Pesti Hírlap, 1922. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1922-04-01 / 75. szám
uuapest, tej ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 hóra ... 100 korona.negyedévre 4. 280 korona lévre 560 korona rész évre... 1100 korona yes szám ára helyben, vicén, pályaudvarokon 5 hirdetések díjszabás szerint-XXV. évolyam, 75. (14.789.) szánt. Szombat április 1. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDABpest, Vilmos császár-ut 78 FIÓKKIADÓHIVATAlt Budapest, Ensébet-kerút . háromezer koronás búza. Tisza István, aki nemzetgazdasági kérdéskel is foglalkozott, azt írta sok év előttik értekezésében, hogy a gazdák nem szállhatnak többé arra, hogy a buza ára valaha elérje a húsz koronát. S abban az időben inden közgazda így itélt. És ma a buza elérte háromezer koronát. Igaz ugyan, hogy a mai féktelen pénzben kifejezve. De fájdalom, mi az ilyennel számolhatunk, ilyennel fizetnénk, mert másmilyen nincsen. Ezt pedig nem rjuk soká. Ezen segíteni kell. Ez legsürgőbb kötelessége a kormánynak, fontosabb mint a választókerületek helyes vagy helytelen fosztása, vagy a hivatalos képviselőjelöltek elnevezése. Kétségtelen, hogy a drágaság nem a mipecifikumunk, hanem általános európai kérdás. És ezért botorság lenne azt követelni a kormánytól, hogy vessen véget egy csapással aagas áraknak, s tegye lehetővé, hogy a háború őtti árakon vehessük a lisztet és a húst. De Magyarország helyzete olyan, — minden nyoorúságunk dacára is, — hogy a kormány az rak lenyomására igen sokat tehet. Nekünk ilösségeink vannak a legfőbb élelmi cikkeken. Korlátozhatjuk tehát az árakat, ha kormozzuk a kivitet. Mesterségesen idézhetjük az olcsóbbodást, ha mesterséges gátakat netünk a külfölddel való kereskedés útjába. Hogy ezt tegyük, az ellen sok okot lehet odozni. Ilyen például a gazdák érdeke. Font szempont ez, amelyet honorálni kell mindaütt, de kettős mértékben is olyan országon, mint a Trucuk, ahol a lakosság zöme gazdságból él. De a földbirtokosok érdeke nem let sohase és sehols© olyan fontos, hogy mott a lakosság jelentős része ne lakhassék a kenyérrel. A kivitel korlátozása ellen beszél is, hogy pénzünk még jobban lerongyolódik, s kevesebbet exportálunk. Ez is fontos érv, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, S ennél is fontosabb az, hogy meglegyen mndennapi kenyerünk. Mit ér a pénz jósága, és a legszükségesebb élelmiszereket nemjuk vele megfizetni? Kereskedelmi mérlenktől függ igen nagy részben pénzünknekrtéktelenedése. Ezt a mérleget javíthatjuk ncsak úgy, ha sokat exportálunk, de úgy is, minél kevesebbet importálunk. És e tekinten végtelen sok mulasztást követett el eddig ormány. Beengedte az országba a külföld cának minden limlomját. A boltokban felhalmozva milliárdokra menő mennyiségben külföldi áru, s asszonyaink párisi kalapokon páváskodnak ma is, és távoli világrészek adatainak tollaival ékesítik azokat. A pénzk értéke azonnal fel fog szökkenni, mihelyt irtjuk minden nélkülözhető tárgynak a beh Katását, s azonnal javulni fognak valamelyest megélhetési viszonyok. Nyilvánvaló azonban, hogy ez önmagán véve még nem elég a meglevő bajoknak orvoslására. Radikálisabb eszközökhöz is is nyúlni. Ez eszközök egyike az, ha nagyrzékben kiterjesztjük az ellátatlanoknak a tmát. A másik hathatós eszköz pedig — mely lázzal együttesen veendő alkalmazásba — a tma és a hús kivitelének szabályozása. Nekik az állami alkalmazottak képtelenek még a jövedelmükből, hanem a magánalkalmaztók és az egész művelt osztálynak a helyzete ilyen. Az osztó igazság nem engedheti meg, amikor segítünk az egyik osztályon, azat éhezni hagyjuk a másikat. Senkinek sem abad ebben az országban éheznie, mindaddigig van kivitelünk. A legfontosabb élelmiciks árát pedig lá kell nyomni arra a szinvadra, ahol azok elbírhatók. Ha tudjuk körözni a tojás árát, korlátozhatjuk a búzáét Oly eminens érdeke ez az országnak, amelyel szemben semmi ellenvetés meg nem Üks IV. Károly betegsége. Állapota továbbrra is súlyos. — X Havas-ügynökség távirata szerint delírium következett be. — Die Delug csak kedden vagy szerdán érkezhetik meg Funchalba. Ellenmondó Jelentések. Bécs, márc. 31. A Neue Freie Presse jelentése szerint egy bécsi személyiség, aki Funchallal közvetlen összeköttetésben van, ma a király környezetéből a következő, Funchalban tegnap délután négy órakor feladott, táviratot kapta. A király állapota változatlanul komoly. Bécs, márc. 31. Funchalból távirat érkezett, amely esti tizenegy óráról van keltezve és azt jelenti, hogy a király állapotában javulás állott be. Páris, márc. 31. A francis lapok merőben ellentmondó híreket közölnek Károly király egészségi állapotáról. A Havas-ügynökség távirata. Páris, márc. 31. (Délután 6 óra 50 perc.) A Havas-ügynökség jelenti Kundhalból: Károly király állapota komoly. Delírium állott be. Baselből megncősítik az agónia hírét Bécs, márc. 81. (A Pesti Hírlap bécsi szerkesztőségétől) Párisban két órakor feladott távirat szerint IV. Károly egészségi állapotában váratlan roszszabbodis állott le és a király agóniában fekszik. Ez a párisi távirat már este hét ómkor ismeretes volt Bécsben, de mivel a korábbi jelentések kedvezőnek tüntették fel az állapotot, általában kételkedtek e hir valódiságában. Este tíz órakor azonban távirat érkezett Baselból, amely a hir valódiságát megerősítette. Ebaseli távirat szerint Károly királyállapota szinte reménytelen és a delirium nyomott hangulatában -van. A bécsi orvos útja. / Bécs márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítója távirata.) Dr Delug bécsi orvostól, aki tudvalevőleg Madeirába utazott. Parisból távirat érkezett amelyben azt jelenti, hogy vasárnap délután érkezik Liszabonba. Az, hogy azonnal továbbutazzék Funchalba, lehetetlen, mert a gőzös már szombaton elhagyja Liszambont és a legközelebbi hajó csak kedden vagy szerdán indul Madeirába. Hangulatkeltő és téves híresztelések. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az utóbbi napokban különféle nyilatkozatok és lapközlemények jelentek meg a napisajtóban, amelyek a volt király betegségével kapcsolatban úgy akarták a volt királynak és családjának helyzetét feltüntetni, mintha ott szükséget szenvednének, megfelelő orvos és gyógyszer nélkül szűkölködnének és az ottani klíma IV. Károly betegségére ártalmas volna. E hangulatkeltő és teljesen téves híresztelésekkel szemben megállapítható, hogy Madeira szigete és annak fővárosa igen enyhe és egyenletes éghajlatú. A februári hőmérséklet 15,4, az augusztusi 23,6 fok s ezért a szigetet nedves és egyenletes klímájára való tekintettel a tüdőbetegek nagy számban keresik fel; főleg az angolok választják előszeretettel Funchalt téli lakóhelyül, amely város megfelelő szállókkal és számos villaszerű épülettel rendelkezik, teljesen modern kultúrája van s orvossal, gyógyszerekkel stb. bőségesen el van látva. Ellenkező híresztelések a közönség tájékozatlanságára épített és a valósággal kirívó ellentétben álló propagandának termékei. A volt király anyagi helyzetét illetőleg ismételten leszögezhető végül az a tény, hogy a beérkezett jelentések szerint a királyi család rangjának teljesen megfelelő életmódot folytat, semmiben hiányt nem szenved s a még függőben levő anyagi kérdések kielégítő rendezése is a legközelebbi időj-ben várható. Misék a felgyógyulásért Szombaton délelőtt tíz órakor a lipótvárosi bazilikában ünnepi szentségkitétellel egybekapcso szentmisét mondanak IV. Károly király mielőbb felgyógyulásáért. A Magyar Királyság Pártja a király egészsé állapotáért szombaton délelőtt tizenegy órakor nyörgj misét mondat a ferenciek templomában. A minisztertanács elfogadta a kerületi beosztást. A kerületek száma 246. — Nagyatád! Szabó az elégedetlenkedők ellen. Utóhangok az intézőbizottság üléséről. — Wolf Károly akciója. A keresztény, kisgazda, földmives és polgári párt Esterházy utcai közhelyisége meglehetősen népes volt pénteken este is. A megbeszélések az intézőbizottság csütörtöki ülésén történtek körül folytak, s bizony nagyon sok elkeseredett arcot lehetett látni a hivatalos jelölésből kiesettek között. Különösen a nem jelölt volt képviselők vitték a szót, s panaszaikkal telesírták a klubot. A párt vezetői közül Gaál Gaszton elnökölt, s Maiffsz Juttos minisztert lát fenn. Nagyatádi Szabó István állítólag hazautazó Erdőcsokonyára. A vezér a nap folyamán a vid. kisgazda-szervezetek mozgolódása és az újabban elégedetlenkedők akciójáról nyilatkozott, kijelentvén— A mozgalom tulajdonképeni vezetői, aki komoly kisgazdák, egyáltalán nem akartak ellenei Hét év után. Irta: Körmendy Viktor. I. Yingay Sándor már a háború első őszén fogságba esett. Egy levelét meg is hozta a posta — Nisnij-Novgorodból, karácsony táján — hanem azután többet nem hallatott magáról. Egyik hónap múlt el a másik után és amikor újra vége lett egy esztendőnek, a második árva karácsony estén sötét kétségbeesés ült a szivekre a körúti lakásban. Ez volt az első eset, hogy nem égett karácsonyfa az asztalon és hogy elmúlt az egész ünnep egyetlen mosoly nélkül. Az édesanyjának már kényei sem voltak, a huga és a menyasszonya ellenben keservesen sírtak. A huga kitörő, hangos zokogással, a menyasszonya szepegve, gyáván és meglátszott rajta, hogy magát jobban sajnálja, mint az elveszettet. Huszonnégy éves volt már és az idő minden nappal múlik. Amikor vigasztalták, keserűen legyintett a kezével. — Nem jön vissza soha többet, — mondta fojtott hangon — elesett vagy meghalt a fogságban. — Nem igaz! Él! — sikoltott közbe ilyenkor az anya és makacs reményének minden ereje ott reszketett gyönge hangjában. — Sándor nem halt meg — bizonygatta forró szavával a lány is és ezt a föltevést nem cáfolta meg semmiféle hivatalos értesítés. A Vingay Sándor haláláról nem jött hír sehonnan sem. De levél sem jött tőle. Lassankint már nem a hónapokat, hanem az évszakokat számlálták az anyai házban, később már csak az éveket. Ésraszok nyíltak, tavaszok hervadtak és egyik karácsony estét sírták át a másik után — Vingay Sidor nem adott életjelt magáról. Vége lett a háborúnak és akkor vége lett a Hauer Margit türelmének is. A huszonnyolcadik évét járta már és a várakozás ideje alatt három jóravaló kérőjét kosarazta ki. Most egy fiatal, jónevű orvos udvarolt neki és Hauer Margit magányos estéin sokat tépelődött a tükör előtt. A tükör nyersen, őszintén megmondta neki, hogy már nem fiatal, a szája szélén két kellemetlen ránc bujkál és hogy nincs ideje várni. A lelkiismerete azonban mást parancsolt. Ha Sándor él — súgta — és annyit szenvedett érted, meg kell várnod. És megint csak halogatta a választ. És megint elmúlt egy esztendő. Utána a másik. Akkor már elapadt egészen a Hauer Margit könnye. Nem sírt már a huga sem, csak az édesanyja suttogta néha borús őszi estéken maga elé: — Él . . mégis él . . . Hanem a fia menyasszonyát már nem merte biztatni. És amikor meghallotta, hogy az az orvos még mindig kitart mellette, maga mondta neki: — Menj hozzá, édes lányom. Nem kívánok tőled ekkora áldozatot. Hány éves vagy most? — Huszonkilenc múltam . . . Az asszony reszkető kézzel simogatta végig a Margit arcát. Nem volt az már olyan sima, mint hét év előtt. A meggyötört lány fásultan ment haza. Otthon előkereste az orvos legutolsó levelét, melyben még egyszer, utoljára kéri, hogy legyen jó magamagához és ne vonakodjék tovább.