Pesti Hírlap, 1921. június (43. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-25 / 138. szám

$bi • •»• PESTI HÍRLAP 1921. junius 25., szombat. A büntető d^lSOgiT^Tgáltatás egyszerűsítése. Az ellenzék erősen támadja, a javaslatot. — A részvénytársaságok vagyonváltsága. — A pénzügyminiszter a spekuláció ellen. — A szatmármegyei állapotok. — A belügy­miniszter vizsgálatot igér. A nemzetgyűlés pénteki ülésén a büntető igaz­ságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló javaslat tárgyalását­ kezdte meg. Eddig négyen szóltak a javaslathoz erős kritikával. Az ülés végén sürgős interpellációk voltak. A tanácskozást Bottlik József alelnök vezette. Rakovszky István elnök egészségügyi okokból 8 napi szabadságot kért és kapott. Elnök felszólította a kép­viselőket, hogy a keszthelyi Helikon-ünnepen minél nagyobb számmal vegyenek részt. Szabó József (biharnagybajomi) a közoktatás­ügyi bizottság jelentését terjesztette be az iskolai kö­telezettségről szóló törvényjavaslat tárgyában. A ja­vaslatot sürgősen tárgyalni fogják. Temesváry Imre előadó a munkásbiztosítási bíráskodásról szóló törvényjavaslat igazságügyi és pénzügyi bizottsági jelentését adta be. Erre is ki­mondták a sürgősséget. A Ház harmadszori olvasásban is elfogadta a Btk.-ben megállapított értékhatárok pénzbünteté­sek ideiglenes felemeléséről szóló törvényjavaslatot. Következett a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat, amelyet Hirj Imre előadó is­ Daertetett és ajánlott elfogadásra. Tasnádi-Kovács József tiltakozik az ellen, hogy ilyen sürgősen tárgyalják a javaslatot. Csak ma reggel kapták meg a bizottsági jelentést, még el sem olvashatták, pedig a bizottságban nagyon sokat vál­toztattak a javaslaton. * Rassay: Félévig nem volt sürgős, most két nap alatt kell letárgyalni! Tasnádi-Szovács: Annyi kifogása van a javaslat ellen, hogy eredeti formájában el sem tudja fogadni. Az 1. és a 8-ik szakasznál módosításokat fog előter­jeszteni. Az 1-nél odairányul módosítása, hogy az eddig már folyamatban levő ügyekre vonatkozzék a Szakasz, őt destruktív célok nem vezetik, hanem ke­resztény és nemzeti irányban szólal fel minden olyan lehetőség ellen, amely polgárokat kiszolgáltathat egy esetleg a hatalmával visszaélő kormánynak, vagy Hatóságnak. Mikor az alaptörvényt megcsinálták, félő gonddal őrködtek, hogy ilyesmi elő ne fordulhas­son és épen ezt a biztosítékot löki el a mostani javas­lat, még­pedig azáltal, hogy az ügyészt a bűnper fel­tétlen urává teszi és mellőz mindenféle nyomozást, mindenféle bírói beavatkozást, egész a főtárgyalásig. Ez a törvény a gyorsítást és egyszerűsítést sem fogja elérni. A nagy tömeganyag feldolgoztatása helyes, de hogy a gyorsaságot az alaposság és igazság rová­sára akarják megcsinálni, az helytelen. A 2. szakasz sorolja fel azokat a bűncselekményeket, amelyekre alkalmazni akarják a kivételes gyorsaságot. Ott van itt a hatóság elleni erőszaknak csoportosulás útján való elkövetése. Hát csoportosulni 6—8 embernek is lehet, s egy kis rosszakarattal ennyi 48-as polgár csoportosulását is meg lehet tenni hatóság elleni erő­szaknak. Elég hozzá két olyan Heltai—Paksy-féle tanu. Aztán itt van a testi sértés esete. A választási kortes oly könnyen viscenirozhat egy verekedést, hogy arról akár tettenkapást is csinálhatnak s egy csomó becsületes polgár megint tönkre van téve. Kri­tikus a személyes szabadság megsértése, a magánlak­sértés. Egész ártatlanul bemehetünk egy lakásba, ott van két hamistanu. Ez most divatos, Friedrich is így került a szerzett hamistanuk révén a vádlottak pad­jára . . . (Mozgás.) Hiába derül ki a főtárgyaláson, hogy ártatlanok voltunk, a meghurcolás megtörtént. Nem azt mondja, hogy a mostani miniszter fogja ezt csinálni, hanem hogy egy kis politikai tendenciával lehet ilyeneket csinálni. Megint rátér a Tisza-perre és Friedrich ügyére. Elnök: Nem engedem meg, hogy egy folyamat­ban levő bűnper szereplőit bevonja a vitába. Külön­ben is nagyon lazán függ össze a dolog a javaslattal. Tasnádi-Kovács: Sem Heltai, sem Paksy nem szerepelnek a Tisza-perben, s ezeket épen a 8. szakasz ellen hoztam fel, amely ártatlan polgárokat kiszol­gáltathat az ügyész, vagy a politikai kormány önké­nyének. A javaslatot általánosságban elfogadja. Rassay Károly az előtte szóló jogi aggályait magává teszi. Egyébként örül, hogy az igazságügy­miniszter épen a legsúlyosabb helyen adja fel azt az elvét, amelyet a párbajjavaslatnál elfoglalt, hogy t. i. egy szerves törvényalkotásból nem lehet incidentali­ter kiragadni egy kérdést és azt kodifikálni. Nehez­ményezi, hogy a törvényhozás mostani összetétele mellett a miniszter nem hallgatta meg előbb a szak­köröket, nem bocsátotta javaslatát a szakirodalom kritikája alá. Hiszen szakkérdésekben most kívülről kellene támogatást hozni. Statisztikát kér, hogy mi­lyen természetűek azok a bűnügyek, amelyekre a tör­vényt alkalmazni akarják. Az amnesztia lett volna az az eszk­öz, amelylyel ezeket a terheket le lehetett volna venni az igazságszolgáltatás nyakáról. Sta­tisztikát kér a bírói személyzet létszámáról és beosz­tásáról. A börtönök túlzsúfoltságán a jelenlegi jog­szabályokkal is lehetne segíteni. A 2. szakaszban cse­kély jelentőségű bűncselekmények bűntetteknek van­nak minősítve. A hatóság elleni erőszak tényálladé­kát még normális időben is nehéz megállapítani, hát még ilyen leegyszerűsített eljárással. Ma, amikor miniszteri rendeletekkel lépten-nyomon ilyen szerve­ket kreálnak, még jogászember sem tudja pontosan megállapítani a hatóság fogalmát. A személyes sza­badság megsértésénél és a jogtalan letartóztatás ese­ténél sem elég neki a leegyszerűsített eljárás. A 6. szakasz egyenesen az ügyészt, illetve a mindenkori igazságügyminisztert hatalmazza fel az amnesztia adományozási jogával. Ezt a törvényt, úgy látszik, megint bizonyos, már megtörtént esetekre kodifikál­ták meg. A rendelkezés nem a megbékélés gondo­latát szolgálja, hanem mellékes célok vezették­ a kor­mányt, melyekkel az elkövetett bűncselekmények tet­teseinek akar megnyugvást és nyugalmat biztosí­tani. A miniszter az ügyek számát százezerre tette. Tessék elgondolni, mit jelent az egy jogállamban egy esetleges politikai mozgalomnál, egy választásnál, hogy százezer ember és család sorsa van letéve a végrehajtó hatalom kezébe. A közszabadságok szem­pontjából sem szabad iyen javaslatot elfogadni. Az­tán mi lesz a sértett és a feljelentő jogával? Ha a Ház elfogadja a törvényjavaslatot, a zsírójával ellá­tott felhatalmazást ad a miniszternek, hogy a jövő­ben a benne felsorolt bűncselekmények üldözését a törvényesség látszatával mellőzzék. Ez forradalmi jelenség, ezt a rendszert először a Károlyi-kormány hozta be. A javaslatot még általánosságban sem fo­gadja el. (Helyeslés az ellenzéken.) Bródy Ernő szerint Rassay bizonyos tendenciá­kat igyekezett a javaslatba belemagyarázni, ő ki akarja küszöbölni igazságügyi javaslatoknál a párt­politikát,­­ épen ezért csak szakszempontból szól. Kéri a minisztert, azzal cáfolja meg Rassayt, hogy vegye ki a javaslatból a hatóság elleni erőszakot, a személyes szabadság megsértését és a magánlaksér­tést. Elvileg egyes bírói intézmény felállítása ellen kifogást nem emel. Az 5. szakasznál statuált ama reform, amely az ügyésznek megengedi, hogy nyomozó cselekményeket önmaga is teljesíthessen, aggályos, mert az az ügyész, aki a nyomozástól kezdve végig­kísérte az ügyet, s egyben vádló is, ambícióját, presztízsét köti ahhoz, hogy neki igaza legyen. Vi­szont azok a bizonyos brutalitások az ügyészi eljá­rással kapcsolatban teljesen ki vannak zárva. Ez előny. A miniszternek segédkezet kell nyújtani ahoz, hogy ezeket a bűnügyeket csökkentse, az eljárást gyorsítsa, de ha a cél helyes is, elérésére nem szabad olyan eszközökhöz nyúlnunk, amelyek az üldözöttek helyzetét rosszabbá teszik, mint azelőtt volt. Ebből a szempontból a vádirat elleni kifogások eltörlését hely­teleníti. Ne felejtsék el, hogy a vádtanácsi tárgyalás zárt tárgyalás, a főtárgyalás meg­nyílt és azt se, hogy minden egyes ügy a terhelt ügye. Akit sérelem ér, annak a maga dolga a legnagyobb. Hallhattuk a múltkor Gaál Gasztont. Miért várjunk egy főtárgya­lás meghurcolására? Gaál Gaszton: Mert az bizonyos köröknek él­vezet! Bródy: Az eljárás megszüntetésénél be kell venni a javaslatba, hogy „ha a sértett is kívánja a megszüntetést." A javaslatot általánosságban elfo­gadja. (Helyeslés.) Rupert Rezső bizzonyos módosításokkal haj­landó volna elfogadni a javaslatot, amely aligha fogja megszüntetni a restanciákat, sőt növelni fogja, mert az ügyészeket túlterheli, ő sem pártszempontból nézi a dolgot. Bármennyire is megvan ennek a javas­latnak a többsége ebben a Házban, a tudomány el­veivel, megállapításaival nem lehet szembehelyez­kedni. Az igazságügyi törvényhozás terén a legna­gyobb aggodalomra van ok, mert amit itt hosszú időn át látunk, csak arra mutat, hogy hatalmi érdek­ből fel akarják tárni azt a területet, amelyen eddig a tudomány uralkodott A büntetőjogi szabályok enyhítésére a mostani idő a legalkalmatlanabb, mert az erkölcsi rend meglazult. Ki kell mondani, hogy csak a múltban elkövetett cselekményekre vonatko­zik ez a javaslat, s ezzel segítve van a hátralék fel­dolgozásán. Ők a javaslatban, felsorolt bűncselekmé­nyeket nem azért akarják a hármas tanácsok kezé­ben hagyni, mintha a vádlottakat féltenék, hanem épen attól félnek, hogy a büntetés nem lesz elég szi­gorú, mert mikor bizonyos privilegizált csoportok na­ponta elkövetik ezeket az u. n. szezoncselekményeket, annak a magányos bírónak nem lesz meg az erkölcsi bátorsága, hogy teljes szigorral sújtson le. A hármas tanács ítélete tekintélyben is súlyosabb, semhogy amiatt akárki is visszatarl­ással merészelne élni. Kéri a minisztert, hogy csak a vétségeket utalja az egyes bíró elé, s akkor nincs kifogása a vádeljárás bizo­nyos korlátozása ellen. Abban a reményben, hogy a javaslatot módosítják, áldozatképen elfogadja. (He­lyeslés.)­­ Elnök a tanácskozást félbeszakítja, s megálla­pítja a szombati napirendet,­­ A tőzsdei üzelmek ellen. Temesváry Imre sürgős intézkedést kért inter­pellációjában arra nézve, hogy a vagyonváltsággal kapcsolatban megszavazott ama intézkedés, hogy a részvénytársaságoknak joguk van az általuk beszol­gáltatandó részvénymennyiséget a tőzsdén is megvá­sárolni, ne maradjon papíron. Most az történik, hogy s­ ­ Sebesült ember kór. Isten szent nevében be­bocsájtatásul Kovács félrehúzta a függönyt, majd kinyitotta az ablakot, amelyen félénken kúszott fel egy össze­vert, egész testében reszkető ember, akinek félig megfagyott testét nem fedte egyéb, mint az ing. Kovácsnak megesett a szíve a vacogó vendé­gén. Lefektette szépen a díványra, az ütések helyét vizes törülközővel borogatta, az egészben didergő emberre pedig ráborította ágytakaróját. Mint aki aztán jól végezte dolgát, nyugodtan visszaült asztalához és nyugodtan irta tovább, hogy a darabban mit mond ahhoz Szerelemhegyi, hogy menyasszonya mást szeret. Az idegen pedig, akinek szemmel l­átha­t­ó­l­ag na­gyon jót tett az ápolás, elcsigázottan mély álomba marü­lt Kovácsot pedig a­z asztalra borulva nyomta el Morfeusz. Zavartalanul álmodhatta tovább Szerelem­hegyi históriáját. Reggel ébredt csak fel az újság­kihordó asszony zörgésére. Első tekintete a kanapén fekvő férfire esett,­éjjeli kalandját juttatta eszébe. Kicsoda ez az em­ber, a­kit ő éjnek idején lakásába fogadott? Szerencs­ére nem kellett soká törni a fejét. A reggeli hírlap négy hasábon, tizenkét alcímmel tár­gyalta az esetet. A sok cím, alcím, főcím és dőlt szedés közül nehéz volt hamarosan kihámozni a voltaképens ese­tet. Balázskay Balázs nagybirtokos huzamosabb idő óta jóviszonyban van K. Cecil primadonnával, akinek­ nevét természetesen diszkréten elhallgatjuk, már csak annál inkább is, mert fiatal asszony. Any­nyit azonban mindenesetre megjegyzünk, hogy a „Viki herceg" operettben minden este fellép. A primadonna férje, bár primadonna­ férj, mégis sejteni kezdett valamit. A már gyermek-mese­könyvből ismeretes cselhez folyamodott tehát: ösz­szepakkolt, elutazást színlelt és éjfélkor visszatért A csábítót téritleg ott találta s néhány korbács­csapással hirtelen végzett vele. A csábító ismeretlen helyre menekült Kovácsnak elég volt ennyi, már tisztán látott A primadonna ott lakott a ház első emeletén, Ba­lázskay pedig ott szuszogott a kanapén. Olyan ez mint a kétszer-kettő. És tényleg úgy is volt. Balázskay nemsokára felébredt s maga is meg­erősített mindent, kissé még fájdalmasan emlékezve vissza a férj brutalitására. — Ön nagy szívességet tett nekem, Kovács úr. Éjjel befogadott, ápolt, ruhákat kölcsönzött — szólt Balázskay búcsúzáskor az íróhoz — különösen kel­lemetlenül feszengve a szűk, de annál fényesebb Fe­renc­ Józsefben. — Mivel lehetnék szolgálatára? Kovács szerényen mosolygott és nem tudott mit felelni. — Mi a tulajdonképeni foglalkozása? — törte meg a zavart Balázskay. — Szinmúltó vagyok. — válaszolt Kovács büszkén. — És hogy megy az üzlet? — kérdé a földbir­tokos, a szegényes szoba bútorzatára tekintve. — Nem nagyon jól, — volt a bizonytalan fe­lelet. — Hány darabját adták már elő? — Eddig még egyet sem. — Dugja a zsebembe bármelyiket, én tíz nap alatt előadatom! Kovács István, aki már félig elvesztette önbi­zalmát, nem sok reményt táplált, de azért csak gé­piesen kinyitotta a fiókot, amelyben oly féltve őrzött kincseit őrizte-Piros cérnával gondosan átkötött szép cso­magok, amelyek mindegyikébe be van csöpögtetve az író szíve és lelke. Balázskay oda sem nézett, hanem találomra a sebredugott egyet — Ez jobb! Ez szebb! — kiáltott alá, Ko­vács könyörgő hangon. — És már egészen mindegy. Tíz nap múlva úgyis megles® a premier! — szólt vissza az ajtóból Balázskay. Kovács aztán néhány napig darabjáról nem hallott semmi hírt, de annál többet olvasott Balázs­kayról, akivel a primadonna férje pisztolypárbajt vívott. A párbaj lefolyásáról a lapok is ismételten hasábokat írtak, a képes­lapok pedig szorgalmasan hozták, nemcsak az ellenfelek arcképeit, de a Hű­vösvölgy összes vakondlyukainak hű képét is. Hátha ez éppen az egyike azoknak a helyeknek, ahová az ádázul küzdők golyói fúródtak. Aztán jött Balázs­kay élettörténete és más különböző apróságok. Mi­lyen illatszert használ? Hol vágatja a ruháit? és mi a kedvenc étele? Az utcán pedig mindenféle levelezőlapokat árultak, amelyeken a primadonna és Balázskay ké­pe volt -Három nap múlva már a darabról is jött hír. Kovácsért libériás inas jött és bérkocsin vitte Balázskayhoz, ahol a házigazda örömmel közölte vele, hogy a darab gyorsított próbái már folynak és hogy a hét végén okvetlen meg is lesz a premier. Kovácson kimondhatatlan öröm vett erőt. Egé­szen nekipirult a "boldogságtól. Csak akkor kapott észbe, amikor Balázskay a szerinte csak „kis szépséghibát" közölte vele. A színigazgató csak úgy egyezett bele az elő­adásba, ha Balázskay társszerzőséget vállal. — Nagy áldozat ez tőlem, jegyezte meg a fia­tal földbirtokos, de az ön kedvéért kénytelen vol­tam ilyesmit is vállalni. Még majd valaki azt hiheti rólam, hogy zug­firkász vagyok. Kovács Istvánon hirtelen hideg futott keresz­tül. Csak mint társszerző érvényesülhet! És ki tudja, mit ront majd a darabján ez a tudatlan dzsentri. — De remélem, nem változtatott sokat rajta?­ — pattant ki Kovácsból az atobició.

Next