Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

fadspesi, 1022, XLIV, évfoffiam,­14,7&J aSsam ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 660 3£ l'Sévre , 340 j,, Ilogyedévre 170 „] Egy hóra 60 „ Egyes szám 6ra helyben, V-féken és pályaudvarokon Hirdetés és apnihirdetV­­St" c­í­jKiadótu­lajdonosok: S.ÉGRÁNY TESTVÉ­RE* SZERKESZTŐSÉG KI­ADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár-útTI. FIÓK KIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-korút 1.1* Új naptár. A gyárkémények füstje helyett a politi­kai szuortaláng gomolygó füstje fojtogatta tor­kunkat egy éven át. Termelő munka helyett illed­ő politizálás, nemzeti összefonás helyett felekezeti és párttusa, teremtés és alkotás he­lyett nyelvelés és gyűlölködés: ez volt a letűnt esztendő, melynek mérlegei sok veszteség mel­lett csak egy picinyke nyereség szerepel: Sop­ron és vidékének visszaszerzése, E­gy végzete katasztrófa, Csonka-Magyarország megszállása és végleges fölosztása is fenyegetett, melytől csak az Isten mentett meg minket. És minden sorscsapást sötét uszályként kisér a szenvedé­lyes testvérharc, melynek tajtékzó vihara át­csap az ó esztendőből az újba is. Minden ko­moly ok nélkül áthömpölyög az új évbe is egy személyeskedő vita s exlexbe, törvényenkívü­li állapotba juttatja az országot. Fölösleges és céltalan ez a szóharc, melynek egyetlen követ­kezménye, hogy maguk a törvényhozók idézik elő a törvénytelen helyzetet s elszoktatják a nemzetet a törvény­tisztelettől. Egy esztendeig gázoltunk a frázisok vörösfehérzöld tengerén, vörös gyűlölet csöpögött a sok zöld beszédből .E­közben elveszett közéletünk fehér tisztasága: igy festett az a nemzeti politika, mely csak szó­virágokat tudott termelni eleven tettek helyett. Csalódottan, unottan, emberekből kiáb­rándulva, nyomortól kergetve, drágaságtól ke­serítve tépjük le a régi naptár utolsó rongyos lapját s dobjuk a történelem szemetes kosarába. A lelketlen kufárkodás hangja elnyomta még a hősök énekét is, mely fölharsant­az ország területi épségéért és a függetlensé­géért foM hy.rcoklwn te ország politikusai az nenj?ef Mic, mely a Ht esztendőben fog va­laSirtad­ közölök. N^ez m­onka XS?h '.yen ntukt­ból kivans^írni ^gy szebb jövőt ÜLőttün­te egy uj naptárnak tiszta lapja. Egy uj életnek az" étlapja ez. Ki mámoros, mu­lató éjszakából ébred az első nap reggelére, az mohó étvággyal fog neki ez uj étlap kínálkozó élvezeteihez. De aki a gondok terhétől virraszt a s­in­ke hajnalra, mint a nemzeti intelligencia nagy része, az szeretné ez uj naptárnak minden napjára előjegyezni a munkának, a kötelesség­nek azt a tömegét, melyet minden nap minden magyar embernek el kellene végeznie, h­a be­csülettel végig akarjuk élni ezt az új esztendőt. Beszéljünk "őszintén s ne ragadjon el minket is a frázis-tenger, mely a közéletben hullámzik és mindent eltemet. A legnagyobb kétkedés, gond és szorongás között nézünk a jövendőbe. Sehol egy baráti­­ mi önmagunknak vagyunk ellensége. A Becci. többet árt, magyar a magyarnak, mint az idegen. Unott szósza­tyárság posványába fulad minden egészséges eszme s a becsületes cselek­vésnek gáncsot vet az útonálló gyűlölet. A sok PZÓ között elvész minden gondolat. S a nagy­képű semmittevés úgy elveszi a nem­zetgyűlés minden idejét, hogy­ nem ér rá mást csinálni. Pedig a tiszta új naptár napjaira szépen elő lehetne jegyezni a nagy feladatokat sorjában: a nyomor enyhítése, a drágaság letörése, a fe­lekezeti és osztály-béke, jogrend, termelő mun­ka, gazd­asági érintkezés szomszédainkkal, be­kapcsolódás a nemzetközi forgalomba, a köz­szabadságok visszaadása, a teljes sajtószabad­ság, a királyi jogok korlátozása, az alkotmány­biztosító törvények, a választójog reformja, a fő rendiház újjáalakítása s mindez apró mo­zaik-kockáik lelkiismeretes kifaragása mellett szépen elénk tárulna az erős, uj Magyarország képe. De még egy feladatot imnánk az uj esz­tendő homlokára: ábránduljunk ki abból a naiv égös hitből, hogy a régi Magyarország mint s­üilt, galamb a szónoklásoktól folyton tátott szájunkba röpül. Nem. Ilyen csodát ne várjunk. Csak a munka, a takarékosság, az ál­dozatkészség, az összetartás rögös uttján érhet­jük azt el. S ezt az utat még vérrel is kell, majd föntörmiítís **.. . Mátfay Timop minis­zter* a pénzügyi törvényhozásosépén­ zi háborús vagyonok skadiváltsága. — illetéki refor­m és vámtörvény. — Az egyenes adórendszer teljes kiépítése, közlése végett tárgyalás A pénzügyvtinisiszerem kodifikátórius mun­kálatairól Kállai Tibor pénzügyminiszter igy nyilatkozott munkatársunk előtt. A pénzügyminiszter ügykörét illetőleg a kö­zel­jövőben a "következő "törvényhozási és jelentő­sebb kormányzati ü­gyek kerülnek tárgyalásra, illetve elintézésre: 1. Benyújtatott a „házingatlanok vagyonvált­ságáról szóló" törvényjavaslat, amely kiegészíten­dő egyes ingóvagyontárgyak, különösen a fényűzé­si jellegű vagyontárgyak váltságára vonatkozó sza­kasszal. 2. Előkészületben van, s rövid időn belül be­nyújtható a „Háborús vagyonok, illetve vagyonsza­porulatok hadiváltságára vonatkozó" törvényjavas­lat, amelynek célja a h­áború és az azt követő viszo­nyok között keletkezett új vagyonok megadózta­tása. 3. Ugyancsak előkészítés alatt­ van a folyó adóztatás kiépítését célzó javaslat, amely a vagyon­váltság végrehajtásánál az alaptörvény rendelke­zései között való hézagok kitöltését, továbbá a for­galmi adóról szóló törvénynek ugyancsak a végre­hajtás során kiderült hiányosságainak pótlását is célozza. 4. Az illetékreform második nagy törvénye, az okirat-illetékekről szóló javaslat előadói terveze­te teljesen elkészült és esr­­ició szerint az egyes ki­merülhető észrev­ételek alatt áll. 5. Előkészítés alatt áll az illetékreform har­madik nagy törvénye, a törvénykezési illetékekről szóló rész. Az erre vonakozó előadói javaslat re­rmélhetőleg pár hónapon UVU szétosztható lesz az egyes minisztériumok és az érdekképviseletek részére. A felsorolt törvényjavaslatokon kívül: a) Befejezéséhez­­közeledik s rövidesen kiadha­tó lesz az ingatlan vagyonváltságról szóló 1921.J XLV. t. c. végrehajtási utasítása. b) Az 1000 holdnál nagyobb területű ingatla­noknál a vagyonváltságnak természetiben leendő lerovása tárgyában küslen kiadandó rendelet mi­előbb ki fog adatni. 6.) A fényűzési forgalmi adó végrehajtása so­rán szerzett tapasztalatok alapján a végrehajtási utasítás lényegesebb változás alá fog esni. Az eme vonatkozó rendelet rövid idő alatt kiadásra kerül d) Több kisebb rendelet készül, amelyeknek célja a kivetett egyenes adók, első­sorban a jöve­delem és vagyonadók beszedésének gyorsítása. Ezek a legközelebbi jövőben tárgyalás vagy a­kiadás alá kerülő munkálatok, ezeken kívül fo­lyamatban van még a vár,a törvény előkészítése, val­­lamint az egyenes adórendszer teljes kiépítésére, illetve átalakítására szükséges törvények előkészi­­tése.­nisztériumok és az érdekképviseletek részéről fel- IV médveország fővárosában. mindenből Jehet alkudni. — JVSerci sehr, — A svájci tar­arékos — Amiket a rf»«*Schi lapok újságoln­ak. — » .'egfrtesabb szórakozás. — A Jövő — tr f ' tinin. iy21 Pe.vi.-i hinav Ki­küldött tudósítóidtól.) Medve*ország. .verx.. A ssuní­toOluma medve, a címere rr 'c­vés, az emberek is egy kicsit medv-k. Bennük van a m­edve minden ked­vessége, morognak is nén­a. tan . w t^a^aso­, barát­ságosat. Soha ország jobb.", nem v au..-7,totta meg cimerét, m­­int ez Pár napja még Hómadt.i t-t v*ai„ Fent állottam a Capitoliusahoz vezető lépcsőn, a nős­tényfarkas és a római sas kioeláben. Most a „Baren-Graben" mellett állok. Két ha­lmas, félköralaku, kő­lapokkal kirakott árok s­z­óján lustán, álmosan am~ hever a deli napszó­ fi­a otarasaris. utu-üve. A. 1 korlátnál idegenek, majd n­erai diákok dobálják el. répaszeleteket. Egyik­ utúsík éseknél k­iedve kétlábra áll és kér. E.TY nagy díszpéldány a kut mellett fek­szik és még akkor sem mozdul, ha az orrára­ esik­ egy répaszelet. — A város elé.. ' forgalmas kópét mu­tat. Az üzleteken, melyek túl vannak tömve m­­a, óriási táblák hirdetik: 20 %. 30% Rabat. A lánc. Irta; Drasche-L ízár Alfréd. A hotel tornácáról noztütc a tenniszl. ,Virs Hard és én. Lent a teamnisztjálván negyven év körüli, da­liás barna férfi, Harriné férje játszott Szolnokynéval, a szép szőke magyar asszonnyal. Nem­ vettél ko­molyan a dolgot s a lapda helyett itt-ott tréfás megjegyzés is röpült át a hálón. Mellettem az amerikai as­szony, rosszul lep­lezettt nyugtalansággal nézte a dolgok fejlődését a tenniszpályán , mialatt ki­zamlyös dolgokról be­szélgettünk. " megfigyeltem. Öt évvel lehetett fia­talabb a férjénél, barna volt, mint a maz is hatá­rozottan elegáns megjelenés. De a korkülönbség dacára, mégis ő volt­ az idősebbik a kettő közül, komolyabb, higgadtabb vol­t,mint a férj, aki még most is csintalan, bere­­d, mint egy iskolás gye­rek. Pedig szép, fekete szüre, vakítóan fehér fog­sora, halványkreol arcbőre könnyen elintette az emberrel, hogy Hard valamikor nemcsak a pénzéért vette feleségül. Mindamellett kedves, művelt asz­szony volt, s ha a férje a lélek nemességét a nőknél épannyira értékelte volna, s mint a külső tulajdon­ságokat. Hardnénak egyáltaalában nem lett volna oka, hogy aggodalommal k­isérje férjének a sport iránt tanusított, nagy lelkesedését. A tenniszezők pillanatra abbahagyták a já­tékot és a hálónál találkoztak. Szolnokyné tempe­ramentumos modorában mesélt valamit és Hard széles mosollyal hallgatta a magyar asszony ősi csör­gését. Azután folytatták a játékot. Hardné felém fordult: — Avar­os asszony ez a maga honfitársnője, nem találja? — De igen. El vagyok tőle ragadtatva. — A férjem is el van ragadtatva. — Látom. De a dolog nem veszedelmes. — Ki beszél veszedelemről? — Én, Szolnokyné vig, bájos modorával is­i­ilincsel minden férfit, de következmények nélkül Mert szereti a férjét, dacára annak, hogy Szoln­oky mitsem t­­ítődik vele és egész nap bridgezik.. Látja* asszonyom? Most is ott ül a ballban és üti a f­örde­l­őt. -- Miért mondja ezeket énnekem? — Csak úgy. Azt gondoltam, hogy ráu­kik. — Csöppet sem. Diner után, amelyet mint rendesen, Szolno­­kyék társaságában fogyasztottam el, magamra ma­radtam a magyar asszonnyal, aki szebb volt, mint valaha. Keresni látszott valakit a bali sokaságában. —­ Ne keresse — szóltam, mintegy magam­ban. — Jó helyen van. Kint áll a tornácon s az as­­szony m­ossa a fejét. Szólnokyné meglepetve nézett rám: — Kiről beszél tulaj­donéppen? — A tenniszbajnokáról, asszonyom. Maga an­nak a szegény embernek már egészen elcsavarta a fejét. — Én? —• Persze, hogy maga. Hát m­ég nem vette észre, hogy már keresztben áll a szeme, ha magá­val beszélt." — Ugyan menjen, maga kiállhatok"­ — pattant fel ,szolnokyné erőltetett haraggá­, azután elnevette magát. — Csak nem hiszi V­­olyan? — kérdezte. Felelni akartam, de ekkor megjelentek Hardék és, bennünket megpillantva, egy­­esen felénk tar­tottak. Elvből sem szoktam el­ántoskodni, egyéb­ként podig feleslegesnek magamat, tehát még idejében elbúcsúztam szolnokynétól. De Hard­né követett, a neveink szólitott és intett, ki lép­jem el. Átment iz.­trés olvasóterembe, leült egy sa­rokba s mialatt kivánosian helyet foglaltam mellette, zavartan, elpirulva, rámmosolygott. E­r.­nlékszik-e még arra, amiről ma délután­­beszüne­tünk?

Next