Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-22 / 160. szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : évre a 440 Kj Félévre 220 „ Negyedévre 110 „ Egy hóra 40 „ Egyes szám ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. W­­ ^JOi^lLÍIL évfolyam, 160. (14,580.) szám. Péntek, julius 22. , Kiadótulajdonosok­­ LÉGRÁDYTESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDAI Budapest, Vilmos császár­ út 74 rFIÓKKIADÓHIVATAL!­­ Budapest, Erzsébet­ körút 1. s* Az orosz­ boszorkány üst. Mit főznek kfi. orosz boszorkányüstben? Ezt nagyon nehét ellenőrizni. Az üstből olyan sű­ri­n száll föl a gőz, hogy állandóan hazugság­párával vesz körül az írt társadalmi rend­be­­­rotyvasztó szakácsokat. Hazudnak a szovjet barátai és hazudnak a szovjet ellensé­gei. Ennyi félrevezetés, pontatlan és megbízha­tatlan adat közepette csak egyet lehet megálla­pítani: szegény Oroszországban, amelynek a lakossága a legutolsó népszámlálás szerint ti­zennégy millió lélekkel fogyatkozott meg a háború kitörése óta, a legszörnyűbb tömegtra­gédia játszódik le, amit a világtörténelem vala­ha látott. A legutolsó hetek híreiből néhány tényt mégis meglehetős bizonyossággal meg le­het­ állapítani. Az egyik az, hogy most már ma­guk a népbiztosok is kezdik érezni a képtelensé­gét és a lehetetlenségét annak a feladatnak, ami­re vállalkoztak. A mérsékeltebb irány hívei két­ségbeesett erőlködéssel iparkodnak azon, hogy a kapitalista termelési rendnek adott engedmé­nyekkel továbbra is a hatalom birtokában ma­radhassanak. Mondjuk, nem fogadjuk el hite­lesnek azt a levelet, amelyet állítólag Lenin írt egy német gazdasági politikusnak, beismer­vén,­­hogy az ő államrendje teljesen re­ménytelennek bizonyult. Lehet, hogy Lenin még nem jutott el­­hez az őszinte és leplezetlen beismeréshez. A tények: a kommün gazdasági szigorának enyhülése, az idegen kapitalizmus­nak tett engedmények azonban kifejezett beis­merés nélkül is ezt a csődöt bizonyítják. Ha pedig hivatalos beismerés is, hivatkozzunk, inkább Kraszinra, aki a minap azzal az érve­léssel igyekezett Franciaországot a Szovjet-Oroszországgal való gazdasági szerződés meg­kötésére rábírni, hogy a szovjet kormány a kommunista rezsim enyhítésére egész sorozat intézkedést tervez. A vörös fellegvár tehát omladozik. Úgy látszik, akik építették, most már maguk szeret­nék lebontani, vagy legalább átalakítani, ne­hogy az összeroskadó romok az ő becses sze­mélyüket is maguk alá temessék. És ezt a poli­tikai tényt sötét, kétségbeejtő színekkel festik alá az­ Oroszország állapotairól érkező jelenté­sek. Hagyjuk el újra a megbízhatatlanoknak látszó hangulatfestéseket és elégedjünk meg egy hivatalos ténynyel: az orosz kormány Gor­kij Maximot a külföldre küldte, hogy élelmi­szeradományokat kunyeráljon az éhező orosz nép számára. Abban az Oroszországban, ame­lyik a kapitalista termelési rendszer idején fél Európának az éléstára volt, ma huszonöt mil­lió embert fenyeget az éhhalál. A kommunista világ­megváltásnak ez a kritikája! Moszkvai jelentés szerint Trockijt nevez­ték ki az éhínség elleni küzdelem diktátorává. Az orosz mezőkön ma egész falvak vándorútra kerekednek, hogy mint a korgó gyomrától haj­szolt nyáj a fölperzselt prairieken, utolsó két­ségbeeséssel elinduljanak élelmiszert keresni. Trockijra, a mérséklet felé hajló Lenin harcias és dacos ellenfelére, vár az a feladat, hogy eze­ket az ijedt és eszelős tömegeket — az éhhalál és a közöttük pusztító kolerajárvány szánandó martalékait — megállítsa, terített asztalhoz te­lepítse. Trockij munkájának sikerétől, vagy sikertelenségétől függ, hogy a közeljövőben a­ végletekig kitartó harcias kommunisták cso­portja vagy a nyílt lemondás és a kommunista csőd békés likvidálására törekvő mérsékeltek kerekednek-e felü­l Oroszországban. . Európa többi, boldogabb országában a kasza peng, megkezdődött az aratás. Oroszor­szágban­ a földek nagy többsége bevetetlen ma­radt és az a kevés föld is, amit bevetettek, — mintha Isten haragja sújtaná ezt a szerencsét­len országot — fukaron adja a kalászt. Troc­kijnak, aki a III. Internacionálé legutóbbi kongreszusán még vak fanatizmussal szállt szembe a Lenin rezignációjával, nem sok kilá-­tása lehet­ a sikerre.^ - - — A szovjetkormány segély­váltása. silójának távirata.) Az ukrán sajtóiroda jelenti Lembergből: A szovjet­ kormány bizalmas úton az ameri­kai Egyesült­ Államokhoz fordult azzal a kéréssel, hogy nyújtson segítséget az­­éhség és a járványok által pusztított orosz népnek. Amerikai részről a segítséget a következő feltételekhez fűzték: A vörös had­­sereg rögtönös leszerelése, a politikai szabadságnak, elsősorban a sajtó és személyi szabadságnak sürgős helyreállítása, az alkotmányozó nemzetgyűlésre szóló választások azonnal való kiírása, és végül a mene­­kültek Oroszországba való visszatérésének lehetővé tétele. A szovjet­ kormány a további tárgyalások foga­natosítására Gorgij Maximot kiküldte Londonból Washingtonba. Hegedűs átdolgoztatja a vagyonváltságot. Módosítják a ház, szőlő, erdőirtok és felszerelés váltság­kulcsát. A vagyonváltságról szóló törvén­ya­jaslatot­­ma tovább tárgyalta a­ nemzetgyűlés pénzüártlai bizott­sága és eljutott a 40-ik szak­aszig. Ify tekint­etbe veszszük, hogy az eddig elintézett öyven paragra­fusból is körülbelül húszra nyamva döntést függő­ben hagyták, el kell készü­lnü arra, hogy a több mint kétszáz paragrafusból-,ámi javaslat letárgyalása még jó időt igénybe fog venni. A földbirtok vagyon­váltságán kívül­ nagyobb vita várható a többi feje­zeteknél is, nevezetesen, a szőlőbirtok, az erdőbir­tok és a fölszerelések vagyonváltságánál, de külö­nösen a házak után kirovandó vagyonváltságnál. A kisgazdapárt mind a négy fejezetnek gyökeres át­dolgozását kéri. A házak válts­ágára vonatkozó ren­delkezések megváltoztatását két oldalról is kérik, elsősorban a háztulajdonosok, akik a házak csekély jövedelmezősége miatt a kulcs leszállítását kérik, továbbá azt, hogy az a háztulajdonos, akinek csak egy háza van és kimutathatóan ez az egyetlen jöve­delmi forrása, kevesebb adót fizessen, mint azok, a­kiknek több házuk van s különben is vagyonnal rendelkeznek. Az agráriusok viszont alacsonynak tartják — a földhöz képest — a házak váltságkul­csát és annak fölemelését kívánják az igazságos progresszivitás szigorúbb alkalmazásával. Hegedűs pénzügyminiszter, értesülésünk sze­rint, maga is honorálja a­ különböző oldalról jövő kívánságokat és elhatározta, hogy szakférfiakkal át­dolgoztatja javaslatának ezeket a részeit. Átdolgozás­ra kerülnek tehát a házak, a szőlő- és erdőbirtokok és a fölszerelés vagyonváltságára vonatkozó feje­zetek. A pártokban különben ma nem­ volt élénk élet A kisgazdapártban este megjelent gróf Bánffy Mik­lós külügyminiszter és tájékoztatni kívánta a párt tagjait a külügyi helyzetről. A klub helyiségeiben azonban csak két képviselő tartózkodott ez időben, mire a külügyminiszter eltávozott. A nemzetgyűlés közgazdasági és igazságügyi bizottsága csütörtökön délután Hencz Károly elnök­lésével együttes ülést tartott, amelyen Hermán Miksa előadó ismertetése után letárgyalták a mér­nöki rendtartásról szóló törvényjavaslatot néhány­ pont kivételével, amelyeket a pénteken délben tar­tandó bizottsági ülésen fognak tárgyalni. Döntés készül a felsősziléziai kérdésben. Berlin, júl. 21. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A párisi reggeli lapok jelentése szerint Briand a maruen oldalról való nyomás következté­­ben nem vonhatja ki magát az entente-k­onferencia mielőbbi egybehivásozts a felsősziléziai kérdésben való dönt­ésn iő !„­­Iiifr­anei­a miniszterelnök az angol kormánynyal tegnap este közölt válaszában azt a kívánságát juttatja kifejezésre, hogy már a jövő hétfőre hívják egybe a sokat emlegetett szakértői értekezletet, amelynél egy-egy jogász-diplomata és bányász-szakértő részvételéről van szó. Briand az­zal a néhány nappal ezelőtt hangoztatott nézetével szemben, hogy a felsősziléziai kérdés ügyében a döntés ősz előtt nem érthetik meg, most azon az ál­lásponton van, hogy a konferenciát közvetlenül a nyári­­szünet után, tehát augusztus végén vagy szep­tember elején, már meg lehet tartani, sőt megvan a lehetősége annak is, hogy a konferenciát még a nyá­ri szünet előtt összehívják. Ebben az esetben Briand hajlandó Lloyd­ Georgeot, Engadinban fölkeresni. Páris, júl. 21. Az Extelsior jelentése szerint a­ rajnai francia megszálló csapatot parancsnokát uta­­sították, hogy két hadosztályt tartson készenlétben, amelyek Felsősziléziába fognak elindulni. A felső­sziléziai vasutak igazgatóságát felszólították, hogy tegye meg a két hadosztály szállítására szükséges intézkedéseket. Berlin, júl. 21. (A Pesti Hírlap tudósitójai­nak távirata.) Párisból jelentik: A párisi angol nagykövetet utasították, ne hagyja kétségben az francia kormányt aziránt, hogy a felsősziléziai kér­désben fait accomplinak teremtésével a londoni kor­­mány nem ért egyet. Viszont a londoni amerikai nagykövet bejelentette, hogy vagy ő vagy az Egye­sült­ Államok más képviselője részt fog venni a leg­felsőbb tanács ülésein. Dunai körforgalom. Irta: Újhelyi Nándor. Előszó. Úgy történt a dolog, hogy Pál úr alkonyat­tájt a korzón-őgyelegve találkozott Zsuzsa kisasz­szonnyal, ki a mamájával és egy éltesebb úrral, a mama unokafivérével, egy vidéki törvényszéki elnök­kel, sétált. Kétségtelen, hogy úgy Pál úr, mint Zsuzsa, mialatt külön-külön sétáltak, már ezalatt több ízben gondoltak egymásra. Pál felette jómódú, már deresedő fiatalember volt és azt hitte, hogy szereti Zsuzsát, Zsuzsa felette szép és kedves ifjú teremtés volt, kinek bölcsőjétől csupán a hozomány illúziója maradt távol és azt hitte, hogy szereti Pált, kétségtelen ezért, hogy a mamának volt igaza, mi­dőn úgy vélekedett, hogy a jó isten egymásnak te­remtette őket. A mama tehát okos és jó szimat­tal, csak ennek a teremtésnek előmunkálatait akarta elősegítni, mikor azt indítványozta, hogy üljenek fel egy hajóra és tegyék meg a kicsiny, de egy órá­nál­ tovább tartó utat, a dunai körforgalmat. Az indítvány általános helyeslésre talált és mikor el­helyezkedtek a hajócskán, a véletlen, mit a mama is támogatott, úgy hozta magával, hogy Pál és Zsuzsa — a mama szemtávolában ugyan — kettes­ben, egymás mellé ültek, a haj­ócska egyik oldalá­ban, külön a párokra berendezett sarokban" És most, kezdődjék a történet. A Vigadótól­ az Árpád­ utcáig. Pál úr az alkonyat meleg ragyogásában nagyon szépnek találta Zsuzsát, de nem találta szépnek a házasságot. Mert ahogy körülnézett, látott kacér, frivol pózban ülő asszonyokat és mindenféle jó­képű legényeket, kik az "előbbieket szemmel tar­tották, sőt éppen ugy, mint különben adott eset­ben Pál ur is tette volna — bátorkodtak flörtölni­ is ezekkel a hölgyekkel, jóllehet e flörthöz nem kér­­ték ki a jelen nem lévő férj beleegyezését. Azon­kívül látott Pál úr egy-két jól megcsinált három­szöget is, hol a feleség és barát egymás szemébe mélyedve olvasták a regényt, míg a férj az esti lapban a közgazdaságot vagy a parlamentet olvasta. Pál úgy érezte, hogy kicsiben látja itt az egész vá­rost, sőt az egész emberi sorsot és házasságot is. És úgy vélte, hogy mégis csak jobb szabad raga­dozónak lenni, vidám legénynek, mint férjnek, bár­milyen szép is Zsuzsa, és bárminő meghitten és bájjal fordul is felé. A leány megsejtette a férfi gondolatait és arról beszélt, hogy nem szereti ezt a várost, hogy arról álmodozik, minő kedves és jó dolog elvonultan élni az emberektől. A könyvekről beszéltek, miket a leány kedvelt és ezek a könyvek csodálatos módon a meleg, tisztességes érzelmekkel ékes könyvek sorából kerültek ki. Pál úr némi malí­ciával gondolt arra, hogy Zsuzsa, ha asszony lesz, úgy bizonyára nem ezeket a könyveket fogja di­csérni. És egyáltalában nem bízott a leányban. Úgy érezte, gyönyörűséges csapda számára a ragyogó szem, a fehér nyak, a gesztenyeszínű haj, melyet a szellő felborzolt. Ámde azt be kellett ismernie, hogy Zsuzsa a legszebb és legfinomabb jelenség az itt lát­ható nők közül és kialakult benne az a meggyőző­dés, hogy valóban lehet a szabály alól kivétel és Zsuzsa lehet jó feleség majd, de ő — Pál úr — korántsem lesz férjnek való. Az Árpád-utcától—a Pesti Hídfőig. A hajó újra megindult és közelükben egy há­zaspár telepedett le. Az asszony szép volt és fiatal, az úr veszedelmesen olyanforma férfilény volt, mint Pál. A házaspár szemmel láthatólag sőt néha füllel hallhatólag veszekedett. Holmi nyaralási és háztar­tási bajokról volt szó. Pál úgy érezte, hogy ez isten különös útmutatása egyenesen az ő számára. Zsuzsai arról beszélt, hogy őnáluk otthon, míg papa

Next