Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉS! ARAK I Egéaz (VT9 .«•«•«•. 440 K — t Félévr« ..•••••«. 220 * — M Negyedén* ..«.... 110 „ —„ Egy hór» 40 „ —„ Egyes txim Ara helyben, vldáken és pályaudvarokon 2 karouk Eirdetés h »próhrdeté« dij«»bé« noHnl 2 Mm® XLIII. évfolyam, 25. (14,445. Kedd, feb m­ár !. Kiadótula­j­donosok : Li­órády testvérek. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA! Budapest, V., Vilmos császár­ út 78. KiÓKKIADÓHIVATAL­­ Budapest, VIT., Erzsébet-kSh­H 1. A nagy tartalék. Apponyi Albert megérdemli, hogy néhány meleg, üdvözlő szóval fogadjuk most, amikor párisi írtjáról hazaérkezett. Amádon tavaly ilyenkor a magyar békedelegáció élén járt kinn Párisban, láttuk, a gyűlölködő kisállamok mi­lyen féltékeny gyanakodással igyekeztek mi­nél teljesebb kordont vonni a Chateau de Mad­ridban internált Apponyi köré. A magyar bé­kefeltételek átadásakor is kizárták a sajtó kép­viselői a konferencia üléséről, nehogy a lapok közvetítése révén megtalálja a nagy nyilvá­nossághoz vezető utat az a fájdalmas til­takozás, amelynek a magyar nemzet nevé­ben Apponyi adott hangot a győzelmes entente képviselői előtt. Erre az ideges féltékenységre kell visszaemlékezni, ha kellően akarjuk meg­becsülni azt, hogy milyen értéket jelent a szá­munkra Apponyi a külföldön, Apponyi sza­badon Párisban. Kikkel, miről tárgyalt Appo­nyi Párisban ! Ezt nem tudjuk, nem is kutatjuk. Bizonyára jól kiválasztotta azo­kat, akik előtt a legnagyobb nyomatékkal kép­viselhette a magyar álláspontot. S abban is bizonyosak vagyunk, hogy ez a bölcs ember, amikor a magyarság rovására elkövetett égbe­kiáltó igazságtalanságoknak hangot adott, a legalkalmasabb formában azt mondotta el, ami a leghasznosabb és legszükségesebb volt. Most azután itthon van Apponyi és az egymással versenyző pártok mindent elkövet­nek, hogy az ő súlyos és nagyértékű személyét megnyerjék a maguk számára. Ebben a pilla-­ natban nagyon sok, talán a magyar parlament egész külső képe attól függ, hogy Apponyi ki­lép-e eddigi rezerváltságából? Apponyi régi vezére a magyar politikai életnek. Sok évtized tapasztalatával a háta mögött bizonyára ő maga tudja a legjobban, mit kell határoznia.? A külföldi út friss impressziói után azzal is j­­­obban tisztában lehet, mint akárki más, hogy E Európa mai helyzetében a magyarság számára milyen politika követése járhat a legtöbb haj­szonnal és a legtöbb eredménynyel? Nyugod­tan bevárhatjuk tehát az ő döntését, az adott helyzetben bizonyára a legjobbat fogja hatá­rozni, amit az ő helyében határozni lehet Azonban talán nem vágunk eléje ennek az elhatározásnak, ha itt kifejezünk egy óhaj­tást. Apponyi egyéniségét olyan nagyra be­csüljük, tőle, ki a magyar politikai értékek vi­lágában talán az egyetlen ki nem kezdett és intakt tartalékunk, olyan sokat vár az ország, hogy jobb szeretnék, ha továbbra is megőrizné azt a pártokon felül álló kivételes helyzetét, a­melyikben eddig láttuk. Apponyi nem lehet ütőkártya az egymással versenyző pártok ve­télkedésében. Apponyi nem az egyes pártoké. Apponyi az egész nemzeté. Apponyitól többet és egyebet vár az ország, mint azt, hogy egy frakció élére álljon a mai magyar parlament­ben, ahol a pártok kiélezett és eszközökben nem nagyon válogatós élet-halál harca olyan hamar felőrli a vezéreket. Apponyitól azt várjuk, hogy a saját tekintélyével és nagy egyéni sú­lyával minden pártot és minden magyar em­bert egy táborban egyesítsen, majd amikor en­nek az ideje elérkezett. Egyre többen vagyunk, akik úgy érezzük, hogy Magyarország mai sú­lyos helyzetében mindenkinek egyesülnie kell az országot újra­teremtő nagy alkotó munka megindítására. Bízunk abban, hogy ez a felfo­gás nemsokára elemi erővel fog kifejezésre jutni az örökös tülekedés és politikai vetélke­dés látványától megundorodó közvéleményben. Hitünk szerint akkor lesz itt az Apponyi ideje. S akkor nem arról lesz szó, hogy Apponyi va­lamelyik politikai csoporthoz csatlakozzék, ha­nem arról, hogy az egész nemzet élére álljon és a maga higgadt bölcseségével, nagy embersze­rető megértésével segítsen helyrehozni azt, amit a politikai dilettantizmus és az éretlen k­úlzás eddig elrontott. IKI 1- 1 a drágaság (Májusra várja az olcsósági hullámot . A pénzcsere következményei). Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a pénzügyi politika némely kérdéséről a következő nyilatkozato­t.Tádi Minad­db szabályozására nézve már létrejött a megállapodás a pénzintézetekkel. A ban­kok felemelik a kamatlábat március elsejétől kez­dődő érvényességgel három százalékra. — A pénzügyek rendezésével szorosan­­ös­szefügg a drágaság kérdése. Főtörekvésem az, hogy letörjem az árdrá­gítókat és le is fogom törni őket. — Pénzszűkét csinálok, ami okvetlenül meg fogja hozni az olcsóságot. A mezőgazdasági termé­nyek árairól most nem beszélek, de igenis az ipar­cikkekről. Az iparcikkek árának jelentékeny olcsób­bodása már megkezdődött Amerikában, sőt Angliá­ban és Svájcban is bekövetkezett. Hogy nem jutott el még hozzánk, az érthető, mert nem engedi a ná­lunk piacon lévő bankóbarrikád. A nagy pénzbősé­get fogom tehát első­sorban megszüntetni, hogy mi­ké van, az az én dolgom.­­ A vagyonadót vagy váltságot csak akkor lehet megcsinálni, ha a pénz értékét stabilizáltuk. Ha ezt elértük, ha a pénz értéke megszilárdul és nem inga­dozik többé, akkor pedig tulajdon­képen nincs szük­ség vagyonadóra. Ausztriában a véleményemet kér­ték illetékesek az ő adó­javaslataikról. Ott ugyanis behozzák a söradót, a szeszadót s még sok más adót. Én egy kicsit drasztikusan feleltem, azt mond­tam, hogy ez krászleráj, így nem lehet a párnz érté­két helyreálítani. — A tőzsdén nagy tartózkodás tapasztalható, ami természetes­­e, mert a lanyhaság mindig be szo­kott állani, ha a­ pénzrendszerre való áttérés előtt állunk. Másutt a pénzcsere nagy pénzbőséget és ezzel kapcsolatiban drágaságot idézett elő. Én ezt megfor­dítom. Pénzszűkét és pénzdrágaságot fogok csinálni, amivel leszorítom az árakat és elsöpröm azt a pénz­barrikádot, amely ma az árak magasságát fentartja. Az olcsósági hullám, mint mondottam, már megin­­­dult, most ért el Svájcba és bizonyosra veszem, hol legkésőbb májusig hozzánk is eljut. A miniszter elmondotta még, hogy a külföldi lapok nagyon behatóan foglalkoznak pénzügyi pro­grammjával és igen nagy elismeréssel, sőt elragadta­tással írnak róla. Nagyon örvendetes, mondta, hogy néha mást is észre vesznek Magyarországon, mint azt, hogy pofozzák a zsidókat és azt is megírják, hogy itt egy ember feltalált valamit. Mert egy ilyen pénzügyi konstrukció, amelylvel egy ország válság­ba jutott pénzügyét rendbe kell hozni, ez ép olyan találmány, mintha én egy repülőgépet találtam vol­na fel . . . USA-ba, múltban. A- _ ~ ~, i, ~. (Kik utazhatnak Amerikába?— Száz év alatt Az amerikai Devanaorial, harmincnégymillió ember vándorolt be az * Odaát a jövőre nagyobb arányu bevándorlásra számítanak, mint a Az új bevándorlási törvény. — A frissen jöttek elhelyezkedése.­ Alig van téma, mely Magyarország, de külö­nösképen Budapest lakosságát "közvetlenül jobban érdekeinné és fogatná, mint az amerikai kivándorlás. Az útevél, az okmányok, az útiköltség megszerzése mellett — mint állandó Damokles-kard — lóg a köz­tudatban az a „veszély", amelyet az Érszakamerikai Egyesült­ Állaimok törvényhozásának (a kongres­­szusnak) az a határozata jelent, vajon a jövőben, vagy legalább is a legközelebbi években, beenged­nek-e majd olyan idegent, aki a világháborúban a yankeok ellen harcolt, vagy olyan országnak az alattvalója volt, aki ellenséges lábon állott a csilla­gos-csilleos lobogó hónával. Egy ilyen természetű törvény csakugyan készül, dehát azért mégsem olyan vigasztalan a kivándorolni akarók kilátása, mint ahogy az az első pillanatra látszik. Mert tanulmá­nyi, egészségügyi, szórakozási, köt kereskedelmi célból ez szupul is lehetséges lesz a beutazás a nagy­szerű USA területére és ha egyelőre nem­ is adják majd m­eg az engedélyt az illetőknek a hosszabb tar­tózkodásra, vagy pláne a letelepülésre, de ha már kint van valaki, mindig meghosszabbíttathatja ezt az engedélyt — egy-két-hárma hónapnyi időcskére . . . Szóval: never mind! Azonban míg a javaslatból törvény lesz — bárhol a világon — addig eak víz folyik le nemcsak a Dunán, de a Missisippin is és igy még nyugod­tan hajózhatnak át (egy­előre hónapok­ig) azok a ezeremcsiések, aláírnék a bácsijuk-nénijü­k-sógoruik odaáá­ll és küldi nekik a jó hajójegyecsdait. No meg a link siberek, a nyájas láncosok, a „smart"-ok, ahogy ott az ilyen típust nevezik. A mi közönségünket azonban bizonyára érde­kelni fogják azok az adatok, amelyeket mi az Egye­sült­ Államok Bevándorlási Hivatalának (Immigra­tion Bureau) pontos és hivatalos kimutatásai nyo­mán közölhetünk. Meg kell jegyeznünk, hogy értesüléseink feltét­lenül megbízhatóak és hogy a legutolsó statisztikai összeállítások alapján készültek.­­ Az Északamerikai Egyesült­ Abbasmok jelenlegi lakosságának (105 millió embernek) mintegy har­mada (34%) az utolsó száz év alatt vándorolt be oda. 1820­­ 1830 közt a bevándorlás nem egészen 1% volt (1­13,428 bevándorló, pontosan). 1830—1840 közt ez az arányszám már a 10%-ot is meghaladta. 1840—1850 közt 6,122.473 lélekkel szaporodott a benszülött lakosság és ugyanekkor 1,713.251 beván­dorló érkezett az állam területére, ami több mint 16%-nyi szaporodásnak felel meg. így emelkedik évről-évre, évtizedről-évtizedre a bevándorlók és a benlakók száma 1890-ig, amikor is 12,791.931-gyel szaporodott a vankeek állománya. 1920-ban viszont UfICOMO-val volt több la­kosa, min tíz évvel ezelőtt, amely összegből a beván­doroltakra 6.100.000 esik. Az arány 43 százalék! És az utolsó hat év háborús év volt! A száz év alatt bevándorolt, mintegy 34 millió embernek­, a negyedrésze az Egyesült angol király­ságokból rekrutálódott (összesen 5,495.639 ember). Olaszország 4,100.740, Ausztria-Magyarország 4,068.448, Oroszország 8,311.406, Skandinávia és Dánia 2,134.414, Franciaország 533.806, Svájc 256.707, Hollandia 214.708, Kanada 834.450, Mexico 217.256 embert szállított az „ígéret Földjére." Legkevesebben Romániából (76.222) és Bel­giumból (76.587) vándoroltak ki. Nem sokkal töb­ben Portugáliából (159.702), Görögországból (352.883) és Törökországból (311.404). Kínából 1853-ban kezdtek átszivárogni Ame­rikába — akkor mindössze negyvenketten. Azóta a kínai bevándorlók elérték a 288.398 számot. A japá­­nok eddig mindössze 229.030-an jöttek át a konti­nensre. A németek is milliószámra keresték fel az Egyesült­ Államok területét. A világhá­borút megelőző évben (1913) még 35.734-en, m­íg a monarchiából ugyanekkor 478.162-en hajóztak át az újvilágba. A világháború alatt természetesen elenyészően kicsiny volt a bevándoroltak száma, de amióta a há­ború hivatalosan megszűnt, a Jollándexriási kedv újra fokozódik. Először az olaszok jelentkeztek nagyobb meny­nyiségben az oilis-islandi hivatalnál, így 1920 szep­tember és ok­tóber havában csaknem ugyanannyi volt a számuk, mint az utolsó békeesztendőkben. Amerikában általában sokkal több bevándor­lóra számítanak a jövőben, mint amennyien a múlt­ban oda bevándoroltak. Amíg azonban a valuta­differencia nem jut csak némileg is egyensúlyba, amíg a visszsavándorló­k száma nem apad le a nor­málisra, addig sz­ámítani sem lehet nagyobb arányú növekedésre, amely lakosság-többlet ugyan a mun­kanélküliek nagy csapatát látszólag szaporítaná, mégis kívánatosnak látszik odaát, mert az időleges és a nagy árkülönbségekből magyarázható export­pangás után legközelebb mégis csak fellendül, még­pedig fokozottabb arányokban az ipari munka. A legtöbb kivándorló a Keletet keresi fel, anak Északamerika Európához közel eső felét, ahol a vas­úthálózat, a városok és a lakosság is sokszorosan felülmúlja a nyugati részt minden tekintetben és ahol a kivándorlók rokonai és hozzátartozói is túlnyomó részben tartózkodnak. Az Egyesült­ Államok területe óriási és ezen az óriási területen még nagyon sok ember fér el és tud boldogulni becsü­lettel és munkával. A szomorú, a letört, az ideiglenesen megbénult európai államok­ból tehát még igen sokan fognak átvándorolni „a Szabadsság" szűz földjeire. K. Gy.

Next