Pesti Hírlap, 1921. március (43. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-05 / 48. szám

Budapest, 1921. V ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....... 440 K Félévre 220 l negyedévre ...««. 110 Egy hóra 40 ^ Egyes szám­oira helyben, vi­déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. """"T-TTrfruwrMrr­ XLffl. évfolyam, 48. (14,468.) I MAR. • ^Szombat, március 5. / Kiadótulajdonosok­­ LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG. KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA, Budapest, Vilmos császár­ út78. FIÓKKI­ADÓHIVATALI Budapest, Erzsé­bet­ körút 1. sz. A szedő-sztrájk vége. A nyomdai munkások ma délelőtt újból munkába adottak s az olvasó közönség, mely m­ígv nafton át nem értesülhetett a világ fo­­­pisáról s nem elégíthette ki hirlapolvasási igényét, most már újra eleget tehet ebbeli élet­sézü­kíé­gletének. örülünk ennek az olvasók érdekében, de örülünk magunk miatt is. Oda­ülhetünk a szerkesztőségi asztal elé s f­oly­tat­hatjuk azt a mesterséget, amelynél nincs ne­mesebb azok számára, akik tiszta intencióval gyakorolják. Folytathatjuk a megszakított munkát. Úgy ítéljük azonban, hogy a munka megkezdése fölötti öröm nem hallgattathat el bennünk néhány megjegyzést magára a le­folyt sztrájkra vonatkozólag. Nem vonjuk kétségbe a munkásságnak azt a jogát, hogy bi­zonyos esetekben sztrájkot kezdhessen. A sztrájk elítélendő fegyver akkor, ha annak a fölhasználásával a társadalom egyik osztálya egyoldalú osztálypolitikával a maga akara­tát akarja rákényszeríteni az ország egész la­kosságára. A sztrájk jogosultságát azonban egyetlen egy humánus és modern gondolkozá­sú ember sem fogja kétségbevonnni akkor, ha annak a célja minden politikától mentesen csak az, hogy a munkás gazdasági helyzetén az észszerűség korlátain belül javítson. A sztrájk veszélyes fegyver ugyan, s vissza is lehet élni vele, de a késsel is vissza lehet élni, sokan meg is teszik s azért mégis meg kell en­gedni a kés használatát. Ám, minél élesebb val­­amely fegyver, annál óvatosabban szabad élni vele s annál szűkebb korlátok közé kell felorítani a vele való visszaélésnek lehetőségét !/A sztrájk intézmén­ye is olyan, melyet kell, hogy fokozott lelkiismeretességgel kezeljenek túzok, akik annak urai. "Vannak azonban olyan üzemek, ame­lyeknek a körében még­­fokozottabb mérték­ben szükséges ez a meggondolás. Bizonyos üzemekben az oktalanul fölidézett sztrájk­ egyenesen az emberiség elleni bűn számába megy. A vízvezetéki munkás, aki lehetetlenné teszi egy nagy város lakosságának vízzel való ellátását, vétkezik embertársai ellen, kockáz­tatja azok megélhetését, sőt esetleg pusztulás­ra kárhoztathatja felebarátait s velök együtt talán rokonait és hozzátartozóit. Vétkes lehet polgártársai ellen az a villamossági munkás is, aki sötétségbe merít egy metropolist s le­hetővé teszi a tolvajok, a betörők és a rabló­gyilkosok munkáját. Bűnt követ el az a gaz­da, aki szervezi s országos sztrájkra egyesíti az ország gazdasági munkásait és termelőit, hogy a városok lakossága részére ne szolgál­tassanak élelmi­szereket. Ilyen esetekben százszor is meg kell gondolnia a következmé­nyeket annnak, aki a sztrájk szót szájára veszi. A nyomdás­­sztrájk is sok ezer és száz­ezer embernek az érdekeibe vág. Ma már — hála Istennek — nemcsak a műveltebb és va­gyonosabb osztályok olvasnak lapokat, hanem széles társadalmi rétegek. Az újságolvasás lelki szükségletté vált. Ha hiányzik az újság­juk, nemcsak azok szenvednek kárt, akiknek életfoglalkozásához tartozik, hogy a reájuk vonatkozó tudósítások ki ne maradjanak, ha­nem nyugtalanság s bizonytalanság fogja el az egész közönségéét. Riasztó hirek terjednek el s nincs az az ostobaság, amelynek nem akad­nának hivői. A párisi szedők — amikor leg­utóbb bérharcot kezdtek a munkaadókkal szem­ben, maguk is érezték ennek a felelősségnek a súlyát s a sztrájk alatt is gondoskodtak­­arról, hogy a francia közönség ne marad­jon információk nélkül. Kiszedtek egy al­kalmi napilapot s kinyomatták azt annyi pél­dányban, amennyiben máskor az összes újsá­gok megjelennek. Nálunk azonban csak a műegyetemi hallgatók önfeláldozó s eléggé nem méltányolható derék munkája tette lehetetővé, hogy az ország közönsége értesülhetett­­legalább a legfontosabb hírekről . A Teleki-kormány helyzete­vita az állami és társadalmi rendről. —Átdolgozzák a vagyonváltság javaslatot. A nyomdász­sztrájk elsimultával a pártok ér­deklődése a belső politika egyéb függő kérdései felé terelődö­tt. Holnap folytatják az állami és társadalmi rend h­atályosabb védelméről szóló törvényjavaslat tár­gyalását. A javaslat egyes rendelkezéseit aggoda­lommal fogadták és hosszú vitára van kilátás. Ed­dig 17 szónok iratkozott fel a javaslat mellett, fele ellene. Különösen kifogásolják a törvénytervezet 6-ik szakaszát, amely arról rendelkezik, h­ogy aki a katonaság, csendőrség vagy rendőrség intézkedé­sei ellen szóval vagy írásban izgat, öt évig terjed­hető fegyházzal sújtandó. Ezt a rendelkezést igen erősen kifogásolják azért, mert nem tartják elég szabatosnak és úgyszólván mind­en jóhiszemű bírá­latot lehetetlenné tesz, választás esetén pedig — mondják — az egyes katonai parancsnokok kezébe volna letéve a pártok agitációs szabadsága. Felve­tették, hogy ezt a szakaszt lényeges korlátozással is csak legfölebb egy évig lehetne hatályban tar­tani, amíg a konszolidáció az ilyen intézkedéseket teljesen feleslegessé nem tenné. Aggályok merültek fel a javaslat 7. és 8. sza­kaszai ellen is, amelyek tudvalevőleg igen szigorú rendelkezéseket tartalmaznak a magyar állam és nemzet ellen terjesztett rágalmakkal és meggya­lázó tudósításokkal szemben. A tervezett rendelke­zések ellen több irányból is merültek fel kifogások és ma délután egy értekezleten, amelyen Tom­csányi igazságügyminiszter, Gratz külügymi­niszter, a külföldi tudósítók szindikátusa Turi Béla képviselő vezetésével, valamint a javaslat előadója vettek részt, lényegesen módosították a ter­vezetet. Az új rendelkezések, mint értesülünk, tel­jes mértékben megvédik az állam érdekeit, de vi­szont elejét veszik annak, hogy bárki arra gondol­hasson, mintha Magyarországnak bármilyen oka lenne akármilyen tényt eltitkolni a külföld előtt és a legkisebb mértékben is korlátoznák a valóságos tényekre vonatkozó hírszolgálat szabadságát. A javaslat vitája a megegyezések ellenére előrelátha­tólag a jövő hét végéig eltart. A nemzetgyűlésen az állami és társadalmi rend javaslata után a pénzügyi javaslatok kerülnek napi­rendre és pedig a gyufa, a szesz és vadászati adók. A pénzügyi bizottság ma tárgyalta a vagyonváltság­ról szóló törvényjavaslatot, amely ellen több oldal­ról merültek fel kifogások. Iklódy Szabó János elő­adó beszéde után a bizottság elhatározta, hogy a javaslatot megfelelő átdolgozás végett kiadja egy szűkebb körű bizottságnak, melyben a pénzügyi szakreferenseken kívül az érdekképviseletek kikül­döttei is részt vesznek, így­ az Omke, az Orige, a Tébe és a G­yosz. Hegedűs pénzügyminiszter kijelen­tette, hogy a javaslat nagy elvi rendelkezéseihez ragaszkodik, a részletekről azonban hajlandó a fel­merült kívánságokat honorálni. A pénzügminiszter különben optimizmussal néz a pénzügyi kibontakozás elé és azt hiszi, hogy már az 1921/22. évi költségvetésben sikerülni fog az összes állami kiadásokat, sőt a mutatkozó defici­tet is belső kölcsönökből fedezni, vagyis ez a költség­­vetés struktúrájában már egészen a békeidők költ­­ségvetéseinek elvein fog nyugodni. A kisgazdapártban nagy elégületlenség mutat­kozik, különösen a képviselőtagok körében amiatt, hogy a miniszterek nem látogatják a pártkör helyi­ségeit. Ezt ingorálásnak veszik a pártnak úgy po­­litikus tagjai, mint a kültagok és emiatt a párt leg­közelebbi értekezletén felszólalás fog történni. Ugyancsak sokat beszéltek ma a pártban arról, hogy a kormány a kisgazdapárt határozatainak megfelelően nem teszi meg azokat az intézkedése­ket, amelyek a koalíciós alapon álló kormányzat­­tól a szövetséges párt érdekében elvárhatók. Vonat­kozik ez a katonai requirálások megszüntetésére és a belügyminiszteri tárca betöltésére. A párt kü­lönben kifejezést fog adni legközelebbi értekezle­tén azon kívánságának, hogy a minisztertanácsok ezentúl minden hét pénteki napján tartassanak. Ezt abból az okból tartják indokoltnak, mert a párt in­téző­bizottsági ülései szerdai napokon, a pártérte­­kezletek csütörtöki napokon fognak megtartatni és épen ezért technikailag is sokkal helyesebb, ha a sürgős ügyekben hozott határozatok közvetlenül kerülnek a minisztertanács elé, nesa pedig egy hét lefolyása után. Diadal. Irta: LÁZÁR ISTVÁN. A nap megjelent a láthatár alján. Öt óra múlt. A repülőtér fölött foszladozni kezdett a ködfátyol A zászlócska teljes szélcsendet jelzett a középső han­gár tetején. — Hozzák ki a gépemet! — intett a pilótanő a szolgának. — Nem lesz még korán? — kérdezte Frommer aviatikus. A pilótanő ránézett kacéran. — Fölkelt a nap, szélcsend van, lássunk hozzá. Jön? — Megyek. — Te most ne szállj föl — mondta Frommerné, ki eddig hallgatagon állott mellettük. — Majd ké­sőbb, ha Erna leszállt . . . Szelid Öz­szeme kérően tapadt az urára, ki épen inteni akart, hogy a hangárból az ő gépét is gu­rítsák elő. — Miért? — kérdezte mogorván. — Nem tudom . . . úgy félek ... — felelte az igénytelen barna asszonyka elfogódott hangon. A pilótanő fölnevetett. Ugy villogott a foga, mint valami szép, fe­hér macskáé. Megfogta barát­nője kezét. — Mitől félsz? — erőltette a kedvességet. Guny rejtőzött a hangjában s Frommerné meg­értette, hogy­ mire céloz .. . — Nos, mondd, mitől félsz? — kérdezte az ura is, majd elfordult közönyösen s a kolleganő gépét kezdte nézni, melyet a hangárból elön­rítottak. — Mindig kergetitek egymást a levegőben . . . És ez olyan különös ... Mintha két lepke járna egyre más nyomában és én .­­— Különös? — mosolygott a pilótanő bizonyos részvéttel. — Miért k­ülönös? Hiszen az egész csak egy­­kis bravúr . . . — Tudom ... De attól tartok, hogy egyszer igen közel mentek egymáshoz — folytatta hangsúly nélkül — és szerencsétlenség ér . . . Csak akkor vette észre, hogy képletet mondott, mikor a szép, szőke asszony ragyogó fehér fogát az ajkába vágta s azt momdta Frommernek: — Csakugyan ne szálljon föl velem egy idő­sben. Még összeakadunk. Inkább kövessen az au­tomo­bilt . . . összevillantottak, de el sem kerülte el From­merné figyelmét. Az urára nézett s kissé elhalvá­­nyodott. — Amint parancsolja — szólt az aviatikus. A pilótanő a kettőefedetű géphez lépett — Várjon csaik, hadd nézzem meg, nem lazult-e meg valamelyik csa­var? — járta körül a gépet aggo­dalmasain. — Rögtön! Az asszony homlokán az árnyék még jobban megsötétedett, mert látta, hogy az ura föl-föl moso­lyog a kolléganőre, ki hóditó mosolylyal szállt föl a nyeregbe. — Istenem, — gondolta — hogy kacérkodik az urammal! És az uram is . . . — Szervusz, Mariskai — szólt le a nyeregből. — Szervusz! .. . A motor megdörrent. Begyújtották a benzint. A propellercsavar süvíteni kezdett s a nagy, kettőe­

Next