Pesti Hírlap, 1921. december (43. évfolyam, 270-294. szám)
1921-12-01 / 270. szám
Budapest, 1921. ^IHi^^ymmn 270. (14,890.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: jEgész évre .......... 660 E Félévre 340 „ Negyedévre 170 „ Egy hóra 60 „ Egyes ezám éra helyben, vidéken és pályaudvarokon 3 K. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint. — ATVtttl Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDYTESTVÉREK SZERKESZŐSÉG KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár-út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-korút 1. % / u-1 - 4 Csütörtök, december L A soproni nagy tanúság, Fájdalmas reménységgel, ele egyben hit- teljes várakozással, amelybe szorongó aggodalomnak árnyalata sem vegyül, nézünk elejet annak a n népszavazásnak, amely Sopron városában és a körülfekvő falvakban fog a közeli határidőre végbemenni. Magasabb elvi szempontból ugyan nem engednénk helyet olyan felfogásnak,hogy bármi népszavazás erejével, amely végre is csak egyetlen generációnak pillanatnyi esetlegek által is befolyásolható nyilatkozása, végérvényesn el lehetne szakítani valamely területet és népességet attól az ezeréves állami egységtől, amelynek ősi szerves alkatrésze, kultúrai és gazdasági közösségbe foglalt tartozéka. De ebben az esetben, a népszavazást és annak előrelátható eredményét nyugodtan fogjuk beiktatni egyfelől a legigazabb elvi és érzelmi kijelentésnek a szavazásban közvetlenül érdekelt lakosság részéről másfelől olyan mélységes történelmi revelációnak, amelynek kihatásai messze túlterjednek Sopron vidékén és a mai helyzet aktuális kérdésein. A párisi béketárgyalások alkalmával a mi békedelegációnk eleve felajánlotta a népszavazás alkalmazását. De az antant vésztörvényszéke, noha külső szinte a demokrácia nagy areopagjának rendezkedett be, velünk szemben megtagadta a demokratikus igazság legelemibb követelését is. soproni réstörés népszavazás lesz az első nagy réstörés azon a körbástyázaton, amelyet a rágalom és előítélet durva köreiből körülöttünk emeltek. Minden polgár és polgárnő, ki ott szavazásra van hivatva, bizonyára tudatában van szavazata óriási történelmi és etnikai fontosságának, tudják, hogy nemcsak saját írevökren szavaznak, hamem úgy őseik, mint utódaik nevében is és azért egyszeri szavazatukban az egymást követő nemzedékek sok százados hagyatékainak kell látható kifejezést öltenie, ők meg fogják mutatni, hogy túl minden faji és nyelvi különbségen, túl az osztályellentéten és felekezeti izgatáson, amelyek adataiból ellenségeink a rágalmak hálózatát összeszőtték, ők mindnyájan igaz magyar hazafiak maradtak, akikben nem lobban a polgári elnyomottság egyetlen szikrája sem. Igaz magyar hazafiak nemcsak oly okon és oly érzéssel, egy az átörökölt alkotmányos szabadságban edződött magyar nemzeti élet több kenyeret, jobb egyéni sorsot, biztosabb polgári boldogulást nyújthat nekik, mint a vaktában improvizált és máris teljes züllésnek indult külső véletleneknek és belső örjöngéseknek teljesen kiszolgáltatott osztrák köztársaság. Magyar hazafiak oly teljes értelemben is, hogy egy rendkívüli, a történelmi hivatás legnagyobb próbáival telített nemzeti élet osztályosainak érzik magukat, amelynek dicsőségéből és vívmányaiból, bánatából és veszteségeiből, forradalmi lelkesedéséből és vértanúi szenvedéseiből mindig becsületes rész jutott ki az ő vidékük lakosainak. Igen, a soproni népszavazás bármi szűk körre szorítkozzék is, tanúságot fog tenni az egész régi Magyarország népeinek eltéphetlen összetartozásáról, a magyar nemzetnek minden szétdarabolás és csonkítás ellenére is megtörhetlen történelmi egységéről. Az ő szavazatukban ki lesz fejezve ama nyugatmagyarországi vidékeknek lázongó tiltakozása is, amelyek ép oly hű hazafi érzésekkel eltelve, mint Sopron, megkérdezések nélkül egyszerűen az osztrák kapzsiság zsákmányának lettek a velencei egyezményben kiszolgáltatva. Az ő szavazatukban a leghasogatóbb vádoló hanghoz jut a trianoni szerelés minden gyilkos, metszése és kegyetlen sebzése, amelyek annyi millió magyar honpolgár polgári létének gyökereit szétvagdosták. És a népszavazásnak ily történelmi értelmén bizony nem fog változtatni az a szemérmetlen voltában csak annál kétségbeesettebb propaganda-hajsza, amelyet mostanában osztrák részről az antant-bizottság elnézése űznek . . . Bethlen ir kibontakozási plattformról tett előterjesztést. A kormányzó a döntést fentartotta magának. — Ujabb kihallgatások lesznek. — J1 kereszténypárttal keresik a válság megoldását. — A kisgazdák a két párt együttes kormányzását ajánlják. — Mit mond nagyatádi Szabó István ? Bethlen kísérlete az egységes párt alakítására egyelőre meghiusult s a dezignált miniszterelnök délután a kormányzónak hosszabb előterjesztést tett, amelynek folyományaként holnap újra elkezdődik a politikusok kihallgatása. A helyzet bizonytalan. A pártok tájékozatlanok. A hangulat mindenütt forrongó. . . . ' ' ' ' ' ' '•'•'' A természetellenes és erőltetett dolgok a politikában sem sikerülhetnek vagy legalább is hosszú életűek nem lehetnek. A különböző elveket valló politikusokból egységes pártot teremtenie erre állandó és nyugodt kormányzást alapítani természetellenes dolog. Ebben a szervi hibában szenvedett Bethlen kísérlete, hogy az egységes pártot a két ellentétes nagy párt összeolvasztásából csinálja meg. Ezért nem is sikerülhetett az. A kisgazdapárt nyíltan ellene szegült a beolvasztásnak. A kereszténypárt diplomatikusabb volt, de ez sem hajlandó föloszlani. Így tehát a válságot nem sikerült megoldani. Sőt talán még mélyebb a szakadék a pártok és politikusok között. Mert — s ezt sajnálattal állapítjuk meg — nem annyira az elvek, mint inkább az érzelmek és személyes érdekek miatt nem sikerült eddig a békés kibontakozás. Mi már régtől fogva bizalmatlansággal fogadtuk az egységes pártra való törekvést, mert a világon még minden forró elvi kiadással járt s egyes képviselőre is erkölcsileg kötelező esetleges pártváltoztatásnál a választók megkérdezése, a mandátum letétele, tehát egész párt nem hagyhatja egyszerre cserben a választóközönséget. Az elvhűség szempontjából tehát korrektnek kell tartanunk a kisgazdapárt ama tagjainak eljárását, kik elveiket a hatalomért nem adták föl. A közeli választások szélére ugy a kisgazda-, mint a kereszténypárt szeretné egységét s pártkereteit fön tartani. Tehát nem mutatkozik sikeresnek az a kísérlet sem, hogy Bethlen most már a kereszténypárttal, a disszidensekkel s a kisgazdapárt miniszterjelöltjeivel alakítson „egységes" pártot. Ha létre is jönne ilyenféle alakulat, nem sokat használna. A fő ütközőpont ugyanis, ha nem is beszélnek róla, a királykérdés; ebben nem lehet , nem is volna erkölcsös dolog egy kalap alá vonni a szabad királyválasztókat a titkos és nyílt legitimistákkal. Végre is pártokat nem lehet felülről csinálni megrendelésre, csak alulról a választásokon. Az országnak egyébként nincs is szüksége hosszú életű egységeskormánypártra.Az ad hoc törvényhozó munkára megtalálhatja az új kormány a nemzetgyűlésben a többséget más formában is. Csak az a baj, hogy a miniszter urak nem készítették el a törvényjavaslatokat a legsürgősebb teendőkről. A munkaprogramm rövid: választójog, főrendű ház, közigazgatási reform, alkotmánybiztosíték, közszabadságok megadása, a drágaság letörése, a panamák kiirtása, jogrend, a termelő munka megkezdése. Ezek egy részéhez még a nemzetgyűlésre sincs szükség, csak a kormányban legyen akarat és erő. Nagy hiba volna, a távol jövendő ábrándjaiért el nem végezni a legközelebbi napok munkáját. S e munka nyugodt elvégzésére megvan — ha,több ciiad alatt is — a többség a nemzetgyűlésen, * Gróf Bethlen István dezignált miniszterelnök ma délután kihallgatáson jelent meg a kormányzónál, akinek jelenést tett a többs otganatik határozatáról, amely változott helyk krft. tönhitein a kibontakozási akcióban. A miniszterelnök audienciája délután öt órától háromnegyed nyolcig tartott és Bethelm István részletesen kifejtette a" Aormányzó előtt azokat a lehetőségeket, amelyek a válság megoldásalnál számba jöhetnek.Az a körülmény, -ahogy a kisgazdapárt elvetette Beu Steanak eredeti tervezetét, meghiúsította az egységes" párt" lehetőségét a miniszterelnök által kívánt értelemben, aki tudvalevőleg a nemzetgyűlés homogén gondolkozású tagjaiból egy egészen új egységes programm alapjára helyezett és erősen fegyelmezett kormányzótöbbséget kívánt alakítani. A miniszterelnök kibontakozási programma tehát ezen az alapon lehetetlenné, vált, és most új megoldási módozatot kell választania. Gróf Bethlen István miniszterelnök mai audienciáján előterjesztést is tett arról az új plattformról, amelyet a parlamenti válság megoldáséra szintén alkalmasnak tart A kormányzó az előterjesztések dolgában a döntést fentartotta magának. Elhatározás tehát a mai napon semmilyen irányban nem történt, de tény, hogy ZTDt Bethlen István továbbra is dezignált miniszterelnök és folytatja tárgyalásait a kibontakozás ügyében. Azt a hírt, amely este a kisgazdapártban elterjedt, hogy Bethlen visszaadta volna megbízatását, illetékes helyen a leghatározottabban megcáfolták. A dezignált miniszterelnök további elhatározásaira nézve a kormányzó döntését kérte ki, ami azonban még ezideig nem történt meg. Tény továbbá az is, hogy mielőtt ezirányban a döntést megejtik, a kormányzó újra meghallgatja a pártok illetékes vezérlőiiait.Ebből a célból valószínűleg már a csütörtöki nap folyamán újabb politikai kihallgatások kezdődnek. Szerda estig a pártvezérek közül senki sem kapott meghívást Politikai körökben számolnak azzal, hogy a kisgazdapárt elutasító állásfoglalása következtében gróf Bethlen István a keresztény egyesülés pártjában fogja keresni a kibontakozási alapot. A kereszténypárt ugyanis teljesen egységesei Bethlen terve mellé állott és szívesen venne r részt egy olyan alakulásban, amely még a disszidensekből és a kisgazdapárt mérsékeltebbrészéből tevődnék össze. Beszélik, hogy a kereszténypárt azért nem határozott tegnap este, mert meg akarta várni, hogy mi történik a kisgazdáknál, s el volt határozva arra, hogy amennyiben Nagyatádiék külön válnak a kisgazdák mérsékeltebb szárnyától, ez utóbbiakkal fognak együtt menni. Hír szerint erre még mindig meg van a lehetőség és ez alapon fogják megkísérelni a kormányzótöbbség összetoborzását. A miniszterelnök szándékaival teljesen ismerős mértékadó politikustól a helyzetre nézve a következő információkat kaptuk: — A kisgazdapárt szélsőséges szabad királyválasztó csoportja, amelynek élén Simonyi-Semadam Sándor, Hencz Károly és Dömötör Mihály állanak, volt döntő befolyással a párt tegnapi állásfoglalására, ők úgy igyekeztek feltüntetni gróf Bethlen István álláspontját, mintha a miniszterelnök a kisgazdák vidéki pártszervezeteit fel akarná bomlasztani és a kisgazdák véki szervezkedését lehetetlenné akarná, tenni. Pedig ennek épest az ellenkezője áll, mert a miniszterelnök igenis úgy akarta az egységes pártot megteremteni, hogy abban a kisgazdák meglévő erői és népszerű szervezetei mint aktív működő alakulatok vegyenek részt. Ennek a ténynek a szándékos elferdítésével sikerülhetett az intranzigenscsoportnak határozati javaslatát keresztül hajtania a kisgazdapártban, amelynek különben hatvan százaléka távol maradt az értekezletről, és a párt eme részének magatartása legalább is bizonytalan. Ami nagyatádi Szabó István szereplését illeti, kétségtelen, hogy magatartásában a személyi momentumok a kelleténél jobban előtérbe j nyolmultak. Úgy látszik, nagyatádi Szabó zokon vette, hogy Bethlen István nem ajánlotta fel neki a földmivelésügyi tárcát, hanem csak a kisgazdaügyek tárcanélküli miniszterségét, de hát a földmivelésügyi miniszterség nem lehet örök tulajdon, se vitézi telek, se hitbizomány és ha az ország érdeke úgy parancsolja, akkor az országos érdeknek kell, hogy Szabó István itt deferálni tudjon. A kisgazdapárt állásfoglalásával szemben a kereszténypárt határozata sokkal komolyabb és "parlaszzentárisabb és minden esetre lé"