyságának titka is első­sorban a feddhetetlen, puritán erkölcsű családi élet volt Korlátlan ur volt a családban a pater­familias-, igazságos­an rettegett bírája egész há­zanépének: „domi manait, lanam fecit", azaz házias és otthonülő volt az asszony s ezt a tu­lajdonságát olyan nagyra becsülték, hogy sír­kövére irták halála után, legnagyobb magaszta­lásul. Ilyen családi körben születtek a nagy hő­sök, államférfiaik, tudósok, költők. Mikor aztán Róma családi életének tisztasága megbomlott, mikor egyre-másra elvált és tizszer újra férjhez ment asszonyok cifra hin­tóiból nyüzsögtek a A Magyar Munkások Országos Pártja ma este­­J/rgi*í Jóban vacsora keretében politikai összejöveteli rend va-n, amelyen több százan je­lentek meg. Katsóh Gyula, a párt titkára, hosz­szabb beszédben ismertette a párt .Keletkezésének történetét, amely a bolsevizmussal van kapcsolat­ban. Amikor a hazafias magyar munkásság látta, hogy a régi vezetők által előkészített proletár­diktatúra a munkásság eldoridója helyett egy rablógyilkos társaság országpusztításává fajult el a a munkáimra rom örve alatt pár száz ember közterek, mikor már ritkaságszámba ment az „univira", az egy férfi asszony, a leromlott csa­ládnak utána ment az állam szilárdsága és di­csősége is." Nálunk a minden téren való destrukció öntudatos gondolata vezette azt az átkozott ke­zet, amely a családi életet támadó rendeletek egész sorát adta ki. Komoly ankétok voltak a tanácskormánynak arról a kedvenc tervéről — persze bolsevik­ módon, a laikus közönség bele­vonásával — hogy a válás akkor is érvényes le­gyen, ha csak egyik házasfél kívánja. Így került bele Magyarország jogi életébe az a derék és koros szakácsnő, aki felszólalt egy ilyen gyű­lésten, mondván, hogy de ő bi­zony nem lelkese­dik az olyan törvényért, amely megengedi, hogy az ura otthagyja őt ha­zátnt és fiatalabb fele­séget keressen magának. „Burzsoá", mondták neki megvetően a szakemberek, nem is sejtvén, hogy ezúttal a szakácsnő volt a jogász és ők voltak a szakácsnők. Még ennél is százszor nagyobb bűn azon­ban, amit a gyermek lelkével elkövetek. Arra tanították, hogy ne engedelmeskedjék szüleinek. Kényszer-mesedélutánjaikkal — amelyeken mel­lesleg mondva, részben altató hatású, szimboli­kus értelmetlenségeket, részben pedig osztály­harcra és gyűlöletre izgató előadásokat olvas­tak fel, — csoportos színházbajáratásukkal, für­detésükkel,,mind-mind azt célozták, hogy a gyer­mek ne a családhoz, hanem egyedül a tömeghez tartozónak érezze magát. Arról, amit a fiatal lányok tiszta szívével tettek, szinte rosszul esik beszélnünk. A kezünk ökölbe szorul, nehéz erről higgadtan szólni, de mégis meg kell állapítani, hogy mindaz, amit ezeknek a k­ét­ég­beesett gyermekeknek magya­ráztak, végeredményében szintén a családi élet megsemmisítését célozta. Nagy hatalomnak kell lennie annak, amely­nek megdöntése ilyen tajtékzóan dühös munkát okozott nekik . Nagy és szent hatalom a család. Sarkával sok mérges kígyó fejét tudta eltaposni, ha sziszegve nyújtózik tagjai felé. Sajnos, sok helyen túrt ért a romboló szán­dék. A felnőttek ellen nem véthetett annyit a kommunizmus, mint amennyit szeretett volna, mert hiszen azok, a legműveletlenebb néposz­ályt kivéve, igen jól tudták, mennyit érnek a tanács­kormány intézkedései. A fiatal sarjadék ellenben pusztult, romlott. Jó, szófogadó, szüleiket tisztelő gyermekek — különösen a serdülők közül — engedetlenekké, alattomosakká tiszteletlenekké váltak. Erkölcsi felfogásuk, helyes­­,életük meg­lazult. Veszélybe jutott a jövő reménye, meg kell mentenünk és csak asszonyok, anyák menthetik meg! Nehéz, keserves időket élünk. Jövőnk bi­zonytalan, megélhetésünk küzdelmes. Most kell, hogy minél szorosabbra fonódjék a család. Min­den feleség legyen áldozatkész, türelmes, otthon­ülő. Minden anya legyen világi­tó, szent példa­kép, amelyre gyermekei csak feltekinthetnek. A maga szelíd türelmével, önzetlenségével adjon bizonyságot arra, hogy van valami a családi kapcsolatban, ami küttömbbé teszi a nagyvilág­nál; odakint két könyökkel küzd, jogaiért tüle­kedik mindenki, míg idebent azon fáradozik a családnak minden tagja, hogy minél többet ál­dozzon a többiekért, hogy minél kisebb részt kérjen a jogokból és minél nagyobbat a köteles­ségekből. Hosszú és nem könnyű az út de eljuttat a célhoz. A gyermeki lélek fogékony. AZ eltévedt báránykák vissza fognak édesedni. A családi élet ha csak a családanyák igazán akarják, vissza fogja nyerni keresztény szellemét, ma­gyar tisztaságát. És ha újjászületik a család, feltámad a S. Bokor Marvitz PESTI HÍRLAP 1919. december 27., szombat

Next