Pesti Hírlap, 1920. május (42. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-01 / 105. szám

2 PESTI HIRLAP 1920. május 1., szombat 1 párt összeesés© november 20-iki üléséből kiadott manifesztumával nyíltan a november 16-iki politika álláspontjára helyezkedett, sőt "©"párt Károlyinak 1918 december 22-iki Lovát­zy és ellenem irányú­­ zászlóbontásán részt vett (a­­ szónokuk, Haller Ist­ván miniszter úr u­tán,­ neki támogatásukat biztosí­tották. Tény, hogy a katholi­kus klérus, élén a püspöki kar nagy részével, csatlakozott a novemberi „forradalmi alakul­athoz." Tény, hogy a mostani ker. nemz. egyesülés pártjának számos korifeusa tőlem és a Károlyi-kormány összességétől is poli­tikai bizalmi állásokat fogadott el s ezek az urak politikánkat nyíltan és hangosan támogatták. E tények megállapítása után minden épelméjű ember kell, hogy elismerje, hogy a fenti politikus urak a Károlyi-kormány politikaijáért a felelősségben ép úgy része v­ok, mint én. Félreállni ped­ig annál ke­vésbbé fogok, mert hisz az események a háború e­lőtt, alatt és után az én és barátaim politikáját igazolták. Őszinte szó Magyarországról az alsóházban. A magyar­ Távirati Iroda jelenti: Eliot kapi­tány, 1920 március 25-én az angol alsóházban mondott beszédében a többi közt ezekjeit fejtette ki: Én voltam Magyarország­on a választások alatt és jelen voltam egy nagygyűlésen, melyen a magyar miniszterelnök beszélt. No©, egy általános válasz­tást senki sem vesz egészen komolyan. Igaz, hogy ,,a nép szava,, Isten szava," d© ez nem bizonyítja, hogy tényleg minden választáson hallható az Is­ten szava. Ez a gyűlés mindennek dacára őszintén el volt határozva elsősorban és főképen, hogy nem akar több bolsevizmust, másodszor, hogy neki királyság kell és harmadszor, hogy fair elbánást kívánnak azokon a te­rületeken, amelyeket Magyarországtól el akarnak szakítani. A szembenülő képviselő urak, akik olyan erőben kívánják, hogy ne avatkozzunk be Oroszor­szág belügyeibe és ne ártsunk annak a kormány­zatnak, amelyet az orosz nép választott magának, kívánják és oly erősen ugyanazt Magyarországon. Ha Magyarország királyságot akar, az Magyaror­szág dolg­a és senkinek nincs köze hozzá itt Angliá­ban. Volt egy alkotmányos elnökök, mint Károlyi, a kártyás és lusta ember. (Felkiáltások: Oh, Oh!) Azt hiszem, ebben se­nki sem kételkedik. Ez átadta őket Kun Béla bolsevista kormányá­nak. Maguktól a bolsevista biztosoktól hallottam, akiket ez ügyben megkérdeztem, hogy tényleg kö­vettek el atrocitásokat. Azt mondták, hogy minden lehetőt megtettek, hogy kiirtsák azokat a bandá­kat, amelyek ezeket az atrocitásokat elkövették, de mindannyiszor azt mondták, hogy nem tagad­ják, hogy tényleg megtörténtek. Az a kormány, amely soviniszta programmal jött hatalomra, azért jutott oda, hogy Magyarország nemzeti határait megőrizze; amikor a magyarok belátták, hogy erre képtelenek, maguk a parasztok fordultak a kor­mány ellen, úgy hogy a kormány megbukott, az összes szovjet kormányok közös nagy gyöngéje, a blokád következtében. Nem külső, hanem belső blo­kád, a falu blokádja volt ez a város ellen. Ez volt az, ami letörte a szovjetet Magyarországon. Magyarországon meglátogattam egy pár börtönt. Mindenesetre Budapesten bolsevik­ nép­biztosok oly körülmények között vannak börtön­ben, amit mi Angliában jó másodosztályú körül­ményeknek nevezünk. Megvan a saját ruhájuk, külön celláik vannak, vannak könyveik, papírjuk, írószereik, barátaiknak meg van engedve, hogy meglátogassák őket és meg van engedve ételt be­hozni ne­kik. Ha a mi politikai foglyaink oly jó bánásmódban részesülnének, mint ezek, az dicső­­ségére válnék a brit birodalomnak. Horthy tenger­nagy, véleményem szerint, nyílt, becsületes és igaz­ságos ember, és azt hiszem, hogy ez a véleménye a legtöbb embernek, ki valaha érintkezésbe jutott vele. Még a szélső bolsevik­iek is elismerik róla, hogy ő maga mindenáron igazságos akar lenni. Magarországnak a szerződés szerinti há­tterei teljesen lehetetlenek. Mi több, nevet­ségesek. Soha ilyen határokat nem láton a világon, Csehország, — a cseh alma — körül va véve egy hegylánctól és most ennek az oldalá­n banán­alaku, Szlovákiának nevezett országa csatolnak, mely teljesen magas hegycsúcsokból áll, melyek le­vezetik a vízeket a kis hegyek völgyeibe. A béke­konferencián nagy és előkelő emberek vannak, de mlég ezek sem képesek kierőszakolni, hogy a folyók a hegyeken átfolyjanak, mert bizony azok lefelé folynak és nem a hegyeken át. Véleményem szerint ez olyan határ, mely igen hamar össze fog dőlni. A békeszerződés elé kellene hozni és ott revideálni a józan ész világánál és nem csinálni belőle egy jelszót, mely esetleg új háborút okozhat. Romániáról azt mondják, hogy rossz bánás­módban részesült­, mikor a németek bevonultak az országba. Csakhogy mindezt visszakapta és még többet is, amit kicsikar magyarokból. Amit még a bolsevisták sem vettek el, a románok habozás nélkül elvitték. A román had­­ár egy magyar nép­terület­et is magába zár, amill éppen Magyaror­szág határára van helyezve. Egy magyar formá­jú Ulster ez és ha el tudják önök képzelni, hogy mi történne, ha Illatért Írország többi része alá helyeznék erte most, akkor bálvány fogalmuk le­het arról, hogy mi történik ezen a területen, ahol hasonló számú népet oly uralom alá helyeznek, mely vallásban és kultúrában idegen­ hozzá, melyet gyűlölnek és mint igen sok akter­ teszi — talán valamennyi — szívből lenéznek. San-Remóban az utolsó békekonferencia ülésezett-London, ápr. 20. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A Pali Mail Gazette jelenti: Lloyd George közlése szerint a san-remói konferencia előreláthatólag a békekonferenciának utolsó ülése volt­. Talán szükség lesz még rá, hogy a szövet­ségesek ezután is tanácskozzanak a szerződés ke­resztülvitelének módjáról, de a miniszterelnökök­­t­em hiszik, hogy a békekonferencia, mint ilyen még egyszer összeülj­ön. Lloyd­ Georg-­ a san­remoi konferenciáról Amsterdam, ápr. 29. A Telegraaf szerint Lloyd­ George tegnap tette meg az alsóházban nagy érdeklődéssel várt nyilatkozatát a san­ remoi tár­gyal­ásaikról. A többi közt a következőket mondotta: — Abban az időben, amikor az összejövetel kezdődött, egyes félreértések támadtak, kijelenthe­tem azonban, hogy a levegő újra tiszta és hogy én a konferencia eredményeivel meg vagyok elégedve. Németországgal közölték, hogy a francia csapatok abban a pillanatban kiürítik Frankfurtot és Darmstadtot, amikor a ruhrvidéki csapatok létszámát az előírt mértékre leszállítják. Ami a kárpótlás kérdését, illeti, mi Németország javaslatait óhajtjuk hallani. Nagyon jól tudjuk, hogy Németország mai árfolyama mellett nem tud fizetnii. A konferencia a legteljesebb harmóniát hozta létre és azt a szövetségesek teljes egysége jellemzi. Az a zaj, ami a konferencia kezdetét kísérte, nem volt más, mint a sértett becsvágy jajgatása. Lloyd George így fejezte be beszédét: Európa tátongó sebeit csak kissan lehet meggyógyítani és San­ Remo ennek a gyógyulási folyamatnak egyik stádiumát jelenti. Amerika Franciaország­ ellen Bécs, ápr. 30. A Neue Freie Fizessenek táv­iratozzák Bernből. Megbízható hír szerint az Egyesült­ Államok kormánya kijelentette, hogy mindaddig nem kezdi meg Franciaországgal a ke­reskedelmi összeköttetést, amíg a franciák ki nem ürítik Frankfurt városát. Németország hadserege, Berlin, ápr. 30. A Vorwartsnek jelentik Pa­risból. A Chicago Tribüne értesítése szerint a szö­vetségesek elhatározták, hogy Németországnak 160.000 főnyi hadsereget engedélyeznek, de azzal a fentartással, hogy a Ruhr területéről visszavon­ják a Reichsvrehr csapatait A magyar középiskolák új tanterve. A kultúrpol­iikusokat és a tanügyi köröket élénken foglalkoztatja az az új tanterv, melyet dr Pintér Jenő budapesti tankerületi főigazgató dol­gozott ki a magyar középiskolák számára. Az új tanterv a napokban jelent meg az Országos Közép­iskolai Tanáregyesületi Közlöny hasábjain és kü­lön kiadásban. A szerző nem tekinti munkáját vég­leg befejezett kidolgozásnak, hanem olyan, előmun­kálatnak, mely a végső megszövegezés előtt a szak­embereknek módot nyújt pótló javaslataik előter­jesztésére Az új tanterv a kilenc osztályos gimná­zium és reáliskola mellett foglal állást, oly módon azonban, hogy­ az osztályszaporítás nem jelent hát­rányt is tanulók számára, mert a tehetségesebb fiuk és leányo­k, akik betöltötték kilencedik életévüket, már a III. elemi osztály elvégzése után bejuthatnak a középiskolákba. Az új gimnázium gyakorlatibb, mint a régi s az új reáliskola tradicionálisabb az eddiginél. A gimnázium kötelező tárgyai és összes heti óraszámai: vallástan 18, magyar 31, latin 44, görög 20, német 22, történet 19, földrajz 12, termé­szetrajz 12, kémia 8, fizika 11, matematika és geo­metria 35, művészi rajz és művészettörténet 18, vi­lágirodalom 10, jogi és közgazdasági fsjeretek 4, filozófia 4, testgyakorlás 18, ének 4. A reáliskolában a latin és görög nyelv helyét a francia, illetőleg az angol nyelv pótolja, a tárgyak sorában helyet kap az ábrázoló geometria is, egyébként a többi tárgy egyezik a gimnáziuméval. Az eddigi tanterv­vel szemben előnye az új tantervnek, hogy a gim­názium rendes tárgyai sorába iktatja a kémiát, to­vábbá, hogy mindkét iskolafejnél megerősíti a ma­tematikai, természettudományi, földrajzi, történeti, filozófiai és magyar nyelvi stúdiumokat s önálló kötelező tantárgy gyanánt veszi föl a világforradal­mat, művészettörténetet, jogi és közgazd­asági is­mereteket. Az egyes tantárgyak anyagbeosztásában Szintén sok az ujítás. Az uj középiskola megterem­tése lehetővé teszi, hogy a magyar gimnáziumok és reáliskolák olyan magas színvonalra jussanak, melyek megtzs­zelítésére eddig — a tanárok minden mráfeszítése ellenére — sem gondolhatunk. Vidám írások, fia és a pesti drágaság.­­ Alulírott jelenleg vidéken tartózkodó, egye®" kérni állandó budapesti lakos, már évek, óta lesem a boldog napot, melyein végre enyhülni kezd a rette­netes drágaság. A kommunizmus bukását követő hetekben nem voltam Budapesten. Alighogy kitet­tem lábamat szülővárosomból, az újságúti egyhangú jelentése szerint, úgy az élelmiszerek, mint az egyéb árucikkek árai elindultak a lejtőn lefelé. Sietve hazautaztam, hogy a hirtelen olcsóbbodás boldogságát kiélvezhessem, de megkéstem, az átme­neti olcsó világot nyomon követte a tartós, és min­den előbbieknél zordabb drágaság. Abban az idő­ben még nem láttam semmi összefüggést a hazaérkezésem és a drágaság kitörése között, ak­kor még a két ténykörülmény összeesését a véletlen szeszélyes játékának minősítettem. De az úgy­nevezett „véletlen"-ek gyakori, helyesebben ásandó, rendszeres megismétlődései határozott törvény­szerűséget mutattak és mint már az első eset óta több ízben, most is, alighogy elutaztam Budapest­ről, a pesti drágaság azonnal enyhült és a lapok rögtön hasábos tudósításokat közöltek a piaci árak szembeszökő csökkenéséről. Nem kell túlságos bölcsesség ezek után annak megállapításához, hogy csekélységem budapesti tartózkodása és a budapesti drágaság között va­lami véges, emberi képességeinkkel fel nem fogható, mindazonáltal mégis szabályszerűen észlelhető ös­szefüggés van, a drágaság úgy látszik ragaszkodik személyemhez és mindaddig el nem mozdul Buda­pestről, míg engem is ott lát. Na már most felmerülhet az a kérdés, cél­szerűnek tekintheti-e Budapest lakossága, hogy én ismét visszatérjek a fővárosba és ezzel újra veszé­lyeztessem a bár lassan, de mégis egyre javuló helyzetet. Véleményem szerint közérdek volna, hogy csekélységem állandóan a fővárostól távol, lehető­leg jelenlegi tartózkodási helyemen, a szép Bala­ton-parton tartassák és a célból a főváros lakos­ságának nagyobb áldozatoktól sem szabad vissza­riadnia. Szeretett fővárosunk­ iránt érzett rajongásom ugyanis annak kijelentésére késztet, hogy ameny­nyiben Önök, Budapest lakossága, úgy kívánnák, hogy a közjólét érdekében valamelyik balatoni fürdőhelyen töltsem a következő nyári hónapokat és ha távollétemben a nemes cél szolgálatában nem­csak­ erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatná­nak, én meghoznám önökért azt az áldozatot, hogy őszig a­ Balaton-parton maradnék és nem térnék vissza hőn szeretett hetedik kerületi Hernádé­utcámba. Szíves értesítésüket várva, maradok polgár­társuk, Szenes Béla Esti levél. — Szeretetet kérünk. — Az em­berek cselekedetének nagyobb­ fele öntudatlan. Különösen mostanában. A­ harctéri orvosok figyelhették meg ezt legjobb­­an. A legtöbb katona a harc elmúlta után jó folyton hadakozott. A régi izgalmak hatása alatt a reflex-mozdulatok tovább tartottak. Nemcsak a mi társadalmunk, hanem az egész emberiség a háborús izgalmak reflex­mozdulataival lsadonászik és hadakozik még most is mindenki ellen, még ellenünk, orvosai ellen is, akik lecsöndesíteni igyekszünk. Ezzel a lélektani, sőt pathológiai tünet­tel lehet megmagyarázni, hogy még mindig nem tud megpihenni s egymással és önmagá­val kibékülni a­ magyar. Még mindig folyto­nos harc van, izgatás és izgalom, támadás és kellemetlenkedés, háború mindenki, ellen. Egy öreg rendőr mondta, hogy ha az utcán véres verekedést lát, nem siet a verekedőket ki­ü­teni, mert rendesen mindké fél a békítő,­í­i a bicskáját. Nem birom ilyen flegmáv várni az országos verekedések végét, rt szeretem az összes verekedőket, hisz m­id magyarok. Ha belém is döfik minden oldalról a bicskákat, közéjük állok s hirdetem a sze­retetet. Döfik is belém. A kommunisták, akik becsuktak, mert nemzeti politikát hirdettem, most még Bécsből is rám köpik gyűlöltt­ü­ket. Debrecenben pedig a másik véglet el­tal­tott a kedves művelt publikumomtól, ely ismételten egy „telt ház" szeretetével v­itt s kineveztek zsidónak, hogy támadó­i­nak. Ha néma találnak elég zsidót az üldö­zésre, jó már a keresztyén is. A hadakozás reflex mozgása ez már az ártatlanok és a jó­barátok ellen is. Ebben a kinevezésben egy kis hiba van. Mert a megfelelő illetmények­ nélkül történt. A mai vihra-ban pedig nem jo­g zsidónak lenni — hadimilliomosi pótlék nál kük Két generációt én tanítok, a­ destrakti-

Next