Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-04 / 96. szám
2 PESTI HÍRLAP ^031VTA 1921. mSJuS 3. seersta, hogy az Egyesült Államok a®t a nézetét nyilvánította, hogy jobubt volna katonai intézkedésekhez nem nyúlni Németország ellen. Amerika azt kívánja, hogy semmi olyan dolog ne történjék, amit ismét jóvá ne lehetne tenni, vagyis ami a szövetségeseket egymástól elválasztaná. Berlin, máj. 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Beavatott diplomáciai körökben azt hiszik, hogy Lord Dabernon angol nagykövet pénteken visszatér Berlinbe, hogy azt a baráti tanácsot adja Németországnak, fogadja el a londoni konferencia által megszövegezett feltételeket, mert a jóvátétel kérdésében további közeledés a T,entente részéről nem remélhető. Berlin diplomáciai köreiben a londoni konferencia eredményében Anglia sikerét látják. Azt mondják, hogy Anglia nagyon élesen lépett fel és kijelentette Briandnak, hogy ha az angol előterjesztéseket nem fogadja el, úgy egyedül marad Belgiummal. Beuthen, máj. 3. (Wolff.) Ma reggel fölegyverkezett lengyel insurgensek vonultak be Beuthenijbe, akik megszállták a köztereket és megállították járókelőket. Francia katonák vonulnak keresztüla városon. Az utcakeresztezéseket tankok szállottákmeg. Az inzurgensek a felállított tankokkal nem törődve, 8 óra felé az egész városban vad lövöldözésbe fogtak, amely az ostromállapot kihirdetése után is tovább tartott. Egy inzurgens-szakasz Wildbadban behatolt a rendőrkapitányságra; félórávalkésőbb a kapitányságot egy francia százados ismét felszabadította. A puccsisták között Haller-katonák is vannak. A környékbeli német helységekből a kék rendőrség és a német katonaság elmenekült. Berlin, máj. 3. (VolB 1.) A vasútigazgatóság közli, hogy Felsősziléziában több vasúti hidat a levegőbe röpítettek. Az oppeln-karlmarkti vonton két, az oppeln-briegi vonalon szintén két és a neustadt-rasselwitzi vonalon egy vasúti hidat robbantottak fel. Katibor környékéről két vasúti híd felrobbantását jelentik. Kattowitzcal, Rybnikkel és iPlessel a telefonösszeköttetés megszakadt. Ma hajnali két órakor az Oppeln és Schopankowitz köztlévő ártéri hidat is a levegőbe röpítették. Oppeln városában igen sok ablak összetört. A híd a Brieg felé vezető fővonalon Ivan, ott, ahol az út Neisse felé kanyarodik el. Tarnowritzból jelentik, hogy a zendülök mult éjjel benyomultak a városba s vad lövöldözést kezdtek. A francia lovasság, mely nemsokára akcióba lépett, szétkergette a zendülőket. Az összeütközéseknek hír szerint eddig két halottja és tzámos sebesültje van. "A német kormány képviselője a szövetségközi kormánybizottságnál a feter- sziléziai események és zavargások "miatt komoly lépéseket tett. Oppeln, máj. 3. ("Wolff.") A szövetségközi kormánybizottság, közhírré teszi, hogy szilárdul el van határozva, hogy Felsősziléziában a rendet és nyugalmat megóvja. A bizottság a felsőeznéziai események miatt Beuthen, Pless, Kattowitz, Rybrik, Hindenburg, Tarnowitz és Ratibor kerületekben elrendelte az ostromállapotot. Rotterdam, máj. 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mint a Daily Telegraph jeleníti, Franciaországnak azt a javaslatát, hogy adjanak engedélyt a Lengyel csapatoknak Felső-Szilézia megszállására, elutasították, mert megvalósításánál nehézségeiket látták. — Hol járunk? — nézett ki a tekintetes asszony a csergék közül — Amerre a lovak visznek — rezzent föl Mihály bá'. A förgeteg elkapta hangját és a rengetegbe dobta. Az emberi sza vakon tapogatódzott az erdőzugásban, aztán szertetépték a szélfókák, mint a bárányt a farkasok. — Megszakadnak a lovak . . . A hómező szűkült és lejtett. A szán orra recsegve bukdácsolt, aztán fölvetődött s ferde-furán ugy maradt. Az erdőtisztás végén voltak és a fák eláltották utjukat. A lovak szügyig sülyedtek a hóba. — Megrekedtünk! — káromkodott Mihály bá. — Hat ökör sem huz ki... — Istenem, ne hagyj el — sóhajtotta a tekintetes asszony. — Elhagyott már — dünnyögte keserűen. — Minek is jött el a tekintetes asszony? — A fiamat kisérem ... — felelte sértődötten. — Elhoztam vóna magam is ... A hó itt a lankás helyen nagy pehelyben hulldogált. Ezernyi hálászdarab. A széljárás sem volt akkora. A hideg is tűrhetőbb volt, de a szabadulás reménye kevesebb. — Eltemet a hói Mihály kocsis elgondolkozott. — Üljön fel a tekintetes asszony az egyik lóra, az úrfi a másikra és menjenek vissza valahogy a szánkó nyomdokán . .. — S hát maga? — Én már úgyis öreg vagyok, itt maradhatok — mondta megadással. A szél kurjongatott fent a hegytetőn s fekete köntösében egyik hegyről a másikra szökdösött. Csengettyüszó." Kárhozott barátok mennek éjféli rarátéra. Velük énekel a szél, aztán kikapja a csengettyűt a vén barát kezéből s lefelé hempereg a hegyoldalon, mint a rakoncátlan kölyök. Halihó! Rázza csengettyűjét s mélyen berbizélve jön, jön a szánkó felé — — Ha-opp! — hangzott élesen. A szánkó fara megdöndült, vasláncos tartórúd csapódott neki. Eltévedt szánkó jött a nyomdokukon. A diákgyerek fölriadt. — Nem látsz, a mindenedet?! Kacsorgott Mihály bá' a hátsó szánra, noha magában megörült neki. Állj! Megrekedt az is. — Jó helyt járunk-e? — hallatszott hátulról. — Hogyne! Együtt leszünk a Paradicsomban ... A két kocsis leszállt és találkozott a hófényen. A fergeteg nekidült a hátsó szán farának, hogy fölborítsa. Veszettül erőlködött, majd sötét nótát kezdett kántálni fölöttük: Garange — itt vesz, alá halandó... — Láttuk a szán nyomát — zúgolódott a siheder kocsis — bátran jöttünk kedd után... — Vesse fel a bükktűz — mormogta Mihály bá'. — Hová igyekeztek? — Udvarhelyre. — Mink is ... A siheder kémkedett az éjszakában. — Nini, mi fény vagyon a fák közt? mutatott a hegyoldalba. Valami favágó kunyhójából villogott ki a virrasztó-tűz. Kicsi bujdosó csillagnak tünt a hófúvásban. Mihály bár nekivágott a töretlen hegyoldalnak s bezörgetett a viskó ajtaján. — Szállást kérünk Krisztus nevében! — Istené a szállás — felelte a székely , fölvette bekecsét, hogy segítsen a bajbajutottakon. — Ne busuljon, tekintetes asszonyt — bukdácsolt le Mihály bá' a szánhoz. — Szállást ad ez a felebarátom ... Ecsém, te is vaszkolódjatok! Kiszállottak a szánkókból s az ordító szélben fölkapaszkodtak a viskó felé. — Oltalomban vagyunk — nyitott be Mihály bál. — Meleg, mint a feredő ... Nagy fahasábok ropogtak a havasi pajta középén. Ette a láng a száraz fenyőt s gyantaszag áradt el a fa sóhajában. — Brassayné vagyok Szárhegyről — mutatkoztak be az asszonyok egymásnak. — Honka lányom ... Csak fitos orrocskája látszott ki a nagykendőből. Olyan volt, mint a piros paprika, de nagyon helyes. — Emitt meg az úrfi — előzte meg Mihály bál a tekintetes asszonyt. — Híres gyiák — sandított büszkén a kisasszony felé. — Viszem a zárdába — göngyölte ki lányuir Brassayné. — Megfázott szegényke ... Gyönyörű szöszi fej tünt elő. A tűz fénye ázik* rázni kezdett dus aranyhaján. A vén kocsis laposat pillantott s kiment, hogy a szánkót kivontassa. — Gyengélkedik s nekem kellett elkísérnem Pistikét — mentegette urát a tekintetes asszony, ahogy a tűz mellé telepedtek. — Pis-ti-ke? — szégyenkezett a diák magában. — Micsoda „Pistike", ss Csinos legényke volt. Sark edzett már valamelyest a bajuszkája is. A kisasszony rálopta mosolygó szemét. — Én özvegy vagyok — mondta Brassayné szomorúan. A füst barnán reszketett a szerelőlyuk felét, s mint az aggodalom, mi beárnyékozta az özvegyasszony homlokát. Szikrák repültek ki vele, hogy meghaljanak a hófergetegben, mely dühödten fujt és turult odakint. — Hányadikba tetszik járni? — kérdezte Pista diák a kisasszonytól vakmerően. — A harmadikba — engedte le a pilláját szemérmesen. — És kegyed? — Én az ötödikbe... — Beniczky ügyében befejezték a vizsgálatot. ^ Albrecht főherceget !a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága ma délután Rutkafalvy Miklós elnöklésével ülést tartott, amelyen Beniczky Ödön ismert mentelmi sérelme ügyében folytatta a tanuk kihallgatását. Mindenekelőtt herceg Windischgraetz Lajosnét hallgatták meg, aki önként jelentkezett, hogy az ügyre vonatkozó vallomását előadja. Elmondta, hogy férje le akarta beszélni arról, hogy a bizottsági ülésre eljöjjön, de ő ennek dacára idejött, mert tiltakozni akart az ellen, hogy az 5 vendéglátó háziasszonyi szerepével kapcsolatban meg nem történt dolgokért valakit felelősségre vonjanak. Csodálkozásának adott kifejezést, hogy egy beszélgetésből, amely meghitt barátok között, bizalmas körben folyt le, parlamenti harcok és pártvillongások keletkeztek. Kijelentette, hogy ő a szóbanforgó kijelentéseket nem hallotta. Windischgraetz Lajos herceg helyesbítette múltkori vallomását. Főleg arra a kérdésre terjeszkedett ki, hogy lakásából melyik társaság távozott el előbb. Most, hogy inasával, Hoffmann Józseffel, beszélt és visszaemlékezik a történtekre, megállapíthatja, hogy épen megfordítva történt a dolog, mint ahogy a múitkor előadta. Ugyanis először távozott el lakásából Szmrecsányi György Beniczky Ödönnel, a utána egy ideig még ottmaradt Albrecht főherceg és kísérete. Beniczky Ödön előtt felolvasták a vizsgálat során eddig elhangzott vallomásokat Beniczky - vallomásokkal szemben is megmaradt a mellett az állítása mellett, hogy sem ő, sem Szmrecsányi a nekik tulajdonított inkriminált kifejezéseket nem használták. Ennek igazolására bejelentette Szenkovich Dt nem hallgatták ké nes fővárosi tanácsjegyzőt, akit nyomban ki is hallgattak. Szenkovich Dénes mint tartalékos főhadnagy április 8-ig báró Ostenburg Gyula őrnagy segédtisztje volt és a báróival együtt megjelent az estélyen, de a szóbanforgó kijelentéseket nem hallotta. Érdekes és az egész ügyet megvilágító előadást tartott Lingauer Albin, aki a király-napokat Szombathelyen töltötte. Elmondotta, hogy a király ittléte alatt nem gyakorolt uralkodói tényeket, csupán egy kamarási esküt vett ki. Azokat a táviratokat, amelyeket Beniczky a nemzetgyűlésen felolvasott, ő eredeti szövegében látta. Gömbös Gyula kijelentette hogy az Albrecht főhercegnél a Nemzeti Kaszinóban tartott tanácskozáson a főherceg kívánságára vett részt. Közvetlenül semmit nem hallott, csak Kozma, Odescalchi és Semsey előadásából. Az említettek előadása szerint Szmrecsányi mondotta volna az inkriminált kifejtéseket Gróf Széchenyi György táviratban mentette ki magát és levélben közölte vallomását Gróf Széchenyi Mihály kihallgatásától Beniczky elállott. Albrecht főherceg vallomását írásban már beadta és a főudrasnagyi hivatal közlése szerint csak három hét múlva jön Pestre. Ezzel a mentelmi bizottság az ügyre vonatkozó tanúkihallgatásokat és a bizonyítási eljárást befejezte. A vallomásokról készült jegyzőkönyveket néhány nap múltva Beniczky elé terjesztik, aki írásban fogja azokra észrevételeit megtenni. A bizottság csak akkor folytatja tanácskozásait ha az erre vonatkozó iratok rendelkezésére fognak állam i is! A költségvetés tárgyalása. Napirend előtti felszólalások. — Az általános vita kezdete. A nemzetgyűlés pár napi szünet után kedden megkezdte az 1920—21-ik évi állami költségvetés általános vitáját Az érdeklődés a tárgy iránt neha valami nagy. A tárgyalási sorrendet illetőleg abban állapodtak meg, hogy előbb lesz egy nagy általános vita, aztán minden tárcánál külön általános vita, s végül fejezetenként részletes vita. Napirend izt A tanácskozást Rakovszky látván vezette. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter benyújtotta a m. kir. szabadalmi biróság tagjainak illetményeiről szóló törvényjavaslatot. Gaál Gaszton napirend előtt a mandátuma alkm beadott pszichót tette szóvá. A vl. biráló bizottság egy év alatt nem intézte el. Most végre vizsgálatot rendeltel s a kiküldött Somogyi István meg is ejtette azt,de arról őt egyáltalán nem, jogi képviselőjét pedig csak az utolsó pillanatban értesítette. A VBES gálát után az egyik kurzuslapban hangulatkeltő tudósítás jelennt meg, hogy a mandátum sorsa rosszul 631. Mindenesetre szokatlan eljárás egy még elintézés alatt levő ügyről a sajtót informálni. Somogyi István kijelenti, hogy mint vizsgálóbiztos, teljesítette kötelességét. Információt pedig nem adott senkinek, de hát ilyesmi megtörténhetik, ahol ISO tanút hallgatnak ki. Szíjj Bálint: A legutóbi ülés bezárása után Vikter László azt kiáltotta feléjük, hogy: „Menjünk a faluba kapálni!" Ebben sértő gúnyt lát a kisgazdapárttal szemben és tiltakozik ellene. Witter László azt feleli, hogy nem volt sértő szándéka, tisztán csak arra vonatkoztatta, hogy abból, hogy valaki becsületesen műveli a földet, még nem következik, hogy érti a közjogot s itt mélyreható, nagy közjogi kijelentéseket tehet A Skródi-Szabó János előadó ismertette szélesenegerbena 1920—21. évi költségvetést, a pénzügyi bizottság azzal kapcsolatos határozatait, s kérte a javaslat elfogadását. (Helyeslés.) . Szádeczky Lajos annak a kimértatására, hogy a királyválasztás milyen kényes kérdés volt mindig, egész sereg példát sorakoztatott fel történelmünkből. Nekünk, a királykérdést össze kell kapcsolnunk a területi integritás kérdésével, amire nézve szintén számos, példát találunk históriánkban. A csehekkel való tárgyalásokat aggodalommal nézi, mert ez a cseheknek van jobban érdekükben. A kormányban bízik, mert három olyan tagja is van, aki elszakított országrészből, Erdélyből való. Ezek szívükön fogják viselni az ország érdekét. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) Kerekes Mihály legfőbb feladatnak a munkáskérdés megoldását tartja. Munkaalkalmat kell adni, hogy mindenki dolgozhasson. A másik ilyen fontos probléma a tisztviselőkérdés. A megcsonkított ország nem bírja el ezt a nagy tisztviselői kart. ő a vagyonosokat felszó-"lítaná, hogy vonuljanak vissza gazdálkodni a birtokuk*