Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

2 rt.­i PESTI HÍRLAP 1921. máj­ua 5.A csü­törtöki, fe 600 millió. Marad még 4250 1 millióról szóló bon, me­lyet Németország fizetőképességének magfelelően fognak kibocsátani. A bonokat 5 százalékkal kama­toztatják. Ehhez járul még 1 százalék a törlesztés számára, úgy hogy a novemberig kiadandó 2500 millió értékű bon kamatja 150 millió fontot tesz ki. Számítanak arra, hogy a bonok minden soro­zatát 31 éven belül kiadásuk napjától számítva be­váltják. Németország fizetési kötelezettsége semmi esetre sem fog túlmenni a bonok összegének 6 szá­zalékán. Ezt az összeget a német vámokra, vagy egyéb oly jövedelmi forrásra vetik ki, melyhez a jó­vátételi bizottság hajlandó lesz hozzájárulni. A bo­nokat a már megállapított arányban ásatják el. I . Bécs, máj. 4. Párisból jelentik: Briandnak ne­héz helyzete lesz, ha majd a parlament ismét­­összeül. Állását megrendültnek tartják. Több képviselő érte­sítette a kamara elnökét, hogy a túl alacsony jóváté­teli követelések miatt interpellációt szándékoznak előterjeszteni. A szövetségközi csapatok, harca a lengyelekkel. Az olaszok tizennyolc halottat vesztettek. A felsősziléziai lengyel puccsról még mindig komoly hírek érkeznek. Tekintve, hogy a fölkelők által megszállt területek a népszavazási körlethez tartoznak, ott német fegyveres erő nincsen és a rend fentartása a szövetségközi csapatok feladata. A franciák tegnapi lanyha magatartása folytán a zen­dülök — kiknek élén Korfanty lengyel szavazó­biztos áll — mindenütt sikereket értek el. Ma már a francia csapatok állítólag akcióba léptek, aminne­k főképen az az oka, hogy az olaszok, akik nyom­ban komolyan fogták föl a helyzetet, több veszteség­teljes harcot vívtak meg. Remélik, hogy a szövet­ségközi csapatok gyorsan végeznek a lengyelekkel, mihelyt teljes szigorral akcióba lépnek. Mai távirataink a következők: Varsó, máj. 4. A fölkelő mozgalom élére Kor­fanty lengyel népszavazó biztos állott, akit tisztétől fölmentettek. Egyik kiáltványában Dolivat nevezi­k a felkelők katonai vezérének. A kiáltványban felszó­lítja a lakosságot, hogy öl­ze meg a nyugalmat és a rendet és szigorú büntetéssel fenyegeti meg azo­kat, akik rablásra, gyilkosságra, nők megbecstele­nítésére, vagy lopásra vetemednek. A halálos ítéletek nem szorulnak megerősítésre. Doliva, a főik­­­ok főparancsnoka, első napiparancsában kijelenti, hogy a népszavazás eredményét a világ nem ismeri el és hogy ezért a lengyelek jogát fegyveres erővel kell biztosítani. Elrendeli, hogy a német titkos katonai szervezeteket kérlelhetetlen szigorral fegyverezzék le, a békés német lakossággal szemben azonban ta­núsítják azt a türelmet, amelyről a lengyelek az egész világon ismertek. A szövetséges hatóságokkal szemben legálisan kell eljárni és csapataikkal min­denféle összetűzést feltétlenül el kell kerülni. Berlin, máj. 4. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Felsőszléziában a helyzet fenyegetőnek mondható. A felsősziléziai német lakosság tegnap este reguláris lengyel csapatok bevonulásától tar­tott, d­e ez a ma reggeli órákig nem következett be. Annál hevesebb volt azonban az összeütközés a fel­fegyverzett felkelők és a szövetségközi csapatok kö­zött. Különösen Hindenburg és Gleiwitz között vol­tak heves csatározások. Kattowitzban a fontosabb pontokat francia csapatok tartják megszállva. Ma­gában Gleiwitzben nyugalom van, de az előváros a fölkelők kezében van, akik lövészárkokat vonnak és védelmi harcra készülnek. Pless és Rybnitz kerü­lete teljesen a fölkelők kezében van. Strehll, Lubini és Ratibor kerületekből hasonló jelentések érkez­nek. Az olasz megszállócsapatok súlyos vesztesége­ket szenvedtek, amennyiben tizennyolc halottjuk is számos sebesültjük van. A jelentések kiemelik, hogy az olasz csapatok nagyon korrektül viselkedtek, de tegnap a francia csapatok is megkezdték a harcot a felkelők ellen. Berlin, máj. 4. A német nemzeti párt azt kö­veteli, hogy a nemzetőrséget helyezzék készenlétbe és küldjék ki a felsőssziléziai felkelők ellen. Dr Si­mons külügyminiszter határozottan hangsúlyozta, hogy ez a kívánság teljesíthetetlen; kijelentette, hogy a birodalmi kormány mindent megtesz, ami hatalmában áll, de a felsősziléziai lengyel zendülés leverése a szövetségközi bizottság feladata. Andrássy: az igazság útban van! költségvetés vitája. — Kényes kérdések. — A miniszterelnök a közgazdasági programmról és a beruházásokró" miniszterelnök Interpellációk. A nemzetgyűlés szerdai ülésén folytatták az 1920—21. évi költségvetés vitáját, melynek során gróf Andrássy Gyula nagyobb beszédet mondott, s az angol alsóházban a béke ratifikációja alkalmá­ból lefolyt vitát ismertetvén, kimutatta, hogy iga­zunkat a külföldi közvélemény is kezdi belátni, s az igazság útban van. Érdekesek voltak a nemze­tiségi kérdésről való fejtegetései is. Az interpellá­ciók során gróf Bethlen miniszterelnök közgazda­sági programmot adott. A tanácskozást Rakovszky, majd Kenéz vezette. In­dítványt jegyzett be: Sarafiáth Jenő a gyámügyi közigaz-t­­tatás reformja és a testnevelési törvény sürgős jogal­kotása; Andaházy-Kasnya Béla pedig a numerus clausus és a bel­tbüntetés eltörlése tárgyában. (Az utóbbi két indítványt, nem felelvén meg a kellékeknek­, nem fogják tárgyalni.) A bi­zottsági jelentések meghallgatása után folytatták­­ a költségvetés tárgyalását Nagy János (egri): Nemzetünk szellemileg és anya­gija® is hivatott vezérei inkább voltai sértődött mellőzöt­tek, mint keresztények és azok, akik_ a nagy felbuzdulás hullámtarajára kerültek, inkább voltai pártem­berek­, mint keresztények. Üdvözli a mostani miniszterelnököt, aki ex­pozéjával a már csüggedő nemzetbe új reményeiket öntöti. A nemzet tőlük várja a tekintélyek helyreállítását ezzel szem­ben szomorúan látja, hogy az egyetlen tekintélynek, akit a nemzet maga fölé emelt hálából azért, hogy volt ereje a nemzetet a Bár széléről visszarántani hogy ennek a tekin­télynek a tisztelete is mintha csorbát szenvedne. Orbók Attila: Ez a destrukciós Nagy János arról beszél, hogy eddig a destruktív sajtót nem vonták felelősségre. Drúzdy: Kezdődik az üzlet! (Nagy zaj.) Nagy János: A Károlyi-kormány bűnöseit sem áll­tatták törvény elé- Aztán a zsidókérdést veszi elő. Ezt ki-Elhatározásának gyorsnak kell lennie, s figyelmét nem szabad hogy bármi csekélység elkerülje , hidegen kell számítania," sokszor pedig a legnagyobb kockáza­tossággal cselekednie, szeretnie kell az embert, s a legnagyobb gondoskodással ápolnia a katona ja­vát, de nem szabad sajnálnia az egyes életét, mikor annak feláldozásától függ a siker. Csak az lehet igazán nagy hadvezér, akiben igen különböző, igen ellentétes nagy emberi tulajdonságok vannak együtt és nagymértékben megvalósulva. És ezt nem lenne szabad"sohasem elfelejteniük azoknak, akik Napóleon érdemeit házi mérlegen akarják mérni. 13 maga mint hódító katonát értékelte saját szentélyét a legmagasabbra. Egész életén át Nagy Sándort tekintette mintaképének, s ennek többször kifejezést adott, sokszor még külsőségek­ben is. Esmpteínba azért vitte el magával a tudósokat, mert mintaképének táborában is ott voltak azok, azért voltak hadi podgyászában könyvek, mert a macedóniai is magával vitte mindenhová Homéroszt. S szinte érdem­számba megy Napóleonnál, hogy -kivált fiatalórában — menekülni tudott Nagy Sán­dor csúf hibáitól. Se a részegeskedésnek nem hódolt,­­se az oly hálátlan kegyetlenség nem rittatotta, mint :amazt aki sajátkezüleg dárdával döfte át Kiestost, aki pedi° az ő életét mentette meg Granikosnál s meggyilkoltatta orvul Parmeniost, legjobb hadvezé­rét s katonai oktatóját, puszta gyanúnak az alapján. Hogy mennyire a hóditó hadvezért becsülte Napoleon önmagában a legmagasabbra, annak a Szent Ilona szigetén tollba mondott emlékirataiban is­ kifejezést adott. Mikor a Hudson Lowe részéről szenvedett méltatlanságok felett panaszkodik, akkor megserrozi egy helyen, és velem bánnak így, aki ló­háton vonultam be a kontinens minden országának fővárosába ! Hogy császár volt valamikor, hogy a világ legpok­ivázóbb trónját birtokolta, azt nem te­kinti akkora dicsőségnek, mint azt, hogy győztes hódító gyanánt vonult be Madridba, Rómába,­­Brüsszelbe, Berlinbe és Bécsbe, sőt még Moszk­vába is. Mikor Nagy Sándorral hasonlítja magát össze Napóleon, akkor" több ízben is kicsendül a hangjá­ból, hogy kisebbnek érzi magát mintaképénél. Mert az fiatalabb korban nagyobb területeket hódított meg. De itt Napóleon túlszerény, ami máskülönben épen nem tulajdonsága. Nagy Sándor már beleszületett a királyságba, s kész hadserege volt, még pedig erő­sen fegyelmezett, mik­orára felnőtt. Napóleonnak sokat kellett küzdenie addig, míg egy önálló csapat­testet rendelkezése alá kapott. De egy tulajdonságban messze túlhaladta Na­póleon nemcsak Nagy Sándort, hanem a világ összes eddigi fejedelmeit. Az embereket senki sem tudta annyira a maga akarata alá hajlítani, mint ő. Ho­mérosz „a népek pásztorainak" — poimeni láón" — nevezi a fejedelmeket, akik akaratuk szerint tere­lik jobb- vagy balfelé a nemzeteket. Ebben senki sem volt nagyobb mester Napóleonnál, őt nemcsak a parancs folytán követték, de meggyőződésből és lelkesültségből. ő leginkább tudta egy egész nemzet­nek erejét egyetlen cél szolgálatába állítani, egy pontban összesíteni,­­ mint ahogy csatáiban is egyetlen ékbe tömörítette az egész lökést. Szinte szuggeráló volt benne ez az erő. S mennyire sze­mélyes tulajdonság volt ez benne, bizonyítja a száz nap története. Pusztán ezer és száz ember élén in­dult el Elba szigetéről, s meghódolt előtte egész Franciaország. Ne feledkezzenek meg erről azok, akik az ő emberi nagyságát kétségbe vonják. Ez benne a legnagyobb vonás. Ebben a történet leg­nagyobb alakjai sem mérkőzhetnek vele. Hoitsy Pál: vételes törvényektől nem lehet megoldani, de n­e­m is sza­bad. Az olyan népközületet, amely a háború, a forradalom, a kommün borzalmait­ is a maga ér­­ekében tudta beállítani, kivételes törvényekkel sújtani nem lehet. De sltruccpolitiká­val nem teszszük nemlétezővé. A kibékülés, engesztelődés útját akarja egyengetni. A szeplőtlen tógájú zsidókat arra kéri, fogjanak össze velünk és ha akad közöttük gazember, azt ők büntessék meg első­sorban.. Mi pedig bocsássunk meg, de csak a megtérő bűnösöknek. (Helyeslés.) A pénz­ügyminisztert az ő józan, rideg politikájáért nem győzi eléggé csodálni Tőle meg­tanultuk, hogy ezt a nemzetet le­het irányítani. A költségvetést elfogadja. (Éljenzés és tapsi.) Andrássy a külpolitikáról. Gróf Andrássy Gyula: Ezúttal csak a külpolitikai helyzetre akarja ráterelni a figyelmet Alkalmat ad erre az angol parlamentben a magyar békével kapcsolatban lefolyt vita, am­e­ly az elet örvendetes jel. Meleg, rokonszenves hang vonul át azon Magyarország iránt Maga az angol kormány is egészen más hangot penget, mint nemrégiben. A lordok házában lord Newton és lord Bryce velünk ro­konszenvező beszédére az egyik külügyi államtitkár azt fe­lelte, hogy amíg a magyar kormány azt a hiú ábrándot táplálja, hogy fegyverrel fogja a megállapodásokat megdön­teni, nem lehet csodálkozni, ha a szomszédok csak ellensé­­get látnak benne. Most az államtitkár nem bennünk keresi a hibát, hanem a ne-ententeban, amely — mind mondja — szigorú gazdasági tilalmaival lehetettessé teszi a szabad forgalmat az egymásra utalt nemzetek között az egész világ és Angiig, kárára is- Az igazság halad. Kezdik belátni, h­ogy a magyar nemzet békés fatotor, s a borzalmas gazdasági ál­lapotoknak az az oka, hogy a kis-entente még mindig­ fél tőlünk, némikép talán rossz lelkiismeretének hatása alatt fegyverkezik ellenünk, s ki akar irtani azon országrészek­ből, amelyeket mások fegyverével megszerzett. Az állam­titkár, ép, mikor megindokolja A kegyetlen békét, azt mond­ja, bámulják Angliában azt a bölcseséget és önuralmat, a­melyet Magyarország tanúsított Károly király legutóbbi lá­togatása alkalmával. Az egyes szónokok olyan meleussed nyilatkoznak rólunk, mintha magyarok volnának. (K .U.­kiáltások: Éljenek!) így Elliot kapitány, Kentworthy, Wed­gewood. Mulasztás volna a magyar nemzet nevében köszö­netet nem mondana, nekik nyilvánosan. A felelősséget magukról elhárítandó, a külügyminisz­ter és­ Sir Robert Cecil arra mutattak rá, hogy Magyaror­ságot nem is ők törték darabokra, hanem maguk a nemzeti­ségek. Ezt az önvédelmet elfogadja és örömmel látja, hogy olyan súlyt vetn­ek Európa és a civilizáció szempontjából feldarabolásunkra, hogy érte az erkölcsi felelősséget viselni nem akarják. De amit mondanak, nem felel meg a valóság­nak, mert az entente következetes munkájának az eredmé­nye, hogy nemzetiségünk egy része megbízatás és rendes választás és megfontolás nélkül kimondta az elszakadást. Lord Northcliffe-nak a munkája ez,­­ el is dicsekednek vele a dicsőítésére írt könyvben. Vissza kell utasítani azt, mintha Magyarország egy önmagától szétömlő, fehői által elagyott alkotás volna, mert erős lábon állott, ezer­éves kapcsok éa a természet törvényei tartoták össze és csak a fegyőzetés hisztériája közben rendült meg a lakosság egy részének hűsége. Ma már nagy részük megbánta, horgy eltéé­velyedett­ Katkafalvy Miklós: Nem is a nép csinálta.­ Gr. Andrássy: Angliában a mi elényünkre alakult át a közvélemény. A régi rokonszenv megint kezd fölmele­gedni. Általában a felfogás a békére vonatkozólag teljesért megváltozott. Ma már Anglia többsége elítéli a békét, hi­básnak tartja, s sürgeti az égető igazságtalanságok helyre­hozatalát. A közvélemény pedig hatalom. Mi magyarok érezhetjük annak irtózatos következményeit, hogy annak idején nem fektettünk elég súlyt az európai közvélemény felvilágosítására. Jövő külpolitikánkat illetőleg azt látja, hogy mindazt, amit nekünk most célul ki kell tűznünk, az an­gol közvélemény helyesli. Nem fegyveres mérkőzést aka­runk mi, ha­nem békét. De azért vannak határozott céljaink is, amikhez ragaszkodnunk kell. Első, hogy az elszakított részekben a kisebbségei jogai megóvassanak. (Élénk he­lyeslés.) A kulturális és érzelmi integritás a magyar fajon belül megóvassék, az a magyar, aki Cs.-Szlovákiában, Ro­mániában vagy Jugoszláviában él, magyarnak vallhassa magát, iskolájában biztosítja a magyar nyelv fejlődését, használhassa a magyar kultúrintézményeket, szabadon jö­hessen Magyarországba és tarthasson fenn érintkezést a testvérekkel, akik i­ttt államot alkotnak. (Helyeslés.) De nem­csak a magyarok, hanem a többi testvéreink, min­t a tótok, a horvátok, a németek, a­ ruthénok is megvédiket-ék saját egyéniségüket és ne olvasztassanak be elév idegen népfej zsarnoki hintelmáiba. (Élénk helyeslés.) Ezt az­­igazságot Angliának csaknem minden pártja megértetve már és hang­súlyozza. Mindenki, aki az angol parlamen­iben felszólalt, követeli a kisebbségek védelmét és hangsúlyozza, hogy a szomszédok azokat megsértették. Ez két nagy vívmány. A vita során felhozták a fehér terrort is. Fellet­t­i Wedgewood, aki­ egyrészt támadja, másrészt azt morntja, hogy a kisgazdapárt nagyon liberális, és mivel vezető párt, reméli, hogy véget fog vetni ennek az ármal­atnak,­­amire Basffour majdis ért azt a választ, adta, hogy itt bizonyos el­lenmondás van, mert ha a kisgazdapárt vezető hatalmú,­­akkor ez a vád nem lehet olyan komoly. Ehhez ő hozzá­teszi, hogy a többi párt is mind azon lesznek és vannak, hogy a fehér terrort lehetetlenné tegyék, hogy jogosan ez­zel ne le­hessen vádolni a magyar­­közéletet. (Helyeslés.) A másik cél, amelyet szemmel kell tartanunk, a gaz­dasági forgalom biztosítása Magyarország és az elszakadt részek közt. Asquith azt kifogásolta, hogy a béke nem tette kötelezővé a gazdasági egységet az osztrák-magyar mon­archia összes részei között és hogy az egyes elszakadó részek függetlenségét nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy a szabadforgalmat a többi részekkel gazdaságilag fenntart­sák. Nekünk elsőrangú gazdasági érdekeink ugyan a szabad­forgalom helyreállítása a szomszédokkal, ezt azonban mégis ahhoz a feltételhez kell kötönünk, hogy testvéreink tisztességes bánásmódban részesüljenek. Olyan nemzetek­kel, amelyek testvéreinket nyúzzák, bárminő gazdasági érdekek nevében sem állunk szóba és addig, amíg a mél­tányos és igazságos elbánásra, vonatkozólag nem kapunk biztosítékokat a gazdasági megállapodásokat sem tarthat­juk be. A jóvátétel közlésében nagyon örvendetes álláspontot foglaltak el. A külügyi államtitkár védte a jóvátételt, de a többi & sárga földiig ^piszkolta éd pesdig teljes joggal, B^ fogjak látni azt a&z igazságai* hogy Magyarországtól

Next