Pesti Hírlap, 1920. január (42. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

Budapest, 1920. HI!, évfolyam, I (14,114) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egész évre..........526 K — | félerr*..............110, — w Negyedén«..... Sá,—B Etey hóza........... 20 „ Egyes szám ára helyben, Vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdet** díj­asába* szerint. tíí.­t Ah Csütörtök, január 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: tísdapsi­s, Vilmos neiEzir­ni 78 TELEFON:122—91 122—92 123—M 123—94 122—98,­­éjjel 122—91 IC*—M iúv&ndb.­ FIÓKKI­ADÓHIVATAL. Budepest, Erzsé­bet-körút L Telef­on: József S2—98­ Rettenetes év: „L’aimée terrible!" Ezen a címen he­lyezte Hugo Victor rendkívüli költői képze­letének és lobogó hazafi lelkének csodás má­gikus világításába azokat a halmozott külső és belső csapásokat, a háborúban való teljes leveretést, a párisi kommunára lázadást, a nemzeti megalázást és területcsonkítást, amelyek Franciaországot az 1870—71. éven át lesújtották. A rettenetes év! Mennyivel intenzívebb értelmet, mennyivel fájdalma­sabb tartal­mat nyer ez a szó, ha a most le­telt évvel és benne boldogtalan hazánk sor­sával hozzuk vonatkozásba. Itt, a vissza­emlékezésben is az egymásra következő bor­zalmak gomolygó sötétségébe a legáthatóbb költői fantázia sem képes bevilágítani, az egyre fokozódó vulkanikus megrendülések dörrenéseitől a legelszántabb hazafi érzés is riadva magnómul, csak úgy érezzük, hogy az iszonyú események tragikus következe­tességéhez semmiféle újságkrónikai igazság nem képes fölérni. Az év tártán csak erőt vesz rajtunk az érzés, hogy abban az egye­temes nyomorúságban­ és általános gyász-­­ had, amely a világháború évein át változa­tosan és fokozatosan az egész emberiséget érte, mi magyarok jutottunk a Italsora leg­­fenekére, mi lettünk a nemzetei: H­iebjául kiválasztva. Tetézve tudult rá minden bab­­­ors és minden kárhozat, összesítve, össze­­halmozva kell mindazt, a sokféle szenvedést elviselnie, amelyből más nemzeteknek egy­­egy részlet, valamely darab jutott. Oh, az című öt év valóban a mienk, egé­szen mi külön gyászévünknek leszen be­jegyezve a történelembe. Akkor buktunk alá a romlásnak és összeomlásnak mélyébe, ör­vényébe, amikor már túl v­oltunk a világhá­borúnak rettenetes próbáin és a békekötés révébe gondoltunk beevezhetni. Az előző év végén tudtuk már, hogy az öt évig folyta­tott háború elvesztésével a végzetes ka­tasztrófa érte országunk épségét és állandó veszedelem fenyegeti nemzeti szervezetünk fejlődését. Mégis a háború befejeztével könnyebbül­ten föllélegzettünk azza­l a köz­vetlen meggyőződéssel, hogy legalább vége szakad a szertelen szenvedéseknek, nélkülö­zéseknek, hányattatásoknak, amelyeket ez a szörnyeteg háború az ország közlakosságá­ra rámért, erősen bizakodva abban is, hogy iiyomban összefoghatjuk e, nemzet, összes erőit az újjászervezés munkájára, a nem­zeti egység alapjainak teljesebb kiépítésére, a független magyar államiság erkölcsi és anyagi feltételeinek biztosítására. Ebben lett a lefolyt év a leggyilkosabb csalódás éve. Olyannyira, hogy a reánk szakadt, ro­­mos belső válságok világszerte kiolthat­ták még a nemzeti életképességünkbe vetett hit utolsó csillámát is. Bizony itt­­ teljesült be mélységes igazsággal nemzeti himnu­szunk legszomorubb panasza. Nem, nem az ellenség,­­ önfia vágta sebét Belesülyedtünk a fejetlen zűrzavar és a véres tömkeleg mindenféle soha el nem képzelt változataiba ugyanakkor, amikor a dolgok elemi kényszere is azt követelte, a nemzet természetes élet­ösztöne is azt paran­csolta, hogy a magyar nép egységes akaratát állítsuk szembe az idegen hódítók fizikai felsőbbségével. A Károlyi-féle utcai köztár­saság, a proletárdiktatúra csőcselék-uralma még jóval idegenebbü­l meredtek bele nemzet­i történelmünk logikai folytonosságába, mint a reánk tört külellenségeknek országunkat letipró és szétszaggató önkénye. Vakmerő kalandorok kormányzata után, akik a hazát csak jellemtelen becsvágyuk játékterének tekintették, következett a közönséges rablók és gyilkosok kormányzata, akik a hazának még eszméjét sem akarták ismerni. Szinte olyan képet nyerünk ez év történelmi tükré­ben, mintha mindaz a kultúrás kincs, az anyagi , erkölcsi gazdagság, amelyet egy évezred építménye fölött az előbbi század­nak óriási munkája, vezérlő szellemeknek, nagy­ államférfiaknak szakadatlan alkotó buzgósága, nagy íróknak, nagy művészek­nek lángoló lelkesedése tömörített egybe, csak vékony kéreg lett volna, amely a világ­háború rázkódásaitól szétmállott és lehul­lott. . És vannak jelenségek, amelyek ma is azt­ a látszatot keltik, mintha szerencsétlen hazánk a poklok egymás ellen csatázó ha­talmainak, a legvadabb szenvedélyek és fék­telen önzések örökös harcterévé változott volna át. Sajnos módon különösen pártéi­e­­tünk, amelynek az alkotmányos regenerá­ció medrébe kellene a közéletet visszavezet­,­ni, teszi most is azt a benyomást, mintha még mindig nem szabadultunk volna ki a poklok gyűrüzetéből. Micsoda címen lesz majd beiktatva Clerk­nak, az entente megha­talmazottjának, missziója a mi nemzetünk történelmébe, amely nemcsak ezeréves nem­zeti lét foglalatja, hanem majdnem ezer­éves alkotmányos életnek hagyománya is. Amikor a győztes hatalmak országunk iszét­­darabolását foglalták pontosatokba és a magyarság egységes testének szétszabda­lását írják elő, mi már előre oly látványt nyújtottunk, mintha maga a magyarság nem pártokra, hanem ellenséges nemzetekre szakadt volna szét. Az ellenséges hatalom­nak kellett közénk jönnie, nemhogy a béke­­s­zerződést nyújtsa felénk, h­anem hogy sa­ját pártjaink között valami fegyverszüne­­tet, a nemzeti közakaratnak pillanatnyi ogk­­szehidáisát lehessen megállapítania. Igen, ez az év az örökre rettenetes év! A borzalmas megpróbáltatások éve, a haza teljes s­tealázottságának és az egyes polgárok keserves szenvedéseinek véres mesgyéje, minden anyagi kifosztottságunk és minden erkölcsi lerongyolód­ásunk beteljesülése. És még­sem jelentheti ez az év nemzeti hivatá­sunk egy újabb katasztrófánik elmerülését. Hogy oly kevéssel az ezeréves lét fellengző megünneplése után ért utol bennünket, ez a tragikus végzet, ezért pillanatig ,se szállhat­­ja meg a magyar hazafi lelkét az a gondolat, mintha ez az év fekete határvonalat is je­lezne nemzeti létünk folyamában. Ahhoz a megtöretlen ősierőhöz mérten, amely az ezez év történelmét megteremtette és minden bu­­kás után újre föllendítette, ahhoz a rendel­tetéshez viszonyítva, amelyet országunk­nak tem­észeti fekvése és nemzetközi kapc­srulatai a magyar napelemekre mindörökre hárítottak, ez az év minden rettenetessé®!! ellenére, is, amely a­ következő nemzedékek emlékezetét be fogja árnyékolni, mégis csak egy rendkívüli történelmi év marad. Rázkódásokkal teljes, válságaival mindent kép messzeható, a nemzet lelkületét mélyéig fölszántó év. Rendíthetetlenül meg vagyunk győződve, hogy éppen a nagy csapások mély szántása fog új csodás erőket fakasztani a­­magyarságból, a szörnyű bomlások és meg­­hasonlások után láthatóvá fogják tenni a magyarság létének és lényének széttéphetet­­len egységét. .Be kell bizonyulnia annak, hogy­ a sok égmsulos alkotmányos fejlődés és a nyugattal velő kultúrái közös.-ógiunk nem külső kéreg, hanem éppen neraztütifei­nek igazi szellemi tartalma. Be kell bizo­nyulnia annak i­y, hogy országunk területi épsége egyformmán a külső élettelen termé­szetnek és az élő nemzeti léleknek követelé­­se... annak is, ho­gy államiságunk szilárdsá­­ga és nemzetünk egysége Európa békéjének, biztonságának, k­ol­dátónak nélkülözhetet­­len eleme. ik­fel! kereskedelmi miniszter mMXmmM,. A vasút! forgalom korlátozása. — A gyönge széntermelés, — danair 2-tel fogv« ismét közlekednek a személyvonatok. — Az élelmiszenfrágulés. A vasúti szesztély’forgalo­niinjaik a szénhiány következwiben szükségessé vált ezümetdése nagy zavarokat idézett elő a közellátásiban is. Az ár­drágítók és lánckereskedők a felhozatal csökke­­nését felhamaznázták arra, hog az árakat még job­ban emeljék. Hogy mi lolt az oka a s­ze­mélyfor­galom beszüntetésének és meddig kénytelen a vasút ezt a korlátozá­st fentartani, arról Hein­rich Ferenc kereskedelmi miniszter kérésünkre a következőkben volt szívás nyilatkozni: " A személyforgalmat azért kellett be- Szüntetnünk, mert az egymásután következő ünnepnapok alatt, amely bányamunkásoknak is ünnepe, szünetelt a széntermelés, a kész­let pedig oly kevés volt, hogy csak az élel­mi­szerszál­l­ó gyorsteher- és tehervonlatokat, valamint a postavonatokat tudtuk a forga­lomban megtartani. Ha nem történt volna jó­­ideza intézkedés a t­as­télyfo­rgalom benül­­tetésére, akkor váratlanul is el kellett volna rendelni, és így sokkal több zavart és kelle­metlenséget okozott volna, mint rendelkezé­sünkre, amely után mindenkit készen föláll az a szükségszerű intézkedés.­­ Mondom, kény -,sűrűságból azt in tet­­tük be a szem­élyszállt sáót, és amint elhárul az akadály, újra az előbbi mértékben helyre ill a személyforgalom. A m­ai sziénter­­elés a szüksége® mennyiségnek csak egy részét fedezi Amíg nem tudjuk elérni a napi ezer­­ötszáz vagyon termelést, addig a legszüksé­gesebbre is csak arra futja. Remélem azon­ban, hogy a szénkitermelést »kerülni fog fo­koz­ni, és akkor a forgalom ismét a normá­lis mederbe terelődik.­­ Január 2-tól kezdve a személyvona­­tok az eddigi menetrend szerint fonnak ismét teistakaétot. Jifmni bivatan­, hogy a­ B éreimi te­­rek drásalávának okát az utóbbi napok kite­­tekaicei aáyafén idézték volna e­lő.Enn­ek ágik ■Bsan más oka lehet, mert fás a lehetőség 'Hát tekintettel voltunk a városok és iríildnö­­■wn a főváros ellátásának fontosságára. na em érekniesarsailktó vonatokat vsaimon ruta* irmmyit neakafjrft.uk « forgalomban. Ninc* megegyezés a kisgazdák és a kereszténypárt között, t&vo&aton éöm­mert a választási paktumról Ab OreBágoc, IdagjBBcti és földnávas páti körétól arról értssülünk, hogy a ■vtílastsfáA pák* tutura irányuló tárgyalások eddig nem jártak sikerrel. Mindöasv­e 15—IS kerületre sikerült a kereesztény nemzeti egyesülés párjának és az országos kisgazdapártnak megegyeznie. A ki®­­gazdapárt tutimban van annak, hogy anokban a kerületekben, az helyükhez ragaszkodik, a Netro- Int többségei jog nyaral a választásokon, ahol pedig kompromisszumba belemegy, amt a párt ér­dekeinek rovására és inkább a keresztény blokk luti-moniéja érdekében teszi. Mindekét párt vb» Kdtflstégenst­­eé van az óhajtása, hogy 60—60 kerületre nézve létesüljön megegyezés, erre azon­ban nincs kilátó*. A tárgyalásokat ma félhess»» kirótták és tratwnbaton délután öt órakor folytat­ják nem »ok kilátással a sikerre. A tárgyalások :az ezod­baton mindenesetre befejezik, akár si­kerül megegyezésre jutni a két pártnak, akár nem. Ha az utóbbi eset köv­ekezik be, akkor az eddigi megállapodásokat respektálják, a töbtá­rcerületekben pedig mérke­zni fognak egymással a pártok. A Festi Hírlap mai száma 12 oldal­ — Ára 80 fillér.

Next