Pesti Hírlap, 1921. december (43. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

Budapest, 1921. ^IHi^^ymmn 270. (14,890.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: jEgész évre .......... 660 E Félévre 340 „ Negyedévre 170 „ Egy hóra 60 „ Egyes ezám éra helyben, vi­déken és pályaudvarokon 3 K. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. —­­ ATVtttl Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDYTESTVÉREK SZERKESZ­ŐSÉG KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár-út 78. FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-korút 1. % / u-1 - 4 Csütörtök, december L A soproni nagy tanúság, Fájdalmas reménységgel, ele egyben hit-­ teljes várakozással, amelybe szorongó aggoda­lomnak árnyalata sem vegyül, nézünk eleje­t annak a n népszavazásnak, amely Sopron váro­sában és a körülfekvő falvakban fog a közeli határidőre végbemenni. Magasabb elvi szem­pontból ugyan nem engednénk helyet olyan fel­fogásnak,­­hogy bármi népszavazás erejével, a­mely végre is csak egyetlen generációnak pil­lanatnyi esetlegek által is befolyásolható nyi­latkozása, végérvényesn el lehetne szakí­tani valamely területet és népességet attól az ezer­éves állami egységtől, amelynek ősi szerves al­katrésze, kultúrai és gazdasági közösségbe fog­lalt tartozéka. De ebben az esetben, a népsza­vazást és annak előrelátható eredményét nyu­godtan fogjuk beiktatni egyfelől a legigazabb elvi és érzelmi kijelentésnek a szavazásban köz­vetlenül érdekelt lakosság részéről másfelől olyan mélységes történelmi revelációnak, a­melynek kihatásai messze túlterjednek Sopron vidékén és a mai helyzet aktuális kérdésein. A párisi béketárgyalások alkalmával­­ a mi békedelegációnk eleve felajánlotta a nép­szavazás alkalmazását. De az antant vésztör­vényszéke, noha külső szinte a demokrácia nagy areopagjának rendezkedett be, velünk szemben megtagadta a demokratikus igazság legelemibb követelését is. soproni réstörés nép­szavazás lesz az első nagy réstörés azon a körbástyázaton, amelyet a rágalom és elő­ítélet durva köreiből körülöttünk emeltek. Minden polgár és polgárnő, ki ott szavazásra van hivatva, bizonyára tudatában van szava­zata óriási történelmi és etnikai fontosságának, tudják, hogy nemcsak saját írevökr­en szavaz­nak, hamem úgy őseik, mint utódaik nevében is és azért egyszeri szavazatukban az egymást követő nemzedékek sok százados hagyatéka­inak kell látható kifejezést öltenie, ők meg fog­­ják mutatni, hogy túl minden faji és nyelvi különbségen, túl az osztályellentéten és feleke­zeti izgatáson, amelyek adataiból ellenségeink a rágalmak hálózatát összeszőtték, ők mind­nyájan igaz magyar hazafiak maradtak, akik­ben nem lobban a­ polgári elnyomottság egyet­len szikrája sem. Igaz magyar hazafiak nem­csak oly okon és oly érzéssel, egy az­ átörökölt alkotmányos szabadságban edződött magyar nemzeti élet több kenyeret, jobb egyéni sorsot, biztosabb polgári boldogulást nyújthat nekik, mint a vaktában improvizált és máris teljes züllésnek indult külső véletleneknek és belső örjöngéseknek teljesen kiszolgáltatott osztrák köztársaság. Magyar hazafiak oly teljes érte­lemben is, hogy egy rendkívüli, a történelmi hivatás legnagyobb próbáival telített nemzeti élet osztályosainak érzik magukat, amelynek dicsőségéből és vívmányaiból, bánatából és veszteségeiből, forradalmi lelkesedéséből és vértanúi­ szenvedéseiből mindig becsületes rész jutott ki az ő vidék­ük lakosainak. Igen, a soproni népszavazás bármi szűk körre szorítkozzék is, tanúságot fog tenni az egész régi Magyarország népeinek eltéphetlen összetartozásáról, a magyar nemzetnek minden szétdarabolás és csonkítás ellenére is megtör­h­etlen történelmi egységéről. Az ő szavazatuk­ban ki lesz fejezve ama nyugatmagyarországi vidékeknek lázongó tiltakozása is, amelyek ép oly hű hazafi érzésekkel eltelve, mint Sopron, megkérdezések nélkül egyszerűen az osztrák kapzsiság zsákmányának lettek a velencei egyezményben kiszolgáltatva. Az ő szavaza­tukban a leghasogatóbb vádoló hanghoz jut a trianoni szer­elés minden gyilkos, metszése és kegyetlen sebzése, amelyek annyi millió ma­gyar honpolgár polgári létének gyökereit szét­­vagdosták. És a népszavazásnak ily történelmi értelmén bizony nem fog változtatni az a sze­mérmetlen voltában csak­ annál kétségbeeset­tebb propaganda-hajsza, amelyet mostanában osztrák részről az­ antant-bizottság elné­zése űznek . . . Bethlen ir kibontakozási plattformról tett előterjesztést. A kormányzó a döntést fentartotta magának. — Ujabb kihallgatások lesznek. — J1 kereszténypárttal keresik a válság megoldását. — A kisgazdák a két párt együttes kormányzását ajánlják. — Mit mond nagyatádi Szabó István ? Bethlen kísérlete az egységes párt alakítására egyelőre meghiusult s a dezignált miniszterelnök délután a kormányzónak hosszabb előterjesztést tett, amelynek folyományaként holnap újra elkezdődik a politikusok kihallgatása. A helyzet bizonytalan. A pártok tájékozatlanok. A hangulat mindenütt for­rongó. . . .­­ ' ' ' ' ' ' '•'•'' A természetellenes és erőltetett dolgok a po­litikában sem sikerülhetnek vagy legalább is hosszú életűek nem lehetnek. A különböző elveket valló politikusokból egységes pártot teremteni­e erre ál­landó és nyugodt kormányzást alapítani természet­ellenes dolog. Ebben a szervi hibában szenvedett Bethlen kísérlete, hogy az egységes pártot a két el­lentétes nagy párt összeolvasztásából csinálja meg. Ezért nem is sikerülhetett az. A kisgazdapárt nyíl­tan ellene szegült a beolvasztásnak. A keresztény­párt diplomatikusabb volt, de ez sem­ hajlandó föl­oszlani. Így tehát a válságot nem sikerült megolda­ni. Sőt talán még mélyebb a szakadék a pártok és politikusok között. Mert — s ezt sajnálattal állapít­juk meg — nem annyira az elvek, mint inkább az érzelmek és személyes érdekek miatt nem sikerült eddig a békés kibontakozás. Mi már régtől fogva bi­zalmatlansággal fogadtuk az egységes pártra való törekvést, mert a világon még minden forr­ó elvi ki­adással járt s egyes képviselőre is erkölcsileg köte­lező esetleges pártváltoztatásnál a választók meg­kérdezése, a mandátum letétele, tehát egész párt nem hagyhatja egyszerre cserben a választóközönséget. Az elvhűség szempontjából tehát korrektnek­­ kell tartanunk a kisgazdapárt ama tagjainak eljárását, kik elveiket a hatalomért nem adták föl. A közeli választások szélére ugy a kisgazda-, mint a keresz­ténypárt szeretné egységét s pártkereteit f­ön tartani. Tehát nem mutatkozik sikeresnek az a kísérlet sem, hogy Bethlen most már a kereszténypárttal, a disszidensekkel s a kisgazdapárt miniszterjelöltjei­vel alakítson „egységes" pártot. Ha létre is jönne ilyenféle alakulat, nem sokat használna. A fő ütkö­zőpont ugyanis, ha nem is beszélnek róla, a király­kérdés; ebben nem lehet , nem is volna erkölcsös dolog egy kalap alá vonni a szabad királyválasztó­kat a titkos és nyílt legitimistákkal. Végre is párto­kat nem lehet felülről csinálni megrendelésre, csak alulról a választásokon. Az országnak egyébként nincs is szüksége hosszú életű egységes­­kormánypártra.­Az ad hoc törvényhozó munkára megtalálhatja az új kormány a nemzetgyűlésben a többséget más formában is. Csak az a baj, hogy a miniszter urak nem készítet­ték el a törvényjavaslatokat a legsürgősebb teendők­ről. A munka­programm rövid: választójog, főrendű­ ház, közigazgatási reform, alkotmánybiztosíték, köz­szabadságok megadása, a drágaság letörése, a pa­namák kiirtása, jogrend, a termelő munka megkez­dése. Ezek egy részéhez­ még a nemzetgyűlésre sincs szükség, csak a kormányban legyen akarat és erő. Nagy hiba volna, a távol jövendő ábrándjai­ért el nem végezni a legközelebbi napok munkáját. S e munka nyugodt elvégzésére megvan — ha,több ciiad alatt is — a többség a nemzetgyűlésen,­­ * Gróf Bethlen István dezignált miniszterelnök ma délután kihallgatáson jelent meg a kormányzó­nál, akinek jelenést tett a többs otganatik határoza­táról, amely változott helyk krft. tönh­itein a kibonta­kozási akcióban. A miniszterelnök audienciája dél­után öt órától háromnegyed nyolcig tartott és Beth­e­lm István részletesen kifejtette­ a" A­ormányzó előtt azokat a lehetőségeket,­ amelyek a válság megoldása­lnál számba jöhetnek.­­Az a­ körülmény, -ahogy a kisgazdapárt elvetette Beu Steanak eredeti tervezetét, meghiúsította a­z egységes" párt" lehetőségét a mi­niszterelnök által kívánt értelemben, aki tudvalevő­leg a nemzetgyűlés homogén gondolkozású tagjai­ból egy egészen új egységes programm alapjára he­lyezett és erősen fegyelmezett kormányzótöbbséget kívánt alakítani. A miniszterelnök kibontakozási programm­­a tehát ezen az alapon lehetetlenné, vált, és most új megoldási módozatot kell választania. Gróf Bethlen István miniszterelnök mai au­dienciáján előterjesztést is tett arról az új plattformról, amelyet a parlamenti válság megoldáséra szintén alkalmasnak tart A kormányzó az előterjesztések dolgában a döntést fentartotta magának. Elhatározás tehát a mai napon semmilyen irányban nem történt, de tény, hogy ZTDt Bethlen István továbbra is dezignált mi­niszterelnök és folytatja tárgyalásait a kibontako­zás ügyében. Azt a hírt, amely este a kisgazdapárt­ban elte­rjedt, hogy Bethlen visszaadta volna meg­bízatását, illetékes helyen a leghatározottabban megcáfolták. A dezignált miniszterelnök további elhatározásaira nézve a kormányzó döntését kérte ki, ami azonban m­ég ezideig nem történt meg. Tény továbbá az is, hogy mielőtt ezirányban a döntést megejtik, a kor­mányzó újra meghallgatja a pártok illetékes vezérlői­iait.­­Ebből a célból valószínűleg már a csütörtöki nap folyamán újabb politikai kihallgatások kez­dődnek. Szerda estig a pártvezérek közül senki sem kapott meghívást­­ Politikai körökben számolnak azzal, hogy a kisgazdapárt elutasító állásfoglalása következtében gróf Bethlen István a keresztény egyesülés pártjában fogja keresni a kibontakozási alapot. A kereszténypárt ugyanis teljesen egységesei­ Bethlen terve mellé állott és szívesen venne r részt egy olyan alakulásban, amely még a disszidensek­ből és a kisgazdapárt mérsékeltebb­­részéből tevőd­nék össze. Beszélik, hogy a kereszténypárt azért nem határozott tegnap este, mert meg akarta várni, hogy mi történik a kisgazdáknál, s el volt határoz­va arra, hogy amennyiben Nagyatádiék külön vál­nak a kisgazdák mérsékeltebb szárnyától, ez utób­biakkal fognak együtt menni. Hír szerint erre még mindig meg van a lehetőség és ez alapon fogják megkísérelni a kormányzótöbbség összetoborzását. A miniszterelnök szándékaival teljesen isme­rős mértékadó politikustól a helyzetre nézve a kö­vetkező információkat kaptuk: — A kisgazdapárt szélsőséges szabad ki­rályválasztó csoportja, amelynek élén Simonyi-Semadam Sándor, Hencz Károly és Dömötör Mi­hály állanak, volt döntő befolyással a párt teg­­napi állásfoglalására, ők úgy igyekeztek feltün­tetni gróf Bethlen István álláspontját, mintha a miniszterelnök a kisgazdák vidéki pártszerveze­teit fel akarná bomlasztani és a kisgazdák vé­ki szervezkedését lehetetlenné akarná, tenni. Pedig ennek épest az ellenkezője áll, mert a miniszterel­nök igenis úgy akarta az egységes pártot meg­teremteni, hogy abban a kisgazdák meglévő erői és népszerű szervezetei mint aktív működő ala­­kulatok vegyenek részt. Ennek a ténynek a szán­dékos elferdítésével sikerülhetett az intranzigens­­csoportnak határozati javaslatát keresztül haj­tani­a a kisgazdapártban, amelynek különben hatvan százaléka távol maradt az értekez­letről, és a párt eme részének magatartása legalább is bizonytalan.­­ Ami nagyatádi Szabó István szereplését illeti, kétségtelen, hogy magatartásában a szemé­lyi momentumok a kelleténél jobban előtérbe j nyol­multak. Úgy látszik, nagyatádi Szabó zokon vet­te, hogy Bethlen István nem ajánlotta fel neki a földmivelésügyi tárcát, hanem csak a kisgazda­ügyek tárcanélküli miniszterségét, de hát a föld­mivelésügyi miniszterség nem lehet örök tulaj­don, se vitézi telek, se hitbizomány és ha az or­szág érdeke úgy parancsolja, akkor az or­szá­gos érdeknek kell, hogy Szabó István itt deferál­ni tudjon. A kisgazdapárt állásfoglalásával szem­ben a kereszténypárt határozata sokkal komo­lyabb és "parlaszzentárisabb és minden esetre lé"

Next