Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

dapest, 1921 SLÖFIZETÉSI ÁRAK ! sz évre »*«««*• 440 3 ívre. . . , * t * » • 320 ti­zedévre » · t * » , 110 rf - hóra .iiiU'li 10­­f es szám ára helyben, v5-an és pályaudvarokon 2 Kr detés és apróhirdetés Üj/t szabás szerint* XLI. évfolyam, 94. (14,514.) szám. PESTI W ^s I Kiadó tulaj­don»£ok i ÉGRADY TESTVÉ­REK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDAI Budapest, Vilmos császár­ út 7l« FIÓKKI­ADÓHIVATALI Budapest, Enaébet-körút 1. lst Pénzügyi tanács, öt pénzügyminiszter ül abban a testű­ben, mely pénzügyi­­tanács név alatt ma meg kult » mely hívatva lesz a kormánynak rácsokat adni az állam pénzügyi megmentése fekében. Mindenesetre nagy megnyugvást thet a közvéleményben, hogy az­ országos izisben kiváló szakértő orvosok állanak a meg állampénztár körül. Egy kis „akasztófa­morral" azt is mondhatnánk, hogy kellő agtalansággal is tekinthetnek a szegény eln­­ek erre a sok pénzügyminiszterre, mert­­ adó csak kieszelhető ezen a világon, arról anyára nem felejtkeznek meg ebben az elő­ő társaságban. Őszintén be is valljuk, hogy sor lennénk csak teljesen nyugodtak jövő,­illetőleg, ha a pénzügyi tanácson kívül a­­­gazdasági élet hasonló kitűnő szakértőkből kitett gazdasági tanács is működnék a kör­ny mellett. Mert nemcsak arra kell tanács, hy miként lehet az államkasszát megtölteni adóalanyok pénzéből és milyen tranzakciók pénzügyi fortélyok kellenek az államház­tás viteléhez, hanem ahhoz is, hogy mi meg­ tudjuk az adóalanyokat abba a helyzetbe tátni, hogy adót tudjanak izzadni, hogy fént indítsuk meg a termelő munkát, hogy­­ eszközökkel támaszszák fel sírjából a hasági életet és miként kapcsolódjunk be a tg kereskedelmi és gazdasági vérkeringésé­ A leghelyesebb pénzügyi politika sem ütheti meg Magyarországot, ha nem egési ki egy előrelátó gazdasági politika, mely­érdekében nagyobb mozgékonyságot és fe leleményességet szeretnénk látni különö­s kereskedelemügyi és földmivelésü­gyi­­ sztori­uniókban. Németországot a termelő­ika megkezdése, a föllendült gazdasági te­énység tette életrevalóvá. Tőle kell példáz­nü­nk. Mert egyoldalú pénzügyi politika­­ menthet meg minket Mi pedig még ezt poli­tikai egyenetlenkedésekkel gyöngítjük. Hegedűs Lóránt pénzügyi politikáját kri­rják az emberek, de dicsérik a tények. I­denesetre sokkal jobb az országra nézve mintha megfordítva volna. Kétségkívül ő csinált mindent, a mi koronánk nemzet­relációira kedvező hatást gyakorolt, de az a tény, hogy tervvel és erős akarattal szakember merész kézzel belemarkolt pénz­ink rendezésébe és dolgozott és cselekedett­edig minden szavát becsülettel beváltotta,­­ eredmény, amivel nem minden ország kedhetik el. Hegedűs eljárásában a bará­tság, az elszántság, a nyíltság és tervsze­t az ijesztő adóterhek dacára is bizonyos­yugtató hatással vannak az emberekre,­­ a korábbi folytonos ingadozás, tervtelen­kapkodás, titkolódzás és fenyegetődzés­­t senki sem mert vállalkozásba fogni s­enkinek csak arra volt gondja, hogy hova­­ el a pénzét? A kuruzsló pénzügyminisz­tly ton fenyegetődzik az operációval s köz­hrága kenőcsökkel dolgozik, melyek mel­betegség tovább fejlődik. Hegedűs olyan, a sebész doktor, aki rögtön vág, de a mlás reményében. Az ország állapotát an a beteg emberéhez lehet hasonlítani, pénzügyi operáció folytán sok vért ve­le akit a jó táplálkozás s a rendes élet an helyrehozhat. Egy országnak a jó táp­ást s a rendes életet pedig a termelő­k, az eleven gazdasági élet egészséges vedelem, dolgozó ipar s a többtermelésre bezett földmivelés adhatja meg. E tern­re­csak sablonos adminisztrációt látunk sa önálló tevékenység és feleven kezdemé­s nélkül. Arra külön tanácsokat á­lta­­l, hogy mit vegyenek el adókban az ul­olgároktól De hogy mit adjanak nekik, mivel mozditsák elő minden egyes em­i anyagi jólétét, hogy mivel gazdagitsák szetet s mivel tegyék erősebbé ugy­a be­mint a nemsokára kividről ránk szakadó­­ elviselésére, azzal vajmi hevesen törőd-Pedig elképzelhetetlen a teli állampénz­, a nemzet koldus marad. Anglia álláspontja a jóvátételi kérdésben. A lengyelek benyomulását komoly események követnék. Bécs, ápr. 30. A párisi reggeli lapok közlemé­nyei szerint az angol kormány ragaszkodik ahhoz, hogy Németországot ultimátum elé állítsák, mielőtt a Ruhr-vidékre benyomulnának. Ez az ultimátum hétnapos lejáratra szólana. Briand és Louvheur min­den erejükből ellenezték ezt a követelést. Végül is Briand kijelentette, hogy hozzájárul az ultimátum­hoz, azonban időközben a büntető rendszabályok lép­jenek életbe. Lloyd-George Hytheben állott elő ezzel a követeléssel­. Köbben Lloyd-George levelet intézett a­­gyaromatü­gyi miniszterhez, a hadügyminiszterhez és az indiai miniszterhez, felszólítva őket, hogy fejtsék ki álláspontjukat a jóvátétel kérdésében. A három miniszter a következő eredményre jutott: Németország kötelezze magát, hogy negyvenkét éven keresztül meghatározott évi részletet, még­pedig két milliárd márkát fizet, ezenkívül fizet egy váltakozó nagyságú évi részletet is, ami megfelel­ a német kivi­tel 25 százalékos illetékének. Ha Németország hét napon belül nem járul hozzá ehhez a követeléshez, akkor a szövetséges csapatok megkezdik a benyomu­lást a Ruhr-vidékre. Bécs, ápr. 30. Londonból jelentik: Briand, Foch, Berthelot, Weygand tábornok és munkatársaik tegnap este a Viktória-pályaudvaron Londonba ér­keztek. Briand miniszterelnököt és Foed marsalt a­­pályaudvaron lord Curzon üdvözölte az angol kor­mány nevében. Gróf Sforza és az olasz közlekedés-ügyi miniszter ma érkeznek meg. Bécs, ápr. 30. Berlinből jelentik. Irányadó körökben most azzal a kérdéssel foglalkoznak, va­jon a Németország ellen életbeléptetendő új büntető rendi szabályok végrehajtásában Len­gyelország is szerepelni fog-e, vagy sem. Ha a lengyelek bevonulnának Felső-Szil­éziá­ba, akkor elkerülhetetlen, hogy komoly ter­m­ezetű események álljanak be. A felsc-sziléziai német lakosság annyira el van keseredve a lengye­lek ellen, hogy feltétlenül meg fogja kísérelni az erőszakos ellenállást. Maga a birodalmi kormány Lengyelország részvétele esetén meg fogja vizsgál­ni a kérdést, hogy kitől kaptak erre megbízást a lengyelek. Ha a legfelső tanács adott volna megbí­zást, abban az esetben a német kormánynak nem állana jogában, hogy védekezzék a lengyelek kato­nai benyomulása ellen. Ha azonban a lengyelek a legfelső tanács megbízása nélkül járnának el, vagy ha Lengyelországnak csak az entente egyes államai adnának megbízást, abban az esetben a kor­mánynak eltökélt szándéka, hogy minden hatalmá­ban álló eszközzel ellene szegül a lengyelek kényte múlásának. A kormány állítólagos válságáról szóló hí­rekre vonatkozólag a Wolff-ü­gynökség illetékes helyről a következőkről értesül. Igaz az, hogy a külügyminiszter kevéssel ezelőtt előterjesztette le­mondását a birodalmi elnöknek. A miniszter ez el­határozására mérvadó volt az a benyomása, ame­lyet a német közvéleménynek a miniszter politikája kérdésében tanúsított állásfoglalásáról szerzett. Simons azonban az Amerikával általa kezdett gyalásaikra való tekintettel egyben hajlandónak nyilatkozott arra, hogy reszortja ügyeit egyelőre tová­bb vigye. A birodalmi elnök a miniszter kéré­sét visszautasította, mert nemcsak a kormány he­lyesli a birodalmi miniszternek az Amerikával kez­dett tárgyalások továbbvitele ügyében tett javasla­tait, hanem a népképviselet nagy többsége is a to­vábbvitelt kívánja. Páris, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudós­tójának távirata.) Az Echo de Paris közli: Az­­t.­19. évfo­lyamot behívták, azoknak a kivételével, akik tanulmá­nyaikat folytatják, vagy megszállt területen vanna­nak, vagy pedig már hosszabb ideig voltak külföl­dön szolgálatban. Remélik,­­hogy sikerülni fog ily módon is százharmincezer embert összegyűjteni, akik a megszálló hadsereggel egyesülve, minden esetlegesség ellen elegendő biztosítékot nyújtanak. Páris, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Chicago Tribune jelentése szerint Hu­ghes államtitkár még nem adta fel a reményt arra, hogy sikerülni fog újabb tárgyalásokat létrehozni. Berlin, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Amerika válaszjegyzéke még nem ér­ke­zett meg Berlinbe. Mint diplomáciai körökből hal­­la eszik, a washingtoni külügyi hivatal meg akarja várni a szövetséges államférfiak Londonban ma­ kezdődő tárgyalásának eredményét, mielőtt a német kormánynak a választ megadná. Nem lehetetlen, hogy a német kormány Londonban közvetlenül is lépést tesz. Míg Berlinben az utóbbi napokban na­gyon pesszimisztikus hangulat uralkodott, ma az a hír érkezett, hogy a jóvátételről kidolgozott terve­zet következtében ismét egy halvány reménysugár látszik. Egyúttal azonban azt is jelenítik, hogy Franciaország a tervezettel szemben teljesen eluta­sítóan viselkedik, de talán még n­em biztos, hogy a londoni konferencia teljesen a francia erőszakpoli­­tika jegyében fog-e lefolyni, ame­itikája 14/1 itt. Dr I­­­tár- JM, írj­ maik "­ ­ • IDA REGÉNYE. Irta: GÁRDONYI GÉZA. (56) Az a Balázs ötlete valami szép nagy ideá­nak a csonkája! A vázlatkönyvnek egy képén állt meg a figyelme: egy hét éves forma gyermek egy te­henet vonszolna, de a tehénnek semmi kedve rá, hogy elhagyja a legelőt. Hát csak sandít a tehén nagy­ megvetőn a gyerekre. A feje kissé félre van húzva, de a nyelve csak kanyarítja a füvet. Fogta az ecsetet és cinóbort mázolt a vászonra. A cinóberben aztán egy másik ecset­nek a nyele végével rajzolgatta bele a tehenet, fiút és fákat a könyve rajza szerint De megint csak letette a szerszámait .A fejét rázta. — Nem jó. Nem oldalt való ez a tehén, hanem szembe, skurcba. De a fiú se lehet hát­tal a néepnek, hiszen a képnek a kedvessége csakis azon fordul, hogy hitható, mennyire bosznokodik a fiú.. .— Nem jó! Ez a borongás különben már hetek óta így sötét lett Csaba lelkén. —• Mennyi ötletem volt azelőtt! — mor­mogta —, én most olyan vagyok mint szüret után a szőlőhegy. Az én múzsám meghalt Fel és alá járt a szobájában, s a fejét rázogatta. — Az én mázsám meghalt Egyszercsak megáll, mint a kakas, mi­kor kukorikálásra emeli a fejét és szinte kiált maga elé: — A múzsa meghalt! Megvan a nagy kép! Balázsnak a képe! A Haldokló múzsa!. Ceruzát és papirost ragadott, s gyors kézzel vázolt egy női figurát, amint az olaj­fák között, görög sziklák alatt, virágos gye­pen haldoklik: a szép múzsa­leány. S körü­lötte köznapi földi emberek állnak bambán, sajnálkozó szemmel. A bambán és a sajnálkozó szemmel per­sze m­ég csak a fejében volt meg s­zemi a papi á­ronon, de máris látta, ahogy nagykedves vá­colgatta. Csak a múzsa fejével nem boldogult . Ezt modelről kell rajzolnom. De ide szép model kell Valami kórházban szenvedő barna leány, akinek az arcabőre fehér, finom,­s vértelen. Fogta a vázolókönyvét, zsebbevaló fes­­tékes dobozát, kalapját Elmenet benézett a konyhába,, de csak Katit látta ott­. — Nem jött ki a nagyságos asszonyi A leány megint elbámult, hogy Magyar­országon milyen különösek a szokások! — Nem,, — mondta, aztán, — még ne tű volt idekint. Csaba gondolkodott. Annyira gondolko­­dott, hogy percekig ott tűnődött a konyha előtt. Aztán hogy útnak eredt, a lépcsőházban megint megállt és gondolkodott Végre is megfordult, visszatért "Az ebédlő ajtaján­­nyitott be, s az volt a szándé

Next