Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

JjLiiWiVirl­­­ii . ijmw ELŐFIZETÉSI ÁRAK fw^TiB XLIV. évfolyam, 11. (14,725.) szám. Egész évre .......... 660'^Sv^rfi Félévre 340 ¥ J Negyedévre ......... 170 j, Egy hóra 60 Egyes szám ára helyben, vU­déken és pályaudvarokon 3 K( Hirdetés és apróhirdetés díj­szabáa szerint. Szombat, január 14 Kiadótulajdonosok | LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZ­­ŐSÉG. KIADÓ­HIVATAL É3 NYOKDA: Budapest, Vilmos császár út 73. FIÓKKIADÓHIVATAL] Budapest, Erzsébet­ körút 1. §. -A francia kakas, Julius Caesar olyanokul írta le a korabeli gallokat, hogy csaknem szó szerint ráillik jel­lemzése a mostani franciákra. Mindenekfelett gőgösek — úgymond —, aztán meg házsártosok, kötözködők, veszekedők. Bismarck pedig, mikor az 1870-iki háború előtt azt kérdezte tőle egy diplomata, hogy miért keresnek a franciák mindenáron viszályt a németekkel, így felelt: „mert ők a kakas (parce que ils sont le coq) és azt akarják, hogy mi legyünk a tyúk, akit meg­tépáznak." Csak a nemzeti karakternek ily­nemű kialakulása teszi érthetővé azokat az eseményeket, melyeknek ma Páris a székhelye. A franciák megelégelték az Angliával való vi­szonyt. Úgy találják, hogy szomszédaik paran­csolgatni akarnak nekik a segítség fejében, a­melyet nyújtottak, s ennek még csak látszatára is felfortyan bennük a gallok ősi gőgösködő természete. A hála szó nem fordul elő abban a nyelv­ben, melyen a nemzetek egymással diskurálni szoktak. Még a magánember is ritkán hálás, ha nagy jótéteményről van szó. Nemzetek pedig egyáltalában nem ismerik a hálát. S bizony az utolsó esztendő alatt elég bor­sot törtek a franciák jótevőik orra alá. Kis­ázsiában kiegyeztek Kemal pasával a kilikiai kéresésben — az angolok háta mögött és azok hátrányára. Görögországban is angliaellenes állást foglaltak el. Sziléziában csaknem nyílt ellentétbe jutottak volt támogatóikkal, s­ olyan engedményeket csikartak ki tőlük a németek rovására, amelyekbe azok csak a konfliktus el­kerülése céljából egyeztek bele. És most jön a komplikált kérdéseknek egész sorozata. Franciaország oly flottát akar építeni a tengeralattjáró hajókból, hogy annak nagysága Anglia biztonságát fenyeget­heti. Szárazföldi hadseregét is oly magas lét­számra emeli, hogy az nyugtalanító a többi nemzetekre nézve. Hogy pedig Franciaország az ő zilált pénzviszonyai mellett fedezhesse a nagy költ­ségeket, amikbe ez kerül, a német hadisarc kíméletlen behajtását követeli. S itt is­mét beleütközik a francia érdek az an­golba. Anglia jólétének alapját a kereskedelme képezi. Ez a kereskedés tönkre megy, ha Euró­pa gazdasági életét nem lehet, helyreállítani. Már­pedig ez nem lesz addig lehetséges, amed­dig a franciák mereven ragaszkodnak a köve­teléseikhez. És ők mégis ragaszkodnak. Azzal érvelnek, hogy elpusztultak legszebb tartomá­nyaik, amíg azok nincsenek helyreállítva, addig szó sem lehet az engedésről. De az angoloknak is megvan az ellenérvök. ők is szenvedtek annyi" kárt, — mondja Lloyd-George — mint a franciák, mert a háború folytán az ő kereske­delmük milliárdokat veszített. Az ő igényök is jogos tehát, mikor a világgazdaság helyreál­lítását követelik mindenekelőtt. És az ő érde­kük egyszersmind az egész világnak is érdeke. Így állottak egymással szemben az ellen­tétek még két nap előtt. Kérdéses volt már akkor is, hogy el lehet-e azokat valahogy simí­tani. Világos volt, hogy Briandnak, a francia miniszterelnöknek, nagyon messzemenő enge­dékenységre lesz szüksége, ha megegyezést akar. És most beleavatkozik a vitába a francia parlament. Úgy találja, hogy Briand az enge­dékenységben már­is messzement — holott alig tette meg az első lépést És Millerand köztársa­sági elnök Poincarét bízta meg a kormányala­kítással. Azt a férfiút, aki a háború felidézője volt, aki a legkérlelhetetlenebb németü­ldöző. Mi lesz ebből­? Nyugaton, ahonnan a ter­mészetbeli nagy viharok jönni szoktak, az ég­bolt nemcsak borús, de teljesen fekete. De hát a párisi diadalkapu nagyon messze esik Buda­pesttől s nem látni annak a részleteit, ami a tévében végbemegy. Bízhatunk talán valamit az emberi okosságban is, néha az is megnyi­latkozik. A bécsi tanácskozás. Bethlen miniszterelnök bízik a megegyezésben, fogja a látogatást. Schober viszonozni Bécs, jan. 13. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Gróf Bethlen István miniszterelnök a Neue Freie Presse munkatársa előtt ma a követ­kezőképen nyilatkozott: — A tárgyalásokat folytatjuk. A sikerre való kilátások nagyon kedvezőek, de a tárgyalások be­fejezése előtt véglegeset természetesen nem mond­hatok. Annyit azonban már ma is nagy elégtétellel állapíthatok meg, hogy az a fogadtatás, amiben a magyar delegációnak Bécsben része volt, sokkal melegebb volt, mint aminőt megérkezésünkkor re­mélhettünk. Az az atmoszféra, amit a folyamatban lévő tárgyalások alatt teremteni sikerült, feljogosít arra a bizalomra, hogy sikerülni fog mindkét fél javára meg­egyezésre jutni a függőben levő kérdé­sek tekintetében, és az Ausztria, vala­mint Magyarország között fennálló el­lentéteket el tudjuk simítani. — Jól tudjuk mindnyájan, hogy a két ország közötti jó viszonyt a békeszerződés által teremtett válaszfal zavarta meg. A háború óta eltelt három év óta az volt a baj, hogy nem voltunk képesek ezt a válaszfalat lerombolni. De a földrajzi és gazda­sági helyzet természetes utakat talál magának, a­melyek sokkal erősebbek, mint az emberek által létrehozott megoldások. A természetes egyensúly helyzete önmagától következik be abban a pillanat­ban, amelyben az erőszakos akadályok hatásai megszűnnek.­­ Mi kezdettől fogva meg voltunk győződve arról, hogy abban a pillanatban, amelyben a nyu­gatmagyarországi kérdés valamilyen megoldásra jut, a földrajzi viszonyok a kék állam tekintetében szükségképen érvényesülnni fognak. Most már arra a pontra jutottunk, amikor ez valósággá válhatik, amennyiben szerencsére sikerült a nehézségeknek azt a részét, amelyre a velencei egyezmény pótló jegyzőkönyve utal: elsimítani. Itt szerzett tapaszta­lataim alig hagynak fenn kétséget ez irányban.­­ Lehetséges, hogy eddig talán a jóakarat is hiányzott ehez, de most ez az akarat mindkét ré­szen megvan és így nem lesz nehéz a megoldást megtalálni. E pillanatban természetesen még nem lehet megítélni, hogy milyen kihatásai lesznek ezek­­nek a tárgyalásoknak a Középeurópában alakult álamok kölcsönös viszonyára, annyi azonban bizonyos, hogy az általános békét és a konszolidálódást nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is nagy lépéssel előbbre visszük, ha reményeink valóra válnak. Ennek előnyei pedi­­ úgy Ausztriának, mint Magyarországnak csak ja­­vára fognak szolgálni. Bécs, jan. 13. (A Pesti Hírlap­­tudósítójának távirata.) Schober szövetségi kancellár, hír szerint, legközelebb Budapesten viszonozni fogja gróf Bethlen István miniszterelnök látogatását. Ennek a viszont­­látogatásnak időpontját még nem állapították­ meg, de azt hiszik, hogy február elején lesz. Nyolcórás üléseken tárgyalják az indemnitást. A nemzetgyűlés szombaton folytatja az in­demnitás tárgyalását, az ülés szónokai Czeglédy Endre és gróf Andrássy Gyula, akinek felszólalását a kereszténypártban nagy érdeklődéssel várják. A szombati ülés végén fog határozni a Ház az ülések­nek négy órával való meghosszabbításáról, amit a többség kétségtelenül megszavaz és így hétfőn­ már gyorsabb tempóban nyolc órán át fogják tárgyalni a költségvetési felhatalmazást. A politikának egyébként érdemleges eseménye nincs, a miniszterelnök hazaérkezését várják, ami fontos tárgyalások megkezdését jelenti; ezeken a tanácskozásokon fogja ismertetni gróf Bethlen Ist­ván a választójogi reform tervezetét. Az ellentétek meglehetősen nagyok ebben a kérdésben és igen so­kan kétségesnek tartják, hogy sikerül-e a kormány­nak a választójogban kompromisszumot kötni a kü­lönböző pá­rtokkal, s nem tartják kizártnak azt sem, hogy a nemzetgyűlés nem fog tudni végezni a vá­lasztójogi javaslattal, ami szükségessé teszi azt, hogy a kormány egyszakaszos törvényjavaslatban kérjen felhatalmazást a választójog rendeleti utca való rendezésére. Február 16-ikán egyébként a nem­zetgyűlés befejezi érdemleges munkáját és Cail Gaszton elnök több ízben kijelentette, hogy ő szi­gorúan a törvényekhez tartva magát, nem is fogja tovább vállalni az elnöki tisztet, ellenben, amint mondják, az egyik alelnök hajlandó arra, hogy február 16-án túl a múlhatatlanul szükséges néhány ülésen elnököljön. A lajstromos számozás mellett foglal állást ma gróf Andrássy Gyula, aki kijelenti, hogy leghelye­sebbnek tartaná azt, ha az aránylagos választójog valamilyen alapon megvalósítható volna, mert sze­rinte csak ez biztosítja azt a lehetőséget, hogy a magyar intelligencia súlyának és értelmiségének megfelelő mértékben nyerjen képviseletet a parla­mentben. Andrássy fölfogása szerint vagy le kell tárgyalni és megszavazni február 16-ig az új vá­lasztójogot, vagy pedig, ha ez keresztülvihetetlen, akkor a Friedrich-féle választójog alapján kell megejteni az új választásokat. A pártokban nagy érdeklődéssel beszéltek azokról az eseményekről, amelyeket Friedrich Ist­ván elmondotta, hogy szerinte a kormány nagy­arányú preventív intézkedéseket tett, amelyekre azon­ban szükség nem volt és a hatóságok túlságos buz­galommal igyekeztek megállapítani­ holmi puccs­kísérletet. Elbeszélte, hogy magánházakban is ku­tattak, hogy nem tudnak-e Zita királyné és Ottó fő­herceg megérkezéséről? Egy előkelő háznál, ahol épen nagy társaság volt együtt, szintén megjelentek a rendőrség kiküldöttei és azt a kérdést intézték a házigazdához, hogy melyik szobában tartózkodik a királyné. Rakovszky szerint ebben a társaságban, ahol külföldi diplomaták is voltak, nagy derültség­­gel fogadták ezt a különös érdeklődési A keresztény egyesülés pártja ma hivatalosan közzéteszi, hogy értekezletét a politikai helyzet dol­gában csak akkor tartja meg, amikor módjában lesz dönteni­ afölött, hogy a miniszterelnök által ismer­tetett választójogi tervezetet a párt elfogadja-e vagy sem? A kereszténypárt körében beszélgettek Ra­kovszky mai interpellációjáról a veszprémi kanonok­­ság betöltése tárgyában és arra a kérdésre, hogy meg van-e elégedve a kultuszminiszter válaszával, Ra­kovszky a következőket mondotta: — A kultuszminiszter úr válasza engem tökéle­tesen kielégít és ha ismertem volna az eljárási mó­­dot, ahogyan a kanonokok kinevezése történik, ta­lán nem is interpelláltam volna. Én azt hittem, hogy­ amióta a főkegyúri jog gyakorlása szünetel, a ká­­nonjogi elv érvényes, amely szerint a püspök kápta­lanjának tanácsát meghallgatva az üresedésbe ju­­tott kanonoki stallumra minden más faktortól füg­getlenül nevezi ki jelöltjét. A miniszter úr válaszán­­ól megtudtam, hogy a püspök nevezi ki ugyan a kanonokot, de a kultuszminiszter előzetes hozzájá­rulásával. Ha én ezt tudtam volna, akkor tisztá­n ál­lott volna előttem az, hogy teljességgel lehetetlen Vass József kinevezése, mert a miniszter csak nem járulhat hozzá önmaga kanonoki kinevezéséhez. A Friedrich-párt uj programmja. A keresztény nemzeti párt (Friedrich-párt) szombaton délután hat órakor a­­­enckheim-pa­lotában lévő helyiségében gyűlést tart, amelyen Friedrich István fogja ismertetni a párt új prog­rammját. Juhász Nagy Sándor — köztársasági képviselőjelölt. Az Országos Köztársasági Párt Nagy György öröklésével illést tartott, amelyen tárgyalta a nemzet­gyűléshez intézendő memorandumot. Ebben azt kéri a párt, hogy a közeli képviselőválasztásokon a k黫 társasági eszme propagálását is engedje meg a korr­mány. Hangsúlyozzák, hogy a bíróság legutóbb íté­letben mondotta ki, hogy a köztársasági gondolat terjesztése nem ütközik­ törvényekbe. A memorandum­­ot a nemzetgyűlésen Cserty József képviselő ter­jeszti be, aki a választáson republikánusnak vallot­ta magát. A tavaszi választásokon Szentesen Nagy György, egy hajdúsági kerületben pedig Juhász Nagy Sándor, a Károlyi-kormány volt igazságügy­minisztere, lép föl.

Next