Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
fadspesi, 1022, XLIV, évfoffiam,14,7&J aSsam ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 660 3£ l'Sévre , 340 j,, Ilogyedévre 170 „] Egy hóra 60 „ Egyes szám 6ra helyben, V-féken és pályaudvarokon Hirdetés és apnihirdetVSt" cíjKiadótulajdonosok: S.ÉGRÁNY TESTVÉRE* SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár-útTI. FIÓK KIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-korút 1.1* Új naptár. A gyárkémények füstje helyett a politikai szuortaláng gomolygó füstje fojtogatta torkunkat egy éven át. Termelő munka helyett illedő politizálás, nemzeti összefonás helyett felekezeti és párttusa, teremtés és alkotás helyett nyelvelés és gyűlölködés: ez volt a letűnt esztendő, melynek mérlegei sok veszteség mellett csak egy picinyke nyereség szerepel: Sopron és vidékének visszaszerzése, Egy végzete katasztrófa, Csonka-Magyarország megszállása és végleges fölosztása is fenyegetett, melytől csak az Isten mentett meg minket. És minden sorscsapást sötét uszályként kisér a szenvedélyes testvérharc, melynek tajtékzó vihara átcsap az ó esztendőből az újba is. Minden komoly ok nélkül áthömpölyög az új évbe is egy személyeskedő vita s exlexbe, törvényenkívüli állapotba juttatja az országot. Fölösleges és céltalan ez a szóharc, melynek egyetlen következménye, hogy maguk a törvényhozók idézik elő a törvénytelen helyzetet s elszoktatják a nemzetet a törvénytisztelettől. Egy esztendeig gázoltunk a frázisok vörösfehérzöld tengerén, vörös gyűlölet csöpögött a sok zöld beszédből .Eközben elveszett közéletünk fehér tisztasága: igy festett az a nemzeti politika, mely csak szóvirágokat tudott termelni eleven tettek helyett. Csalódottan, unottan, emberekből kiábrándulva, nyomortól kergetve, drágaságtól keserítve tépjük le a régi naptár utolsó rongyos lapját s dobjuk a történelem szemetes kosarába. A lelketlen kufárkodás hangja elnyomta még a hősök énekét is, mely fölharsantaz ország területi épségéért és a függetlenségéért foM hy.rcoklwn te ország politikusai az nenj?ef Mic, mely a Ht esztendőben fog valaSirtad közölök. N^ez monka XS?h '.yen ntuktból kivans^írni ^gy szebb jövőt ÜLőttünte egy uj naptárnak tiszta lapja. Egy uj életnek az" étlapja ez. Ki mámoros, mulató éjszakából ébred az első nap reggelére, az mohó étvággyal fog neki ez uj étlap kínálkozó élvezeteihez. De aki a gondok terhétől virraszt a sinke hajnalra, mint a nemzeti intelligencia nagy része, az szeretné ez uj naptárnak minden napjára előjegyezni a munkának, a kötelességnek azt a tömegét, melyet minden nap minden magyar embernek el kellene végeznie, ha becsülettel végig akarjuk élni ezt az új esztendőt. Beszéljünk "őszintén s ne ragadjon el minket is a frázis-tenger, mely a közéletben hullámzik és mindent eltemet. A legnagyobb kétkedés, gond és szorongás között nézünk a jövendőbe. Sehol egy baráti mi önmagunknak vagyunk ellensége. A Becci. többet árt, magyar a magyarnak, mint az idegen. Unott szószatyárság posványába fulad minden egészséges eszme s a becsületes cselekvésnek gáncsot vet az útonálló gyűlölet. A sok PZÓ között elvész minden gondolat. S a nagyképű semmittevés úgy elveszi a nemzetgyűlés minden idejét, hogy nem ér rá mást csinálni. Pedig a tiszta új naptár napjaira szépen elő lehetne jegyezni a nagy feladatokat sorjában: a nyomor enyhítése, a drágaság letörése, a felekezeti és osztály-béke, jogrend, termelő munka, gazdasági érintkezés szomszédainkkal, bekapcsolódás a nemzetközi forgalomba, a közszabadságok visszaadása, a teljes sajtószabadság, a királyi jogok korlátozása, az alkotmánybiztosító törvények, a választójog reformja, a fő rendiház újjáalakítása s mindez apró mozaik-kockáik lelkiismeretes kifaragása mellett szépen elénk tárulna az erős, uj Magyarország képe. De még egy feladatot imnánk az uj esztendő homlokára: ábránduljunk ki abból a naiv égös hitből, hogy a régi Magyarország mint süilt, galamb a szónoklásoktól folyton tátott szájunkba röpül. Nem. Ilyen csodát ne várjunk. Csak a munka, a takarékosság, az áldozatkészség, az összetartás rögös uttján érhetjük azt el. S ezt az utat még vérrel is kell, majd föntörmiítís **.. . Mátfay Timop miniszter* a pénzügyi törvényhozásosépén zi háborús vagyonok skadiváltsága. — illetéki reform és vámtörvény. — Az egyenes adórendszer teljes kiépítése, közlése végett tárgyalás A pénzügyvtinisiszerem kodifikátórius munkálatairól Kállai Tibor pénzügyminiszter igy nyilatkozott munkatársunk előtt. A pénzügyminiszter ügykörét illetőleg a közeljövőben a "következő "törvényhozási és jelentősebb kormányzati ügyek kerülnek tárgyalásra, illetve elintézésre: 1. Benyújtatott a „házingatlanok vagyonváltságáról szóló" törvényjavaslat, amely kiegészítendő egyes ingóvagyontárgyak, különösen a fényűzési jellegű vagyontárgyak váltságára vonatkozó szakasszal. 2. Előkészületben van, s rövid időn belül benyújtható a „Háborús vagyonok, illetve vagyonszaporulatok hadiváltságára vonatkozó" törvényjavaslat, amelynek célja a háború és az azt követő viszonyok között keletkezett új vagyonok megadóztatása. 3. Ugyancsak előkészítés alatt van a folyó adóztatás kiépítését célzó javaslat, amely a vagyonváltság végrehajtásánál az alaptörvény rendelkezései között való hézagok kitöltését, továbbá a forgalmi adóról szóló törvénynek ugyancsak a végrehajtás során kiderült hiányosságainak pótlását is célozza. 4. Az illetékreform második nagy törvénye, az okirat-illetékekről szóló javaslat előadói tervezete teljesen elkészült és esrició szerint az egyes kimerülhető észrevételek alatt áll. 5. Előkészítés alatt áll az illetékreform harmadik nagy törvénye, a törvénykezési illetékekről szóló rész. Az erre vonakozó előadói javaslat rermélhetőleg pár hónapon UVU szétosztható lesz az egyes minisztériumok és az érdekképviseletek részére. A felsorolt törvényjavaslatokon kívül: a) Befejezéséhezközeledik s rövidesen kiadható lesz az ingatlan vagyonváltságról szóló 1921.J XLV. t. c. végrehajtási utasítása. b) Az 1000 holdnál nagyobb területű ingatlanoknál a vagyonváltságnak természetiben leendő lerovása tárgyában küslen kiadandó rendelet mielőbb ki fog adatni. 6.) A fényűzési forgalmi adó végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján a végrehajtási utasítás lényegesebb változás alá fog esni. Az eme vonatkozó rendelet rövid idő alatt kiadásra kerül d) Több kisebb rendelet készül, amelyeknek célja a kivetett egyenes adók, elsősorban a jövedelem és vagyonadók beszedésének gyorsítása. Ezek a legközelebbi jövőben tárgyalás vagy akiadás alá kerülő munkálatok, ezeken kívül folyamatban van még a vár,a törvény előkészítése, vallamint az egyenes adórendszer teljes kiépítésére, illetve átalakítására szükséges törvények előkészitése.nisztériumok és az érdekképviseletek részéről fel- IV médveország fővárosában. mindenből Jehet alkudni. — JVSerci sehr, — A svájci tararékos — Amiket a rf»«*Schi lapok újságolnak. — » .'egfrtesabb szórakozás. — A Jövő — tr f ' tinin. iy21 Pe.vi.-i hinav Kiküldött tudósítóidtól.) Medve*ország. .verx.. A ssunítoOluma medve, a címere rr 'cvés, az emberek is egy kicsit medv-k. Bennük van a medve minden kedvessége, morognak is néna. tan . w t^a^aso, barátságosat. Soha ország jobb.", nem v au..-7,totta meg cimerét, mint ez Pár napja még Hómadt.i t-t v*ai„ Fent állottam a Capitoliusahoz vezető lépcsőn, a nőstényfarkas és a római sas kioeláben. Most a „Baren-Graben" mellett állok. Két halmas, félköralaku, kőlapokkal kirakott árok szóján lustán, álmosan am~ hever a deli napszó fia otarasaris. utu-üve. A. 1 korlátnál idegenek, majd nerai diákok dobálják el. répaszeleteket. Egyik utúsík éseknél kiedve kétlábra áll és kér. E.TY nagy díszpéldány a kut mellett fekszik és még akkor sem mozdul, ha az orrára esik egy répaszelet. — A város elé.. ' forgalmas kópét mutat. Az üzleteken, melyek túl vannak tömve ma, óriási táblák hirdetik: 20 %. 30% Rabat. A lánc. Irta; Drasche-L ízár Alfréd. A hotel tornácáról noztütc a tenniszl. ,Virs Hard és én. Lent a teamnisztjálván negyven év körüli, daliás barna férfi, Harriné férje játszott Szolnokynéval, a szép szőke magyar asszonnyal. Nem vettél komolyan a dolgot s a lapda helyett itt-ott tréfás megjegyzés is röpült át a hálón. Mellettem az amerikai asszony, rosszul leplezettt nyugtalansággal nézte a dolgok fejlődését a tenniszpályán , mialatt kizamlyös dolgokról beszélgettünk. " megfigyeltem. Öt évvel lehetett fiatalabb a férjénél, barna volt, mint a maz is határozottan elegáns megjelenés. De a korkülönbség dacára, mégis ő volt az idősebbik a kettő közül, komolyabb, higgadtabb volt,mint a férj, aki még most is csintalan, bered, mint egy iskolás gyerek. Pedig szép, fekete szüre, vakítóan fehér fogsora, halványkreol arcbőre könnyen elintette az emberrel, hogy Hard valamikor nemcsak a pénzéért vette feleségül. Mindamellett kedves, művelt aszszony volt, s ha a férje a lélek nemességét a nőknél épannyira értékelte volna, s mint a külső tulajdonságokat. Hardnénak egyáltaalában nem lett volna oka, hogy aggodalommal kisérje férjének a sport iránt tanusított, nagy lelkesedését. A tenniszezők pillanatra abbahagyták a játékot és a hálónál találkoztak. Szolnokyné temperamentumos modorában mesélt valamit és Hard széles mosollyal hallgatta a magyar asszony ősi csörgését. Azután folytatták a játékot. Hardné felém fordult: — Avaros asszony ez a maga honfitársnője, nem találja? — De igen. El vagyok tőle ragadtatva. — A férjem is el van ragadtatva. — Látom. De a dolog nem veszedelmes. — Ki beszél veszedelemről? — Én, Szolnokyné vig, bájos modorával isiilincsel minden férfit, de következmények nélkül Mert szereti a férjét, dacára annak, hogy Szolnoky mitsem títődik vele és egész nap bridgezik.. Látja* asszonyom? Most is ott ül a ballban és üti a fördelőt. -- Miért mondja ezeket énnekem? — Csak úgy. Azt gondoltam, hogy ráukik. — Csöppet sem. Diner után, amelyet mint rendesen, Szolnokyék társaságában fogyasztottam el, magamra maradtam a magyar asszonnyal, aki szebb volt, mint valaha. Keresni látszott valakit a bali sokaságában. — Ne keresse — szóltam, mintegy magamban. — Jó helyen van. Kint áll a tornácon s az asszony mossa a fejét. Szólnokyné meglepetve nézett rám: — Kiről beszél tulajdonéppen? — A tenniszbajnokáról, asszonyom. Maga annak a szegény embernek már egészen elcsavarta a fejét. — Én? —• Persze, hogy maga. Hát még nem vette észre, hogy már keresztben áll a szeme, ha magával beszélt." — Ugyan menjen, maga kiállhatok" — pattant fel ,szolnokyné erőltetett haraggá, azután elnevette magát. — Csak nem hiszi Volyan? — kérdezte. Felelni akartam, de ekkor megjelentek Hardék és, bennünket megpillantva, egyesen felénk tartottak. Elvből sem szoktam elántoskodni, egyébként podig feleslegesnek magamat, tehát még idejében elbúcsúztam szolnokynétól. De Hardné követett, a neveink szólitott és intett, ki lépjem el. Átment iz.trés olvasóterembe, leült egy sarokba s mialatt kivánosian helyet foglaltam mellette, zavartan, elpirulva, rámmosolygott. Er.nlékszik-e még arra, amiről ma délutánbeszünetünk?