Pesti Hírlap, 1920. január (42. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-01 / 1. szám
Budapest, 1920. HI!, évfolyam, I (14,114) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egész évre..........526 K — | félerr*..............110, — w Negyedén«..... Sá,—B Etey hóza........... 20 „ Egyes szám ára helyben, Vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdet** díjasába* szerint. tíí.t Ah Csütörtök, január 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: tísdapsis, Vilmos neiEzirni 78 TELEFON:122—91 122—92 123—M 123—94 122—98,éjjel 122—91 IC*—M iúv&ndb. FIÓKKIADÓHIVATAL. Budepest, Erzsébet-körút L Telefon: József S2—98 Rettenetes év: „L’aimée terrible!" Ezen a címen helyezte Hugo Victor rendkívüli költői képzeletének és lobogó hazafi lelkének csodás mágikus világításába azokat a halmozott külső és belső csapásokat, a háborúban való teljes leveretést, a párisi kommunára lázadást, a nemzeti megalázást és területcsonkítást, amelyek Franciaországot az 1870—71. éven át lesújtották. A rettenetes év! Mennyivel intenzívebb értelmet, mennyivel fájdalmasabb tartalmat nyer ez a szó, ha a most letelt évvel és benne boldogtalan hazánk sorsával hozzuk vonatkozásba. Itt, a visszaemlékezésben is az egymásra következő borzalmak gomolygó sötétségébe a legáthatóbb költői fantázia sem képes bevilágítani, az egyre fokozódó vulkanikus megrendülések dörrenéseitől a legelszántabb hazafi érzés is riadva magnómul, csak úgy érezzük, hogy az iszonyú események tragikus következetességéhez semmiféle újságkrónikai igazság nem képes fölérni. Az év tártán csak erőt vesz rajtunk az érzés, hogy abban az egyetemes nyomorúságban és általános gyász- had, amely a világháború évein át változatosan és fokozatosan az egész emberiséget érte, mi magyarok jutottunk a Italsora legfenekére, mi lettünk a nemzetei: Hiebjául kiválasztva. Tetézve tudult rá minden babors és minden kárhozat, összesítve, összehalmozva kell mindazt, a sokféle szenvedést elviselnie, amelyből más nemzeteknek egyegy részlet, valamely darab jutott. Oh, az című öt év valóban a mienk, egészen mi külön gyászévünknek leszen bejegyezve a történelembe. Akkor buktunk alá a romlásnak és összeomlásnak mélyébe, örvényébe, amikor már túl voltunk a világháborúnak rettenetes próbáin és a békekötés révébe gondoltunk beevezhetni. Az előző év végén tudtuk már, hogy az öt évig folytatott háború elvesztésével a végzetes katasztrófa érte országunk épségét és állandó veszedelem fenyegeti nemzeti szervezetünk fejlődését. Mégis a háború befejeztével könnyebbülten föllélegzettünk azzal a közvetlen meggyőződéssel, hogy legalább vége szakad a szertelen szenvedéseknek, nélkülözéseknek, hányattatásoknak, amelyeket ez a szörnyeteg háború az ország közlakosságára rámért, erősen bizakodva abban is, hogy iiyomban összefoghatjuk e, nemzet, összes erőit az újjászervezés munkájára, a nemzeti egység alapjainak teljesebb kiépítésére, a független magyar államiság erkölcsi és anyagi feltételeinek biztosítására. Ebben lett a lefolyt év a leggyilkosabb csalódás éve. Olyannyira, hogy a reánk szakadt, romos belső válságok világszerte kiolthatták még a nemzeti életképességünkbe vetett hit utolsó csillámát is. Bizony itt teljesült be mélységes igazsággal nemzeti himnuszunk legszomorubb panasza. Nem, nem az ellenség, önfia vágta sebét Belesülyedtünk a fejetlen zűrzavar és a véres tömkeleg mindenféle soha el nem képzelt változataiba ugyanakkor, amikor a dolgok elemi kényszere is azt követelte, a nemzet természetes életösztöne is azt parancsolta, hogy a magyar nép egységes akaratát állítsuk szembe az idegen hódítók fizikai felsőbbségével. A Károlyi-féle utcai köztársaság, a proletárdiktatúra csőcselék-uralma még jóval idegenebbül meredtek bele nemzeti történelmünk logikai folytonosságába, mint a reánk tört külellenségeknek országunkat letipró és szétszaggató önkénye. Vakmerő kalandorok kormányzata után, akik a hazát csak jellemtelen becsvágyuk játékterének tekintették, következett a közönséges rablók és gyilkosok kormányzata, akik a hazának még eszméjét sem akarták ismerni. Szinte olyan képet nyerünk ez év történelmi tükrében, mintha mindaz a kultúrás kincs, az anyagi , erkölcsi gazdagság, amelyet egy évezred építménye fölött az előbbi századnak óriási munkája, vezérlő szellemeknek, nagy államférfiaknak szakadatlan alkotó buzgósága, nagy íróknak, nagy művészeknek lángoló lelkesedése tömörített egybe, csak vékony kéreg lett volna, amely a világháború rázkódásaitól szétmállott és lehullott. . És vannak jelenségek, amelyek ma is azt a látszatot keltik, mintha szerencsétlen hazánk a poklok egymás ellen csatázó hatalmainak, a legvadabb szenvedélyek és féktelen önzések örökös harcterévé változott volna át. Sajnos módon különösen pártéietünk, amelynek az alkotmányos regeneráció medrébe kellene a közéletet visszavezet,ni, teszi most is azt a benyomást, mintha még mindig nem szabadultunk volna ki a poklok gyűrüzetéből. Micsoda címen lesz majd beiktatva Clerknak, az entente meghatalmazottjának, missziója a mi nemzetünk történelmébe, amely nemcsak ezeréves nemzeti lét foglalatja, hanem majdnem ezeréves alkotmányos életnek hagyománya is. Amikor a győztes hatalmak országunk iszétdarabolását foglalták pontosatokba és a magyarság egységes testének szétszabdalását írják elő, mi már előre oly látványt nyújtottunk, mintha maga a magyarság nem pártokra, hanem ellenséges nemzetekre szakadt volna szét. Az ellenséges hatalomnak kellett közénk jönnie, nemhogy a békeszerződést nyújtsa felénk, hanem hogy saját pártjaink között valami fegyverszünetet, a nemzeti közakaratnak pillanatnyi ogkszehidáisát lehessen megállapítania. Igen, ez az év az örökre rettenetes év! A borzalmas megpróbáltatások éve, a haza teljes stealázottságának és az egyes polgárok keserves szenvedéseinek véres mesgyéje, minden anyagi kifosztottságunk és minden erkölcsi lerongyolódásunk beteljesülése. És mégsem jelentheti ez az év nemzeti hivatásunk egy újabb katasztrófánik elmerülését. Hogy oly kevéssel az ezeréves lét fellengző megünneplése után ért utol bennünket, ez a tragikus végzet, ezért pillanatig ,se szállhatja meg a magyar hazafi lelkét az a gondolat, mintha ez az év fekete határvonalat is jelezne nemzeti létünk folyamában. Ahhoz a megtöretlen ősierőhöz mérten, amely az ezez év történelmét megteremtette és minden bukás után újre föllendítette, ahhoz a rendeltetéshez viszonyítva, amelyet országunknak temészeti fekvése és nemzetközi kapcsrulatai a magyar napelemekre mindörökre hárítottak, ez az év minden rettenetessé®!! ellenére, is, amely a következő nemzedékek emlékezetét be fogja árnyékolni, mégis csak egy rendkívüli történelmi év marad. Rázkódásokkal teljes, válságaival mindent kép messzeható, a nemzet lelkületét mélyéig fölszántó év. Rendíthetetlenül meg vagyunk győződve, hogy éppen a nagy csapások mély szántása fog új csodás erőket fakasztani amagyarságból, a szörnyű bomlások és meghasonlások után láthatóvá fogják tenni a magyarság létének és lényének széttéphetetlen egységét. .Be kell bizonyulnia annak, hogy a sok égmsulos alkotmányos fejlődés és a nyugattal velő kultúrái közös.-ógiunk nem külső kéreg, hanem éppen neraztütifeinek igazi szellemi tartalma. Be kell bizonyulnia annak iy, hogy országunk területi épsége egyformmán a külső élettelen természetnek és az élő nemzeti léleknek követelése... annak is, hogy államiságunk szilárdsága és nemzetünk egysége Európa békéjének, biztonságának, koldátónak nélkülözhetetlen eleme. ikfel! kereskedelmi miniszter mMXmmM,. A vasút! forgalom korlátozása. — A gyönge széntermelés, — danair 2-tel fogv« ismét közlekednek a személyvonatok. — Az élelmiszenfrágulés. A vasúti szesztély’forgaloniinjaik a szénhiány következwiben szükségessé vált ezümetdése nagy zavarokat idézett elő a közellátásiban is. Az árdrágítók és lánckereskedők a felhozatal csökkenését felhamaznázták arra, hog az árakat még jobban emeljék. Hogy mi lolt az oka a személyforgalom beszüntetésének és meddig kénytelen a vasút ezt a korlátozást fentartani, arról Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter kérésünkre a következőkben volt szívás nyilatkozni: " A személyforgalmat azért kellett be- Szüntetnünk, mert az egymásután következő ünnepnapok alatt, amely bányamunkásoknak is ünnepe, szünetelt a széntermelés, a készlet pedig oly kevés volt, hogy csak az élelmiszerszálló gyorsteher- és tehervonlatokat, valamint a postavonatokat tudtuk a forgalomban megtartani. Ha nem történt volna jóideza intézkedés a tastélyforgalom benültetésére, akkor váratlanul is el kellett volna rendelni, és így sokkal több zavart és kellemetlenséget okozott volna, mint rendelkezésünkre, amely után mindenkit készen föláll az a szükségszerű intézkedés. Mondom, kény -,sűrűságból azt in tettük be a személyszállt sáót, és amint elhárul az akadály, újra az előbbi mértékben helyre ill a személyforgalom. A mai sziénterelés a szüksége® mennyiségnek csak egy részét fedezi Amíg nem tudjuk elérni a napi ezerötszáz vagyon termelést, addig a legszükségesebbre is csak arra futja. Remélem azonban, hogy a szénkitermelést »kerülni fog fokozni, és akkor a forgalom ismét a normális mederbe terelődik. Január 2-tól kezdve a személyvonatok az eddigi menetrend szerint fonnak ismét teistakaétot. Jifmni bivatan, hogy a B éreimi terek drásalávának okát az utóbbi napok kitetekaicei aáyafén idézték volna elő.Ennek ágik ■Bsan más oka lehet, mert fás a lehetőség 'Hát tekintettel voltunk a városok és iríildnö■wn a főváros ellátásának fontosságára. na em érekniesarsailktó vonatokat vsaimon ruta* irmmyit neakafjrft.uk « forgalomban. Ninc* megegyezés a kisgazdák és a kereszténypárt között, t&vo&aton éömmert a választási paktumról Ab OreBágoc, IdagjBBcti és földnávas páti körétól arról értssülünk, hogy a ■vtílastsfáA pák* tutura irányuló tárgyalások eddig nem jártak sikerrel. Mindöasve 15—IS kerületre sikerült a kereesztény nemzeti egyesülés párjának és az országos kisgazdapártnak megegyeznie. A ki®gazdapárt tutimban van annak, hogy anokban a kerületekben, az helyükhez ragaszkodik, a Netro- Int többségei jog nyaral a választásokon, ahol pedig kompromisszumba belemegy, amt a párt érdekeinek rovására és inkább a keresztény blokk luti-moniéja érdekében teszi. Mindekét párt vb» Kdtflstégensteé van az óhajtása, hogy 60—60 kerületre nézve létesüljön megegyezés, erre azonban nincs kilátó*. A tárgyalásokat ma félhess»» kirótták és tratwnbaton délután öt órakor folytatják nem »ok kilátással a sikerre. A tárgyalások :az ezodbaton mindenesetre befejezik, akár sikerül megegyezésre jutni a két pártnak, akár nem. Ha az utóbbi eset kövekezik be, akkor az eddigi megállapodásokat respektálják, a töbtárcerületekben pedig mérkezni fognak egymással a pártok. A Festi Hírlap mai száma 12 oldal — Ára 80 fillér.