Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

2 PESTI HÍRLAP ^0­31VTA 1921. mSJuS 3. seersta, hogy az Egyesült­ Államok a®t a nézetét nyilvání­totta, hogy jobubt volna katonai intézkedésekhez nem nyúlni Németország ellen. Amerika azt kívánja, hogy semmi olyan dolog ne történjék, amit ismét jóvá ne lehetne tenni, vagyis ami a szövetségeseket egymástól elválasztaná. Berlin, máj. 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Beavatott diplomáciai körökben azt hi­szik, hogy Lord Dabernon angol nagykövet pénte­ken visszatér Berlinbe, hogy azt a baráti tanácsot adja Németországnak, fogadja el a londoni konfe­rencia által megszövegezett­ feltételeket, mert a jó­vátétel kérdésében további közeledés a T,­entente ré­széről nem remélhető. Berlin diplomáciai köreiben a londoni konferencia eredményében Anglia sikerét látják. Azt mondják, hogy Anglia nagyon élesen lépett fel és kijelentette Briandnak, hogy ha az angol előterjesztéseket nem fogadja el, úgy egyedül ma­rad Belgiummal. Beuthen, máj. 3. (Wolff.) Ma reggel fölegy­­­verkezett lengyel insurgensek vonultak be Beuthen­ijbe, akik megszállták a köztereket és megállították járó­kelőket. Francia katonák vonulnak keresztül­­a városon. Az utcakeresztezéseket tankok szállották­­meg. Az inzurgensek a felállított tankokkal nem tö­­rődve, 8 óra felé az egész városban vad lö­völdö­­­zésbe fogtak, amely az ostromállapot kihirdetése­­ után is tovább tartott. Egy inzurgens-szakasz Wild­badban behatolt a rendőrkapitányságra; félórával­­később a kapitány­ságot egy francia százados ismét felszabadította. A puccsisták között Haller-katonák is vannak. A környékbeli német helységekből a kék rendőrség és a német katonaság elmenekült. Berlin, máj. 3. (VolB 1.) A vasútigazgató­ság közli, hogy Felsősziléziában több vasúti hidat a le­vegőbe röpítettek. Az oppeln-karlmarkti vonton két, az oppeln-briegi vonalon szintén két és­ a neustadt-rasselwitzi vonalon egy vasúti hidat rob­bantottak fel. Katibor környékéről két vasúti híd felrobbantását jelentik. Kattowitzcal, Rybnikkel és iPlessel a telefonösszeköttetés megszakadt. Ma haj­nali két órakor az Oppeln és Schopankowitz közt­­lévő ártéri hidat is a levegőbe röpítették. Oppeln vá­rosában igen sok ablak összetört. A híd a Brieg felé vezető fővonalon Ivan, ott, ahol az út Neisse­­ felé kanyarodik el. Tarnowritzból jelentik, hogy a zendülök mult éjjel benyomultak a városba s vad lö­völdözést kezdtek. A francia lovasság, mely nem­sokára akcióba lépett, szétkergette a zendülőket. Az­­ összeütközéseknek hír szerint eddig két halottja és t­zámos sebesültje van. "A német kormány képvise­lő­je a szövetségközi kormánybizottságnál a feter-­ sziléziai események és zavargások "miatt komoly lé­péseket tett. Oppeln, máj. 3. ("Wolff.") A szövetségközi kor­mánybizottság, közhírré teszi, hogy szilárdul el van határozva, hogy Felsősziléziában a rendet és nyu­galmat megóvja. A bizottság a felsőeznéziai ese­mények miatt Beuthen, Pless, Kattowitz, Rybrik, Hindenburg, Tarnowitz és Ratibor kerületekben el­rendelte az ostromállapotot. Rotterdam, máj. 3. (A Pesti Hírlap tudó­sítójá­nak távirata.) Mint a Daily Telegraph jeleníti, Franciaországnak az­t a javaslatát, hogy adjanak engedélyt a Lengyel csapatoknak Felső-Szilézia meg­szállására, elutasították, mert megvalósításánál ne­hézségeiket látták. — Hol járunk? — nézett ki a tekintetes asszony a csergék közül — Amerre a lovak visznek — rezzent föl Mihály bá'. A förgeteg elkapta hangját és a rengetegbe dobta. Az emberi sza vakon tapogatódzott az erdő­zugásban, aztán szertetépték a szélf­ókák, mint a bárányt a farkasok. — Megszakadnak a lovak . . . A hómező szűkült és lejtett. A szán orra re­csegve bukdácsolt, aztán fölvetődött s ferde-furán ugy maradt. Az erdőtisztás végén voltak és a fák eláltották­ utjukat. A lovak szügyig sülyedtek a hóba. — Megrekedtünk! — káromkodott Mihály bá. — Hat ökör sem huz ki... — Istenem, ne hagyj el — sóhajtotta a tekin­tetes asszon­y. — Elhagyott már — dünnyögte keserűen. — Minek is jött el a tekintetes asszony? — A fiamat­ kisérem ... — felelte sértődötten. — Elhoztam vóna magam is ... A hó itt a lankás helyen nagy pehelyben hull­dogált. Ezernyi hálászdarab. A széljárás sem volt akkora. A hideg is tűrhetőbb volt, de a szabadulás reménye kevesebb. — Eltemet a hói Mihály kocsis elgondolkozott. — Üljön fel a tekintetes asszony az egyik lóra, az úrfi a másikra és menjenek vissza valahogy a szánkó nyomdokán . .. — S hát maga? — Én már úgyis öreg vagyok, itt maradhatok — mondta megadással. A szél kurjongatott fent a hegytetőn s fekete köntösében egyik hegyről a másikra szökdösött. Csengettyüszó." Kárhozott barátok mennek éjféli rarátéra. Velük énekel a szél, aztán kikapja a csen­gettyűt a vén barát kezéből s lefelé hempereg a hegy­oldalon, mint a rakoncátlan kölyök. Halihó! Rázza csengettyűjét s mélyen berbizélve jön, jön a szánkó felé — — Ha-opp! — hangzott élesen. A szánkó fara megdöndült, vasláncos tartórúd csapódott neki. Eltévedt szánkó jött a nyomdoku­kon. A diákgyerek fölriadt. — Nem látsz, a mindenedet?! K­acsorgott Mihály bá' a hátsó szánra, noha magában megörült neki.­­ Állj! Megrekedt az is. — Jó helyt járunk-e? — hallatszott hátulról. — Hogyne! Együtt leszünk a Paradicsom­ban ... A két kocsis leszállt és találkozott a hófényen. A fergeteg nekidült a hátsó szán farának, hogy föl­borítsa. Veszettül erőlködött, majd sötét nótát kez­dett kántálni fölöttük: Garange — itt vesz, alá halandó... — Láttuk a szán nyomát — zúgolódott a siheder kocsis — bátran jöttünk kedd után... — Vesse fel a bükktűz — mormogta Mihály bá'. — Hová igyekeztek? — Udvarhelyre. — Mink is ... A siheder kémkedett az éjszakában. — Nini, mi fény vagyon a fák közt? mu­tatott a hegyoldalba. Valami favágó kunyhójából villogott ki a virrasztó-tűz. Kicsi bujdosó csillagnak tünt a hó­fúvásban. Mihály bár nekivágott a töretlen hegy­oldalnak s bezörgetett a viskó ajtaján. — Szállást kérünk Krisztus nevében! — Istené a szállás — felelte a székely , föl­vette bekecsét, hogy segítsen a bajbajutottakon. — Ne busuljon, tekintetes asszonyt — buk­dácsolt le Mihály bá' a szánhoz. — Szállást ad ez a felebarátom ... Ecsém, te is vaszkolódjatok! Kiszállottak a szánkókból s az ordító szélben fölkapaszkodtak a viskó felé. — Oltalomban vagyunk — nyitott be Mihály bál. — Meleg, mint a feredő ... Nagy fahasábok ropogtak a havasi pajta középén. Ette a láng a száraz fenyőt s gyantaszag áradt el a fa sóhajában. — Brassayné vagyok Szárhegyről — mutat­koztak be az asszonyok egymásnak. — Honka lányom ... Csak fitos orrocskája látszott ki a nagykendő­ből. Olyan volt, mint a piros paprika, de nagyon helyes. — Emitt meg az úrfi — előzte meg Mihály bál a tekintetes asszonyt. — Híres gyiák — sandított büszkén a kisasszony felé. — Viszem a zárdába — göngyölte ki lányuir Brassayné. — Megfázott szegényke ... Gyönyörű szöszi fej tünt elő. A tűz fénye ázik* rázni kezdett dus aranyhaján. A vén kocsis laposat pillantott s kiment, hogy a szánkót kivontassa. — Gyengélkedik s nekem kellett elkísérnem Pistikét — mentegette urát a tekintetes asszony, ahogy a tűz mellé telepedtek. — Pis-ti-ke? — szégyenkezett a diák magá­ban. —­ Micsoda „Pistike", ss Csinos legényke volt. Sark edzett már vala­melyest a bajuszkája is. A kisasszony rálopta mo­solygó szemét. — Én özvegy vagyok — mondta Brassayné­­ szomorúan.­­ A füst barnán reszketett a szerelőlyuk felét, s mint az aggodalom, mi beárnyékozta az özvegy­asszony homlokát. Szikrák repültek ki vele, hogy­ meghaljanak a hófergetegben, mely dühödten fujt­­ és turult odakint. — Hányadikba tetszik járni? — kérdezte Pista diák a kisasszonytól vakmerően.­­ — A harmadikba — engedte le a pilláját­ szemérmesen. — És kegyed? — Én az ötödikbe... — Beniczky ügyében befejezték a vizsgálatot. ^ Albrecht főherceget !a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága ma dél­után Rutkafalvy Miklós elnöklésével ülést tartott, amelyen Beniczky Ödön ismert mentelmi sérelme ügyében folytatta a tanuk kihallgatását. Mindenek­előtt herceg Windischgraetz Lajosnét hallgatták meg, aki önként jelentkezett, hogy az ügyre vonat­kozó vallomását előadja. Elmondta, hogy férje le akarta beszélni arról, hogy a bizottsági ülésre el­jöjjön, de ő ennek dacára idejött, mert tiltakozni akart az el­len, hogy az 5 vendéglátó háziasszonyi szerepével kapcsolatban meg nem történt dolgokért valakit felelősségre vonjanak. Csodálkozásának adott kifejezést, hogy egy beszélgetésből, amely meghitt barátok között, bizalmas körben folyt le, parlamenti harcok és pártvillongások keletkeztek. Kijelentette, hogy ő a szó­banforgó kijelentéseket nem hallotta. Windischgraetz Lajos herceg helyesbítette múltkori vallomását. Főleg arra a kérdésre terjesz­kedett ki, hogy lakásából melyik társaság távozott el előbb. Most, hogy inasával, Hoffmann Józseffel, be­szélt és visszaemlékezik a történtekre, megállapíthat­ja, hogy épen megfordítva történt a dolog, mint ahogy a múitkor előadta. Ugyanis először távozott el laká­sából Szmrecsányi György Beniczky Ödönnel, a utána egy ideig még ottmaradt Albrecht főherceg és kísérete. Beniczky Ödön előtt felolvasták a vizsgálat so­rán eddig elhangzott vallomásokat Beniczky - val­lomásokkal szemben is megmaradt a mellett az állí­tása mellett, hogy sem ő, sem Szmrecsányi a nekik tulajdonított inkriminált kifejezéseket nem használ­ták. Ennek igazolására bejelentette Szenkovich Dt­ nem hallgatták ké nes fővárosi tanácsjegyzőt, akit nyomban ki is hall­gattak. Szenk­ovich Dénes mint tartalékos főhadnagy április 8-ig báró Ostenburg Gyula őrnagy segéd­tisztje volt és a báróival együtt megjelent az estélyen, de a szóbanforgó kijelentéseket nem hallotta. Érdekes és az egész ügyet megvilágító elő­adást tartott Lingauer Albin, aki a király-napokat Szombathelyen töltötte. Elmondotta, hogy a király ittléte alatt nem gyakorolt uralkodói tényeket, csu­pán egy kamarási esküt vett ki. Azokat a távirato­kat, amelyeket Beniczky a nemzetgyűlésen felolva­sott, ő eredeti szövegében látta. Gömbös Gyula kijelentette hogy az Albrecht főhercegnél a Nemzeti Kaszinóban tartott tanács­kozáson a főherceg kívánságára vett részt. Közvet­­­lenül semmit nem hallott, csak Kozma­, Odescalchi és Semsey előadásából. Az említettek előadása sze­rint Szmrecsányi mondotta volna az inkriminált ki­fejtéseket Gróf Széchenyi György táviratban mentette ki magát és levélben közölte vallomását Gróf Szé­chenyi Mihály kihallgatásától Beniczky elállott. Albrecht főherceg vallomását írásban már be­­adta és a főudrasnagyi hivatal közlése szerint csak három hét múlva jön Pestre. Ezzel a mentelmi bizottság az ügyre vonatkozó tanúkihallgatásokat és a bizonyítási eljárást befe­jezte. A vallomásokról készült jegyzőkönyveket né­hány nap múltva Beniczky elé terjesztik, aki írásban fogja azokra észrevételeit megtenni. A bizottság csak akkor folytatja tanácskozásait ha az erre vo­natkozó iratok rendelkezésére fognak állam­­­ i is! A költségvetés tárgyalása. Napirend előtti felszólalások. — Az általános vita kezdete. A nemzetgyűlés pár napi szünet után kedden megkezdte az 1920—21-ik évi állami költségvetés általános vitáját Az érdeklődés a tárgy iránt neha valami na­gy. A tárgyalási sorrendet illetőleg ab­ban állapodtak meg, hogy előbb lesz egy nagy álta­lános vita, aztán minden tárcánál külön általános vita, s végül fejezetenként részletes vita. Napirend izt A tanácskozást Rakovszky látván vezette. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter be­nyújtotta a m. kir. szabadalmi biróság tagjainak illet­­ményeiről szóló törvényjavaslatot. Gaál Gaszton napirend előtt a mandátuma alkm beadott pszichót tette szóvá. A vl. biráló bizottság egy év alatt nem intézte el. Most végre vizsgálatot rendelt­el s a kiküldött Somogyi István meg is ejtette azt,­­de arról őt egyáltalán nem, jogi képviselőjét pedig csak az utolsó pillanatban értesítette. A VBES gálát után az egyik kurzuslapban hangulatkeltő tudósítás jelennt meg, hogy a mandátum sorsa rosszul 631. Minden­esetre szokatlan eljárás egy még elintézés alatt levő ügyről a sajtót in­formálni. Somogyi István kijelenti, hogy mint vizsgálóbiz­tos, teljesítette kötelességét. Információt pedig nem adott senkinek, de hát ilyesmi megtörténhetik, ahol ISO tanút hallgatnak ki. Szíjj Bálint: A legutóbi ülés bezárása után Vik­ter László azt kiáltotta feléjük, hogy: „Menjünk a fa­­luba kapálni!" Ebben sértő gúnyt lát a kisgazdapárttal szemben és tiltakozik ellene. Witter László azt feleli, hogy nem volt sértő szán­déka, tisztán csak arra vonatkoztatta, hogy abból, hogy valaki becsületesen műveli a földet, még nem követke­zik, hogy érti a közjogot s itt mélyreható, nagy köz­jogi kijelentéseket tehet A Skródi-Szabó János előadó ismertette széles­ene­gerben­­a 1920—21. évi költségvetést, a pénzügyi bizott­­­ság azzal kapcsolatos határozatait, s kérte a javaslat elfogadását. (Helyeslés.) . Szádeczky Lajos annak a kimértatására, hogy a királyválasztás milyen kényes kérdés volt mindig, egész sereg példát sorakoztatott fel történelmünkből. Nekünk, a királykérdést össze kell kapcsolnunk a területi inte­gritás kérdésével, amire nézve szintén számos, példát találunk históriánkban. A csehekkel való tárgyalásokat aggodalommal nézi, mert ez a cseheknek van jobban érdekükben. A kormányban bízik, mert három olyan tagja is van, aki elszakított országrészből, Erdélyből való. Ezek szívükön fogják viselni az ország érdekét. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) Kerekes Mihály legfőbb feladatnak a munkáskér­­dés megoldását tartja. Munkaalkalmat kell adni, hogy mindenki dolgozhasson. A másik ilyen fontos probléma a tisztviselőkérd­és. A megcsonkított ország nem bírja el ezt a nagy tisztviselői kart. ő a vagyonosokat felszó-"­lítaná, hogy vonuljanak vissza gazdálkodni a birtokuk­*

Next