Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
Budapest, 1921 ELŐFIZETÉS! ARAK I Egéaz (VT9 .«•«•«•. 440 K — t Félévr« ..•••••«. 220 * — M Negyedén* ..«.... 110 „ —„ Egy hór» 40 „ —„ Egyes txim Ara helyben, vldáken és pályaudvarokon 2 karouk Eirdetés h »próhrdeté« dij«»bé« noHnl 2 Mm® XLIII. évfolyam, 25. (14,445. Kedd, feb már !. Kiadótulajdonosok : Liórády testvérek. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA! Budapest, V., Vilmos császár út 78. KiÓKKIADÓHIVATAL Budapest, VIT., Erzsébet-kShH 1. A nagy tartalék. Apponyi Albert megérdemli, hogy néhány meleg, üdvözlő szóval fogadjuk most, amikor párisi írtjáról hazaérkezett. Amádon tavaly ilyenkor a magyar békedelegáció élén járt kinn Párisban, láttuk, a gyűlölködő kisállamok milyen féltékeny gyanakodással igyekeztek minél teljesebb kordont vonni a Chateau de Madridban internált Apponyi köré. A magyar békefeltételek átadásakor is kizárták a sajtó képviselői a konferencia üléséről, nehogy a lapok közvetítése révén megtalálja a nagy nyilvánossághoz vezető utat az a fájdalmas tiltakozás, amelynek a magyar nemzet nevében Apponyi adott hangot a győzelmes entente képviselői előtt. Erre az ideges féltékenységre kell visszaemlékezni, ha kellően akarjuk megbecsülni azt, hogy milyen értéket jelent a számunkra Apponyi a külföldön, Apponyi szabadon Párisban. Kikkel, miről tárgyalt Apponyi Párisban ! Ezt nem tudjuk, nem is kutatjuk. Bizonyára jól kiválasztotta azokat, akik előtt a legnagyobb nyomatékkal képviselhette a magyar álláspontot. S abban is bizonyosak vagyunk, hogy ez a bölcs ember, amikor a magyarság rovására elkövetett égbekiáltó igazságtalanságoknak hangot adott, a legalkalmasabb formában azt mondotta el, ami a leghasznosabb és legszükségesebb volt. Most azután itthon van Apponyi és az egymással versenyző pártok mindent elkövetnek, hogy az ő súlyos és nagyértékű személyét megnyerjék a maguk számára. Ebben a pilla- natban nagyon sok, talán a magyar parlament egész külső képe attól függ, hogy Apponyi kilép-e eddigi rezerváltságából? Apponyi régi vezére a magyar politikai életnek. Sok évtized tapasztalatával a háta mögött bizonyára ő maga tudja a legjobban, mit kell határoznia.? A külföldi út friss impressziói után azzal is jobban tisztában lehet, mint akárki más, hogy E Európa mai helyzetében a magyarság számára milyen politika követése járhat a legtöbb hajszonnal és a legtöbb eredménynyel? Nyugodtan bevárhatjuk tehát az ő döntését, az adott helyzetben bizonyára a legjobbat fogja határozni, amit az ő helyében határozni lehet Azonban talán nem vágunk eléje ennek az elhatározásnak, ha itt kifejezünk egy óhajtást. Apponyi egyéniségét olyan nagyra becsüljük, tőle, ki a magyar politikai értékek világában talán az egyetlen ki nem kezdett és intakt tartalékunk, olyan sokat vár az ország, hogy jobb szeretnék, ha továbbra is megőrizné azt a pártokon felül álló kivételes helyzetét, amelyikben eddig láttuk. Apponyi nem lehet ütőkártya az egymással versenyző pártok vetélkedésében. Apponyi nem az egyes pártoké. Apponyi az egész nemzeté. Apponyitól többet és egyebet vár az ország, mint azt, hogy egy frakció élére álljon a mai magyar parlamentben, ahol a pártok kiélezett és eszközökben nem nagyon válogatós élet-halál harca olyan hamar felőrli a vezéreket. Apponyitól azt várjuk, hogy a saját tekintélyével és nagy egyéni súlyával minden pártot és minden magyar embert egy táborban egyesítsen, majd amikor ennek az ideje elérkezett. Egyre többen vagyunk, akik úgy érezzük, hogy Magyarország mai súlyos helyzetében mindenkinek egyesülnie kell az országot újrateremtő nagy alkotó munka megindítására. Bízunk abban, hogy ez a felfogás nemsokára elemi erővel fog kifejezésre jutni az örökös tülekedés és politikai vetélkedés látványától megundorodó közvéleményben. Hitünk szerint akkor lesz itt az Apponyi ideje. S akkor nem arról lesz szó, hogy Apponyi valamelyik politikai csoporthoz csatlakozzék, hanem arról, hogy az egész nemzet élére álljon és a maga higgadt bölcseségével, nagy emberszerető megértésével segítsen helyrehozni azt, amit a politikai dilettantizmus és az éretlen kúlzás eddig elrontott. IKI 1- 1 a drágaság (Májusra várja az olcsósági hullámot . A pénzcsere következményei). Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a pénzügyi politika némely kérdéséről a következő nyilatkozatot.Tádi Minaddb szabályozására nézve már létrejött a megállapodás a pénzintézetekkel. A bankok felemelik a kamatlábat március elsejétől kezdődő érvényességgel három százalékra. — A pénzügyek rendezésével szorosanösszefügg a drágaság kérdése. Főtörekvésem az, hogy letörjem az árdrágítókat és le is fogom törni őket. — Pénzszűkét csinálok, ami okvetlenül meg fogja hozni az olcsóságot. A mezőgazdasági termények árairól most nem beszélek, de igenis az iparcikkekről. Az iparcikkek árának jelentékeny olcsóbbodása már megkezdődött Amerikában, sőt Angliában és Svájcban is bekövetkezett. Hogy nem jutott el még hozzánk, az érthető, mert nem engedi a nálunk piacon lévő bankóbarrikád. A nagy pénzbőséget fogom tehát elsősorban megszüntetni, hogy miké van, az az én dolgom. A vagyonadót vagy váltságot csak akkor lehet megcsinálni, ha a pénz értékét stabilizáltuk. Ha ezt elértük, ha a pénz értéke megszilárdul és nem ingadozik többé, akkor pedig tulajdonképen nincs szükség vagyonadóra. Ausztriában a véleményemet kérték illetékesek az ő adójavaslataikról. Ott ugyanis behozzák a söradót, a szeszadót s még sok más adót. Én egy kicsit drasztikusan feleltem, azt mondtam, hogy ez krászleráj, így nem lehet a párnz értékét helyreálítani. — A tőzsdén nagy tartózkodás tapasztalható, ami természetese, mert a lanyhaság mindig be szokott állani, ha a pénzrendszerre való áttérés előtt állunk. Másutt a pénzcsere nagy pénzbőséget és ezzel kapcsolatiban drágaságot idézett elő. Én ezt megfordítom. Pénzszűkét és pénzdrágaságot fogok csinálni, amivel leszorítom az árakat és elsöpröm azt a pénzbarrikádot, amely ma az árak magasságát fentartja. Az olcsósági hullám, mint mondottam, már megindult, most ért el Svájcba és bizonyosra veszem, hol legkésőbb májusig hozzánk is eljut. A miniszter elmondotta még, hogy a külföldi lapok nagyon behatóan foglalkoznak pénzügyi programmjával és igen nagy elismeréssel, sőt elragadtatással írnak róla. Nagyon örvendetes, mondta, hogy néha mást is észre vesznek Magyarországon, mint azt, hogy pofozzák a zsidókat és azt is megírják, hogy itt egy ember feltalált valamit. Mert egy ilyen pénzügyi konstrukció, amelylvel egy ország válságba jutott pénzügyét rendbe kell hozni, ez ép olyan találmány, mintha én egy repülőgépet találtam volna fel . . . USA-ba, múltban. A- _ ~ ~, i, ~. (Kik utazhatnak Amerikába?— Száz év alatt Az amerikai Devanaorial, harmincnégymillió ember vándorolt be az * Odaát a jövőre nagyobb arányu bevándorlásra számítanak, mint a Az új bevándorlási törvény. — A frissen jöttek elhelyezkedése. Alig van téma, mely Magyarország, de különösképen Budapest lakosságát "közvetlenül jobban érdekeinné és fogatná, mint az amerikai kivándorlás. Az útevél, az okmányok, az útiköltség megszerzése mellett — mint állandó Damokles-kard — lóg a köztudatban az a „veszély", amelyet az Érszakamerikai Egyesült Állaimok törvényhozásának (a kongresszusnak) az a határozata jelent, vajon a jövőben, vagy legalább is a legközelebbi években, beengednek-e majd olyan idegent, aki a világháborúban a yankeok ellen harcolt, vagy olyan országnak az alattvalója volt, aki ellenséges lábon állott a csillagos-csilleos lobogó hónával. Egy ilyen természetű törvény csakugyan készül, dehát azért mégsem olyan vigasztalan a kivándorolni akarók kilátása, mint ahogy az az első pillanatra látszik. Mert tanulmányi, egészségügyi, szórakozási, köt kereskedelmi célból ez szupul is lehetséges lesz a beutazás a nagyszerű USA területére és ha egyelőre nem is adják majd meg az engedélyt az illetőknek a hosszabb tartózkodásra, vagy pláne a letelepülésre, de ha már kint van valaki, mindig meghosszabbíttathatja ezt az engedélyt — egy-két-hárma hónapnyi időcskére . . . Szóval: never mind! Azonban míg a javaslatból törvény lesz — bárhol a világon — addig eak víz folyik le nemcsak a Dunán, de a Missisippin is és igy még nyugodtan hajózhatnak át (egyelőre hónapokig) azok a ezeremcsiések, aláírnék a bácsijuk-nénijük-sógoruik odaááll és küldi nekik a jó hajójegyecsdait. No meg a link siberek, a nyájas láncosok, a „smart"-ok, ahogy ott az ilyen típust nevezik. A mi közönségünket azonban bizonyára érdekelni fogják azok az adatok, amelyeket mi az Egyesült Államok Bevándorlási Hivatalának (Immigration Bureau) pontos és hivatalos kimutatásai nyomán közölhetünk. Meg kell jegyeznünk, hogy értesüléseink feltétlenül megbízhatóak és hogy a legutolsó statisztikai összeállítások alapján készültek. Az Északamerikai Egyesült Abbasmok jelenlegi lakosságának (105 millió embernek) mintegy harmada (34%) az utolsó száz év alatt vándorolt be oda. 1820 1830 közt a bevándorlás nem egészen 1% volt (113,428 bevándorló, pontosan). 1830—1840 közt ez az arányszám már a 10%-ot is meghaladta. 1840—1850 közt 6,122.473 lélekkel szaporodott a benszülött lakosság és ugyanekkor 1,713.251 bevándorló érkezett az állam területére, ami több mint 16%-nyi szaporodásnak felel meg. így emelkedik évről-évre, évtizedről-évtizedre a bevándorlók és a benlakók száma 1890-ig, amikor is 12,791.931-gyel szaporodott a vankeek állománya. 1920-ban viszont UfICOMO-val volt több lakosa, min tíz évvel ezelőtt, amely összegből a bevándoroltakra 6.100.000 esik. Az arány 43 százalék! És az utolsó hat év háborús év volt! A száz év alatt bevándorolt, mintegy 34 millió embernek, a negyedrésze az Egyesült angol királyságokból rekrutálódott (összesen 5,495.639 ember). Olaszország 4,100.740, Ausztria-Magyarország 4,068.448, Oroszország 8,311.406, Skandinávia és Dánia 2,134.414, Franciaország 533.806, Svájc 256.707, Hollandia 214.708, Kanada 834.450, Mexico 217.256 embert szállított az „ígéret Földjére." Legkevesebben Romániából (76.222) és Belgiumból (76.587) vándoroltak ki. Nem sokkal többen Portugáliából (159.702), Görögországból (352.883) és Törökországból (311.404). Kínából 1853-ban kezdtek átszivárogni Amerikába — akkor mindössze negyvenketten. Azóta a kínai bevándorlók elérték a 288.398 számot. A japánok eddig mindössze 229.030-an jöttek át a kontinensre. A németek is milliószámra keresték fel az Egyesült Államok területét. A világháborút megelőző évben (1913) még 35.734-en, míg a monarchiából ugyanekkor 478.162-en hajóztak át az újvilágba. A világháború alatt természetesen elenyészően kicsiny volt a bevándoroltak száma, de amióta a háború hivatalosan megszűnt, a Jollándexriási kedv újra fokozódik. Először az olaszok jelentkeztek nagyobb menynyiségben az oilis-islandi hivatalnál, így 1920 szeptember és október havában csaknem ugyanannyi volt a számuk, mint az utolsó békeesztendőkben. Amerikában általában sokkal több bevándorlóra számítanak a jövőben, mint amennyien a múltban oda bevándoroltak. Amíg azonban a valutadifferencia nem jut csak némileg is egyensúlyba, amíg a visszsavándorlók száma nem apad le a normálisra, addig számítani sem lehet nagyobb arányú növekedésre, amely lakosság-többlet ugyan a munkanélküliek nagy csapatát látszólag szaporítaná, mégis kívánatosnak látszik odaát, mert az időleges és a nagy árkülönbségekből magyarázható exportpangás után legközelebb mégis csak fellendül, mégpedig fokozottabb arányokban az ipari munka. A legtöbb kivándorló a Keletet keresi fel, anak Északamerika Európához közel eső felét, ahol a vasúthálózat, a városok és a lakosság is sokszorosan felülmúlja a nyugati részt minden tekintetben és ahol a kivándorlók rokonai és hozzátartozói is túlnyomó részben tartózkodnak. Az Egyesült Államok területe óriási és ezen az óriási területen még nagyon sok ember fér el és tud boldogulni becsülettel és munkával. A szomorú, a letört, az ideiglenesen megbénult európai államokból tehát még igen sokan fognak átvándorolni „a Szabadsság" szűz földjeire. K. Gy.