Pesti Hírlap, 1921. november (43. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-01 / 244. szám

i­­ Budapest, 1921. CLŐFIZETÉSI ÁRAK: Egé az évre­­ 660 IC Válévre ............. 340 „<: Negyedévre 1TM «] Egy hóra 00 ftj Egyes szám ára helyben, vri­d­éken és pályaudvarokon 3 K.' Hirdetés és apróhirdetés azabán szerint, 1 ára 3 korona»év mii évfolyam, 244. (14,661) mm. Kedd, novemtöer 1 denosorc:­ESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA, Budapest* Vilmos császár-út II.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL: 1 Budapest, Erzsébet­ körút 1. ati kis: 1.ÉGR A végzetes emléknap, / Október 81-ike! Dies irae, dies illa! Eg; iemzet hazafias lelkesedésben való összeforra­lásának és forradalmi tűzben való fellángolá­sá nak sugárzó emlék^^ja lehetett volna ez. ; '• nemzetellenes ösz­szeesküvésnek és egy világraszóló gaz orgyil­kosságnak gyászos fekete mementója, Hogy ezen a napon a nemzeti függetlenség kinyílva­nitása egybeesett és összeszövődött Tisza Ist­ván előre tervezett és szervezett meggyilkolása­iu­l: ez leszen ennek a napnak történelmi bé­lyege, amely minden időkre végzetes árnyéka borit reája. A francia forradalom, későbbi véres tu­lságait jellemezték azzal a híres mon­dái- val, hogy mint Saturnusz, megette sajá gyermekeit. A mi őszirózsás forradalmunkra azt kellene mondani, hogy már az első napon megette önmagát, megcáfolta és csúffá tette saját eszméi jelentőségét, mert Tisza István lebukott véres teteme a forradalom keresztút­­ján már az első napon eléggé jelezte, hogy a megváltó­ hivatás becstelen" kalandorok kezébe került és a nagy felszabadulás örve alatt a ma­gyar nép legszentebb vágya egy ,összetoborzott csőcselék terrorizeztikus cégévé aljasult. A lealkonyodó világháború rettenetes Vérfergetegeiből két felséges eszmének vezér­csillagai bontakoztak ki a halálosan kimerült­­(és) kétségbeesetten tévelygő nemzet előtt. Az ősi állami függetlenség visszaszerzése az egyik, a f­iggetlenség alapján biztosított becsületes béke és előnyös nemzetközi elhelyezkedés 11 másik. De akik akkor a szédítő pillanat kedvezéséből a nemzet sorsának intézését magukhoz ragadták, mindjárt az első lé­pésnél a csillagaira föltekintő nemzetet a leg­mélyebb örvények kavargásába buktatták bele. Hogyan vált a nemzeti közszellem októberi ki­­robbanása, minden forradalom irtózatos paró­diájává, mikép támasztották a rendkívüli idők és veszélyek a legalacsonyabb vezetőket: ezt kell majd a jövő történetírónak a­ Károlyi— Jászi—­Kunfi-féle konzorciumok természetraj­zából kifejtenie. Tisztában vagyunk velük m­a is annyira, hogy pacifista csábtáncukkal, a­melyben szerelmetes békeölelésre tárták ki kar­jaikat az egész fölfegyverzett világ felé: a leg­jobb esetben is vulkánon táncoló bohócok vol­tak, persze úgy, hogy saját lábaik alá egy tűz­mentesen kiszögellő hegyfokot választottak. Ők már eltűntek saját semmiségük éjje­lébe, amelyen az emlékezet is csak mint a köz­m­e­gvetés eltévedt­ szele zugát. Három elmúlt év ker­ü­lt át az őszirózsás forradalom torz-alakok-t; népes­í­tett tragikomédiájából csak Tisza Ist­ván vértanúi képe emelkedik égnek monumen­tális íz­ínséggel. Mi­ nem valljuk ugyan — mikép­p...-tanában sokan igyekeznek beleszuggerálni a k közönségbe — hogy Tisza István életén és ha­l-.­.lá.i fordult meg a történelmi fátum útja és vezéri, erejével a reánk szakadt veszedelmeket el­bár­­­that­ta volna. Amilyen tapasztalatokat és tanulságokat szerzett a világháború folyamától és saját bu­kásának körülményeiből, "el tudjuk képzelni, hogy a nagy összeomlás láttára halálos pillana­tában is az volt végső gondolata, milyen téve­dés volt az ő fanatikus hite, amely a nemzet jö­vőjét és biztosságát csak a Habsburg-király hajlandóságára és az összmonrarchia­ nagyhatal­­­mi szervezetére fektette. De fájdalmas emlékéből mégis a vigasz­talás balzsama csorog a nemzet fájdalmaira. A magyar nép folyton növekvő szorongattatá­sai között benne látja személyesítve most leg­nagyobb erkölcsi erejét, azt a magasztos­ önfel­áldozó hazafiságot, amelynek minden gondo­lata és tette, minden tévedése és erőszaka egye­­düil a veszedelembe került haza megmentésének is volt szentelve... /ugyanis magáévá tette ji ..kl^aninntna­k állás­pontját, Károlynál­, hanem aillegét B^á^ a detronizálá­sát követeli és ennek folytán a nagyantantban képviselt nagyhatalmak budapesti megbízottai megjelentek Bethlen István miniszterelnöknél és­­átadták kormányaik jegyzéke, amely a trónfosztási követelést tartalmad®. A minisz­tertanács, minthogy ez a követelés záros határ­időhöz van kötve, elfogadta az antant jegyzékét. Ezzel a lépéssel a nagy- és kisantant ál­láspontja között lényeges közeledés történt, ezt lehet kiolvasni a kisantant államf­érf­iainak nyilatkozataiból is. Érdekes különben, hogy amíg Szerbia és­­Csehország elrendelték a moz­gósítást, addig Románia — belgrádi követének nyilatkozata szeri­nt — nem nyúlt ehez a vesze­A csehországi német szocialisták nessi szolidárisak Brt­nn, oki.' Tftr- rfiwt*. ittri^' f­ósitójának Idriratai X német szocialisták gyűlésén felszólalt I­II IHWIIII delmes katonai intézkedéshez. Románia bel­grádi követének az a nézete, hogy Magyaror­­szágtól a kisantant aligha fogja megkapni a kért kárpótlást a mozgósítási költségekért Te­hát nemcsak a nagyantant, hanem a kisantant egyik tagjának is az a nézete, hogy a cseh és a jugoszláv követelés a költségek megtérítésének kérdésében nem helytálló. A magyar kormány saját erejéből ura tudott lenni a helyzetnek és így teljesen fölösleges volt, hogy a kisantant ily nagymérvű katonai intézkedéseket tegyen. Ez különben a véleménye az egész külföldi sajtónak is, amely nem a legbarátságosabban kommentálja a kisantant eljárását. IV. Károly tartózkodási helyéről a nagy-­ antant még mindig nem döntött. Egyelőre csak annyi történt, hogy a királyi párt a Gleworth angol nyonitárba viszik és állítólag addig ma­rad ezen a hajón, amíg az antant végleg dönt. A nagyantant az egész Habsburg­ran&sffia mimmizdtását követeti. a határozat végrehajtására*. M - kormtám?­­ef.fogadta az antant jegyzékét. A1 detrotiftfáll^^ov^le^k kérdésében xia váratlan fordulat történt." A. .nagyantant­ ­ & na&y­ antjmt­ieaiiTékv* megye-A Magyar Távirati Iroda jelenti. Ma délelőtt gróf Bethlen, István miniszterelnöknél lenek a­z antant-nagyhatalmak budapesti követei és írásban az alábbi, jegyzéket nyújtották át: iA szövetsjí&i^ijiafjfliffflí^^ lévő diplomáciai képviselőinek konferenciájától Miniszter II r í V«i? íztve­jcsénk N^yinél­óil'godnak''' .'a 3 nagykövetük tenácsíki'ftk alábbi jegyzékét átadni: „A nagykövetek tanácsa, amely megelégedéssel látta, hogy a magyar kormány meg­felelő intézkedéseke' tett azon célból, hogy Károly exkirály ujabb kísértetének rögtöni véget vessen,­ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a Szövetséges hatalmak azon hatá­rozatának, amely a trónvesztés proklamá­lá­sának szükségességből SZÓL A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető ezen határozat, végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában­ képviselt szövetséges államok aggodalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen újabb kísérlete a Magyar­országgal szomszédos államokban előidézett és tevékenyen közreműködnek annak fegáala­pításában. Ugyanezen célból felszólítják a magyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja Károly ex­király trónvesztését és hogy ezt a trónvesztést a nagykövetek tanácsának 1920. február 4-én és 1921. április 1-én hozott határozata értelmében terjessze ki egy­idejűleg a Habsburg-ház valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány, hozzá akarván járulni az általános béke fen­tartásához, haladék nélkül hozzálát ezen határozat végrehajtásához." Fogadja stb. " Castagneto s. Hohler e. k. Fouchet s. tr. A magyar kormány elhatározása. Tekintve, hogy a magyar kormány az, ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet, a szomszéd országok egyre fokozódó katonai intézkedései idéztek elő, rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhelyzetében nem volt más választás, mint a nagyha­talmaknak ezt az újabb határozatát elfogadni, hozta meg, a cseh­ Ramán közölte. Minthogy az antant-nagyhatalmak kívánságuknak a törvényhozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány a nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi. Francia jelentés a nagyhatalmak lépéséről. Páris, okt. 31. Mivel Károly király vonakodik lemondani és Magyarország területét elhagyni, a nagyhatalmak értesítették Magyarországot, hogy a kisantant készülődéseivel nem fognak szembeszállani, ha Károly király­­ mondása tovább is elhúzódnék. Románia, Csehország és Jugoszlávia képviselői szó­belileg sürgették a magyar külügyminiszternél, hogy haladéktalanul tegyék m­ég a szükséges intézkedése­ket a Habsburgok­ tuzvesztésének proklamálására, aki a Magyarországgal Egyebek között ezeket Eldersel­ bécsi képviselő is, való konfliktusról beszélt, mondotta: —A Nyugatmagyarország értékes Ausztria, szem­pontjából, de nem bír életbevágó fontossággal. Auszt­ria a neki­ ítélt terület, kedvéért nem, fog háborút vi­selni. A magyar kérdésben nem Károly király lemon­dása a fontos, hanem sokkal fontosabb Magyaror­szág lefegyverzése. Ausztria, amelynek lefegyverzé­sét sürgősen végrehajtották, azt kívánja, hogy Ma­gyarországot is fegyverezzék le. Csehország fegyve­res segítségét óhajtják az osztrák szocialisták, mert a felfegyverzett Magyarország fenyegeti az osztrák demokráciát, az antant pedig nem tesz intézkedéseket Magyarország ne n­égy­vérzésére. *** Ezzel szemben dt Czech, a prágai képviselőház­ ak

Next