Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-05 / 97. szám
2 rt.i PESTI HÍRLAP 1921. májua 5.A csütörtöki, fe 600 millió. Marad még 4250 1 millióról szóló bon, melyet Németország fizetőképességének magfelelően fognak kibocsátani. A bonokat 5 százalékkal kamatoztatják. Ehhez járul még 1 százalék a törlesztés számára, úgy hogy a novemberig kiadandó 2500 millió értékű bon kamatja 150 millió fontot tesz ki. Számítanak arra, hogy a bonok minden sorozatát 31 éven belül kiadásuk napjától számítva beváltják. Németország fizetési kötelezettsége semmi esetre sem fog túlmenni a bonok összegének 6 százalékán. Ezt az összeget a német vámokra, vagy egyéb oly jövedelmi forrásra vetik ki, melyhez a jóvátételi bizottság hajlandó lesz hozzájárulni. A bonokat a már megállapított arányban ásatják el. I . Bécs, máj. 4. Párisból jelentik: Briandnak nehéz helyzete lesz, ha majd a parlament ismétösszeül. Állását megrendültnek tartják. Több képviselő értesítette a kamara elnökét, hogy a túl alacsony jóvátételi követelések miatt interpellációt szándékoznak előterjeszteni. A szövetségközi csapatok, harca a lengyelekkel. Az olaszok tizennyolc halottat vesztettek. A felsősziléziai lengyel puccsról még mindig komoly hírek érkeznek. Tekintve, hogy a fölkelők által megszállt területek a népszavazási körlethez tartoznak, ott német fegyveres erő nincsen és a rend fentartása a szövetségközi csapatok feladata. A franciák tegnapi lanyha magatartása folytán a zendülök — kiknek élén Korfanty lengyel szavazóbiztos áll — mindenütt sikereket értek el. Ma már a francia csapatok állítólag akcióba léptek, aminnek főképen az az oka, hogy az olaszok, akik nyomban komolyan fogták föl a helyzetet, több veszteségteljes harcot vívtak meg. Remélik, hogy a szövetségközi csapatok gyorsan végeznek a lengyelekkel, mihelyt teljes szigorral akcióba lépnek. Mai távirataink a következők: Varsó, máj. 4. A fölkelő mozgalom élére Korfanty lengyel népszavazó biztos állott, akit tisztétől fölmentettek. Egyik kiáltványában Dolivat nevezik a felkelők katonai vezérének. A kiáltványban felszólítja a lakosságot, hogy ölze meg a nyugalmat és a rendet és szigorú büntetéssel fenyegeti meg azokat, akik rablásra, gyilkosságra, nők megbecstelenítésére, vagy lopásra vetemednek. A halálos ítéletek nem szorulnak megerősítésre. Doliva, a főikok főparancsnoka, első napiparancsában kijelenti, hogy a népszavazás eredményét a világ nem ismeri el és hogy ezért a lengyelek jogát fegyveres erővel kell biztosítani. Elrendeli, hogy a német titkos katonai szervezeteket kérlelhetetlen szigorral fegyverezzék le, a békés német lakossággal szemben azonban tanúsítják azt a türelmet, amelyről a lengyelek az egész világon ismertek. A szövetséges hatóságokkal szemben legálisan kell eljárni és csapataikkal mindenféle összetűzést feltétlenül el kell kerülni. Berlin, máj. 4. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Felsőszléziában a helyzet fenyegetőnek mondható. A felsősziléziai német lakosság tegnap este reguláris lengyel csapatok bevonulásától tartott, de ez a ma reggeli órákig nem következett be. Annál hevesebb volt azonban az összeütközés a felfegyverzett felkelők és a szövetségközi csapatok között. Különösen Hindenburg és Gleiwitz között voltak heves csatározások. Kattowitzban a fontosabb pontokat francia csapatok tartják megszállva. Magában Gleiwitzben nyugalom van, de az előváros a fölkelők kezében van, akik lövészárkokat vonnak és védelmi harcra készülnek. Pless és Rybnitz kerülete teljesen a fölkelők kezében van. Strehll, Lubini és Ratibor kerületekből hasonló jelentések érkeznek. Az olasz megszállócsapatok súlyos veszteségeket szenvedtek, amennyiben tizennyolc halottjuk is számos sebesültjük van. A jelentések kiemelik, hogy az olasz csapatok nagyon korrektül viselkedtek, de tegnap a francia csapatok is megkezdték a harcot a felkelők ellen. Berlin, máj. 4. A német nemzeti párt azt követeli, hogy a nemzetőrséget helyezzék készenlétbe és küldjék ki a felsőssziléziai felkelők ellen. Dr Simons külügyminiszter határozottan hangsúlyozta, hogy ez a kívánság teljesíthetetlen; kijelentette, hogy a birodalmi kormány mindent megtesz, ami hatalmában áll, de a felsősziléziai lengyel zendülés leverése a szövetségközi bizottság feladata. Andrássy: az igazság útban van! költségvetés vitája. — Kényes kérdések. — A miniszterelnök a közgazdasági programmról és a beruházásokró" miniszterelnök Interpellációk. A nemzetgyűlés szerdai ülésén folytatták az 1920—21. évi költségvetés vitáját, melynek során gróf Andrássy Gyula nagyobb beszédet mondott, s az angol alsóházban a béke ratifikációja alkalmából lefolyt vitát ismertetvén, kimutatta, hogy igazunkat a külföldi közvélemény is kezdi belátni, s az igazság útban van. Érdekesek voltak a nemzetiségi kérdésről való fejtegetései is. Az interpellációk során gróf Bethlen miniszterelnök közgazdasági programmot adott. A tanácskozást Rakovszky, majd Kenéz vezette. Indítványt jegyzett be: Sarafiáth Jenő a gyámügyi közigaz-ttatás reformja és a testnevelési törvény sürgős jogalkotása; Andaházy-Kasnya Béla pedig a numerus clausus és a beltbüntetés eltörlése tárgyában. (Az utóbbi két indítványt, nem felelvén meg a kellékeknek, nem fogják tárgyalni.) A bizottsági jelentések meghallgatása után folytatták a költségvetés tárgyalását Nagy János (egri): Nemzetünk szellemileg és anyagija® is hivatott vezérei inkább voltai sértődött mellőzöttek, mint keresztények és azok, akik_ a nagy felbuzdulás hullámtarajára kerültek, inkább voltai pártemberek, mint keresztények. Üdvözli a mostani miniszterelnököt, aki expozéjával a már csüggedő nemzetbe új reményeiket öntöti. A nemzet tőlük várja a tekintélyek helyreállítását ezzel szemben szomorúan látja, hogy az egyetlen tekintélynek, akit a nemzet maga fölé emelt hálából azért, hogy volt ereje a nemzetet a Bár széléről visszarántani hogy ennek a tekintélynek a tisztelete is mintha csorbát szenvedne. Orbók Attila: Ez a destrukciós Nagy János arról beszél, hogy eddig a destruktív sajtót nem vonták felelősségre. Drúzdy: Kezdődik az üzlet! (Nagy zaj.) Nagy János: A Károlyi-kormány bűnöseit sem álltatták törvény elé- Aztán a zsidókérdést veszi elő. Ezt ki-Elhatározásának gyorsnak kell lennie, s figyelmét nem szabad hogy bármi csekélység elkerülje , hidegen kell számítania," sokszor pedig a legnagyobb kockázatossággal cselekednie, szeretnie kell az embert, s a legnagyobb gondoskodással ápolnia a katona javát, de nem szabad sajnálnia az egyes életét, mikor annak feláldozásától függ a siker. Csak az lehet igazán nagy hadvezér, akiben igen különböző, igen ellentétes nagy emberi tulajdonságok vannak együtt és nagymértékben megvalósulva. És ezt nem lenne szabad"sohasem elfelejteniük azoknak, akik Napóleon érdemeit házi mérlegen akarják mérni. 13 maga mint hódító katonát értékelte saját szentélyét a legmagasabbra. Egész életén át Nagy Sándort tekintette mintaképének, s ennek többször kifejezést adott, sokszor még külsőségekben is. Esmpteínba azért vitte el magával a tudósokat, mert mintaképének táborában is ott voltak azok, azért voltak hadi podgyászában könyvek, mert a macedóniai is magával vitte mindenhová Homéroszt. S szinte érdemszámba megy Napóleonnál, hogy -kivált fiatalórában — menekülni tudott Nagy Sándor csúf hibáitól. Se a részegeskedésnek nem hódolt,se az oly hálátlan kegyetlenség nem rittatotta, mint :amazt aki sajátkezüleg dárdával döfte át Kiestost, aki pedi° az ő életét mentette meg Granikosnál s meggyilkoltatta orvul Parmeniost, legjobb hadvezérét s katonai oktatóját, puszta gyanúnak az alapján. Hogy mennyire a hóditó hadvezért becsülte Napoleon önmagában a legmagasabbra, annak a Szent Ilona szigetén tollba mondott emlékirataiban is kifejezést adott. Mikor a Hudson Lowe részéről szenvedett méltatlanságok felett panaszkodik, akkor megserrozi egy helyen, és velem bánnak így, aki lóháton vonultam be a kontinens minden országának fővárosába ! Hogy császár volt valamikor, hogy a világ legpokivázóbb trónját birtokolta, azt nem tekinti akkora dicsőségnek, mint azt, hogy győztes hódító gyanánt vonult be Madridba, Rómába,Brüsszelbe, Berlinbe és Bécsbe, sőt még Moszkvába is. Mikor Nagy Sándorral hasonlítja magát össze Napóleon, akkor" több ízben is kicsendül a hangjából, hogy kisebbnek érzi magát mintaképénél. Mert az fiatalabb korban nagyobb területeket hódított meg. De itt Napóleon túlszerény, ami máskülönben épen nem tulajdonsága. Nagy Sándor már beleszületett a királyságba, s kész hadserege volt, még pedig erősen fegyelmezett, mikorára felnőtt. Napóleonnak sokat kellett küzdenie addig, míg egy önálló csapattestet rendelkezése alá kapott. De egy tulajdonságban messze túlhaladta Napóleon nemcsak Nagy Sándort, hanem a világ összes eddigi fejedelmeit. Az embereket senki sem tudta annyira a maga akarata alá hajlítani, mint ő. Homérosz „a népek pásztorainak" — poimeni láón" — nevezi a fejedelmeket, akik akaratuk szerint terelik jobb- vagy balfelé a nemzeteket. Ebben senki sem volt nagyobb mester Napóleonnál, őt nemcsak a parancs folytán követték, de meggyőződésből és lelkesültségből. ő leginkább tudta egy egész nemzetnek erejét egyetlen cél szolgálatába állítani, egy pontban összesíteni, mint ahogy csatáiban is egyetlen ékbe tömörítette az egész lökést. Szinte szuggeráló volt benne ez az erő. S mennyire személyes tulajdonság volt ez benne, bizonyítja a száz nap története. Pusztán ezer és száz ember élén indult el Elba szigetéről, s meghódolt előtte egész Franciaország. Ne feledkezzenek meg erről azok, akik az ő emberi nagyságát kétségbe vonják. Ez benne a legnagyobb vonás. Ebben a történet legnagyobb alakjai sem mérkőzhetnek vele. Hoitsy Pál: vételes törvényektől nem lehet megoldani, de nem is szabad. Az olyan népközületet, amely a háború, a forradalom, a kommün borzalmait is a maga érekében tudta beállítani, kivételes törvényekkel sújtani nem lehet. De sltruccpolitikával nem teszszük nemlétezővé. A kibékülés, engesztelődés útját akarja egyengetni. A szeplőtlen tógájú zsidókat arra kéri, fogjanak össze velünk és ha akad közöttük gazember, azt ők büntessék meg elsősorban.. Mi pedig bocsássunk meg, de csak a megtérő bűnösöknek. (Helyeslés.) A pénzügyminisztert az ő józan, rideg politikájáért nem győzi eléggé csodálni Tőle megtanultuk, hogy ezt a nemzetet lehet irányítani. A költségvetést elfogadja. (Éljenzés és tapsi.) Andrássy a külpolitikáról. Gróf Andrássy Gyula: Ezúttal csak a külpolitikai helyzetre akarja ráterelni a figyelmet Alkalmat ad erre az angol parlamentben a magyar békével kapcsolatban lefolyt vita, amely az elet örvendetes jel. Meleg, rokonszenves hang vonul át azon Magyarország iránt Maga az angol kormány is egészen más hangot penget, mint nemrégiben. A lordok házában lord Newton és lord Bryce velünk rokonszenvező beszédére az egyik külügyi államtitkár azt felelte, hogy amíg a magyar kormány azt a hiú ábrándot táplálja, hogy fegyverrel fogja a megállapodásokat megdönteni, nem lehet csodálkozni, ha a szomszédok csak ellenséget látnak benne. Most az államtitkár nem bennünk keresi a hibát, hanem a ne-ententeban, amely — mind mondja — szigorú gazdasági tilalmaival lehetettessé teszi a szabad forgalmat az egymásra utalt nemzetek között az egész világ és Angiig, kárára is- Az igazság halad. Kezdik belátni, hogy a magyar nemzet békés fatotor, s a borzalmas gazdasági állapotoknak az az oka, hogy a kis-entente még mindig fél tőlünk, némikép talán rossz lelkiismeretének hatása alatt fegyverkezik ellenünk, s ki akar irtani azon országrészekből, amelyeket mások fegyverével megszerzett. Az államtitkár, ép, mikor megindokolja A kegyetlen békét, azt mondja, bámulják Angliában azt a bölcseséget és önuralmat, amelyet Magyarország tanúsított Károly király legutóbbi látogatása alkalmával. Az egyes szónokok olyan meleussed nyilatkoznak rólunk, mintha magyarok volnának. (K .U.kiáltások: Éljenek!) így Elliot kapitány, Kentworthy, Wedgewood. Mulasztás volna a magyar nemzet nevében köszönetet nem mondana, nekik nyilvánosan. A felelősséget magukról elhárítandó, a külügyminiszter és Sir Robert Cecil arra mutattak rá, hogy Magyarorságot nem is ők törték darabokra, hanem maguk a nemzetiségek. Ezt az önvédelmet elfogadja és örömmel látja, hogy olyan súlyt vetnek Európa és a civilizáció szempontjából feldarabolásunkra, hogy érte az erkölcsi felelősséget viselni nem akarják. De amit mondanak, nem felel meg a valóságnak, mert az entente következetes munkájának az eredménye, hogy nemzetiségünk egy része megbízatás és rendes választás és megfontolás nélkül kimondta az elszakadást. Lord Northcliffe-nak a munkája ez, el is dicsekednek vele a dicsőítésére írt könyvben. Vissza kell utasítani azt, mintha Magyarország egy önmagától szétömlő, fehői által elagyott alkotás volna, mert erős lábon állott, ezeréves kapcsok éa a természet törvényei tartoták össze és csak a fegyőzetés hisztériája közben rendült meg a lakosság egy részének hűsége. Ma már nagy részük megbánta, horgy eltéévelyedett Katkafalvy Miklós: Nem is a nép csinálta. Gr. Andrássy: Angliában a mi elényünkre alakult át a közvélemény. A régi rokonszenv megint kezd fölmelegedni. Általában a felfogás a békére vonatkozólag teljesért megváltozott. Ma már Anglia többsége elítéli a békét, hibásnak tartja, s sürgeti az égető igazságtalanságok helyrehozatalát. A közvélemény pedig hatalom. Mi magyarok érezhetjük annak irtózatos következményeit, hogy annak idején nem fektettünk elég súlyt az európai közvélemény felvilágosítására. Jövő külpolitikánkat illetőleg azt látja, hogy mindazt, amit nekünk most célul ki kell tűznünk, az angol közvélemény helyesli. Nem fegyveres mérkőzést akarunk mi, hanem békét. De azért vannak határozott céljaink is, amikhez ragaszkodnunk kell. Első, hogy az elszakított részekben a kisebbségei jogai megóvassanak. (Élénk helyeslés.) A kulturális és érzelmi integritás a magyar fajon belül megóvassék, az a magyar, aki Cs.-Szlovákiában, Romániában vagy Jugoszláviában él, magyarnak vallhassa magát, iskolájában biztosítja a magyar nyelv fejlődését, használhassa a magyar kultúrintézményeket, szabadon jöhessen Magyarországba és tarthasson fenn érintkezést a testvérekkel, akik ittt államot alkotnak. (Helyeslés.) De nemcsak a magyarok, hanem a többi testvéreink, mint a tótok, a horvátok, a németek, a ruthénok is megvédiket-ék saját egyéniségüket és ne olvasztassanak be elév idegen népfej zsarnoki hintelmáiba. (Élénk helyeslés.) Ezt azigazságot Angliának csaknem minden pártja megértetve már és hangsúlyozza. Mindenki, aki az angol parlameniben felszólalt, követeli a kisebbségek védelmét és hangsúlyozza, hogy a szomszédok azokat megsértették. Ez két nagy vívmány. A vita során felhozták a fehér terrort is. Felletti Wedgewood, aki egyrészt támadja, másrészt azt morntja, hogy a kisgazdapárt nagyon liberális, és mivel vezető párt, reméli, hogy véget fog vetni ennek az ármalatnak,amire Basffour majdis ért azt a választ, adta, hogy itt bizonyos ellenmondás van, mert ha a kisgazdapárt vezető hatalmú,akkor ez a vád nem lehet olyan komoly. Ehhez ő hozzáteszi, hogy a többi párt is mind azon lesznek és vannak, hogy a fehér terrort lehetetlenné tegyék, hogy jogosan ezzel ne lehessen vádolni a magyarközéletet. (Helyeslés.) A másik cél, amelyet szemmel kell tartanunk, a gazdasági forgalom biztosítása Magyarország és az elszakadt részek közt. Asquith azt kifogásolta, hogy a béke nem tette kötelezővé a gazdasági egységet az osztrák-magyar monarchia összes részei között és hogy az egyes elszakadó részek függetlenségét nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy a szabadforgalmat a többi részekkel gazdaságilag fenntartsák. Nekünk elsőrangú gazdasági érdekeink ugyan a szabadforgalom helyreállítása a szomszédokkal, ezt azonban mégis ahhoz a feltételhez kell kötönünk, hogy testvéreink tisztességes bánásmódban részesüljenek. Olyan nemzetekkel, amelyek testvéreinket nyúzzák, bárminő gazdasági érdekek nevében sem állunk szóba és addig, amíg a méltányos és igazságos elbánásra, vonatkozólag nem kapunk biztosítékokat a gazdasági megállapodásokat sem tarthatjuk be. A jóvátétel közlésében nagyon örvendetes álláspontot foglaltak el. A külügyi államtitkár védte a jóvátételt, de a többi & sárga földiig ^piszkolta éd pesdig teljes joggal, B^ fogjak látni azt a&z igazságai* hogy Magyarországtól