Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
/m» v^fA? Bgyanest, 1982. 1IV. évfolyam, 146. (14,860.) m'^ n t Szombat inlins i. rfryc0t ru ti h • ELŐFIZETÉSI ÁRAK l Egy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 200 korona Félévre 560 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vidéken, pályaudvarokon 5 K. Hirdetések díjszabás szerint. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS KYDUDA, Bpest, Vilmos Császár-ut 78. FEDKESADÓHIVATAL. ru-k rejt. Törzs/b-t-k-rat 1. A hétköznapok programmja. A nemzetgyűlés mai ülése kellemes csalódást hozott azok számára, akik a lezajlott választások elkeseredést szülő küzdelmei után attól tartottak, hogy még nagyobb mértékben fognak megnyilvánulni a viharos jelenetek, mint a múlt ciklus alatt. Az ellenzék, úgy látszik, teljesen átérezte azt a felelősséget, mel-lyel az ország irányában tartozik. Be kell végül is látnia mindenkinek, hogy ezt az országot csak úgy lehet újból fölépíteni, ha összefog minden illetékes tényező. A pártoskodást nem engedhetjük meg magunknak sohá. Az az idő is "letelt, mikor "elvi jelentőségű szóharcokban élesítjük ki a pártok közötti ellentéteket. Elkövetkezett az a kényszerűség, mikor a kenyér kérdése okozza a legtöbb gondot, s mikor — Kállay pénzügyminiszter kifejezése szerint — a hétköznapok programjnjával kell a nemzetnek foglalkoznia. Ezzel foglalkozott nemcsak Kállay, hanem Bethlen is, nemkülönben az ellenzék szónoka, Friedrich István. És csak elismerés illeti az ellenzéket, hogy nemcsak figyelemmel hallgatta meg az objektív felszólalásokat, hanem nyoma se volt észrevehető annak, hogy obstinkcióra készülnek a vitarendezők, vagy épen skandalumokra. Higgyék el, urak! , hogy azzal nemcsak a nemzet ellen követnek el bűnt, de rossz szolgálatot tesznek a saját pártjuknak is, melynek érdeke őket sokszor elvakítja. A hétköznap program mnját egyetlen elvre is lehet visszavinni, de nem szeretjük a túlságos általánosításokat. Az állam háztartásának rendezése a kitűzött cél, de szükséges tartalmat is adni a kijelentésbe. Ezt így hangoztatva, sokszor hallottuk már, eddig nem láttuk sikerét. A deficittel kapcsolatban unos-untig hallottuk már annak kijelentését is, hogy a kiadásokat ipasztani, a bevételeket pedig fokozni kell. De takarékosságból eddig alig láttunk valamit, a kiadások nemhogy apadtak volna, hanem évől-évre növekedtek. A jövedelmeket egyre melték ugyan, az adóprés hatalmas erővel dolozott, amit keservesen tapasztaltunk mi adólányok, de a deficit, egyre növekedett. Világos dlog, hogy ha ez így megy tovább, csak hizlalik az állami hiányok falánk fenevadját, de sorvad az állam és az adófizető közönség. Kály erőteljesen mutatott reá az adók kiadós emejére. Ez magában véve a kétségbeesés progaminja. Ebből eleget láttunk már, anélkül, hogy használt volna valamit. Ezen az úton nemcsak három év alatt nem szüntetjük meg a deficitet, de belátható időn belül se remélhetjük ezt az eredményt. Pedig maga a pénzügyminiszter hangoztatta, hogy lejtőn vagyunk, s odáig fogunk zuhanni, mint Ausztria, ha rövidesen nem segítünk a bajon. De hát sorsunk-e az, hogy zuhanjunk lefelé? Erre egy pillanatig sem szabad számítanunk. Bíznunk kell a magyar nemzet életerejében, kitartásában, munkaerejében. Erről sokat prédikált már minden pártárnyalatú politikusunk. Csak abban nem történt eddig semmi, hogy fokozzuk és szervezzük ezt a munkát és azt eredményessé tegyük. Egy szerény nyilatkozatot ebben az irányban is tett a pénzügyminiszter. Azt mondotta, hogy minél több független exisztenciát kell teremtenünk, s a meglevőknek megerősödéséről szükséges gondoskodnunk- Friedrich felfogása helyesebb, szerinte a bankóprés igénybevételével is új munkaolkalmakat kell teremteni. Nem vagyunk barátai a bankó szaporításának. De ebben az egy esetben az nemcsak helyes, hanem szükséges is. A logikai láncolat teljesen világos: új munkaalkalmak nélkül nincs kiadós többtermelés,öbbtermelés nélkül tönkrejutunk, újabb munkaalkalmakat pedig csak nagy állami beektetések, a bankóprés mérsékelt igénybeátéléselkítetünk. A kormány munkaprogramma Kállay pénzügyminiszter az államcsőd kikerüléséről. Egész gazdasági életünket át kell építenünk. — Torkig vagyunk a történelmi időkkel. — Tizenhárom milliárdos deficit. — Friedrich a gazdasági kérdés megoldásáért. — Fedezetlen bankó — bitang bankó. — A hídépítésekre szánt milliók felemeléséért. — Az indemnitási javaslat tárgyalása. A nemzetgyűlés képe pénteken nyugodt volt, izgalom alig-alig lobbant fel, holott háromszorosan fontos esemény jelzi az ülést. Bethlen miniszterelnök mondotta el a kormány programmját, a pénzügyminiszter ma mondotta el pénzügyi programmját és az indemnitási vita során ma hangzott el az első nagyszabású ellenzéki szónoklat, a Friedrich Istváné. Tíz órakor már népesednek a parlament folyosói, holott az ülés — miután ünnepnap előzte meg — csak tizenegy órakor kezdődik. Az indemnitás sorsa, úgy látszik, erősen érdekli a közönséget, főleg azt a részét, amely nem tud bejutni a karzatokra sem: a megnyitás óta még ilyen fürű csoportok nem álldogáltak a képviselői bejáró előtt, mint pénteken. Mire gróf Bethlen István, mint az indemnitási vita első szónoka, az előadói jelentés megtétele után fölemelkedik helyéről, az üléstrem meglehetősen tele van figyelő arcokkal. A miniszterelnök szokásos száraz nyugalmával beszél, balkezét nadrágzsebébe sülyeszti, jobb kezében tartja evikkerjét és ezzel gesztikulál és mozdulatainak és nyugalmának ebből az egyformaságából nem veszít a leghevesebb közbeszólások rohamában sem. A közbeszólásokra nem reagál, ellentétben a pártjával, amely erősen visszazúg a baloldal megjegyzéseire. A kormánypárt egyébként ma a pártfegyelem olyan egyöntetű megnyilatkozásaiban, mint amilyen az „Úgy van!" „Helyest" és főleg az ellenzéki lármákra eretetie.-en felhangzó „Halljuk!" — Tisza Juniksyám táborának buzgóságára emlékeztetett. Bethlen rövid pontokba, rövid mondatokba sorakoztatja a kormány jövendő munkájának programmját. Az ellenzék közt az első élénkebb mozgás akkor támad, amikor Bethlen az internálásról és az emigránsok sorsáról beszél. A szocialisták és Rassayék itt sűrű megjegyzésekkel kísérik a miniszterelnök szavait. Az egész Ház helyesel, mikor Bethlen a reparációs kérdést fejtegeti. De nyomban utána élénk derültséget kelt, amikor Bethlennek ez után a kijelentése után, hogy a kormány ezzel a pénzügyi javaslattal áll vagy bukik, Rakovszky István gúnyos ingerültséggel legyint: — Dehogy bukik! A választójog és a főrendiház kérdésénél csaknem viharos zaj támad. A baloldalról a főrendiház szükségességével szemben a kenyérkérdést emlegetik és amikor Bethlen kijelenti, hogy a kétkamarás rendszer ezer éven át bevált, a baloldalon hatalmas derültség kerekedik. Vázsonyi hangját hallani: — Hogyne! Árpád is főrendekkel lovagolt be a vereckei szoroson. Izgalom azután csak a miniszterelnök azon szavainál támad, amikor az igazságügyi resszortba tartozó terveket adja elő. Rukovszky István érdes hangon vágja a kormánypárt, felé: — A kiviteli engedélyekről nem lesz törvény? Mire Barla.Szabó a kormánypárt soraiból félreérthetetlen célzással kiáltjaDurkovszkynak: — De a behozataliakról lesz! Ez az egyetlen eset különben, hogy Bethlen is reagál egy közbeszólásra, élesen Rakovszky felé fordul és kijelenti, hogy míg ő lesz a miniszterelnök, ő állapítja meg a törvényjavaslatokat. Bethlen csendben fejezi be beszédjét, a kormánypárt egyöntetűen tapsol neki, a baloldal fagyosan ül. Kállay pénzügyminiszter emelkedik szólásra. Figyelemmel hallgatják, Kállay meglehetősen kellemes módon tudja feltálalni a legkomorabb szakszerűségeket is, nem zavarják közbeszólásokkal sem. Beszédjét a szocialisták felé adresszált udvarias, békés hangú, sőt valósággal szeretetteljes mondatokkal fejezi be. Friedrich István beszédje alatt átmelegszik az ülésterem hangulata. Holott Friedrich ma nincs abban a fölényes hangulatban, amely szónoklatainak oly nagy közvetlenséget tud kölcsönözni. A közbeszólások zavarják s néha ilyenkor percekig megáll mintha elvesztette, volna kontaktusát. Beszédjét nagy érdeklődés kiséri és ez a beszéd nincs is minden pikáns íz nélkül. Mert Friedrich végeredményben nem fogadja ugyan, el az indemnitási javaslatot és a pénzügyminiszteri expozéval szemben ellenséges tárgyi érveket sorakoztat fel, mégis a kormány felé az eltitkolhatatlan békülékenység zászlaját lengeti. Egyébként erős vágásokat mér a szocialisták felé és beszéde során hirtelen, meglepetésszerűleg élesen állást foglal Rassayékkal szemben. Beszédjének tendenciája oly sokfelé ágazik, hogy valóban kissé zavarba hozza képviselőházi hallgatóit; e pillanatban úgy tűnik fel, mintha e pártvezér senkihez sem csatlakozottan, teljesen egyedül állana az ülésteremben. Friss ötletekkel most is tele tudja szőni szónoklatát és nagy derültséget kelt, amikor kijelenti, hogy miután egyik szakminiszter sem tud jó, új gazdasági programmot csinálni, a pápaválasztás mintájára össze kellene csukni őket mindaddig, míg ez nem sikerül nekik. Még Rupertnek egy közbeszólása kelt derültséget, aki — Zalaegerszegről lévén szó — megjegyzi: —. Siketnémákat csuknak be izgatásért. Friedrich sok okot sorakoztat fel, amikor a hibákat abban látja, hogy az egész kormányzati és parlamenti működés a politikumra van fektetve és nem a gazdasági életre, amelynek válságai szerinte , halálosan fenyegetőek. A baloldal érdekesen viselkedik Friedrich beszéde alatt. A szocialisták természetesen ellenséges közbeszólásokkal zavarják, de a polgári ellenzéknek olyan tagjai is, mint Rassayék, idegenkedve figyelik, Rakovszky elhúzódik Vázsonyiék felé, Ugrón pedig a beszéd közepe táján feláll és kimegy. Pár perc múlva, követi példáját Friedrich pártvezértársa, Andrdsky is ... Akik Friedrich követlen közelében ülnek és a kormánypárt balközép szektora, tapsolnak Friedrichnek, mikor fél három tájt befejezi beszédjét. Az ülésterem aztán Temesváry Imrének, a nap utolsó felszólalójának beszéde alatt lassan kiürül. * Gaal Gaszton elnök, majd Sscitovszky Héja alelnök vezette a tanácskozást. Újabban a Pakots József (Monor), Nagy Ernő (Mezőkaszony), Hakovszky István (Szécseny), Hat tér István (Cegléd), Berki Gyula (Nagyszalonta), gróf Apponyi Antal (Bonyhád), Lukács György (Gyula), Josai Gyilla (Szeged II.), Szeder Ferenc (Hódmezővásárhely II.) és báró Orbán Péter (Battonya) mandátumai ellen adtak be panaszt. A fővárosi mandátumáról lemondott Háttér István helyéreHomonncii Tivadart hívták be. A Washington szobornál tartandó t.hó Siki ünnepségen Huszár Károly képviseli a nemzetgyűlést. Az elnök ezután bejelentette, hogy a múltkor tévedett, amikor Peidl Gyulának nem, engedte meg, hogy pártja deklarációját felolvassa, mert bárka a házszabályok erre nem adnak módot, utána nézett a precedensekben és megállapította, hogy az ilyen deklarációk felolvasását a Ház mindig megengedte. A szentesített gyakorlattal szembehelyezkedni nem kíván. A leghelyesebb megoldásnak tartotta tévedését nyíltan és férfiasan bevallani, neogy valaki az ő eljárását véve alapul a jövőre nézve ez esetből kifolyólag precedenst alkothasson. (Helyeslés.) Kabát Lajos sürgős interpellációra kért engedélyt, de az elnök nem adta meg, miután szombaton úgyis interpellációs nap van. AWekerle-telepi munkások kilakoltatásáról akart szólani s a sürgős ágyra való tekintettel a Ház engedélyét is kikérte, de a többség sem adta meg az engedélyt. (Mozgás a szocialistáknál.) Az indemnitás. A Ház ezután áttért az indemnitási javaslat tárgyalására Ivády Béla előadó ismertette a pénzügyi bizottság jelentését és kérte a Házat, hogy fogadja el a javaslatot a pénzügyi bizottság által módosított és kiegészített szövegben. A kormánypárt éljenzéssel és tapssal fogadta az előadó beszédét. Nagy Emil, a különvélemény bejelentője következett volna, de miután feliratkozott a javaslat mellett, engedelmet kért, hogy kisebbségi előadói jelentését a javaslathoz való hozzájárulásával együtt terjeszthesse elő (Helyeslés a kormánypárton,lágy morógás az ellenzéken). Elnök: A képvisult urnak joga van ehhez.