Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-01 / 142. szám
— A kultuszminiszter a tanszemélyzet helyzetéről. Az iskoláztatási köteleztetés teljesitésének biztosítása. — Vass miniszter a javaslat céljáról. — Kommunista fegyencek Eidorádója. ./A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén az iskoláztatási kötelezettség biztosítását célzó törvényjavaslatot általáns®gban elfogadta, s pénteken, részleteiben tárgyalni. A vita anyagára Vass kultuszminiszter nagy helyesléssel kísért beszédben felelt, ő röviden a tanszemélyzet helyzetére is kitért. Az ülés végián interpellációk voltak. A váci fegyintézeti szabálytalanságok kapcsán Tomcsányi igazságügyi miniszter is nyilatkozott. A tanácskozást Bottlik József és Kenéz Béla vezették. A tüntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot a Ház harmadszori olvasásban is elfogadta. Az iskoláztatási köteleztetés teljesítésének biztosításáról szóló törvényjavaslatot Szabó József (biharnagybajomi) előadó ismertette. Intenzív oktatás csak úgy lehetséges, ha elegendő iskolát létesítünk. A jelen törvénynek nagy előnye, hogy rendelkezéseit a büntető szankcióval látja el. Kéri az elfogadását, megjegyezvén, hogy eddig mindig csak kértek az állampolgároktól, adjanak végre nekik anyagiakat, de adjanak szellemi, lelki kincseket is az iskolában. A kettő együtt fogja ezt a nemzetet újjászülni és nagggyá tenni, sőt az országot anyagi és erkölcsi romlásából ezzel fogjuk kiemelni, nagyságát, integritását, függetlenségét és szabadságát visszaszerezni. Garancia erre maga a kultuszminiszter (Éljenzés és taps), aki lélekkel vette kezébe az ügyet és azt bizonyyára diadalra is fogja vezetni. (Éljenzés és taps.) Cserty József azt hangsúlyozza, hogy a gyakorlati célú népiskolára kell a legnagyobb gondot fordítani. Az iskolák nívóját azzal emeljék, hogy a tanítókat jobban fizessék. A népiskolák megfelelő osztályait intenzív gazdasági szakoktatásra kell átfejleszteni. A zsidókérdést csak a közoktatás fejlesztésével lehet elintézni és nem kurzussal. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés.) Gerencsér István arról panaszkodik, hogy falun kevés az iskola és a tanyai gyermekek még kevésbbé jutnak hozzá. Az 1868 : LXVIII. t.-c.-et már az elmúlt félszázadban módosítani kellett volna. Az iskolakötelezettség végrehajtása azonban nem azon múlt, hogy ez a javaslat eddig nem került ide, hanem azon, hogy nem volt elég iskola, s ami volt, az osztatlan, egy tanítós iskola volt. Ha a pénzügyminiszter megadja az anyagi segítséget hozzá, hogy elegendő iskola és tanító legyen, akkor ez a beiskolázási törvény valóban a magyar jövendő alappillérévé fog válni. A trianoni béke előtt 3502 állami iskolánk volt, mindebből maradt 919, mert 2583-at elvettek. (Zaj: Borzasztó!) A fenti törvény elrendelte, hogy az iskolák hat évfolyamúak legyenek, s ma, 50 év múlva is iskoláinknak csak 73.20%-a 6 évfolyamú. Az "iskolaköteles gyermekekből be nem iskolázott volt; magyar 14.9%, tót 12.77% és német 9.15 százalék. Örbók: így növesztették meg a nemzetiségeket! Gerencsér: Ebből látható, hogy az államfentartó magyar fajt elhanyagolták. Budapesten 50 ezer iskolakerülő van, s a fővárosnak nincs ereje ahhoz, hogy ezeket iskoláztassa, elegendő tanterme sincs. Gazdasági ismétlő iskolákat sürget. A dolgot összekötné a Földreformmal. Ilyen iskolákat leányok számára is létesítene. Indítványt nyújt be, hogy az olyan major, uradalom, telep vagy község tulajdonosa, ahol legalább 20 iskolaköteles korban levő gyermek van, köteles elemi, nép-, vagy gazdasági ismétlő iskola felállítására. Ezeket az iskolákat tanítószemélyzettel az állam látja el, minden más terhet a tulajdonos visel. Ahol a gyerekek száma a 20-at nem éri el, ott a négy kilométeres sugarú körön belül eső majoroknak, telepeknek stb. társulni kell ilyen iskola felállítására. Mint az Alföld alapos ismerője, nagy horderőt tulajdonít módosításának. Szeretné, ha mi is arra a kultúrfokra emelkednénk, mint Franciaország, ahol minden iskola munkája olyan vizsgálattal záródik be,, amely az egész községnek, így az egész országnak is ünnepe, amikor ép úgy szünetel minden munka, mint vasár- és ünnepnap. A szülőknek ilyenkor az iskolában van helyük, hogy tanúi legyenek az évi munkásság eredményének. Ezeken az ünnepségeken a polgári és katonai hatóságok is részt vesznek, s pl fénypontja az ünnepségnek, amikor a katonai legfőbb személy homlokon csókolja azokat a növendékeket, akik történelemben és tornában a legelsők voltak, mint a francia eszmék küzdőit. Valami ilyenféle intézkedést kellene meghonosítani nálunk is. A javaslatot elfogadja. (Éljenzés és taps, a szónokot számosan üdvözlik.) Magyar Kázmért bizonyos szégyenérzet fogja el jelen javaslat tárgyalásánál, hogy ime, törvényre van szükségünk, hogy az iskoláztatás kötelezettségét végrehajtathassuk a szülőkkel. Nem ártana, ha atörvény egy kicsit világosabban disztingválna el az iskoláztatási időtartam megszabásánál. A tanítási időt városi iskolánál 10, falusinál 9, tanyainál 8 hónapban állapítaná meg. ő is arra hivja fel a figyelmet, hogy sok helyen megdöbbentő az iskolahiány. Felhoz egy példát, mely szerint egy tanyai iskolára 1153 tanya van utalva 352 tanköteles gyermekkel és ehhez van egy tanterem és egy tanitó. Usetty: Ez Ázsia! Magyar: A 352 tanulóból bejár 90 és levizsgázik ,70. A távolság, ahonnét jönnek, 2 és 8 kilométer között váltakozik. Hát így állunk a tanyai iskolákkal, mert kb. mindenütt ez a helyzet. Örömmel üdvözli a kultuszminiszter ama kijelentését, hogy az elemi iskoláztatás a kultuszminiszter feladata, mert bárha ragaszkodik e téren úgy a község, mint az egyház autonómiájához, ma úgy áll a helyzet, hogy az autonómia érdekét fel kell áldozni a közoktatás érdekenek. Je Jpee hó® a fiatalkornak bicédága foglalkozzék a mulasztásokkal az iskolaügy terén, s ez kisebb városokban lehetséges is, de egy 120 ezer holdas területen levő járásbíróság nem fog tudni megbirkózni ezzel a feladattal. A tanya külön világ, eddig alig ismertük, ide csak erős ember, vállalkozó szellem, nagy lélek megy, aki le tud számolni a mostoha viszonyokkal, s hozzá is csak olyan cselédek állanak be, akik testi és erkölcsi erővel rendelkeznek. Ismer tanyai gazdát, aki analfabéta, s mégis oly tökéletesen viszi a gazdaságot, hogy egy akadémiát végzett gazdász sem különben. A miniszter azt mondta, hogy építi az iskolákat, szaván fogják. Építtesse meg a tanyai iskolákat is. A javaslatot egyébként elfogadja. (Helyeslés.) Slachta Margit nem él a szólás jogával, módosításait majd a részletes vitánál terjeszti elő. Elnök a vitát bezárja. A kultuszminiszter népiskolai programmja. Vass János vallás- és közoktatásügyi miniszter. Nem szereti a túlzásokat se jobbra, se balra és nem szereti a folytonos panaszkodásokat sem. Azt tudja, hogy a tanítóságnak, tanárságnak dolgai nincsenek teljesen rendben, de az is egészen bizonyos, hogy semmiféle rétege ennek a megtört magyar nemzetnek nem mondhatja önmagáról, hogy teljesen rendben van a szénája. Az ő lelkében szakadatlanul rezeg a magyar tanítóság és tanárság minden baja és panasza. De ahelyett, hogy folytonosan, mint egy rezonanc-lemez, hangot adna a hozzáérkező panaszoknak, inkább cselekedni próbál és pl a tanítóságnak az állami státusba való tökéletesebb beillesztése dolgában máris megindította a tárgyalásokat, valamint a tanítóság minden ügyének rendezése érdekében azon van, hogy lehetőleg az államháztartás keretei között meg tudják oldani ezt a régen sérelmes kérdést. (Helyeslés.) Kéri a tanszemélyzetet, hogy legyen réteg egy kevés türelemmel, mint ahogy a magyar nemzetnek magának is türelemmel kell lenni önmaga, sorsa, jelene iránt, hogy a jövőjét erős és munkára kész létekker ki tudja várni. Ha egybe akarja vetni a különböző fajták iskolázására való készséget, a magyar fajtának ugyanazzal a készségével, akkor arra a szomorú eredményre jut, hogy a magyar fajban nem nevelték meg a nagyobb szeretetet az iskola iránt. A fajmagyar az iskola iránti gondosságban csak az oláh fajt előzte meg. Giesswein: Meg a ruthént! Vass miniszter: A súlypontja tehát a javaslatnak ezen a ponton van. A magyar fajt rá kell kényszerítenünk a saját boldogulására, mert hiszen az ő acélos erejében, testében és lelkében rejlik a magyar jövendő. Egyenlősíteni kell minden erővel a magyar kultúrát az elemi vonalon és az az egyenlősítés nem jelenthet annyit, hogy én a város elemi kultúráját deklasszifikálom, hanem csak annyit jelenthet, hogy a falu, a tanya kultúráját emelem, a maga sajátosságában meghagyva, legalább a város elemi szinttájára. (Élénk helyeslés.) Iskolapalotákkal nem tudja teleszórni az iskolákban szűkölködő vidékeket, de kötelezi magát, hogy a rendelkezésére bocsátott pénzeszközök keretén belül s mindazon erővel és hatalommal, amely mint miniszternek, rendelkezésére áll, arra fog törekedni, hogy egyrészt maga az állam teljesítse kötelességét, de az iskolafentartók is teljesítsék. (Taps.) Erre figyelmeztet felekezeteket, vármegyéket, városokat, községeket, egyházakat. Igen nagy nehézsége lesz a törvényjavaslat végrehajtásának a mi tanyai gazdasági rendszerünk. Ha a konkrét segítési módot nem is tudja megmondani, jelzi, hogy az illető iskolaigényes vidék különleges körülményei szerint kíván eljárni, hogy elérje azt a célt, amelyet feltétlenül el akar érni, hogy a már most következő iskolai évtől kezdődőleg mindenhol megindulhasson az elemi vonalon a tanítás. (Helyeslés.) A francia példát megfontolás alá veszi és amit lehet, megvalósít belőle. Itt azonban felhívja a Ház figyelmét, hogy a modern pedagógiai áramlatok majdnem kivétel nélkül minden néven nevezendő vizsgálatot szeretnének eltörölni, ő a maga részéről nem híve ez apodiktikusan kimondott gondolatnak, de ő is azt gondolja: est modus in rebus, mindennek meg kell találni a módját. Nem az a cél, hogy elmélet, hanem hogy kultúra legyen. Tanyas internátus helyett inkább valami olyan napközi otthonfélére volna szükség, hogy a két félnap között a gyereknek ne kelljen hazamenni, mert ez nagyon terhes, hogy ne maradjon ellátás és felügyelet nélkül, hanem inkább meleg ebédet szeretne neki adni és egy kis szeretetet ott, a napközi otthonban, amely vele foglalkozik a szünet óráiban is. Kéri a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Gerencsér viszavonta indítványát. A részleteknél újra előterjeszti. (A Ház a javaslatot általánosságban elfogadta.) Elnök javaslatára pénteken a részletes vitára térnek át Sürgős interpellációk Cserti József a boradó behajtása körül a fináncok részéről elkövetett szabálytalanságokat tette szóvá. A székesfehérvári és martonvásári pénzügyőri közegek a miniszter idevágó rendeletét nem veszik figyelembe, s a 300 literen aluli borokat is 84 %-ás adóval terhelik, s ennek behajtásánál különböző büntetésekkel sújtják a bortermelőket. Sürgős intézkedést és vizsgálatot kér, mert most aratás idején tömegesen idézik be a gazdákat ezek miatt a büntetések miatt és így elvonják fontos munkájuktól. (Az interpellációt kiadták a pénzügyminiszternek.) A kommunista Eldorádó, Hornyánszky Zoltán a váci fegyintézetben előfordult szökések ügyét teszi szóvá. A múlt év szeptemberében a fegyház gazdasági szabálytalanságai miatt kiterlerált, aminek az eredménye az lett, hogy, a miniszter válaszában mintegy babérkoszorút nyújtott át a fegyintézet igazgatójának, s a Ház tudomásul vette a választ, ő is, mert bízott a beígért vizsgálatban, de az csak nem jött, s maradt minden a régiben. Azóta folyton jöttek az újabb panaszok, de ő várt, amíg konkrét adatokat szed össze, mert nem akart egy újabb lovaggáütésnek az előidézőjévé lenni. A fegyintézet kommunista foglyaival, nagyrészük zsidó, a lehető legelőnyösebben bánnak, leveleznek, váci veresi újságot csinálnak (Nagy mozgás.) stb. Villámcsapásként most egyik Lenin-fia, Mauthner István, megszökött. Ez a kormányzó merénylője volt, akit halálra ítéltek, de ő főméltósága megkegyelmezett neki és életfogytiglani fegyházra változtatta át a halálbüntetést. A gyűjtőből került a váci fegyházba, ahol, hogy ne unatkozzék, összecsukták másik két zsidóval: a lázításra való felbujtásért elítélt dr Varjas Sándorral és a magánlaksértésért, zsarolásért stb. elitélt Bársony Kornéllal. Magánzárka helyett társaságba került, s az ajtajára kiírták: „Idegeneknek a szobában tartózkodni tilos!" Néha az igazgató is meglátogatta őket. Rassay: Valóságos kabaré! Hornyánszky: Az élelmes zsidó aztán kamatoztatta a helyzetet: előállott, hogy valami nagyszerű villamos-találmánya van, ehhez anyagot kell beszereznie, az igazgató kötélnek állott, s kiengedte egy civilbe öltözött fegyőrrel többször a városba bevásárolni. Kétszer visszament Budapestről, harmadszor megugrott, Balázs István fegyőrt a faképnél hagyva, Bécsbe szökött s onnét öltögeti nyelvét a fehér terrorra. Igy néz ki nálunk a fehér terror. És most mi történik? A fegyőrt lefogták, az igazgató szabadon jár. A kisebb büntetésü kommunistákkal még engedékenyebben bántak el. Meg is szökött ebben a hónapban 18. Valósággal a kommunisták Eldorádója a váci fegyintézet, imádkozik is mindegyik, hogy odakerüljön. Dinich: Piatnik ingyen kártyákat küld nekik! Hornyánszky: Legutóbb a következő fegyencek, szöktek meg: Farkas József, Németh Ágoston, két Kiss József, János Andor, Heltai Viktor, Steiner. Friedrich védője, Polónyi Dezső, hiába hívta fel kellő időben a figyelmet Heltaira, mégis sikerült megszöknie. Rassay: Sohasem jelentették a miniszternek ezeket a szökéseket? Hornyánszky: Azt nem tudja. Azért interpellál most, hogy a miniszter nyúljon be ebbe a darázsfészekbe. Szilágyi Lajos: Nem ér rá! A sajtónovellával van elfoglalva! (Zaj.) Hornyánszky: Erélyes eljárást sürget, a megbízhatatlan személyzetet cseréljék ki, vagy ha nem elég, rendeljék vissza oda a katonaságot és csendőrséget. Az igazgató ellen indítsanak vizsgálatot, mert az mégis lehetetlen helyzet, hogy kommunista fegyencek kimennek egész napra családokhoz, a járókelőkkel beszélgetnek, leveleket csempésznek ki, vörös újságot csinálnak, a mezőgazdasági telepekre nem letartóztatásban levő földműveseket küldenek, hanem zsidó kommunistákat, akik 30—40-es csoportokban lévén, akkor szöknek meg a melléjük rendelt két fegyőrtől, amikor nekik tetszik. Mindez nagy veszélyt jelent a közre, a keresztény irányzatra. Erélyes vizsgálatot és sürgős védelmi intézkedéseket kér. (Helyeslés.) Tomcsányi igazságügyminiszter: A tavalyi interpelláció főleg a váci fegyintézet gazdasági ügyeit érintette s az igazgatót ebben a tekintetben semminemű mulasztás nem terhelte. Sajnálatos tény, hogy Mauthner megszökött. Most folyik a vizsgálat. Azonnal intézkedett nemcsak az iránt, hogy a fegyőrt letartóztassák, hanem az iránt is, hogy a fegyintézet igazgatója onnan eltávozzék. Már más vezeti a fegyintézetet. Annyit máris látok, hogy az ügyes fegyenc behálózta az igazgatót, aki öreg, 68—69 éves ember. Úgy állította be a dolgot, hogy a magyar haza szolgálatában akarja találmányát érvényesíteni (Derültség és mozgás.) Félrevezette az igazgatót. Rassay: Nem kért erre engedélyt a miniszter úrtól? Tomcsányi: Az államtitkárral tárgyalt, de az nem adott engedélyt. Súlyos hibának tartja a dolgot, ami következmények nélkül nem maradhat (Helyeslés.) ő a fegyőröket nem kisérheti. Ne támadják tehát ezért őt. Mostani helyzetünkben nagyon nehés annak a szabálynak eleget tenni, hogy a fegyencek külön cellában legyenek. Kerekes: Az ártatlanokat ki kell bocsátani! Tomcsányi: A fegyintézetek legnagyobb része megszállott területen van. Másrészt teljesen le vagyunk rongyolva, se ágyak, se ágyneműek, se ruhák nincsenek, ezeket máról-holnapra beszerezni sera lehet. Akinek van ruhája, bizony a saját ruháját használja. Ezen most segíteni nem tudunk, mert nincs pénz, nincs anyag és ruha sincs. Itt van a túlzsúfoltság, mert hiába, építeni sem tudunk. Azoknak az adatoknak alapján, amiket az interpelláló lefektetett, az egyes kérdéseket újra meg fogja vizsgálni és segíteni fog a helyzeten. Kéri a válasz tudomásul vételét. (Helyeslés.) Hornyánszky: Ne engedje magát becsapatni a fegyházigazgató. Ha az a fegyenc előáll neki tudom, miféle tervekkel, tessék melléje kellő fegyőrkiséretet adni fegyverrel. Rassay: De meg is tiltotta az államtitkár! Hornyánszky: És ha az igazgató ilyenre engedélyt ad, akkor nem a főfegyőr, hanem az igazgatói felelős ezért. Ha öreg ember, menjen el onnan és adja át a helyét erélyes, kemény fiatalembernek, aki meg tudja fogni a dolgot és a kommunistákat nem engedi szabadon! (Helyeslés balfelől.) (A Ház a választ tudomásul vette). Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 perckor. RT.: PESTI HÍRLAP 1921. juliua 1, péntek. A PESTI HÍRLAP EGY PÉLDÁNYA 1 KQR. 45 FILLÉRBE KERÜL, HA 1tO K.4M 34 ÉVRE ELŐFIZET!