Pesti Hírlap, 1921. június (43. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-25 / 138. szám
$bi • •»• PESTI HÍRLAP 1921. junius 25., szombat. A büntető d^lSOgiT^Tgáltatás egyszerűsítése. Az ellenzék erősen támadja, a javaslatot. — A részvénytársaságok vagyonváltsága. — A pénzügyminiszter a spekuláció ellen. — A szatmármegyei állapotok. — A belügyminiszter vizsgálatot igér. A nemzetgyűlés pénteki ülésén a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló javaslat tárgyalását kezdte meg. Eddig négyen szóltak a javaslathoz erős kritikával. Az ülés végén sürgős interpellációk voltak. A tanácskozást Bottlik József alelnök vezette. Rakovszky István elnök egészségügyi okokból 8 napi szabadságot kért és kapott. Elnök felszólította a képviselőket, hogy a keszthelyi Helikon-ünnepen minél nagyobb számmal vegyenek részt. Szabó József (biharnagybajomi) a közoktatásügyi bizottság jelentését terjesztette be az iskolai kötelezettségről szóló törvényjavaslat tárgyában. A javaslatot sürgősen tárgyalni fogják. Temesváry Imre előadó a munkásbiztosítási bíráskodásról szóló törvényjavaslat igazságügyi és pénzügyi bizottsági jelentését adta be. Erre is kimondták a sürgősséget. A Ház harmadszori olvasásban is elfogadta a Btk.-ben megállapított értékhatárok pénzbüntetések ideiglenes felemeléséről szóló törvényjavaslatot. Következett a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat, amelyet Hirj Imre előadó is Daertetett és ajánlott elfogadásra. Tasnádi-Kovács József tiltakozik az ellen, hogy ilyen sürgősen tárgyalják a javaslatot. Csak ma reggel kapták meg a bizottsági jelentést, még el sem olvashatták, pedig a bizottságban nagyon sokat változtattak a javaslaton. * Rassay: Félévig nem volt sürgős, most két nap alatt kell letárgyalni! Tasnádi-Szovács: Annyi kifogása van a javaslat ellen, hogy eredeti formájában el sem tudja fogadni. Az 1. és a 8-ik szakasznál módosításokat fog előterjeszteni. Az 1-nél odairányul módosítása, hogy az eddig már folyamatban levő ügyekre vonatkozzék a Szakasz, őt destruktív célok nem vezetik, hanem keresztény és nemzeti irányban szólal fel minden olyan lehetőség ellen, amely polgárokat kiszolgáltathat egy esetleg a hatalmával visszaélő kormánynak, vagy Hatóságnak. Mikor az alaptörvényt megcsinálták, félő gonddal őrködtek, hogy ilyesmi elő ne fordulhasson és épen ezt a biztosítékot löki el a mostani javaslat, mégpedig azáltal, hogy az ügyészt a bűnper feltétlen urává teszi és mellőz mindenféle nyomozást, mindenféle bírói beavatkozást, egész a főtárgyalásig. Ez a törvény a gyorsítást és egyszerűsítést sem fogja elérni. A nagy tömeganyag feldolgoztatása helyes, de hogy a gyorsaságot az alaposság és igazság rovására akarják megcsinálni, az helytelen. A 2. szakasz sorolja fel azokat a bűncselekményeket, amelyekre alkalmazni akarják a kivételes gyorsaságot. Ott van itt a hatóság elleni erőszaknak csoportosulás útján való elkövetése. Hát csoportosulni 6—8 embernek is lehet, s egy kis rosszakarattal ennyi 48-as polgár csoportosulását is meg lehet tenni hatóság elleni erőszaknak. Elég hozzá két olyan Heltai—Paksy-féle tanu. Aztán itt van a testi sértés esete. A választási kortes oly könnyen viscenirozhat egy verekedést, hogy arról akár tettenkapást is csinálhatnak s egy csomó becsületes polgár megint tönkre van téve. Kritikus a személyes szabadság megsértése, a magánlaksértés. Egész ártatlanul bemehetünk egy lakásba, ott van két hamistanu. Ez most divatos, Friedrich is így került a szerzett hamistanuk révén a vádlottak padjára . . . (Mozgás.) Hiába derül ki a főtárgyaláson, hogy ártatlanok voltunk, a meghurcolás megtörtént. Nem azt mondja, hogy a mostani miniszter fogja ezt csinálni, hanem hogy egy kis politikai tendenciával lehet ilyeneket csinálni. Megint rátér a Tisza-perre és Friedrich ügyére. Elnök: Nem engedem meg, hogy egy folyamatban levő bűnper szereplőit bevonja a vitába. Különben is nagyon lazán függ össze a dolog a javaslattal. Tasnádi-Kovács: Sem Heltai, sem Paksy nem szerepelnek a Tisza-perben, s ezeket épen a 8. szakasz ellen hoztam fel, amely ártatlan polgárokat kiszolgáltathat az ügyész, vagy a politikai kormány önkényének. A javaslatot általánosságban elfogadja. Rassay Károly az előtte szóló jogi aggályait magává teszi. Egyébként örül, hogy az igazságügyminiszter épen a legsúlyosabb helyen adja fel azt az elvét, amelyet a párbajjavaslatnál elfoglalt, hogy t. i. egy szerves törvényalkotásból nem lehet incidentaliter kiragadni egy kérdést és azt kodifikálni. Nehezményezi, hogy a törvényhozás mostani összetétele mellett a miniszter nem hallgatta meg előbb a szakköröket, nem bocsátotta javaslatát a szakirodalom kritikája alá. Hiszen szakkérdésekben most kívülről kellene támogatást hozni. Statisztikát kér, hogy milyen természetűek azok a bűnügyek, amelyekre a törvényt alkalmazni akarják. Az amnesztia lett volna az az eszköz, amelylyel ezeket a terheket le lehetett volna venni az igazságszolgáltatás nyakáról. Statisztikát kér a bírói személyzet létszámáról és beosztásáról. A börtönök túlzsúfoltságán a jelenlegi jogszabályokkal is lehetne segíteni. A 2. szakaszban csekély jelentőségű bűncselekmények bűntetteknek vannak minősítve. A hatóság elleni erőszak tényálladékát még normális időben is nehéz megállapítani, hát még ilyen leegyszerűsített eljárással. Ma, amikor miniszteri rendeletekkel lépten-nyomon ilyen szerveket kreálnak, még jogászember sem tudja pontosan megállapítani a hatóság fogalmát. A személyes szabadság megsértésénél és a jogtalan letartóztatás eseténél sem elég neki a leegyszerűsített eljárás. A 6. szakasz egyenesen az ügyészt, illetve a mindenkori igazságügyminisztert hatalmazza fel az amnesztia adományozási jogával. Ezt a törvényt, úgy látszik, megint bizonyos, már megtörtént esetekre kodifikálták meg. A rendelkezés nem a megbékélés gondolatát szolgálja, hanem mellékes célok vezették a kormányt, melyekkel az elkövetett bűncselekmények tetteseinek akar megnyugvást és nyugalmat biztosítani. A miniszter az ügyek számát százezerre tette. Tessék elgondolni, mit jelent az egy jogállamban egy esetleges politikai mozgalomnál, egy választásnál, hogy százezer ember és család sorsa van letéve a végrehajtó hatalom kezébe. A közszabadságok szempontjából sem szabad iyen javaslatot elfogadni. Aztán mi lesz a sértett és a feljelentő jogával? Ha a Ház elfogadja a törvényjavaslatot, a zsírójával ellátott felhatalmazást ad a miniszternek, hogy a jövőben a benne felsorolt bűncselekmények üldözését a törvényesség látszatával mellőzzék. Ez forradalmi jelenség, ezt a rendszert először a Károlyi-kormány hozta be. A javaslatot még általánosságban sem fogadja el. (Helyeslés az ellenzéken.) Bródy Ernő szerint Rassay bizonyos tendenciákat igyekezett a javaslatba belemagyarázni, ő ki akarja küszöbölni igazságügyi javaslatoknál a pártpolitikát, épen ezért csak szakszempontból szól. Kéri a minisztert, azzal cáfolja meg Rassayt, hogy vegye ki a javaslatból a hatóság elleni erőszakot, a személyes szabadság megsértését és a magánlaksértést. Elvileg egyes bírói intézmény felállítása ellen kifogást nem emel. Az 5. szakasznál statuált ama reform, amely az ügyésznek megengedi, hogy nyomozó cselekményeket önmaga is teljesíthessen, aggályos, mert az az ügyész, aki a nyomozástól kezdve végigkísérte az ügyet, s egyben vádló is, ambícióját, presztízsét köti ahhoz, hogy neki igaza legyen. Viszont azok a bizonyos brutalitások az ügyészi eljárással kapcsolatban teljesen ki vannak zárva. Ez előny. A miniszternek segédkezet kell nyújtani ahoz, hogy ezeket a bűnügyeket csökkentse, az eljárást gyorsítsa, de ha a cél helyes is, elérésére nem szabad olyan eszközökhöz nyúlnunk, amelyek az üldözöttek helyzetét rosszabbá teszik, mint azelőtt volt. Ebből a szempontból a vádirat elleni kifogások eltörlését helyteleníti. Ne felejtsék el, hogy a vádtanácsi tárgyalás zárt tárgyalás, a főtárgyalás megnyílt és azt se, hogy minden egyes ügy a terhelt ügye. Akit sérelem ér, annak a maga dolga a legnagyobb. Hallhattuk a múltkor Gaál Gasztont. Miért várjunk egy főtárgyalás meghurcolására? Gaál Gaszton: Mert az bizonyos köröknek élvezet! Bródy: Az eljárás megszüntetésénél be kell venni a javaslatba, hogy „ha a sértett is kívánja a megszüntetést." A javaslatot általánosságban elfogadja. (Helyeslés.) Rupert Rezső bizzonyos módosításokkal hajlandó volna elfogadni a javaslatot, amely aligha fogja megszüntetni a restanciákat, sőt növelni fogja, mert az ügyészeket túlterheli, ő sem pártszempontból nézi a dolgot. Bármennyire is megvan ennek a javaslatnak a többsége ebben a Házban, a tudomány elveivel, megállapításaival nem lehet szembehelyezkedni. Az igazságügyi törvényhozás terén a legnagyobb aggodalomra van ok, mert amit itt hosszú időn át látunk, csak arra mutat, hogy hatalmi érdekből fel akarják tárni azt a területet, amelyen eddig a tudomány uralkodott A büntetőjogi szabályok enyhítésére a mostani idő a legalkalmatlanabb, mert az erkölcsi rend meglazult. Ki kell mondani, hogy csak a múltban elkövetett cselekményekre vonatkozik ez a javaslat, s ezzel segítve van a hátralék feldolgozásán. Ők a javaslatban, felsorolt bűncselekményeket nem azért akarják a hármas tanácsok kezében hagyni, mintha a vádlottakat féltenék, hanem épen attól félnek, hogy a büntetés nem lesz elég szigorú, mert mikor bizonyos privilegizált csoportok naponta elkövetik ezeket az u. n. szezoncselekményeket, annak a magányos bírónak nem lesz meg az erkölcsi bátorsága, hogy teljes szigorral sújtson le. A hármas tanács ítélete tekintélyben is súlyosabb, semhogy amiatt akárki is visszatarlással merészelne élni. Kéri a minisztert, hogy csak a vétségeket utalja az egyes bíró elé, s akkor nincs kifogása a vádeljárás bizonyos korlátozása ellen. Abban a reményben, hogy a javaslatot módosítják, áldozatképen elfogadja. (Helyeslés.) Elnök a tanácskozást félbeszakítja, s megállapítja a szombati napirendet, A tőzsdei üzelmek ellen. Temesváry Imre sürgős intézkedést kért interpellációjában arra nézve, hogy a vagyonváltsággal kapcsolatban megszavazott ama intézkedés, hogy a részvénytársaságoknak joguk van az általuk beszolgáltatandó részvénymennyiséget a tőzsdén is megvásárolni, ne maradjon papíron. Most az történik, hogy s Sebesült ember kór. Isten szent nevében bebocsájtatásul Kovács félrehúzta a függönyt, majd kinyitotta az ablakot, amelyen félénken kúszott fel egy összevert, egész testében reszkető ember, akinek félig megfagyott testét nem fedte egyéb, mint az ing. Kovácsnak megesett a szíve a vacogó vendégén. Lefektette szépen a díványra, az ütések helyét vizes törülközővel borogatta, az egészben didergő emberre pedig ráborította ágytakaróját. Mint aki aztán jól végezte dolgát, nyugodtan visszaült asztalához és nyugodtan irta tovább, hogy a darabban mit mond ahhoz Szerelemhegyi, hogy menyasszonya mást szeret. Az idegen pedig, akinek szemmel láthatólag nagyon jót tett az ápolás, elcsigázottan mély álomba marült Kovácsot pedig az asztalra borulva nyomta el Morfeusz. Zavartalanul álmodhatta tovább Szerelemhegyi históriáját. Reggel ébredt csak fel az újságkihordó asszony zörgésére. Első tekintete a kanapén fekvő férfire esett,éjjeli kalandját juttatta eszébe. Kicsoda ez az ember, akit ő éjnek idején lakásába fogadott? Szerencsére nem kellett soká törni a fejét. A reggeli hírlap négy hasábon, tizenkét alcímmel tárgyalta az esetet. A sok cím, alcím, főcím és dőlt szedés közül nehéz volt hamarosan kihámozni a voltaképens esetet. Balázskay Balázs nagybirtokos huzamosabb idő óta jóviszonyban van K. Cecil primadonnával, akinek nevét természetesen diszkréten elhallgatjuk, már csak annál inkább is, mert fiatal asszony. Anynyit azonban mindenesetre megjegyzünk, hogy a „Viki herceg" operettben minden este fellép. A primadonna férje, bár primadonna férj, mégis sejteni kezdett valamit. A már gyermek-mesekönyvből ismeretes cselhez folyamodott tehát: öszszepakkolt, elutazást színlelt és éjfélkor visszatért A csábítót téritleg ott találta s néhány korbácscsapással hirtelen végzett vele. A csábító ismeretlen helyre menekült Kovácsnak elég volt ennyi, már tisztán látott A primadonna ott lakott a ház első emeletén, Balázskay pedig ott szuszogott a kanapén. Olyan ez mint a kétszer-kettő. És tényleg úgy is volt. Balázskay nemsokára felébredt s maga is megerősített mindent, kissé még fájdalmasan emlékezve vissza a férj brutalitására. — Ön nagy szívességet tett nekem, Kovács úr. Éjjel befogadott, ápolt, ruhákat kölcsönzött — szólt Balázskay búcsúzáskor az íróhoz — különösen kellemetlenül feszengve a szűk, de annál fényesebb Ferenc Józsefben. — Mivel lehetnék szolgálatára? Kovács szerényen mosolygott és nem tudott mit felelni. — Mi a tulajdonképeni foglalkozása? — törte meg a zavart Balázskay. — Szinmúltó vagyok. — válaszolt Kovács büszkén. — És hogy megy az üzlet? — kérdé a földbirtokos, a szegényes szoba bútorzatára tekintve. — Nem nagyon jól, — volt a bizonytalan felelet. — Hány darabját adták már elő? — Eddig még egyet sem. — Dugja a zsebembe bármelyiket, én tíz nap alatt előadatom! Kovács István, aki már félig elvesztette önbizalmát, nem sok reményt táplált, de azért csak gépiesen kinyitotta a fiókot, amelyben oly féltve őrzött kincseit őrizte-Piros cérnával gondosan átkötött szép csomagok, amelyek mindegyikébe be van csöpögtetve az író szíve és lelke. Balázskay oda sem nézett, hanem találomra a sebredugott egyet — Ez jobb! Ez szebb! — kiáltott alá, Kovács könyörgő hangon. — És már egészen mindegy. Tíz nap múlva úgyis megles® a premier! — szólt vissza az ajtóból Balázskay. Kovács aztán néhány napig darabjáról nem hallott semmi hírt, de annál többet olvasott Balázskayról, akivel a primadonna férje pisztolypárbajt vívott. A párbaj lefolyásáról a lapok is ismételten hasábokat írtak, a képeslapok pedig szorgalmasan hozták, nemcsak az ellenfelek arcképeit, de a Hűvösvölgy összes vakondlyukainak hű képét is. Hátha ez éppen az egyike azoknak a helyeknek, ahová az ádázul küzdők golyói fúródtak. Aztán jött Balázskay élettörténete és más különböző apróságok. Milyen illatszert használ? Hol vágatja a ruháit? és mi a kedvenc étele? Az utcán pedig mindenféle levelezőlapokat árultak, amelyeken a primadonna és Balázskay képe volt -Három nap múlva már a darabról is jött hír. Kovácsért libériás inas jött és bérkocsin vitte Balázskayhoz, ahol a házigazda örömmel közölte vele, hogy a darab gyorsított próbái már folynak és hogy a hét végén okvetlen meg is lesz a premier. Kovácson kimondhatatlan öröm vett erőt. Egészen nekipirult a "boldogságtól. Csak akkor kapott észbe, amikor Balázskay a szerinte csak „kis szépséghibát" közölte vele. A színigazgató csak úgy egyezett bele az előadásba, ha Balázskay társszerzőséget vállal. — Nagy áldozat ez tőlem, jegyezte meg a fiatal földbirtokos, de az ön kedvéért kénytelen voltam ilyesmit is vállalni. Még majd valaki azt hiheti rólam, hogy zugfirkász vagyok. Kovács Istvánon hirtelen hideg futott keresztül. Csak mint társszerző érvényesülhet! És ki tudja, mit ront majd a darabján ez a tudatlan dzsentri. — De remélem, nem változtatott sokat rajta? — pattant ki Kovácsból az atobició.